8.   Válsághelyzet a gyermek életében

Válás

A válás, mint a családra vonatkozó statisztikák mutatják napjainkban nagyon gyakori. Ma a házasságok 51 %-a válással végződik.

A huszadik század különböző társadalmi és gyermeknevelési próbálkozásai egyértelműen arra utalnak, hogy a modern társadalmakban a gyermek nevelkedése szempontjából kétségkivül az olyan család az optimális környezet, ahol mindkét szülő részt vesz a nevelésben.

A válás ténye a gyerekeket szinte kivétel nélkül megrendíti. A legtöbb gyermek nem is tekinti a szülők válását véglegesnek, és igyekszik úgy tekinteni, mintha döntésük visszafordítható lenne.

A gyermeknek 6 pszichológiai feladatot kell megoldania válás esetén, hogy a pszichés fejlődése ne szenvedjen zavart:

1.      elfogadnia a házasság felbomlását

2.      nem elköteleződni a szülői konfliktusokban és feszültségekben, folytatni a mindennapos tevékenységeket

3.      feldolgozni a veszteséget

4.      feldolgozni a haragot és az önvádat

5.      elfogadni a válás állandóságának tényét

6.      realisztikus reményekkel rendelkeznie a kapcsolatot illetően.

A környezet egyik legfontosabb tagjának , az egyik szülőnek a családból való kiválása mindenképpen különleges izgalmakkal és problémákkal jár. A gyerekeket megrémitik a szülők indulatai és általában hiányzik nekik az a szülő, aki eltávozott. Gyakran önmagukat vádolják a válás bekövetkezéséért, úgy érzik, hogy az eltávozó szülő elutasítja őket.

A válás kapcsán a gyerekeket gyakran súlyosan megterheli, hogy osztozniuk kell szüleik érzelmi állapotában, állást kell foglalniuk hol egyik, hol másik szülővel szemben.

A gyerekek  számára a környezetükben levő felnőttek de elsősorban a szülők fontos azonosítási mintákat, referenciakereteket jelentenek, amelyek lerombolása súlyos következményeket von maga után: a gyerek mindkét felnőttel és rajtuk keresztül az egész felnőttvilággal szemben csalódást , kiábrándulást érezhet.

A válás után csökken a gyermekkel töltött idő. A gyerekek általában az anyával élnek és az apa elve jóval kevesebb időt tölt gyermekeivel. Az egyedül élő anya azonban szintén kevesebb időt tud szánni a gyerekekre, minthogy kénytelen pénzkereső foglalkozás után nézni. A szülő-gyerek interakció mennyisége csökken a szülők között zajló konfliktus, ellenségeskedés miatt is, és a válás gyakran aláássa a szülő tekintélyt is.

Ahhoz hogy a válás hatása a gyermekre nézve egyértelműen ne legyen negatív , az alábbi körülmények fontosak:

1.      A szülők képessége konfliktusuk megoldására

2.      A nevelés jó körülményeinek megteremtése

3.      A rendszeres kapcsolat fenntartás a nem velük élő szülővel

4.      A gyermekek számára legyen elérhető egy támogató emberi hálózat, a szülőkön kívül

5.      Az ingerültség és agresszivitás hiánya

6.      A gyerek neme és életkora is fontos! A legsúlyosabban a válás az óvodáskorú gyermekeket érinti.

Gyász, a közvetlen hozzátartozó halála

Döntő különbség, mennyire állt közel a gyermekhez az eltávozott. Általában a gyerekeket és fiatalokat kevésbé rendíti meg maga a halál ténye, kivéve, ha szoros kapcsolatban voltak az illetővel. Természetesen  a legsúlyosabb csapás a szülő és a testvér elvesztése.

A szülő halála pszichozis jellegű állapotot, mély depressziót idézhet elő a gyermeknél. A legnagyobb lelki megterhelést a gyász kifejezésének nehézségei jelentik. A tapasztalatok szerint a gyermeknek ugyanúgy, mint a felnőtteknek, arra van szüksége, hogy érzéseit megfogalmazhassa, lereagálja. Néha évtizedek múlva derül ki, hogy éveken át küszködtek keserves élményeikkel, a feldolgozatlan érzelmek , félelmeket, súlyos szorongásokat ébresztettek benne.

A hazugság, titkolás másik súlyos következménye, hogy meginog a gyerek bizalma a felnőttekkel szemben.

Jellemző, hogy a gyermeket bűntudat gyötri, úgy érzi, nem viselkedett megfelelően az illetővel szemben, attól retteg, hogy saját viselkedésének szerepe volt az illető halálában. A gyermeket az ilyen helyzetben komolyan támogatni kell!

A gyász okozta károsodás akkor enyhíthető, ha a gyereket bátorítják a gyász kifejezésére.

Fontos tudnunk, hogy bármilyen súlyos traumát és megrázkódtatást okoz is az egyik szülő halála, az életélmények, normális körülmények esetén, feldolgozhatók, nem okoznak végérvényes rombolást a későbbi lelki működésben.

Súlyos betegség, hosszas kórházi tartózkodás

A gyerekek betegsége idején a szülő állandó jelenléte és érzelmi támogatása elengedhetetlen. A gyerek, bármennyire látványosan tiltakozik is a fájdalmas és kellemetlen beavatkozások ellen, akkor fogadja el ezek szükségességét, ha a szülő jelenlétével jóváhagyja. Ismeretes, hogy a szülő távollétében a gyerekek hamar felhagynak a tiltakozással (hospitalizálódnak) és látszólag együttműködővé válnak. A valóságban azonban ez az életkedv csökkenését, a reménytelenséget jelenti, mely igen súlyos testi tünetekben is jelentkezhet.

