John Dewey pedagógiája

oDewey hitvallása: az iskola maga az élet

oPedagógiájának filozófiai alapvetése James gondolataiban gyökerezik. Az egyént - véli Dewey - a társadalmi tevékenység során mindig valami individuális cél, saját érdekeinek megvalósítása vezérli, ezért alapvető törekvése, hogy ehhez megfelelő eszközöket találjon. Számára minden külső és belső tényező csupán eszköz arra, hogy segítségével cselekvése során valamilyen feladatot megoldjon. Az eszmék, az érzéki tapasztalatok, a tudás, a tárgyi objektumok csupán addig értékesek az egyén számára, ameddig és amilyen mértékben cselekvéses önmegvalósítását segítik.

John Dewey pedagógiája

oVéleménye szerint az élet, a társadalom, a nevelés folyamata adja a nevelés céljait, és szolgáltatja az ezek megvalósításához szükséges eszközöket.

oA gyermek így a társadalmi viszonyok részévé válik. A nevelés ezen keresztül készíti fel a jövő társadalmára: "A demokrácia és a modern termelési feltételek miatt nem tudjuk pontosan megjósolni, hogy milyen lesz a civilizáció húsz év múlva. Ezért lehetetlen a gyermeket adott helyzetekre felkészíteni. Csak úgy lehet őt a jövőre nevelni, ha megtanítja arra, hogy ura legyen önmagának.

John Dewey pedagógiája

oA gyermeket ezért az életre kell felkészíteni. Az iskola maga legyen a valóságos élet, azokból a tapasztalatokból táplálkozzék, amelyekkel a gyermek otthon, környezetében, a játszótéren találkozik. Az iskolának tehát egy leegyszerűsített társadalmi környezetet kell nyújtania, ami a családi életből és a gyermek által már megismert cselekvésformákból nőjön ki.

oSzakítani kell a Herbart-féle "könyviskolá"-val, mivel abban nem alakítható ki a cselekvő ember - fogalmazza meg az éles kritikát. Nem igaz ugyanis, hogy a tudás úgy jön létre, mint a tiszta lapra írt betűk, a viaszba nyomott pecsét, vagy a fényképezőgép lemezére felvett kép.

oÍgy csupán ismereteket szerez a gyermek, de nem tanulja meg a legfontosabbat, magát az ismeretszerzést, hiszen az iskolában készen kap mindent. Az életben viszont nincsenek kész ismeretek, ott az embernek magának kell hasznosítható tudást szereznie. Ezért az ismeretszerzés készségének megtanítása a korszerű iskola alapvető feladata.

Egyetemi Elemi Iskola

         Dewey felfogása szerint a kívánatos nevelés csak úgy valósítható meg, ha felszámolják a hagyományos "tankönyviskolát", a tanulás és leckefelmondás iskoláját. Megszüntetik annak minden tradicionális elemével együtt (hagyományos iskolaépület, tanév, tanterv, tanóra, osztály, tantárgy, tankönyv, feleltetés stb.), és helyébe olyan iskolát teremtenek, amely lehetőséget teremt a gyermekek sokszínű, saját tapasztalataikban gyökerező cselekvésére, és szoros kapcsolatban áll környezetével. Elképzelésének gyakorlati megvalósítására 1896-ban Chicagóban létrehozta első ún. laboratóriumi iskoláját, az Egyetemi Elemi Iskolát.

Dewey iskolamodellje

         "Minden egyes iskolánk egy kicsi kis társadalmi közösséggé válik (embryonic community life) az alkotó munka típusaival, amely a nagyobb társadalom életének tükre."

Az általa elképzelt iskola kölcsönhatásban áll:

•a gyermek otthoni környezetével,

•a természeti környezettel, amelybe beletartozik az iskola közvetlen és távolabbi környezete,

•az üzleti élettel és a termeléssel,

•a tudománnyal (kutatással) és az arra előkészítő egyetemmel.

