4/A.

HELYES TESTTARTÁS, TARTÁSHIBÁK

(LAPOSHÁT, KYPHOSIS, LORDOZIS, KYPHOLORDOSIS…).

TARTÁSJAVÍTÓ TORNA ÖSSZEÁLLÍTÁSÁNAK SZEMPONTJAI.

Tartáson a szervezet (a tartó és mozgatóapparátus) által fenntartott helyzetet értjük.

Az ember felegyenesedett tartásnál a test izületláncolata állandó dinamikus egyensúlyi állapotban van, amelyben a test súlypontja közvetlenül a két csípőizület képzeletbeli tengelye fölött, a felső testrész súlypontja pedig a gerinc előtt, a mellbimbók magasságában van.

A testtartás formái:

1.        Aktív, feszes tartás

2.        Laza vagy pihenőtartás

3.        Szokásos (habituális ) tartás – „kényelmes testtartás”.

Helyes testtartás kritériumai:

1.        egyensúlyi helyzet van a test saját erői és a testre ható nehézségi erő között, szubjektív megítélés. Amennyiben a nehézségi erő túlsúlyba kerül – a test összeesik, hibás tartás, hanyag tartás stb.. alakul ki.

2.        élettani görbületek megtartottak, lapockák párhuzamosak, váll leengedve, fej előrenéz

3.        medence dőlésszöge 55-65 fok (a medence bemenet síkjának a vizszintes síkkal alkotott szöge)

4.        A keresztcsont a medencedőlés irányát követi, a felette elhelyezkedő gerinc az ágyéki szakaszon lordotizál és így az ágyéki gerincszakasz hátrafelé nyitott szöget képez. Ez a lumboszakrális szög, amely 120-135 fok között van.

5.        A testtartás változhat: életkor, lelki alkat, hangulat szerint

Gerinc természetes görbületeinek kialakulása

-          3. hónap :        fej emelése                  nyaki lordosis (előre görbület) alakul ki

-          5. hónap:         felülés                          háti kyphosis (hátrafele görbület)

-          12. hónap: felállás                       ágyéki lordosis

-          18-24. hónap:                               keresztcsonti kyphosis. kialakul a gerinc görbület a kettős „S” alak.

Helytelen testtartás:

Helytelen és hibás testtartás az, ami a normálistól, a helyestől többé vagy kevésbé eltér.

Szűkebb értelmezésben helytelen vagy hibás testtartáson az olyan funkcionális tartási eltéréseket értjük, amelyeknél a csontrendszerben nem találunk kóros elváltozásokat.

4 típus:

1.        A lapos hát: a fiziológiás háti kifózis és ágyéki lordózis csökkent, esetenként teljesen hiányzik, ennek következtében a gerinc egyenesebbé válik.

2.        Domború hát: a háti kifózis fokozott és ráterjed az ágyéki gerincszakaszra is, s egy kifotikus görbületet mutat.

3.        Fokozott kifolordotikus hát: mind a háti kifózis, mind az ágyéki lordózis fokozottabb a normálisnál

4.        Nyerges hát: csak az ágyéki lordózis fokozódott, ezért lordotikus tartásnak is nevezik.

Ezenkívül megkülönböztetünk:

-          hanyag tartás: olyan testtartás amely egyszerűen a tanulók hibás felfogásából ered. Jellemzője: a hajlott hát, az előreengedett, csapott váll, a lógatott fej és a lomha járás.

-          Tartási gyengeség: egyedül a tartószerkezet működése nem kielégítő. Ezt a fokozott gyengeséget az idézi elő, hogy elsősorban az izmokat kevés természetes inger éri (víz, mozgás, levegő, napfény,tápanyag). Itt az izmok és szalagok tartós gyengeségével állunk szemben.

Tartásjavító torna összeállításának szempontjai

1.          A terhelést a szervezet rövid bejáratásával, bemelegítésével kezdjék, a fokozott terhelés a foglalkozás középső részére essék és ebben részben végezzék el a speciális gyakorlatokat, a gyakorlatok épüljenek egymásra, a foglalkozás végén a terhelést lecsillapító jellegű gyakorlatokkal fejezzék be.

