4. A hazai urbanizáció sajátos jegyei

Az 1950-es években Magyarország lakosságának kb. 70 %-a élt falusi jellegű településen, kevés volt a kis- és középváros, nagyváros Budapesten kívül nem volt.

1960-as években óriási vándorlás indult meg Budapest felé, ami a magyar urbanizáció saj átossága.

1991. januári adatok szerint Budapesten lakott a népesség 19,5 %-a, egyéb városokban 42,7 % -a és községekben a 37,8 %-a. A városiasodás fokát nem csak a városi népesség arányának

alakulása mutatja, hiszen ez nagymértékben függ attól, hogy az adott országban milyen kritériumok alapján dől el, hogy melyik település város, melyik község: A városias környezet arányának mérése sem nyújt valós képet, hiszen hazánkban például több olyan vidéki város

van, amely kevéssé városias jellegű.

Az urbanizáció fokának megállapításakor figyelembe szoktak venni olyan indirekt mutatókat is, mint pl.:

.

urbanizációs szint és a GDP közötti kapcsolat

vízhálózat, csatornarendszer, gáz, telefon, villany, napilapok elterjedése,

.

gyermekintézmények száma-aránya, stb.

Magyarországon az alapellátás hiányos, az urbanizáció elmaradt a gazdasági növekedéstől, az iparosítástól (késleltetett városfejlődés).

1990 óta a városodás üteme erősen lelassult, Budapest népessége pedig kissé csökkent. Magas a faluról városba bejáró dolgozók száma, akiket ingázóknak nevezünk. A népes ség mintegy 54 %-a lakik ma városokban.

A településszociológiának az utóbbi időben kialakult álláspontja szerint nem feltétlenül előnyös és kívánatos, hogy a városokban lakó népesség aránya növekedjék (a városi slumm­

övezetek tömegessé válása miatt), ellenben az ország minden lakosa számára elérhetőnek kell, hogy legyenek a városi élet nyújtotta előnyök, és hozzáférhetőnek kell, hogy legyenek a

városi funkciók.

E2Véb foealmak:

/

Gen trifikáció:

Városrészek rehabilitációja:

Városrészek revitalizációja:

a munkásosztály és a belvárosi szomszédság megújítása

tömbszerű felújítása

eredeti állapotba való visszaállítása