Az iskola épülete

oMegkonstruálja a "jövő iskolájának" épületét, amelynek "földszintjén" az otthon és az üzleti élet (termelés) kapcsolatai valósulnak meg. Az ehhez kapcsolódó gyakorlati tevékenységek színtere a konyha, az ebédlő, a műhelyek (fa-, fémmegmunkálás, textilkészítés: szövöde-fonoda), ezekhez kapcsolódik a könyvtár, mindazoknak az értelmi és szellemi forrásoknak a gyűjtőhelye, amelyek megvilágítják a gyakorlati tevékenységet, amelyek ennek a munkának értelmet és általános értéket kölcsönöznek".

oAz iskola "emeletén" a "földszinten" folyó gyakorlati munkához kapcsolódó laboratóriumi vizsgálatok (fizikai, kémiai, biológiai), művészeti tevékenységek (zene, rajz) folynának, a középpontban pedig a múzeum kapna helyet.

oA Dewey-féle iskolakoncepció legszembetűnőbb sajátossága, hogy megszünteti a hagyományos osztálytermet a katedrával, az iskolapadokkal és a szokásos fali szemléltető eszközökkel. Ezek helyébe jól felszerelt laboratóriumokat, műhelyeket, műtermeket (festészet, szobrászat) zenetermeket kíván berendezni.

Projekt módszer

o"Az egyedül törvényes eszköz arra - írja Dewey -, hogy a nehézségből ki lehessen jutni az lenne, ha a tanítási anyagot átformálnók, a gyermek életéhez alkalmaznók és bevinnénk szellemi látókörébe."

oDewey ezen gondolatán alapszik a tanítványa, W. H. Kilpatrick (1871-1965) által kidolgozott - a reformpedagógiai mozgalmak hatására világszerte ismertté vált - project módszer. Ez a hagyományos tanterv helyett a tananyagot a gyermek érdeklődésén alapuló, életszerű feladategységek köré csoportosította, melyek elsajátítása önállóan, az egyes tanulók fejlődési sajátosságainak, egyéni fejlődési ütemének megfelelően történt.

A gyermektanulmány

oA múlt század utolsó évtizedében - Dewey koncepciójával párhuzamosan - szintén az Egyesült Államokból indult hódító útjára a korszak másik jelentős pedagógiai-pszichológiai irányzata, a gyermektanulmány. Később szorosan összefonódott a kibontakozó reformpedagógiával, s egyben pszichológiai-antropológiai megalapozást biztosított számára.

oA gyermektanulmány létrejöttének hátterében ott találjuk Rousseau gyermekfelfogását, a XIX. századi pozitivizmus tudományfelfogását, a spenceri evolúciós pszichológia hatását, a világszerte felgyorsuló ipari-természettudományos fejlődést.

Stanley Hall

oA törekvések középpontjában a worchesteri Clark Egyetem állt. Ennek rektora, a kiváló pszichológus-gyermektanulmányozó, Stanley Hall úgy vélte, hogy a gyermekre vonatkozó ismereteket - megbontva ezzel az emberrel foglalkozó tudományok hagyományos rendszerét - önálló, új diszciplínaként kell kezelni: minden tudományból kiemelve a gyermekkel kapcsolatos ismereteket. Az új tudományág, a gyermektanulmány - vagy ahogy Hall egyik tanítványa találóan elnevezte, a pedológia - anatómiai, fiziológiai, biológiai, antropológiai, pszichológiai, etnográfiai, szociológiai, és egyéb tudományos ismeretek rendszere, melyeket közös tárgyuk, a gyermek fűz laza egységbe.

