1/b. Család, pár- és családtípusok, család feladatai

Család

A szociológia csoportokat, szervezeteket és a társadalmat, valamint a bennük végbemenő folyamatokat és a közöttük lévő kapcsolatrendszert vizsgáló tudomány.

Az alkalmazott szociológiák egyik legfontosabb résztudomány a családszociológia, amely a család funkcióival, nagyságával, összetételével, a családtagok kölcsönös kapcsolatával foglalkozik, vizsgálja a társadalmi környezet hatását a családra. A társadalom „betegségei” romboló hatásúak a családra, mint „elsődleges csoportra”, végterméke a „nem teljes család”.

A családszociológiában különböző irányzatok találhatók:

1)      Talán legelterjedtebb az interakcionális családszociológia, amely a családtagok közötti érintkezést, kölcsönhatást, ill. interakciót tartja a család alapelemének. Ha ez megszűnik, széthullik a család. Sorsdöntők a szerepek, ilyenek: férfi, férj, apa, nő feleség, anya, fiú, öcs, báty, leány, húg, néne. A szerepek mellett lényeges az interakció helye és környezete. A házasság, a rokonság, a közös otthon és a kultúra köti őket össze.

2)      A strukturális-funkcionális családszociológiai iskola a családot a társadalmi rendszerben szemléli. A család a társadalom alrendszre. Ezen szemlélet kulcsfogalma a funkció, ami a család és más rendszer, vagy alrendszer közötti olyan cselekvéssor, történés, amelynek célja az adott rendszerek vagy alrendszerek fennmaradásának és egyensúlyának biztosítása. Ezek:

ˇ         reprodukció és szocializáció,

ˇ         gazdasági és politikai,

ˇ         közösségi és nevelő,

ˇ         vallás-erkölcsi és feszültségoldó funkció

Ha a család jól ellátja feladatköreit, funkcióit, kielégíti a családtagok szükségleteit és biztosítja a társadalom fennmaradását. A vallási funkciónak sajátságos szerep jut: támogatja a családtagokat a krízisek és szorongások megoldásában, másrészt pedig a társadalmi kontrollt segíti elő.

3)      A fejlődésszemléletű családszociológia a család belső szerkezetéből adódó dinamikus fejlődésre épít. Központi helyet kapnak az életciklusok, mint az:

ˇ         újonnan házas pár,

ˇ         csecsemőt nevelő család,

ˇ         bölcsődés-óvodás korú gyermekes család,

ˇ         iskoláskorú gyermekes család,

ˇ         serdülő gyermekes család,

ˇ         fiatal felnőttel élő család,

ˇ         felnövekedett gyermekeit kibocsátó család,

ˇ         magukra maradt aktív szülők,

ˇ         öreg házaspár.

Az életciklus meghatározásánál három tényező: a család nagysága, a család korösszetétele és a családtagok keresőképessége, a család egyik alrendszerének (szülő, gyerekek stb.) változása módosíthatja az egész rendszert (családot).

4)      A rendszerszemléletű családszociológia rendszerszemlélet szerint a család a társadalom rendszerében és annak alrendszereiben él. Maga a család is rendszert képez.

Belső rendszerének alkotóelemei a családi szerepek, mint a férfi, nő, apa, anya, férj, feleség, fiú, leány s az alrendszerek: szülők, gyermekek, férfiak, nők, stb. A szerepek és alrendszerek világosan és jól elhatárolódnak egymástól, ugyanakkor szoros, de nem merev, változó intenzitású és bizonyos autonómiát megengedő kapcsolat áll fenn közöttük.

A család elemei:

ˇ         alapszerepek, biológiai és pszichológiai alapúak (apa, anya, stb.)

ˇ         a rendszer feladatkörei a család tevékenységeit rendezik ennek célja és eredményei szerint

ˇ         alrendszerek két vagy több szerep együttes hatását biztosítják (szülők, gyermekek, stb.)

A család életciklusa során más-más rendszerállapotokba kerül, változik, az előző állapotból újabb életforma jön létre. Alakulnak a szerepek és feladatok is.

