8/c. A serdülőkorú gyermeket nevelő családok speciális problémái, szükségletei és a segítés lehetőségei

A serdülők pszichológiai jellemzői

A serdülőkor (12-18 életév) nagyon jelentős időszak a gyerekek életében.

Ekkor történik személyiségük építése, önazonosságuk megtalálása akár a szexualitás, akár a társadalmi lét terén.

Lényeges erényük a hűség, szüleikhez, barátaikhoz.

Alkalmi  és állandó csoportokba verődnek, társaik az első mintaképek, bálványaik sztárok, színészek, zenészek.

Fő időtöltésük a céltalan bolyongás, a napi 3-4 órás tévézés.

Nagyon fontos lenne, megbízható szórakozási helyeket találni nekik. Az iskola is gondoskodhatna szabadidejük ésszerű eltöltéséről.

Énállapotukat a 3 szakasz jellemzi:

-„ a megfigyelő én”-jellemzi – képes arról is gondolkodni, hogy gondolkodik .

(önreflektálás képessége)

- Fokozottan fordul „énje” felé: Ki vagyok én? Ez egyben az interperszonális én időszaka . Döntő most a kölcsönös személyközi egyezkedés, a kortársak világába való bekapcsolódás. Iskolai teljesítményeik döntően hatnak énképükre és fordítva, a pozitív énképük serkentik őket a nagyobb teljesítményre,

Ha nagyon magas az iskolai teljesítmény, ez a tanulók énképére károsan hathat.

Veszélyes a tanulók címkézése: okos, szorgalmas, jó..

Az oktatásnak a távlatokat kell megcéloznia, ha a pálya felé orientáljuk a serdülőket, ez erősebb motivációt jelent számukra.

Lényeges a szülők és az iskola együttmüködése.

Serdülőink roppantul érzékenyek, sorsukat csataként élik meg. A leggyakrabban előforduló sebek: a családtag súlyos betegsége, szülők válása, veszekedés általában, közeli barát elvesztése.

A serdülők szerephelyzete új. A gyermekévek megszűntek. Beléptek a felnőttkorba vezető sötét, nyirkos folyosóra. Zavarják testi változásaik: pattanásaik, nemi jelleg, megnyúlt kezek stb.

Érzelmeik is olyan zavartak. Elbizonytalanodnak, támaszt keresnek. Kinél ? a családtagoknál. De mivel az „erősek” az anyagi világgal vannak lekötve, ami viszont őket most nem érdekli, kénytelenek vonzó társaikhoz fordulni.

Szerepeket tanulnak.  A férfi és nő szerepét, a kölcsönös kapcsolatok művészetét. Közben önállósodnak a szülőktől. Ez az útkeresés folytatódik egészen a középiskolás kor végéig.

Tizenéveseink másik központi témája az önazonosság( az identitás) , aminek lényeges velejárója a szexualitás, illetve, hogy elismerten nő vagy férfi lehessen. Ha családtól nem kap útmutatást, kénytelen társaira támaszkodni. Ez kiszolgáltatottságot is jelent. A társak között uralkodó filozófia is sodorja sok tizenévest a szabad szerelem, a szeszesital és kábítószer élvezet, az antiszociális magatartás felé.

Sajnos nemcsak a családtól elhanyagolt gyermekek esnek áldozatul. Nemegyszer a szülők mindent megtesznek, a gyerekek mégis kisiklanak, mert nincs elég önbizalmuk, erejük a kitartáshoz, erős a „sodrás”.

A családok speciális problémái szükségletei és a segítés lehetőségei.

A szülők ez idő alatt az érett felnőttkorban(35-50 életév) kreativitásuk teljében vannak.  Itt az utolsó alkalom a feljebb jutásra, emelkedésre a társadalomban és munkahelyen egyaránt.

Vezérelvük: „Nincs időm, mert én foglalt ember vagyok!” A családban megosztják a munkát, amit lehet közösen végeznek.

