A reformpedagógia kialakulása és fejlődése az első világháborúig

         A radikális neveléskritika tárgya: a hagyományos iskola

         1900-ban jelent meg a svéd tanítónő, Ellen Key (1849-1926) nagysikerű műve "A gyermek évszázada„ címmel. A könyv 1902-ben kiadott német fordítása révén vált világszerte ismertté. A mű nyomán a svéd pedagógusnő nevét, radikális nézeteit számos - ebben az időben szárnyat bontó - pedagógiai törekvés tűzte zászlajára. A szerző forradalmi elképzeléseit a könyv ajánlása is érzékelteti, ami így szól: "Mindazoknak a szülőknek ajánlom, akik remélik, hogy az új évszázadban megalkotják az új embert".

Ellen Key nevelési alapelvei

oIgazán hatékony nevelés a családban lehetséges - vallja Ellen Key.

oÚj típusú nevelői magatartás: a szülőknek, pedagógusoknak többé nem a felnőttség magaslatáról és távlatából kell nézniük a gyermeket.

oAz új nevelés megvalósításához az iskolarendszer radikális reformja szükséges. A korabeli iskola - állítja - az esztelenség, előítéletek és melléfogások szövevénye, ahol csupán a "gyermek lélekgyilkolása" folyik. A hagyományos iskola teljes mértékben kiöli a gyermek természetes tudásvágyát, megfigyelőképességét, önállóságát.

oA régi iskolát meg kell szüntetni! - adja ki Ellen Key a forradalmi jelszót - az "új emberek" nevelésére szolgáló "új iskolát" a gyermekhez kell méretezni, figyelembe véve annak igényeit, életkori sajátosságait.

A "New School", a reformpedagógia első iskolamodellje

         1889-ben az angol középiskolai tanár, Cecil Reddie (1858-1932) "New School" (Új Iskola) néven nevelőintézetet alapított a Rochester melletti Abbotsholme-ban. Az első kezdeményezést követően hamarosan elkezdődött a hagyományos herbarti zárt iskolák tradícióival szakító intézetek szervezése, amelyek a társadalmi elit középiskolai nevelését-oktatását szolgálták.

Az intézetek pedagógiai rendje

         Az új intézetek számos korszerű nevelési módszert vettek fel pedagógiai eszköztárukba. Ezek közül a legfontosabbak:

oa gyermekek egész életének rugalmas kereteket, szabályokat nyújtó napirend,

oaz iskolaállam önkormányzati modellje,

oaz új tanár-diák kapcsolat,

oaz oktatás újszerű műveltségtartalmai, didaktikai-metodikai elemei,

oaz öntevékenység.

Természettudományos, biológiai-antropológiai koncepciók

         A század első évtizedének végére mind jobban kiteljesedő reformpedagógiai mozgalom érdeklődése egyre fokozottabban a kisgyermekek és kisiskolások nevelésnek kérdései felé fordult. Ennek jegyében született meg a kor természettudományos eredményeinek felhasználásával Maria Montessori és Ovide Decroly pedagógiai koncepciója.

Maria Montessori pedagógiája

oA korszak fiziológiai, pszichológiai kutatásaira alapozta rendszerét Maria Montessori (1870-1952), aki Olaszország első orvosnőjeként 1896-ban szerzett diplomát. Ezt követően antropológiai, elmekórtani kutatásokat folytatott, majd 1898-tól értelmi fogyatékosok nevelésével foglalkozott. 1907-ben kapott lehetőséget arra, hogy időközben kidolgozott módszerét egészséges gyermekek nevelésekor is kipróbálja. Róma külvárosának egyik bérházában hozta létre első óvodáját "Casa dei Bambini" [Gyermekek Háza] néven.

oMódszerét világszerte nagy elismeréssel fogadták, és hamarosan széles körben elterjedt. A későbbi évtizedekben számos nemzetközi tanfolyamot szerveztek elsajátíttatására. Az 1929. évi Montessori-konferencián megalapították a Nemzetközi Montessori Szövetséget (Association Montessori Internationale), amely ma is működik, székhelye Amszterdam.

Didaktikai-módszertani alapelvei

A Montessori-rendszer két alapelve: a gyermeki aktivitás és szabadság.

oA gyermek maga alkossa meg képzeteit, fejlessze ki érzékszerveit, építse meg saját gondolatvilágát, ne a nevelő erőszakolja rá a sajátját. A cselekvés megindítója a felnőtt, irányítója a jól megválasztott eszköz, de a cselekvő alany maga a gyermek.

oA második, a szabadság elve azt jelenti, hogy minden gyermeki tevékenység megengedett, ami nem sérti a többi gyermek önálló tevékenységét. Ezért tilos minden agresszív, másokat zavaró viselkedés.