A család külső rendszeréhez tartoznak a szerepek, mint a nagyapa, nagyanya, nagybácsi, nagynéni, keresztapa, keresztanya, stb. valamint az alrendszerek, mint a nagyszülők, a rokonok, a barátok, a szomszédok, a szociális tér (település, lakótelep) sőt maga az ország is, ahol a család él.

Nagyon fontos a visszajelzés fogalma. Ez kétféle lehet:

-        negatív visszajelzésekkel a családtagok vagy alrendszerek olyan információkhoz juttatják a családot, amelyek figyelmeztetnek a családrendszer céljai és a valós helyzet közötti ellentmondásokra

-        pozitív visszajelzés új célokat jelöl meg a családrendszer számára, s ezzel a család megújulását szolgálja

A család fogalmának jelentése:

ˇ         a legrégibb emberi intézmény

ˇ         az egy fedél alatt élő kisközösség, amelynek tagjait vagy házassági kötelék, ill. együttélési szándék, vagy szülő-gyermek kapcsolat fűzi össze

ˇ         a rokonok közössége

ˇ         az emberi kapcsolatok színtere,a háztartás

ˇ         biológiai, az emberiséget újratermelő egység

ˇ         szociológiailag, a társadalom és az egyház alapsejtje

ˇ         a család egy pszichikai, társadalmi és gazdasági alapkörnyezet, amelynek vallási és erkölcsi jellege van

A házasodási kedv csökken, a válások száma növekszik, a gyerekszám csökken, bizonyos helyzetekben gyengül a szülők hatása, a család bizonyos funkciói elmosódnak. Az információk eszközei (média) is gyakran a család ellen hangolják a közvéleményt.

A család nélkülözhetetlen:

ˇ         boldogságunk elsődleges fészke

ˇ         nő az érzelmi, személyes és intim funkciója

ˇ         a népesség reprodukcióját hivatott biztosítani

ˇ         itt terem a megbízhatóság, a hűség, a becsületesség, a felelősségvállalás egyaránt

ˇ         a mai fiatalok is vágyódnak a családalapításra

A család az emberiség iskolája és az emberszeretet, a diakónia, a segítés gyakorlótere.

Pártípusok

Fókuszaik: a feleség anyai jellegű szerepe, a férj sikeressége, a hatalmi helyzet, a kapcsolat, a szabadidő eltöltésének szokásai és a házassággal való megelégedettség, a partnerek szexuális kapcsolata, a pár szexuális élete és társadalmi sikere, stb. A pár tekinthet házasságára elégedetten vagy elégedetlenül, lehetnek boldogok vagy boldogtalanok.

1.      Elégedett vagy elégedetlen párok. A közvélemény szerint elégedett lehet az, aki nem veszekszik, nem vitázik párjával. Ezzel szemben: „Nincs házasság tányér- és kanálcsörgés nélkül!”  A tudomány is igazolja, hogy a házaspár vitája:

ˇ         erősítheti, tisztíthatja kapcsolatukat

ˇ         felhívja figyelmüket arra, hogy van megoldani valójuk

ˇ         elfogadhatják, hogy egyes dolgokban nem értenek egyet, és ezzel élnek tovább

ˇ         felfedi, hogy azért „vitatkoznak apróságokon, hogy a nagy ellentétek ne kerüljenek felszínre”

ˇ         segít, hogy a felek több kölcsönös ismerettel és megnövekedett energiával kerüljenek ki belőle

A párok elégedettségének oka lehet az összhang: az érzelmek kifejezésében, rokonokkal és barátokkal tartott kapcsolatban,a pénzügyek kezelésében

A pár elégedetlenségének főbb okai: visszahúzódás, az interakciók csökkenése, neheztelés, agresszivitás

2.      Boldog vagy boldogtalan párok. A romantika különös hangsúlyt kap a pár boldogságára. Fontos a jó közérzet, egy-egy esemény kapcsán létrejött érzelmi állapot, gazdagság, stb. A boldogságot másként ítéli meg a férj, másként a feleség.

3.      Sikeres vagy sikertelen párok. Ez egyénektől függ. A kutatások szerint sikeresek azok, akik (1) ragaszkodnak a szerepek elkülönítéséhez, (2) a nemek szerinti feladatok tagolásához, ahol a férj feladatai inkább szervezői és alkotói tevékenységek, míg a feleségnek jut a melegség biztosítása és a család összetartása, (3) főként az iskolázottabb párok házasságában a szeretet, a bajtársisság és az intimitás uralkodik.