Új neveléstudomány

         A mozgalom jeles képviselői, mit például A. Binet, E. Claparčde, E. Meumann nagy hatást gyakoroltak a pedagógia elméletére és a hagyományos neveléstudományt és iskolai gyakorlatot bíráló - helyére gyermekközpontú iskolamodelleket kidolgozó - reformpedagógia fejlődésére. Arra törekedtek, hogy a hagyományos normatív pedagógia helyett egy gyökeresen új, a gyermeki lét sajátosságait - a tudományos lélektani megfigyelések és vizsgálatok alapján - leíró, tudományos módszerekkel ellenőrzött neveléstudományt hozzanak létre.

Binet

         A gyermektanulmányozók elképzeléseit erről az új pedagógiáról jól tükrözi A. Binet (1857-1911) 1898-ban kiadott műve, "A szellemi fáradtság" előszava: "Tulajdonképpen nem arról van szó, hogy a régi pedagógiát megreformáljuk, hanem, hogy új pedagógiát teremtsünk. A régi pedagógiát, bár vannak egyes jó részei, teljesen el kell vetni, mert gyökeréig ható hibája van: tetszeni akar. [...] Az új pedagógiának megfigyelésen és tapasztaláson kell alapulnia, s mindenekelőtt kísérletinek kell lennie."

Pedagógiai kísérlet

oA kísérleti pedagógia így felfogva nem más, mint empirikus pedagógiai kutatás, amely a tapasztalati kutatás minden eszközét (tömeges vizsgálatok, kísérlet, megfigyelés, mérés, ankét, matematikai statisztika stb.) a pedagógiai vizsgálódás szolgálatába állítja.

oLegfőbb módszere a pedagógiai kísérlet, amely a fejlődő és tevékeny gyermekre alkalmazott pszichológiai kísérlet.

oA kísérleti pedagógia legnagyobb módszertani és tartalmi újítása az, hogy valamennyi pedagógiai problémát a növendékből kiindulva igyekszik megoldani.

Eduard Claparčde

oA gyermektanulmány és a kísérleti pedagógia egyik legkiválóbb képviselője a svájci Eduard Claparčde (1873-1940). Orvosi tanulmányai befejeztével 1899-ben a pszichológia magántanára lett a genfi egyetemen.

oEzt megelőzően beható kísérleti és állatpszichológiai tanulmányokat folytatott. 1908-tól az egyetem professzora és a kísérleti pszichológiai laboratórium vezetője.

oVizsgálatai meggyőzték arról, hogy a pedagógiát tudományos kísérleti alapokra kell helyezni, ezért belefogott az új szemléletű pedagógia oktatására szolgáló főiskola szervezésébe. Ez 1912-ben Rousseau Intézet néven nyílt meg Genfben, s hamarosan a gyermektanulmány nagyhírű központjává vált.

A gyermektanulmány természettudományos jellege

oClaparčde felfogása szerint - miként ezt könyvében részletesen kifejti - a nevelés alapvető tényezője a gyermek: "Elemi igazságnak látszik, hogy a pedagógiának a gyermek ismeretén kell alapulnia épp úgy, mint ahogy a kertészet a növények ismeretén alapszik. [...] A nevelés problémája két dolgot foglal magában: a tanítani való anyagot és azt, akit tanítunk - azaz a tantervet és a tanítványt. Eddig a legtöbb gondot a tantervekre és kézikönyvekre fordították. Ideje, hogy kissé már azokkal is foglalkozzunk, akik számára mindezek készülnek. Nem szabad elfelejteni, hogy még egy harmadik tényező is van: maga a nevelő.

Pedológia

oA gyermektanulmány (pedológia) mint tiszta tudomány a résztudományok egész sorát foglalja magába (gyermekpszichológia, gyermekfiziológia stb.), olyan tudományokat, amelyek közvetlenül a gyermekre vonatkoznak.

oClaparčde felfogásában a kísérleti pedagógia nem más, mint a gyermektanulmány pedagógiai alkalmazásának tudományos rendszere. Az így felfogott pedagógiai gyermektanulmány, a kísérleti pedagógia természettudományos jellegű: "A természettudomány megmagyarázza a jelenségek lefolyását, de nem szabja meg soha, hogyan kell ezeknek a jelenségeknek lefolyniuk.