2.          Fontos az egész test és a gerinc átmozgatása, mobilizálása, befejezésül a könnyű lazító-ernyesztő hatású gyakorlatok..

3.          Fordítsunk nagy gondot a gyakorlatok rendkívül pontos végrehajtására. Különösen a pontos végrehajtás követelménye indokolja a begyakorolás fontosságát, ami feltételezi, hogy egy-egy gyakorlatot huzamosabb időn keresztül alkalmazunk. A pontos végrehajtás feltételezi a tanulóban a magas fokú önkontroll kifejlesztését. Itt fontos a visszajelentés, mely lehet a tanár, tanulótárs, korrigáló, javító megjegyzése, vagy például a tükör előtti saját ellenőrzés

4.          Az egyéni gyakorlatok sorrendjének megállapításánál ügyeljünk a célszerű egymásra épülésre. Például merev hátú tanulóknál a lazító hatású gyakorlatok előzzék meg a korrekciós izomerősítő gyakorlatokat, egymás után ne ugyanazokat az izomcsoportokat erősítsük, az erősítőgyakorlatok után célszerű lazító jellegűek beiktatása.

5.          Az egyéni gyakorlatoknál, a tartáshibák javításánál kiemelkedő szerepe kell hogy legyen a kényszerítő helyzetek alkalmazásának, pl. fokozott lordózisnál a medence megfelelő beállítása csípőhajlítással.

6.          Lapos hátnál a gerinc élettani görbületeinek helyreállítását, elsősorban a mell és a hasizmok erősítésével érthetjük el.

7.          Kiphosisok javítására elsősorban  a merev szakaszok feloldására kell gondolni. Mellette a megrövidült mellizomzatot és a vállhoz tapadó izomzatot kell nyújtani.

8.          Lordosisnál általában a hasizomzat gyenge, a csipőhorpasz és a külső farizmok, valamint a mély hátizmok megrövidültek. A medence helyes beállítása csak a fenti izomcsoportok erőegyensúlyának a helyreállításával érhető el.

9.          Scoliosisnál alapvető cél a főgörbület megnyújtása és a kompenzációs görbület kialakítása. Mellette ki kell alakítani az izomfűzőt a törzsön, amely képes a gerincet középállásban megtartani.

4/B.

VEGETATÍV DISZTÓNIÁS ÉS ASZTÉNIÁS TÍPUSÚ GYEREKEK GYÓGYTESTNVELÉSE

A vegetatív disztónia  általános fogalom, amely az egészséges emberre jellemző normális tónus (a vegetatív működés egyensúlyi állapota) felborulását, kibillenését jelöli.pl: magas vérnyomás, alacsony vérnyomás, fokozott izomtónus…

A gyermekkori neurotikus tünetek  az alkalmazkodás zavaraira mutatnak.

Kutatások bizonyítják, hogy a tünetképződés a 6-8 éves korosztályban ugrásszerűen megemelkedik. Ezt azzal magyarázzák, hogy a gyermek egy teljesítményre beállított világba kerül, az iskola magas fokú követelményeket állít eléje az alkalmazkodás számos területén. Ebből származnak a hirtelen megnövekedett problémák is.

Ezen gyermekek többségére jellemző a többé-kevésbé megnövekedett szorongási szint, a magasabb pszichés és emocionális feszültség és mindezek következtében a fokozott vegetatív tónus: szapora pulzus, magas vérnyomás, de különösen jellemző a vázizomzat fokozott tónusa, sokszor görcsös feszültsége, merevsége is.

A szorongó gyermek összeszorítja fogait és felhúzza vállait, légzése nyugtalan, kapkodó.

Ha sikerül sorozatos gyakorlással elsajátíttatni az izmok ellazítását, csökkenthetjük a görcsös feszültséget, amely reflektorikusan visszahat az egész vegetatívum fokozott tónusának csökkentésére, illetve a szorongás oldására is.

Ezért tekinthetjük a relaxációs és légzési gyakorlatokat a neurotikus és vegetatív disztóniás gyermekek gyógytestnevelésében a legfontosabb terápiás eszköznek.

