16. / B Tétel

Szociálpedagógus az iskolában (hatóterületek, kliensek, feladatok), óvodában

Óvoda

Törvényi megalapozottság: Közoktatási törvény 1993. (gyermek- és ifjúságvédelemmel foglalkozó pedagógus)

Gyermek – és ifjúságvédelmi törvény 1997.

Egyéni probléma felismerése az óvodai csoporton belül:

v     Intézmény pedagógusa jelzése alapján

v     Gyermekjóléti szolgálat, családsegítő intézet jelzése alapján

v     Egészségügyi terület jelzése alapján (gyermekorvos, védőnő)

Probléma jellegének megismerése

v     Magatartászavar, teljesítményzavar

v     Szocializációs zavar

v     Szocioökonómiai jellegű problémák

v     Szomatikus, pszichés fejlődésbeli problémák

Kezelés: szakember bevonásával, szakintézmény és család, óvoda összekapcsolásával (szakmai kompetenciahatárok figyelembe vétele!!!)

Családi háttér megismerése

v     családlátogatás

v     környezettanulmány

v     exploráció – kutatás, vizsgálódás

v     családstruktúra felvázolása

v     család történetének megismerése

v     családtagok kapcsolatainak megismerése (genogram)

Kezelés:

-         Szükség esetén családgondozás

-         A jellemző problémák speciális kezelése

Óvodai háttér megismerése:

v     gyermek-óvónő kapcsolata

v     óvodai csoport és azon belül a gyermekek egyéni elfogadása, vagy elutasítása

v     óvónő és felnőtt környezet (szülő, kolléganő, dadus, vezető) kapcsolata – szupervízió

Kezelés: A kapcsolati problémák kezelése, szakember, szakintézmény bevonásával.

 

Iskola

A mai magyar társadalomban a gyorsan növekvő és egyre súlyosbodó szociális problémák igen érzékenyen érintik a gyerekkorosztály jelentős részét, ezek beszűrődnek és tetten is érhetők az iskolában.

Az iskola általában nem tud mit kezdeni ezekkel a kérdésekkel, adott esetben közömbösség, intolerancia, sőt még cinizmus is tapasztalható.

Ott pedig, ahol a szociális kérdésekre is érzékeny pedagógusok felismerik a bajt, általában a szociális szaktudás hiányában nem képesek pontosan azonosítani a problémákat és nem képesek szakmailag elfogadható segítő beavatkozásokat kimunkálni.

Ezért a segítségnyújtás vagy leszűkül valamilyenfajta szegénygondozásra, naiv jótéteményre, (pl.: ingyen ebéd) vagy egyoldalú beavatkozásra (pl.: krízisben lévő gyermekkel szembeni változatlan teljesítménybeli elvárások).

Bonyolítja a helyzetet, hogy a szülők az iskolától várnak segítséget saját el nem végzett nevelő és gondozó feladataik pótlására.

Vannak ugyan pedagógus munkakörben alkalmazott gyermekvédelmi felelősök, akik az általános pedagógiai feladatok ellátásán túl, mellékesen, harmadik, negyedik megbízatásként végzik e feladatot. A sok más egyéb szakmai feladat mellett nem tisztázott munkakörük, feladatuk. Van viszont ahol tisztázott a feladatkör, ámde az csak adminisztratív jellegű, amely nem igazán pedagógiai vagy szociális munka, mert jelentések , statisztikák készítésében merül ki. A pedagógus gyerekvédelmisek a szociális szakma szempontjából túlnyomó többségükben nem mondhatók képzetteknek, hiszen nem ez a szakvégzettségük.

A gyermekkel kapcsolatos szociális problémák számossága mellett tehát jellemző, hogy azok okai és következményei rendkívül összetettek és több dimenziójúak. Bármely területen (család, iskola, környezet) keletkező probléma kihatással van a másik területekre, így kezelésük rendszerszemléletű megközelítést igényel.

A szociális és pedagógiai munkában elsősorban a prevenció és fejlesztés területét kell kiemelni.

Az elsődleges prevencióra alkalmasak a szabadidős programok, a személyiséget, a kreativitást, a feladat- és problémamegoldást fejlesztő szociócsoportok, terápiák.

Sokat tehet a régi óvónő bevonása az elsős gyerekek beilleszkedésének időszakában, ha rendszeren el tud jönni a volt ovisaihoz.

Sokat jelent a tinédzserek számára, ha a pályaválasztásról, a családdal való kapcsolatról, a drogról, a szexualitásról őszinte szó esik a szociális szakember vezetésében körükben.

Elmondhatjuk, hogy akkor tekinthető igazán eredményesnek és szakszerűnek az iskolai gyermekvédelem, ha tágabb mezőben tud gondolkodni, cselekedni, ha nem csupán tűzoltó, baj esetén védekező munkáról van szó, hanem a súlyos problémák, bajok megelőzéséről.

Egyértelmű az is, hogy az iskolának nem konkrét szociális munkát kell végeznie: pl. családsegítést, hanem elsősorban beengedni oda a szociális szakértelmet, szakembereket, és képesnek kell lenni a velük való együttműködésre.

Milyen hatása lehet az iskolai szociális munkának?

A legfontosabb, hogy a prevenció és a fejlesztő tevékenységek eredményeképpen megerősödött személyiségek kerülnek ki az iskolából, olyanok, akik emberi erőforrások lesznek önmaguk és mások keletkező szociális problémáinak kezeléséhez, megoldásához.

A szociálpedagógia munka megtanítja a gyermekeket, hogy nyújtsák ki kezüket az iskola felé, s ugyanakkor hozzászoktatja az iskolát, hogy nyúljon a gyerekek után, végül is szükségük van egymásra!

E folyamat során fog a gyerek eljutni odáig, hogy az iskolában is talál személyeket, akiknek őszintén fog megnyílni, és talál alkalmakat, amikor gátlásaitól, szorongásaitól megszabadulhat, feltárhatja a tanulással, vagy az otthoni családi élettel kapcsolatos problémáit.

Az így kialakult, a gyerekek számára biztonságot, szeretetet, elfogadást nyújtó légkörben tud az iskola igazán eredményesen hozzájárulni a gyermeki személyiség alakulásához, a tudás megszerzéséhez, az értékek létrehozásához, egyszóval így tud hatékony pedagógiai munkát folytatni.