16. / A Tétel

Iskolai szociális munka: mibenléte, feladatai, folyamatai, háttere

Kultúránknak és társadalmunknak -három alapfogalma: a család, a gyermek és az iskola (pedagógus). A család a társadalom alapsejtje. Kiegyensúlyozott családi kötelék és kapcsolatrendszer nélkül nem csak a népjólét és a felnőtt, valamint fiatalok szocializáltsága elképzelhetetlen, a gazdasági stabilitás is merő álomkép marad. A gyermek pedig a magyar jövő záloga, ha nincs elegendő új szülött (évi 180.000 fő), vagy az új generáció nem kellően nevelt és szocializált, nem lesz boldog nép, sem stabil magyar társadalom, de kreatív polgárok (dolgozók) sem népesítik be az országot. Az iskola és a benne dolgozó pedagógus kultúránk színvonalának egyik ápolója és fejlesztője - egyéb hasonló jellegű tényezők mellett.

A gyermek egészséges fejlődéséhez és kiegyensúlyozott szocializációjához létszükséglet a biztonság, a stabil szülő-gyermek kapcsolat. A bizonytalan és szorongó gyermek "betokosodik", begyakorolja az önvédelmet, saját képzeletbeli világába menekül.

Ha nem is divatos, a minőségi munka alapfeltétele az erkölcs, a rend és a fegyelem. Iskoláinkban mind ez csak közepes "osztályzatot" kapott 1997-ben 5-ös skálán.

A pedagógusok számtalan "betokosodott" gyerekkel találkoznak. 1995-ben végzett felmérésem kimutatta, hogy tanítóink munkáját leterhelik a POS (nehezen kezelhető) gyerekek is, akikből iskolai osztályonként legkevesebb 2 jut.

A magatartási és tanulási zavarokkal küzdő általános és középiskolás gyerekek 66,7%-a fú, a kábítószer-élvező 10 egyén közül nyolc fú, a fiatalkorú bűnelkövetők 86%-a szintén közülük való. A fiúknak általában rosszabb a közérzete az. iskolában, kevésbé ambiciózusuk, mint a lányok. Iskoláink feminizálódtak. A pedagógusok zöme nő, akik a diákjaiknál a nőies viselkedést jutalmazzák, s ezért a fiúk hátrányos helyzetbe szorultak. (A fiúkkal szemben egészen más elvárások vannak. Az általános iskoláig eljutva már leszoktatják őket pl. a sírásról, erősnek kell látszaniuk, nem fejezik ki érzelmeiket.

2. HÁTTÉR

A gyerekek szociabilitása gyenge, amit részben a szülőkkel való gyér kapcsolat, a testvér- és baráthiány, valamint az elmagányosodás is okoz.

Gyermekeink mindinkább veszélyeztetettek: alkohol, nikotin, kábítószer mérgezi őket, a bűnözés Damoklész kardjaként függ fejük felett. Ma már 13-15000 fiatalkorú, és 4-5000 gyermekkorú bűnelkövetőről tudunk. Számuk növekszik. További veszélyt jelent a terjedő pedofilia, a nemi erőszak, sőt a gyermekgyilkosság is.

3. GONDOZÁS

Platóntól (Kr.e. 428-348) és Arisztotelésztől (Kr.e. 384-322) szinte megszakítás nélkü1 végighúzódik történelmünkön néhány lényeges vélemény a gyermekekről egészen napjainkig. A nevelés (1) befolyásolja a gyermek jellemének és személyiségének alakulását, a (2) mérsékelt befolyásolás és irányítás az egészséges gyermekfejlődés záloga, s végül a (3) gyermek fejlődésének vannak bizonyos szakaszai. A köztudatban, sőt - számtalanszor - a pedagógusok tudatában sem jelennek meg ezen ismeretek, s emiatt a nevelés és iskolarendszerünk kevésbé gyermekközpontú, inkább tanterv és teljesítményközpontú.

1990-ben Magyarországon is elfogadtuk az ENSZ Gyermekek Jogairól szóló Nyilatkozatát. Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy iskoláinkból hiányzik a szakszerű gyermek- és ifjúságvédelmi terv. Hiába léteznek szociálpedagógus szakemberek, helyettük a tanítók vagy szaktanárok nyakába akasztják a gyermekvédelmet. Saját oktatói feladataikkal is - általában - túlterheltek, másrészt, nem igen tudják tisztelet a kivételnek -, mit kezdjenek a gyermekek szociális problémáival, hiszen szociális képzettségük minimális

Az iskola feladata, hogy a szülőkkel karöltve az életre, ma inkább azt mondanánk "érvényesülésre" nevelje a gyermeket. Andor Mihály 1998-ban végzett kutatásai kimutatták a gyermek érvényesülése és az apa iskolai végzettsége, illetve az apa által a "társadalmi ranglétrán" elért helye közötti szoros kapcsolatot. Az is vitathatatlan, hogy a gyermekek (családok) anyagi Helyzete predestinálja őket az érvényesülésben.