-          De hatásosak a megfelelően kiválasztott gimnasztikai gyakorlatok is: egyszerű és játékos járás, futás-, ugrás és dobásgyakorlatok, egyensúlyozó-gyakorlatok, rúd- és kötélmászás, testnevelési és sportjátékok. Ezenkívül: kirándulások, úszás, korcsolyázás, szánkázás, síelés, különösen ajánlatos a friss, szabad levegőn végzett testmozgás.

-          Azoknak a tanulóknak, akiknél a szorongás és a káros izomfeszülés a helytelen testtartásban is megnyilvánul (felhúzott vállak), szükségük van a hibás tartásért felelős izmok gyakori ellazítására.

-          A légzési gyakorlatok oktatásában elsősorban az egyéni légzéshibákat kell kijavítani. Tapasztalataink szerint a vegetatív disztóniás tanulók nagy része nem tud helyesen lélegezni: kapkodva, felületesen lélegeznek, rekeszlégzésük elégtelen, kilégzésük nem megfelelő, légzésfrekvenciájuk magas stb… A hibák kijavítása és a helyes légzés kialakítása önmagában is gyógytényező.

-          Különösen alkalmasak a zenére végzett ritmusos sportgimnasztikai elemek, ritmikus lazító gyakorlatok, labda- és más kéziszergyakorlatok, valamint az egyensúlyozó-gyakorlatok.

-          A neurotikus és vegetatív disztóniás gyermekek esetében fokozott szükség van a tanár szeretetteljes, megértő, türelmes bánásmódjára, valamint hogy a terhelés elosztás az órán szakaszos jellegű legyen.

Káros gyakorlatok:

A félelmet, szorongást keltő, figyelmet erősen igénybe vevő gyakorlatok, idő előtti túlzott terhelések.

-          talaj felett nagyobb magasságban végzett gyakorlatok:

= bordásfalgyakorlatok,  rúd- és kötélmászás

= szeren végzett gyakorlatok (korláton, nyújtón, gyűrűn, stb..)

-          Ugrások, elsősorban  a magasugrás olyan magasságon, amely a tanulók teljesítőképességének határán vagy azon felül van, ugrások különböző akadályok felett

-          Túlzott izgalommal , fokozott versengéssel járó gyakorlatok.

Aszténiás típusú tanulók gyógytestnevelése

Az aszténiás gyermekek gyenge alkatúak, általában jellemző rájuk az összes szervek elégtelen működése,laza szalagrendszer, vékony csontok, csökkent tónusú izomzat, nagyfokú vegetatív labilitás jellemzi őket.

Fáradékonyak, érzékenyek, ingerlékenyek. Állandó visszatérő panaszuk a gyors és ritmustalan szívdobogás, fejfájás, álmatlanság.

-          Fő célunk a kondicionálás, mellyel a szervek gazdaságos és harmonikus működését kívánjuk elérni, hiszen az alapvető elváltozás javítása sem lehet tartós, jó erőnléti állapot megteremtése nélkül.

-          Javító , erősítő, a fejlődést támogató munka alapja, hogy megteremtsük a külvilág ingereihez való alkalmazkodást.

-          A helyes táplálkozás mellett meg kell kezdődnie az edzésnek is. Erősíteni kell a szervezetet. A megoldás: rövid ideig tartó, a teljesítőképességig ható igénybevétel.

-          A keringési labilitás csökkentésére gyors, erőteljes, rövid ideig tartó gyakorlást állítunk be, a teljesítőképesség teljes kihasználásával.

-          Az izomzat erősítésére maximális összehúzódást igyekszünk elérni erőteljes, egyenletes munkával. Szalagrendszert túlnyújtó gyakorlatokat nem végeztetünk.

-          Tartásjavítást is végeztetünk, de huzamosabb ideig tartó függések nem ajánlottak

-          Fontos a tudatos pihentetés beiktatása a gyakorlatok közé

-          A mozgásos rész után pihentető játék, majd légzésgyakorlatok következhetnek

-          A foglalkozásokat mindenkor pihenéssel fejezzük be!

A helyesen végzett gyakorlatok eredménye az izomerő és az állóképesség növekedése. Tanítványaink pulzusa a terhelés ellenére sem szapora többé és szívesen, koncentráltam végzik mozgásaikat.