Reformpedagógia

NYME

Benedek Elek Pedagógiai Kar

SOPRON

Dr. Varga László docens

varga.laszlo@bepf.hu

Irodalom:

oNémeth András: A reformpedagógia múltja és jelene (1889-1989). Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1993.

oNémeth András -  Ehrenhard Skiera: Reformpedagógia és az iskola reformja. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest,1999.

oNémeth András: A reformpedagógia gyermekképe. In: Pukánszky Béla (szerk.): Két évszázad gyermekei. Eötvös József Könyvkiadó, Budapest, 2004. 169-184. p.

A "pedagógia százada"

         A tizennyolcadik századot joggal nevezték a "pedagógia századának". Franciaországban, ahol az iskolák színvonalát és a drasztikus módszereket már a humanizmus moralistái is élesen bírálták, szinte nem is volt olyan filozófus, író, aki ne foglalkozott volna pedagógiai kérdésekkel. A felvilágosodás hívei mélyen hittek abban, hogy az ifjúság megújult szellemű, racionális nevelése a szebb jövendő garanciája.

Jean-Jacques Rousseau
(1712-1778)

oRousseau nemcsak filozófusként alkotott örökbecsű értékeket.

         Neveléssel-oktatással kapcsolatos gondolatai gyökeres változást (mintegy "kopernikuszi fordulatot") idéztek elő a pedagógiában.

oA gyermekről alkotott középkorias felfogás átformálásában fontos szerepet töltöttek be a reneszánsz moralistái. Tanításaik zöme azonban megmaradt az illemtankönyvek, a gyermekről szóló értekezések lapjain, s nem vált élő gyakorlattá. Rousseau könyve, az "Emil, avagy a nevelésről" viszont egyaránt forradalmasította a pedagógia elméletét és gyakorlatát.

oKevés olyan filozófus van, akinek életpályája és művei annyira szoros egységben és kölcsönhatásban lennének, mint az övé.

         Regényes fordulatokban bővelkedő életútjával érdemes kissé bővebben megismerkednünk.

J-J Rousseau élete

o1712-ben született a protestáns Genfben egy puritán szemléletű órásmester fiaként. (A hugenotta származású család a protestánsüldözés elől menekült Genfbe.) Édesanyja Jean-Jacques születése után egy héttel meghalt.

oA fiatal fiú nem járt elemi iskolába, ennek ellenére már tízéves korára nagy műveltségre tett szert. Édesapjával kedvelt szórakozásuk az olvasás volt, olvasott regényeket, színdarabokat, értekezéseket: mindent, ami a keze ügyébe került.

oTalán ennek a sokféle korai olvasmányélménynek is szerepe volt Rousseau zsenialitása mellett abban, hogy később kora legkiválóbb polihisztorává lett. "Szakmája" úgyszólván nem volt, mégis korszakalkotó műveket alkotott a legkülönbözőbb témákban.

J-J Rousseau élete

oTízéves korában fordulat állt be a fiú életében: apja összetűzésbe keveredett egy genfi kapitánnyal, a következmények elől menekülnie kellett. Jean-Jacques-ot így nagybátyja gondjaira bízta, akinek volt egy hasonló korú fia. Neki azonban nem volt ideje a két fiú nevelésével foglalkozni, ezért - a korabeli elterjedt gyakorlatnak megfelelően - kiadta őket egy közeli falu lelkészéhez, Lambercier-hez, aki vállalta iskoláztatásukat.

oA fiúk itt két esztendőn át keményen tanultak. Mindenekelőtt latinos műveltségre tettek szert, s a latinnal együtt megtanultak "mindenféle kacatot, amit nevelés ürügyén hozzácsaptak" - ahogyan Rousseau később visszaemlékezéseiben írja.