A sikertelen párok aránya a legnagyobb a korai házasságok esetén

4.      Konfliktusokhoz szokott párok. Az ilyenek mintha állandóan keresnék az összeütközés lehetőségeit párjukkal, gyermekeik, sőt idegenek előtt is látványosan összetűznek, szenvedélyesek, de éberen kerülik a megoldás lehetőségét is. Igazából azt szolgálják a feszültségek, hogy így tartsák fenn házassági viszonyukat. Vitáik főképp az egyéni érdekérvényesülést, az örömszerzés bálványát, az önmegvalósítást, fiatalságkultuszt, stb szolgálják

5.      Devitalizált párok. Élettelen párok, akik valamikor nagyon egymásra hangoltak voltak, de ez megváltozott, nem sokat jelentenek egymásnak, nem törekszenek intimitásra, kölcsönös empátiájuk kialudt, kevés időt töltenek együtt, közös tevékenységüket a minimumra csökkentették, szexuális kapcsolatuk jelentéktelen, felszínes. Konfliktusaik ritkák, nincs élet kapcsolatukban.

6.      Passzív-megegyezéses párok élettelenül kezdték párkapcsolatukat, közöttük soha sem lobogott a szerelem tüze. Az élet egymáshoz sodorta őket, mert nem volt erejük felszámolni a házasság előtti szegényes kapcsolatukat, vagy megalkudtak sorsukkal, talán a vagyon, esetleg gyerek miatt. Nem veszekszenek, „szépen élnek egymás mellett”

7.      Vitális párok. Eleven párok, akik egymás iránt erős és pozitiv érzelmeket táplálnak, szerelmük köré szervezik életüket. Döntéseikkel odafigyelnek másikra, annak igényeire és szükségleteire. Kapcsolatuknak kellemes színfoltja a szexualitás. Konfliktusaik vannak, sőt gyakoribbak. Nagy az empátiájuk és nagyon tisztelik egymást, konfliktusaik tárgyi alapokon maradnak és nagyon előnyös megoldáshoz vezetnek.

8.      Totális párok. Ezek az elválaszthatatlan párok, életük, érdeklődésük és tevékenységük minden pontja közös, teljes és rendíthetetlen az összhang. Életük középpontjában házassági kapcsolatuk áll, minden érdeklődésük, cselekedetüket és kapcsolatukat ennek szolgálatába állítják. Vitáikban figyelmesek és elővigyázatosak, egymásra mindig ügyelnek. A házasságon kívüli szexuális kapcsolat kizárt.

9.      Vegyes érzelmű párok. Nem ritka eset, hogy a férjek értékrendje és házassággal kapcsolatos érzelmei eltérnek attól, ahogy a feleségek kiértékelik párkapcsolatukat. Az egyik fél anyagi érdekeket keres a házasságban, míg a másik igyekszik azonosulni partnerével.

Családtípusok

1.      Jogilag rendezett, vagy rendezetlen családok. A teljes nukleáris család, a jogilag rendezett házasság, amelyben házasságot kötött szülő él saját gyermekével, ill. gyermekeikkel. Jogilag rendezett párkapcsolatban házasságot kötött ugyan a pár, de gyermeket nem vállalt és nincs is szándékában, általában kényelmi okokból, vagy a karrier végett. Jogilag rendezetlen házasság nemtörődömségből az ideiglenes együttélés formáját választják, halogatják a házasságkötést és gyermekvállalást. A kapcsolat időtartama bizonytalan, kevés gyermek születik.

2.      Nagy vagy kis családtípus. A mai nagycsalád a szülőpárból és három vagy több gyermekből áll. A kis családtípust egyes szociológusok „mai családnak”, mások „magcsaládnak” nevezik, ahol csak a két szülő, esetleg két gyermekkel él egy fedél alatt. Válfajai: gyermektelen, egygyermekes, kétgyermekes.