A szülők elvárásai az iskolától a rendszerváltás óta növekednek. 1990-1995 között a legmagasabb elvárás az volt, hogy az iskolában megszerzett tudás segítse gyermekeiket az érvényesülésben. Az utóbbi két évben előtérbe került a tanulók személyiségfejlesztésének, szexuális és politikai nevelésének követelménye. 1990-ben és 1996ban 20 nevelési érték közül első helyre került mindkét évben a gyermekek tisztességre nevelése. A szülői elvárásokat lényegében aláhúzza a NAT is, amikor az 1995-ös tárgycsoportok között megjeleníti a "családi életre nevelést", mint követelményt. Tapasztalatom, hogy - általában - ez a feladat az osztályfőnököket terheli, akik képtelenek ennek a feladatnak eleget tenni. Szociálpedagógusokat lehetne bevonni ebbe a munkába. Aki a gyermekek képességeinek megfelelően vinnék ezt a témát osztályonként, heti két órában, akár témakörökre osztva, a korosztálynak megfelelően.

Az iskola feladata lenne az is, hogy legkésőbb a gyermekek 11 éves koráig felkészítse a szülőket gyermekeik családi körben történő "szexuális felvilágosítására", illetve, családi életre nevelésére.

Ide értem a kielégítő ismeretanyag, a módszer és a rendelkezésre álló (bőséges) irodalom prezentálását is. Az iskola kötelessége odafigyelni a szülők elvárásaira, de ne essen ennek áldozatául, és ne veszítse el saját identitását a szülők pillanatnyi, divat- vagy rövid távú érdekei miatt.

Nem szükségszerű azt sem, hogy az iskolarendszer segítse a társadalmi dezintegrálódást, azzal, hogy pl. két iskolatípust hoz létre, egyiket az elit, másikat az egyszerű polgárok számára, előre meghatározva a gyermekek érvényesülési lehetőségeit. Vonzóvá tehetjük az iskolát azzal is, hogy kultúrprogramokat szervezünk, ahol találkozhatunk a szülőkkel, megoszthatjuk velük örömüket és bánatukat, sikereiket és gondjaikat. A POS gyermekek iskolai kezelésében hangsúlyos, hogy ezen gyermekek szüleivel külön kell foglalkoznia az iskolának. Többször beszélgetésre, tanácskozásra kell meghívni őket, esetleg közös kirándulásokat szervezhetünk szülőknek-és gyermekeknek. Teljesen értelmetlen annak a pedagógusnak az eljárása, aki beírásokkal "bombázza" a szülőket. Iskolai rendezvényeket érdemes szervezni, amelyre szeretettel hívjuk a szülőket is. A kapcsolat javítását szolgálják ezen alkalmak, valamint sajátságos helyzetben figyelhetjük meg a szülők és gyermekeik interakcióját, ami azután segíthet a pedagógusnak a gyermek hatásosabb nevelésében.

Az iskolai szociális munka feladata: Erősíti a diákok személyiségét és megkönnyíti az oktatók nunkáját. A diákokat fogékonyabbá teszi az iskolára, s az iskolát is érzékenyebbé teszi a diákok problémáira. Rádöbbent az iskola korlátjaira (kedvezőtlen tanulási feltételek, túlzott követelmények, egyoldalú irányultság csak az ismeretszerzésre és a diákság érzelmi világának háttérbe helyezése, megromlott tanár-diák viszony, krízishelyzet egy-egy egyénben vagy osztályban). A szülők elvárásait is kézben tartja. Segíti a gyermekek és ifjak szociális integrációját, kiegészíti (helyenként korrigálja) a családi és iskolai nevelést. Szorgalmazza a pszichoszociális nehézségek (viselkedési, személyiség- és tanulási zavarok) megoldását.

A szociálpedagógus számol A kezdeti nehézségekkel (megnemértés, idegenkedés az "újtól", idegen "test" a tanári karban). Együttműködik a külső szakemberekkel és az oktatókkal, gyerekekkel, szülőkkel. Csoportmunkát végez. Kliensei sem mindig kezes bárányok (nem motiváltak, sőt ellenségesek). Saját magában is nehézségek támadhatnak (túlterheltség, sikertelenség, hiányos tudás, tervszerűtlen munka). A környezete sem kedvez mindig (bürokratikus ügyintézés, előítéletek megbecsültség és az anyagiak hiánya).

Család, gyermek és iskola kulcs szavak. A jövőbe mutatnak.

Az iskola tehetetlen a diákok halmozódó szociális problémáival, szükséges a szociálpedagógus alkalmazása főállásban.