J-J Rousseau élete

oKét éves falusi idill után visszatért Genfbe. Előbb egy írnok mellett inaskodott, majd egy vésnök mellé került. A műhelyben megismerkedhetett azzal az embertelen bánásmóddal, mely a korabeli inaséletet jellemezte. Kis híján maga is elzüllött: a verés, az éheztetés és megaláztatás miatt egyre inkább csak a lopáson, hazudozáson járt az esze. Egyedül a könyvek iránti lankadatlan érdeklődése maradt a régi: falta a könyveket gyakran munka helyett is.

o1728 márciusában ismét fordulat következett be életében. Egy vasárnap este, kirándulásról hazatérve zárva találta Genf városának kapuját. Úgy döntött, hogy nem megy vissza kegyetlen gazdájához, helyette a kalandos életet választotta.

J-J Rousseau élete

oNem vaktában vágott neki a világnak. A protestáns Genf akkoriban kicsiny sziget volt a katolikus "tenger" közepette. A szomszéd faluba sietett, a már katolikus Szavoja területére, ahol a plébános pompás ebéddel és csábító ígéretekkel fogadta. Warensnéhoz, a katolikus hittérítő szervezet megbízottjához küldte a "kis eretneket". A csinos fiatalasszony, akinek "szeméből áradt a kedvesség", pártfogásba vette a fiatal fiút, anyja helyett anyjává lett.

oA következő esztendők a kóborlás és a próbálkozások évei voltak: Előbb Torinóba került, ahol lakájként próbált kenyeret keresni; szokatlan műveltsége, intelligenciája viszont idegenné tették a szolgák között. Warensnéhoz visszatérve szenvedélyes tanulásba kezdett: fizikát, matematikát, élettant, anatómiát, zeneelméletet tanult szinte megszállott nekibuzdulással.

J-J Rousseau élete

oHuszonnyolc esztendős korában magánnevelőnek szegődött Mably, a lyoni csendőrfőparancsnok házába. Kísérletét viszonylag szerény siker koronázza: "Csak három eszközt tudtam alkalmazni ismeri el később: az érzelmet, az okoskodást és a haragot, s gyereknél haszontalan és gyakran veszedelmes mind a három."

oElső pedagógiai tárgyú írása akkor keletkezett, mikor elfoglalta állását: egy levél formában készített nevelési terv, amelyet tanítványa apjának írt. Ebben megfogalmazza célját: jó, szabad és boldog embert kell a gyerekből nevelni.

J-J Rousseau élete

oMiután házitanítóként nem sok sikert aratott, a zenei tanulmányokra vetette magát. Itt is új utakat keresett: kidolgozott egy kottaírási rendszert, melyben a hangjegyeket számok helyettesítik. Mélységesen hitt abban, hogy leleményével meghódítja a párizsi Akadémiát, ezért 1742 nyarán tizenöt arannyal és jelentős barátok ajánlóleveleivel a zsebében Párizsba ment szerencsét próbálni.

oFelolvasást tartott az Akadémián, s bár megtapsolták, kottaírási rendszere mégis megbukott. Kudarca ellenére más területen sikert aratott. Egy csapásra bekerült a párizsi szalonok pezsgő szellemiségű világába: előkelő és gazdag családok vették pártfogásukba.

J-J Rousseau élete

oA sorsdöntő fordulat, amelyet maga később "pillanatnyi eltévelyedésnek" nevezett, 1749 egyik októberi napján következett be életében:

oDiderot egyik írása miatt rövid időre börtönbe került, őt készült meglátogatni Rousseau, amikor útközben kezébe akadt a dijoni Akadémia egyik pályázati felhívása. A kérdés, melyre választ vártak így hangzott: "A tudományok és művészetek fejlődése rombolta avagy fejlesztette az erkölcsöket?" A felvilágosult ész korszakában az egyetlen elvárt válasz az lett volna, hogy a tudományok és művészetek fejlődése természetesen finomították az erkölcsöket is. Rousseau azonban lángelme volt, nem szokványos filozófus.

oFonákjáról szemlélte a dolgokat, és az igazságot egy csomó féligazsággal elegyítve az egykori szofisták virtuóz bizonyítási technikájához méltó szinten fejtette ki véleményét: A becsület a tudatlanság gyermeke, a tudomány és az erény tehát összeférhetetlenek. "Megjöttek a bölcsek, elmennek a jók" - idézi Senecát, amikor végletekig élezi ki az ellentmondást: a tudomány és a művészet egyenesen az emberiség bűneiből fakad.