Optimális esetben a 8-10 évnél fiatalabb gyerek mellett a szülő állandóan jelen van a kórházban.

Fontos, hogy a gyereknek a gyógyulás érdekében szüksége van a szülő optimizmusára. A z egészségügyi intézmények egy részében pszichológiai támogatást adnak a hasonló helyzetben lévő szülőknek. Általában véve igaz, hogy a serdülőkor kezdetéig a gyerekre igen nagy mértékben ha a szülő érzelmi állapota, a nagyobb jelentőségű dolgokkal kapcsolatban, mint például a betegség vagy fogyatékosság, mintegy a szülő szemüvegén keresztül látja a dolgokat.

Örökbefogadás

Bár ezen esetek igen jelentős részében valódi kötődés és szeretet alakul ki az örökbe fogadó szülők és a gyermek között, a vér szerinti családokhoz képest gyakoribbak a nevelési problémák.

Az első kritikus probléma a szülői motivációval függ össze. Korántsem közömbös, bár igen nehezen azonosítható a kívülálló számára, milyen motívumok vezérlik a szülőt, amikor gyermeket akar örökbe fogadni. Fontos a valódi elköteleződés, amely elbírja a szükségszerű áldozatokat.

Fontos az örökbe adandó gyermek jellemzői. Számolni kell azzal, hogy a gyermek nem fehér lapként, hanem veleszületett tulajdonságok sorával jött a világra. Ezek pedig nem mindig azonosak azzal, amit az örökbe fogadó szülő elképzelt magának.

Fontos tényező, hogy az örökbefogás után a szülőknek évekig szükségük volna a folyamatos pszichológiai segítésre, tanfolyamokra, továbbképzésekre.

Nehéz kérdés, hogy a gyermek megtudhatja-e , hogy szülei nem az igazi szülei.  Az örökbefogadottság teljes mértékű eltitkolása a tapasztalok szerint szinte soha nem sikerül. A fiatalokat serdülőkorukban egyre nagyobb mértékben foglalkoztatja saját származásuk és identitásuk,  rendkívüli traumák okozója lehet, ha váratlanul ekkor jut tudomásukra hogy szüleik nem az igaziak.

Az örökbefogadás az esetek többségében nagyobb szülői áldozatokat kíván, mint a saját gyermek, ám így van rá a legtöbb remény, hogy igazi gyermekévé válik a szülőnek, aki felnevelte.

A fizikailag bántalmazott gyermek

A fizikai bántalmazás jelei általában nyilvánvalóak, bár gyakran próbálják balesetnek álcázni a hozzátartozók. Baleseti sérülés csak akkor minősül bántalmazásnak, ha mások mulasztásának vagy cselekedetének következménye.

Előfordulhat az is , hogy nincs látható jele a bántalmazásnak, de bonyolultabb viselkedési jellegzetességek árulják el a dolgot. A szülővel is összejátszhat a gyermek, hogy a gyermekvédelmi hatóságok beavatkozását elkerüljék.

A fizikai bántalmazás jelei: ütésnyomok, valamely tárgytól származó nyom, fejsérülések, égési sérülések.

Viselkedésben megnyilvánuló jelek:

-         Szorongás

-         Állandó éber figyelem, attól tartva, hogy veszély leselkedik

-         Kevés készség az örömre, vidámságra

-         Koravén lesz a gyermek, visszahúzódó

-         Tanulási zavarok

-         Negatív énkép

-         Dühkitörések,

-         Túlzott alkalmazkodás

-         Rettegés a kudarctól

-         Szegényes kortárskapcsolatok

A veszélyeztető szülők alacsony önértékelésűek,  hiányában vannak az érzelmeknek

A veszélyeztető szülők úgymond bosszút áll az őt frusztráló gyermekén. Ahogy őt kezelték gyermekkorában, ő is úgy kezeli gyermekét, sokszor meg sem érti viselkedésének nem megfelelő voltát.

Szexuális visszaélés áldozatává vált gyermek

Szexuális visszaélésnek bizonyul:

1.      bármely gyermek nyilvánvalóan szexuális tevékenységre  való alkalmazása, használata, rávevése, csábítása, ingerlése, vagy kényszerítése abból a célból, hogy ilyen tevékenység valamilyen vizuális ábrázolása jöjjön létre.

2.      Gyermekek megerőszakolása, molesztálása, prostitúcióra  kényszerítése, az incesztus (vérfertőzés) kapcsolat gyermekkel.

Sajnos a jelenség erősen titkolt probléma a gyermekek mintegy egyharmada van kitéve ilyen inzultusoknak. Ha családtag az elkövető, a gyermek bűntudata erősödhet, hogy vallomása alapján negatív helyzetbe hozza családtagját.

A szexuális visszaélés áldozatává vált gyermek tünetei:

-         Regresszió, infantilis viselkedés

-         Fantáziavilágba menekülés

-         Agresszió

-         Bűnelkövető viselkedés

-         Csavargás, a trauma elkerülésére

-         Magányosság, szegényes kortárs kapcsolatok

-         Csábító, exhibicionisztikus magatartásmód

-         Alkoholizálás

-         Dorogozás