3.      Teljes, csonka, vagy újjászerveződött család. A teljes családban jelen van a két szülő és legalább egy gyerek. Csonka család: egyszülős

-        a leányanyák gyermekükkel élnek s nevelik korai és jogilag nem rendezett kapcsolatukból származó gyermeküket

-        a 30 év feletti elvált vagy magányos férfiak és nők 80 %- ának vannak gyermeke.

-        gyermekes özvegy

A gyermektelenség a családok 5%-ban természetes okokra vezethető vissza. Az újraszerveződött (rekombinált) család akkor jön létre, amikor az özvegy vagy elvált ismét házasodik.

4.      Gyermek- vagy párközpontú. Gyermekközpontúak: a család céljaként és érdeklődési közponjaként a gyermek jelenik meg. A hitvesek háttérbe szorulnak. Párközpontú házasság: a férfi és a nő célja maga a házasság, a meghitt párkapcsolat, ez a műalkotásuk, a gyermek kedves ráadás, ajándék, kapcsolatuk gyümölcse. Az a veszély fenyegetheti a gyerekeket, hogy nekik jut a maradék, mert a szüleiké mindenben az elsőség.

 A család feladatai: A család termel és kultúrát ad.

1.      A család termelő feladatai

-        A család legfontosabb „terméke” maga a gyermek. A család biológiailag világra hozza az újabb nemzedéket, fizikailag gondozza, táplálja és védelmezi, de szociálisan, kulturálisan, lelkileg, vallásilag és társadalmilag is a családrendszer szüli, hozza létre az embert.

-        A család támogató-gondozó és ellátó funkciójával is termel. A kisgyermek képtlen életben maradni a felnőttek gondoskodása nélkül, a fiatal sem tudja fenntartani magát tanulóévei alatt, de a felnőtt is gondozásra szorul betegsége idején, az idős ember ugyancsak.

G.Caplan a család 9 támogató funkcióját említi: (1) összegyűjti és terjeszti a világra vonatkozó információkat, (2) visszajelez és utat mutat, (3) formálja a világképet és életfilozófiát, (4) a problémák megoldása közben eligazít. (5) kérés nélkül gyakorlati és konkrét segítséget nyújt, (6) pihentet és regenerál, (7) véleményt mond és ellenőriz, (8) támogatja tagjai identitásának kialakítását, (9) fokozza érzelmi teherbírásukat.

-        A gyári, üzemi munka. A dolgozó ember a család nyugodt vagy feszült légkörét viszi magával a munkahelyére, s itteni élményeivel felvillanyozva vagy lehangolva tér vissza otthonába

-        A család otthoni munkája is rendkívül fontos és termelő erőkifejtés, legyen takarítás, főzés, kerti, házkörüli vagy egyéb munka. Mindez feszültséget vezet le és belső erőket szabadít fel:összemelegít, siker- és összetartozás-élményt ad, stb. A gyermeket emellett munkára tanítja és neveli.

2.      Kultúrát ad a család. Az ember természeténél fogva „kultúrlény”. A család szellemi-kulturális feladata az emberi alkotások tiszteletére nevelés, az értékmegőrzés és a normák fenntartása, anyanyelv, vallási és népi szokások, nemzeti és családi hagyományok megismertetése, ápolása és továbbadása, a hétköznapi és tudományos ismeretek átszármaztatása, a szabadidő-eltöltését is a család tanítja.

-        A család az általános kultúra megalapozója. A társadalmi intézmények, mint az óvodák, iskolák, dalkörök és a tömegtájékoztatás eszközei, mint az újságok, tv, stb. másodlagos jellegűek, segíthetik kultúránk átadását.

-        A hagyomány értékeit elsősorban a család közvetíti tagjainak, figyelmükbe ajánlja, mia jó és a rossz. A világkép, az emberkép, a családról alkotott „vélemény” is itt ver gyökereket. Az emberszeretet és az életöröm is a család műve.

-        Vallási hagyományok. Hazánkban megkeresztelik a gyermekek 80%-át, és letemetik a halottak 90%-át. A vallás ad „eligazítást az emberi együttélés és egyéni problémák terén”. Kultúránkban a vallásos hagyományok és gyakorlatok főleg két dolgot biztosítanak: az életigenlést és a közösséget.