J-J Rousseau élete

oNem várta a sikert, meglepődött, amikor értekezésével óriási sikert aratva elnyerte a dijoni akadémia pályadíját. (A "vissza a természethez" - jelszót ettől kezdve társítják Rousseau nevéhez, noha ez a felszólítás nem is szerepel a pályaműben.)

o1754-ben írja második értekezését ugyancsak a dijoni Akadémia pályázatára az emberi egyenlőtlenség okairól.

o"Az első ember, aki egy földdarabot körül-kerítve így szólt: ez az enyém, és talált balga embereket, akik hittek neki, az volt a polgári társadalom valódi alapítója" - írja Rousseau harmincöt esztendővel a francia forradalom kitörése, és száz évvel Marx előtt.

J-J Rousseau élete

oJóval hevesebb reakciókat idézett elő az "Emil, avagy a nevelésről" című pedagógiai regénye (1762). Olvasói körében nem is annyira a neveléssel kapcsolatos forradalmian új gondolatai váltottak ki heves ellenérzéseket, hanem a "természetes vallással" foglalkozó rész.

oA hatás nem maradt el: a párizsi hercegérsek pásztorlevelet adott ki a könyv ellen. Hamarosan Rousseau ellen is elfogatóparancsot adtak ki, csak nagy viszontagságok árán menekülhetett. Könyvét, az "Emil"-t pedig nyilvánosan elégették az igazságügyi palota udvarán.

oA bujdosás esztendei kezdődtek Rousseau számára. Előbb Svájcba ment, majd - David Hume angol filozófus meghívására - Angliába. Egy darabig kiegyensúlyozott körülmények között élt, de gyanakvó természete csakhamar paranoiás rögeszmévé fajult, üldöztetéses mánia lett úrrá rajta. Barátaiban is ellenséget látott, Hume-ot is szenvedélyesen támadta.

J-J Rousseau élete

         Franciaországba visszatérve előbb előkelő barátainak vidéki kastélyában élt, majd Párizsba költözött. A szerény megélhetést választotta: kottamásolásból tartotta fenn magát. Nyugalmát a teljes magányban vélte megtalálni, ezért ismét menekült: utolsó derűs napjait egy Párizs környéki birtokon: Ermenonville-ben töltötte. Itt érte a halál 1778-ban, néhány héttel a nagy ellenfél, Voltaire halála után.

A gyermek felfedezése

         Az "Emil"-ben ezt mondja: Az apát "sem a szegénység, sem a munka, sem más emberi szempont nem menti fel az alól, hogy eltartsa és hogy maga nevelje gyermekeit". Ennek ellenére öt gyermekét adta lelencházba. Kifejezőbben talán senki sem szólt a családi élet szépségeiről, ám neki sohasem volt igazi otthona. Dicsőítette az állampolgári erényeket, de ő maga gyakran választotta a természet megnyugvást nyújtó magányát.

A gyermek felfedezése

         Rousseau jellemének talán legsajátosabb vonása az, hogy folyamatos küzdelmet vívott önnön esendőségével. Állandóan kereste a lelki tökéletesedés útjait. Az emberi értékek mércéje nála nem a konvenció vagy a hamis közvélemény volt, az abszolút emberi értékekben való kiteljesedésre törekedett. Ez a fejlődés - melyet saját életével is példázott - határozta meg a gyermekneveléssel kapcsolatos felfogását is.

A gyermek felfedezése

oA középkor alapvetően pesszimista gyermekfelfogása hosszú évszázadokon át meghatározta a magánnevelés és iskolai oktatás gyakorlatát. A bűnben fogant gyermeket meg kell óvni saját rosszra hajló természete ellen, ezért feltétlen engedelmességgel tartozik szüleinek, tanítójának.

oA gyermekfelfogás fejlődésének egy újabb állomása volt, amikor már egyre több olyan értekezést, illemtankönyvet írtak, melyben a gyermekek erkölcsi óvását, nevelését sürgetik. A gyermekkor egyre több szerzőnél már a "krisztusi ártatlanság" korszakaként jelenik meg, de ezt az ártatlanságot meg kell védeni a bűnös világtól.