A funkcionális nevelés

oA gyermekkornak biológiai jelentése - más néven funkciója van. A nevelő feladata éppen ezért nem az, hogy növendékét minél hamarabb felnőtté alakítsa azzal, hogy rákényszeríti a felnőtt ember gondolkodás- és viselkedésmódját; hanem, hogy lehetővé tegye a gyermek sajátos tevékenységének kifejlődését. Ebben tanulmányoznia kell a gyermek természetes megnyilvánulásait, hogy ezekhez tudja adaptálni nevelői eljárásait.

oErre alapozva fogalmazta meg Claparčde a funkcionális nevelés gondolatát, "amely a lelki folyamatokat úgy igyekszik kifejleszteni, hogy nem önmagukban, hanem biológiai jelentésükben, jelenlegi vagy jövőbeli cselekvést szolgáló szerepükben, az élet számára való hasznosságukban szemléli őket. A funkcionális nevelés a gyermek igényét, szükségleteit, valamilyen célra irányuló érdekét annak az aktivitásnak mozgatójaként fogja fel, amelyet fel szeretnénk kelteni benne."

A játék

oEzzel összefüggésben fogalmazódik meg a következő lényeges kérdés: mi a gyermekkor funkciója? Claparčde válasza szerint az, hogy felkészüljön a felnőtt élet feladataira a sajátos gyermeki tevékenységformák: az utánzás és a játék segítségével.

oA játék funkciója nem a jelenben, hanem a gyermek jövőjében nyer magyarázatot: "A játék nem a ma játszó gyermek, hanem a holnapi felnőtt viszonylatában lesz funkcionális. A játék «előgyakorlat». Más szóval a játék csak akkor lesz funkcionális, ha a gyermeket longitudinális (hosszanti) aspektusból szemléljük, azaz abból a szempontból, amivé később válik. [...] A játék transzverzális (keresztirányú) szempontból is funkcionális, vagyis a gyermek jelenlegi szükségleteinek szempontjából is, mert aktuális és közvetlen kielégülést szerez neki, és mert a játék a jövőt a jelenlegi szükségletek révén készíti elő."

Ennek az iskolának az alapvető sajátosságait az alábbiakban összegzi:

oA gyermeket tegye célkitűzéseinek, módszertani megfontolásainak középpontjába.

oAz ott folyó nevelés rugója - a jutalom várása helyett - a végrehajtandó feladat iránti érdeklődés legyen.

oAz engedelmesség, külső fegyelem helyét foglalja el a gyermek munkavágyából fakadó belső fegyelem.

oHagyja megélni a gyermekkort, tartsa tiszteletben annak sajátosságait, fejlődési szakaszait.

oAz ott folyó oktatás ne haszontalan ismeretanyaggal töltse tele a gyermek fejét, hanem fejlessze értelmi és erkölcsi funkcióit.

oAz iskola legyen aktív, használja ki a gyermek cselekvési vágyát, támaszkodjék a játékra.

oÉletszerű munkatevékenységeivel szerettesse meg a gyermekkel a munkát.

oA pedagógus "iskolai mindentudó" helyett a gyermekek munkatársa, egyéni munkájuk segítője legyen.

oAz iskola támaszkodjék a gyermek egyéni képességeire és fejlessze azokat.

Új iskolák

         A gyermekkor funkcionális szemléletéből adódik a következtetés, hogy olyan iskolára, nevelésre van szükség, amely alkalmazkodik a gyermek funkcióihoz, az egyes gyermek egyéni sajátosságaihoz.

         A fenti elvek szerint működő gyermek- és cselekvésközpontú "új iskolákat" - amelyek gyermekléptékűek, a gyermek funkcióihoz méretezettek - a századforduló után kibontakozó reformpedagógiai irányzatok iskolakoncepciói teremtik majd meg.