 Summás a szülői feladat. Eddigi szülőszerepe és helyzete elbizonytalanodhat, gyerekei kicsúsznak a kezéből. Inkább társaikat becsülik, mint a szülőt, persze ez leginkább csak érzés.

A szülők alapfélelmei ebben a korban: a munkaviszony elvesztése és a szerencsétlenség.

Az ütközés oka lehet, hogy a szülők túlzottan az anyagiakra támaszkodnak, míg a gyermekeik a személyes kapcsolatokat keresik.

Nem ritka a dühöngő serdülő és a gyermekével kiabáló szülő sem.  Attól nem kell rosszabbat elképzelni, mint amikor a szülők egymás ellen hadba indulnak, dühösködő gyermekük miatt.

A serdülők főleg azon „akadnak ki”, hogy szüleik fékezik önállósodásukat és nem követhetik szívük szerint a divatot.

Okosan teszik a szülők, ha megkövetelik a család minden tagjától az udvariasságot, az egymás iránti tiszteletet. Határozott elvük: a kiabálás, erőszak, sértegetés megengedhetetlen. Sokat segíthet a komoly beszélgetés, de nem a fejmosás és a humor.

A szülők elidegenedtek egymástól, egymás mellett élnek, de nem látják egymást, csak a sikért, a pénzt. A villaház elfedi a hitves személyét, ugyanakkor gyermekeiket pajtásként kezelik.

De a gyermekeikkel való kapcsolataikat is emberközelivé kellene tenni, nem nézhetik őket a pénz szemüvegén keresztül.

(sokba kerültök..)

Fejezze ki a szülő magatartása: Társam vagy, elismerem, hogy felnőtté válsz, egyéniségedet tisztelem, és növekvő függetlenséget biztosítok neked.

A változás igénye is feszültséget okozhat szülő és gyermek között. Ebben az életkorban a szülő már tiltakozik a változások ellen, a fiatalok viszont képtelen változások nélkül élni, maguk is változnak.

Nagy az aggodalmaskodás. Ebben az életszakaszban. A túlzott aggodalmaskodás aztán álmatlanná, kapkodóvá és bizonytalanná tesz.

Ha a családrendszer eddigi fejlődése pozitív volt, a hitvesek ebben a szakaszban jutnak el arra a boldogító tapasztalatra, hogy egyek vagyunk!  A serdülők pedig büszkén nézhetnek fel a szüleikre és kimondhatják, hogy mi szeretjük egymást és egy családba tartozunk.!

Az ilyen családba születő serdülő bármilyen gondjában, bajában megértő gondoskodást és támaszt és segítséget talál.

A család élettartama során több életszakaszt él meg. Ha nem ismerjük családi életünk természet adta életritmusát, nehezen tartható kézben a fejlődés.

A Teleki féle életszakaszok 3 egységbe sorolhatóak:

ˇ         Fészekrakás, összemelegedés életszakasz

ˇ         A nevelő család

ˇ         A kiürülő életszakasz

Fészekrakás és összemelegedés életszakasz

Ez az életszakasz már a jegyességgel kezdődik, általában 3 évet vesz igénybe, illetve az első gyermek születésével lezárul.

A „mézeshetek” után jön a kijózanodás – a túlzott elképzelések helyett a valóság szintjére kell visszaállítani elképzeléseinket. Az elvárások és a szerepek kipróbálásának időszaka. Megtanulják kezelni és megoldani a problémákat, csalódásokat, feszültségeket. Megteremtik életstílusukat. Mindenkiben kialakult egy szokásrend és életritmus, ezt kell módosítani, hogy együtt lehessen élni. A fiatalok alakuljanak egymást kiegészítő és boldogító élettársakká. Ne akarják másolni, amit filmen láttak, ki kell tanulni, meg kell tapasztalni, ami az adott párnak megfelel. Sokszor éppen a nagy erőltetés a mindenképpen teljesíteni akarás bénítja meg a párkapcsolatot. Az ingerültség esetén könnyebb és jobb ha egymásnak mondjuk el panaszainkat. Ennek az életszakasznak a velejárója az elszakadás – a szülőktől, a családtól, a barátoktól bizonyos mértékig. Részben a múltjuktól.