A gyermek felfedezése

oMégis Rousseau volt az, aki gyökeresen új alapokra helyezte a gyermekről, a gyermekkorról alkotott felfogást.

oSokat idézett tétele, így hangzik: a gyermek mint természeti lény eredendően jó, csak a társadalmi együttélés rontja meg. "Minden jó, amidőn kilép a dolgok alkotójának kezéből, de minden elfajul az ember kezei között„ - ezekkel a szavakkal kezdi "botránykővé" vált pedagógiai regényét.

oMa már látható, hogy a kérdés ilyen sarkított felvetése - jó vagy rossz-e a gyermek születése pillanatában - zsákutcába vezet. A csecsemő ugyanis születésekor etikailag nem minősíthető ösztönlényként jön a világra. Természetesen azt is látnunk kell, hogy Rousseau optimista felfogása radikális tagadása valaminek, ezért ilyen sarkított: hevesen bírálja és elutasítja a középkor gyermekképén alapuló, a gyermeket lealacsonyító, megszégyenítő korabeli nevelési gyakorlatot.

Emil

         Sokan még ma is félreértik az "Emil"-t. Azt gondolják, hogy besorolható az ezerszámra írt nevelési útmutató közé, amelyek praktikus tanácsokkal igyekeztek megkönnyíteni a szülők és a hivatásos nevelők dolgát. Rousseau könyve valójában több ennél. Inkább filozófiai, pontosabban filozófiai-antropológiai mű ez, amely "arról az elvről szól [...], hogy az ember természeténél fogva jó". A szerző maga is elismeri egy ismerősének írt levelében, hogy "arra nincs mód, hogy egy Emilt neveljünk". Rousseau Emiljének nevelése sok szempontból az eszmények, a "kellő" birodalmába átvezető utópia, de olyan utópia, amelynek egész sor magvas gondolata termékenyítette meg a pedagógiai elméletet és gyakorlatot.

Emil

         Képzelt regényhőse nevelésére a könyv lapjain maga Rousseau vállalkozik, magára öltve a házitanító szerepét.

         Legfőbb célja, hogy Emilt boldognak lássa : "Boldognak kell lenni kedves Emil, ez minden érzékeny lény célja; ez az első vágy amelyet belénk oltott a természet, és az egyetlen, amely sohasem hagy el bennünket." De ez a boldogság nála nemcsak távoli elvont cél, hanem a nevelés egész folyamatát átható érzelem. Pedagógiájának célja az evilági boldogulás, etikája egyfajta boldogságetika.

Emil

oRousseau neveltje gyermekként is boldog, hiszen nevelője nem kényszeríti felnőttes megnyilvánulásokra. "A természet azt akarja - olvashatjuk Rousseau-tól -, hogy a gyermek gyermek legyen, mielőtt felnőtt lenne." Másutt ezt írja - nem minden indulat nélkül: "Hagyjátok megérni a gyermekkort a gyermekben", hiszen ha felnőttnek születne, mint sokan szeretnék "ez a gyermekember tökéletesen hülye lenne, akarat nélküli báb".

oCsak így lehet felnőttkorára ember a szó legnemesebb értelmében. Olyan ember, aki a boldogság, a szabadság és az erkölcsi erény jegyében képes életét irányítani.

oRousseau tehát mindenekelőtt embert kíván faragni Emilből. "Amikor majd kikerül a kezemből, nem lesz bíró, sem katona, mindenekelőtt ember lesz." Olyan ember, aki képes mindenütt megállnia a lábán ahová a "forgandó szerencse" veti.

Lelkiismeret

         Rousseau nem hisz az ész mindenhatóságában:

         "Az ész gyakran megcsal bennünket - mondja az emancipált értelem századában -, s bizony nagyon is megszereztük a jogot arra, hogy visszautasítsuk. Ám a lelkiismeret sohasem csal meg. Ő az ember igazi vezetője. Ami az ösztön a testnek, az a lelkiismeret a léleknek."