Tér és eszközök

oA gyermeki aktivitásnak Montessori szerint két alapvető feltétele van:

oa gyermekhez méretezett, megfelelően berendezett tevékenységi tér

oés a tevékenységet befolyásoló, irányító eszközök.

         A gyermekhez méretezett teret egyszerű, könnyű, a kis lakók testméretéhez alkalmazkodó bútorokkal, egyéb használati tárgyakkal kell berendezni: elérhető testmagasságban elhelyezett fogasokkal, mosdókkal, jól mozgatható asztalokkal, székekkel, szőnyegekkel, az eszközök tárolására szolgáló alacsony, nyitott polcokkal.

Ovide Decroly pedagógiája

oA reformpedagógia első fejlődési szakaszának másik jeles személyisége Ovide Decroly (1871-1932). Pályáját szintén orvosként kezdte, majd Montessorihoz hasonlóan a fogyatékos gyermekek nevelésével kezdett el foglalkozni. Az egészséges gyermekek számára szintén 1907-ben nyitotta meg "Ermitage" nevű magániskoláját Brüsszelben.

oGyakorlati tapasztalatai alapján írta meg népszerű pedagógiai munkáit: 1914-ben "A nevelő játékok" (Les jeux educatifs), 1921-ben "A megújuló iskola felé" (Vers l'école renovée), majd 1929-ben "A globalizáció funkciója és az oktatás" (La function de globalisation et son application dans l'ensiegnement) címmel. Ezek nyomán módszere széles körben vált ismertté.

O. Decroly 

         Hangoztatja azt az alapelvet, hogy az élet természetes rendjéhez alkalmazkodó fejlődéshez maga a természet adja meg a megfelelő alapokat és feltételeket. Ezt fejezi ki iskolája az "Ermitage" homlokzatán álló felirat: "L'École pour la vie par la vie", ami egyben pedagógiai koncepciójának rövid foglalata is, azaz: az iskolának az élet által kell növendékét felkészítenie az életre.

Az érdeklődési központok

         Az igazán hatékony iskola természeti keretbe helyezi a világ közvetlen tapasztalatai köréből kiválasztott ismereteket a gyermek legáltalánosabb, legmélyebb, legalapvetőbb szükségleteinek megfelelően. Mindezt négy alapvető terület úgynevezett érdeklődési központ (centres d'inéręt) köré csoportosítja.

Ezek:

otáplálkozás,

ovédekezés az időjárás viszontagságai ellen,

ovédekezés a veszedelmek és az ellenségek ellen,

oközös munka.

Tananyag

         Az életre felkészítő iskolának képessé kell tennie a gyermeket saját szükségleteinek kielégítésére, illetve annak belátására, hogy mindez a többi ember, a társadalom érdekeinek figyelembevétele alapján lehetséges. Ennek megfelelően a tananyag további két koncentrikus körre tagolódik:

oa gyermek önmagára vonatkozó ismereteire;

oa természeti és társadalmi környezetre vonatkozó, egyre bővülő ismeretrendszerre (föld, állatok, növények, víz, levegő, ásványok, világegyetem, társadalom, család, iskola).

A globalizációs módszer

         Decroly módszertanát is a gyermeki fejlődés sajátosságaira, érdeklődésének természetére alapozza. Véleménye szerint az iskolai oktatás kezdeti szakaszában a gyermeki megismerésben az elsődleges szükségletek kielégítését szolgáló perceptív érdeklődés dominál, ezért kerülni kell - a hagyományos iskolára jellemző - elvont gondolkodás műveleteinek (analízis-szintézis) alkalmazását. Helyette a gyermek ezen életkorára, gondolkodásának sajátosságaira alapozó megismerési forma, a "globalisation" alkalmazását javasolja, amelyre a gyermek környezetéről szerzett összegző, elnagyolt benyomások a jellemzőek.

A globalizációs módszer

oEbben az életkorban az iskolának a gyermek természetes, tapasztalatszerzésen alapuló ismeretszerzéséhez kell megteremtenie a feltételeket.

oAz írás-olvasás tanítását - mivel ezek a gondolatok kifejezésének már elvontabb fogalmi szintű formái - nyolcéves kortól a legajánlatosabb kezdeni a globalizáció módszerével. Ennek főbb lépései Decroly szerint a következő módon alakulnak: 1. teljes, cselekvést kifejező mondatok olvasása, írása; 2. szavak elvonása; 3. szótagokra bontása. Véleménye szerint ezzel a módszerrel elérhető, hogy a gyermek az írást első pillanattól kezdődően a gondolatközlés, az olvasást pedig az ismeretszerzés alapvető eszközének tekintse.