A család gyermeknevelő életszaka

Három önálló fejlődési egysége van, különböző sajátosságokkal, a kisgyermek, a kisdiák és a tizenévesek kor.

Tizenéveseket nevelő család

A tizenéveseket nevelő családnál sok szülő megmarad a régi magatartásánál, miközben a gyermek változik folyamatosan. Emiatt komoly szakadék, generációs ellentét alakulhat ki a két nemzedék között.

A serdülő és a családszerkezet

A serdülők pszichológiai jellemzője személyiségük építése, önazonosságuk megtalálása. Fontos erényük a hűség szüleikhez, barátaikhoz, elveikhez. Társaik az első példaképeik, bálványaik a sztárok. Énállapotukat a „megfigyelő én” jellemzi – ez az idő az interperszonális én időszaka, amikor a serdülő a kapcsolataiban él. A szülők és az iskola együttműködése nagyon fontos. Serdülőink roppant érzékenyek, sok sebet kapnak a fejlődés során:

-          rossz jegyek

-          szülők veszekedése, vitái

-          családtag súlyos betegsége

-          szülők esetleges válása

-          közeli barát elvesztése

-          veszekedés általában

-          saját betegségei, testi változásai

A serdülők szerephelyzete új, a gyermekévek megszűntek, beléptek a felnőttkorba vezető kapun, zavarják a testi változások, elbizonytalanodnak, támaszt keresnek. Ez az útkeresés folytatódik a középiskolás kor végéig. Ekkorára felserdülnek. Az önazonosság (identitás) velejárója a szexualitás, hogy férfi illetve nő lehessen. A társak között uralkodó filozófia sodorja a tizenéveseket az antiszociális magatartás felé. A fiatalok önbizalma alacsony fokú.

Szülők és a családszerkezet

A szülők az érett felnőttkorban vannak (35-50 év) kreativitásuk teljében, utolsó alkalom a munkahelyen való előbbre jutásra, emelkedésre. A szülő és a gyermek úgy érzik, mintha nem is egy nyelvet beszélnének. A szülők alapfélelmei ebben a korban igen jelentősek: munkaviszony elvesztése, szerencsétlenség, financiális nehézségek. Az ütközés oka lehet, hogy a szülők az anyagiakra helyezik a hangsúlyt, míg a gyermek a személyes kapcsolatokat keresi. Nem ritka a dühöngő serdülő. Azon „akadnak ki”, hogy szüleik fékezik őket önállósodásukban, akadályozva érzik társas kapcsolataikat. Okosan teszi a felnőtt, ha megköveteli a család minden tagjától az udvariasságot, egymás tiszteletét.

A hitvesek feladata felfedezni egymást, mélyíteniük kell kapcsolataikat. Gyermekeikkel való kapcsolataik is emberközivé kell tenni. A változás igénye feszültséget szülhet a szülő és a gyermek között. Általánosnak mondható ebben az életszakaszban mindkét korosztálynál a túlzott aggodalmaskodás. Ha a családrendszer eddigi fejlődése pozitív volt, akkor a családi élet nem változhat meg gyökeresen.  A boldogító tapasztalatok mindkét korosztályt megnyugtathatják: egy család vagyunk, számíthatunk jóban-rosszban egymásra.

Sajnos korunkban mindinkább elharapózik azaz „új generáció”, akik a szülők jóvoltából és az ő zsebükre élnek. A szüleik tartják el őket. Miközben a középkorosztály számára ott vannak az elnehezedő nagyszülők, még „önállósult”, de nem önálló gyermekeiket is támogatniuk kell mind anyagiakban, mint erkölcsileg.