A módszerek

oRousseau "Emil"-jében tetőződött egy olyan folyamat, amely a reneszánszban kezdődött: a gyermek, a gyermekkor átértékelése, "emancipálása". Amíg évezredeken keresztül az elsajátítandó műveltség volt a figyelem középpontjában, s maga a gyermek is "a tudás körül forgott"; most új helyzet állt elő: a pedagógia a gyermek köré rendelődött.

oEz a hangsúlyáttevődés egyúttal sajátosan új nevelési módszereket eredményezett. S noha Rousseau nem tárgyalja ezeket a nevelési-oktatási eljárásokat olyan részletes alapossággal, mint mondjuk Comenius a "Didactica Magná"-ban, bizonyos módszertani elvek az "Emil" szemléletes példái alapján kikristályosodnak az olvasó előtt.

Meg kell lesni a gyermek természetét…

oA gyermeknek mindenekelőtt "meg kell lesni a természetét", a nevelőnek ismereteket kell gyűjteni neveltjéről. A jóval később kibontakozó tudományágnak, a gyermeklélektannak adott jó előre programot Rousseau: "Szeretném - írja az «Emil»-ben -, ha egy józan ítéletű ember arról írna értekezést, hogyan figyeljük meg a gyermekeket. Nagyon fontos volna, ha birtokában volnánk ennek a művészetnek: az apák és a tanítók még csak elemeit sem ismerik."

oRousseau Emilre elsősorban az érzelmein, a képzeletén keresztül akar hatni, nem pedig a racionális érvek útján. Új gondolat ez az évszázadok pedagógiai gyakorlatát meghatározó "etikai intellektualizmus" után: "A szellem hangja a szíven keresztül szóljon, mert csak így talál meghallgatásra. A hideg érvek meghatározhatják véleményeinket, de cselekedeteinket nem; elérhetik, hogy higgyünk, de azt nem, hogy cselekedjünk."

Spontán fejlődés

         A nevelő legfontosabb feladata nem az, hogy növendéke fejét "teletöltse tudománnyal". Mindenekelőtt alkalmassá kell tennie őt a nevelésre, s ehhez először is ügyelnie kell arra, hogy a gyermek spontán fejlődése zavartalan legyen. Vigyáznunk kell a gyermekre "az első pillanattól kezdve, hogy világra jött", azért, hogy "eredeti formáját" megőrizhesse. Ennek a formának, azaz: a gyerekben szunnyadó lehetőségeknek, erényeknek a kibontása a nevelőre vár.

Negatív nevelés

oMindezt nem közvetlen módon, az addig egyedül ismert "pozitív nevelés" (itt: eredményre törő, céltudatos nevelés) eszközeivel, mivel az Rousseau szerint csak a "megrontott társadalom" nevelése lehet. A gyermeket éppen ezért "fallal" kell körülbástyázni, amely megóvja a társadalom káros hatásaitól.

oEzt a nevelést - melyet már a kortársai közül is sokan támadtak - nevezi Rousseau negatív nevelésnek: „a negatív nevelés [...] nem ad erényeket, de megóv a bűnöktől, nem tanít meg az igazságra, de megóv a tévedéstől; alkalmassá teszi a gyermeket mindarra, ami majd az igazsághoz vezetheti, amikor már képes lesz megérteni, és a jóhoz, amikor már képes lesz szeretni."

A tanító az élet

         Tévednénk, ha azt gondolnánk, hogy a "negatív nevelés" passzív. Nagyon is aktív tevékenység ez: a gyermekre fejlesztő hatást gyakorló nevelési körülmények megteremtése.

         Olyan körülményeké, melyek mindenkor összhangban vannak a gyermek fizikai-lelki fejlettségével. A nevelő szerepe ebben olyan, mint a színházi rendezőé: valósággal "megrendezi" a gyermek életkörülményeit, miközben ő maga szinte "láthatatlan" marad. Olyan helyzeteket, szituációkat kell teremtenie, amelyek segítségével a növendék életre szóló tapasztalatokat szerezhet. Így válik tanítójává a könyvek helyett maga az élet; a korai intellektualizálás, a meddő magolás helyett a végtelen gazdagságú természet. A természet, hiszen Rousseau tanítványát a romlott erkölcsű városból a természet közvetlen közelébe: vidékre, falura kívánja költöztetni.