3/b. Nevelés a családban

A család ősi és leggyakoribb emberi intézmény, amely egyben a társadalom alapsejtje, legtöbb ember benne nő fel. A fiatalok jelentős része is boldogságának forrásául a családi életet tünteti fel és családot alapít.

1)      A gyermek nevelése a családban

A kisgyermekkort a születéstől a 10. életév végéig értjük, beszélünk a kisgyermek, az óvodás és a kisiskolás neveléséről.

Ř A kisgyermekes család jellemzői:

·         az első gyermek születésével kezdődik és az utolsó gyermek beóvodázásával zárul

·         a házasságok első 2-9 évét foglalhatja magába

·         a párok 50%-a válságot él át, mivel a gyermek kerül a családi érdeklődés középpontjába

·         a helyzet fél év alatt normalizálodik

·         kevés időt forditanak a gyerekre (10-20 perc)

·         csak a szülők 9%-a mesél rendszeresen a gyermekének

·         kevés a mozgás, túl sok a tévézés, már gyermekkorban megjelenik a rossz testtartás, a gerincferdülés

·         sok édesség és édes ital fogyasztás

Ezen életszakasz pszichológiai alapjai Erikson szerint:

o        Újszülött és csecsemőkorban (első életév) lényeges a bizalom és remény megalapozása, ami elsősorban az anya műve. Most dől el a gyermek alapvető beállítódása az emberekhez és a tárgyi világhoz.

o        Kisgyermekkorban (2-3. életév)a szülők a gyemek akaratát erősítik, önállóságra nevelik, amit maga a gyermek is kikövetel.

Az első gyermek születésével teljesen megváltozik a családszerkezet.  A házaspár szokásai, napirend, stb. átalakulnak, újraszerveződnek.

Ř óvodáskor (3-6. életév) jellemzői:

·         „játékos gyermekkor”

·         kezdeményezés, kísérletezés: Mi lehet?

·         vállalkozó szelem: segíteni szeretne

·         szeretet és meghittség igénye

·         együttműködés igénye

·         gondozás igénye

·         egészséges fejlődéshez mindkét szülő kell

Mo.-on túlzsúfoltak az óvodák.

Ř kisdiák-gyermekes család amikor a gyermekek kisiskolásak (7-12. életév) lesznek. Ezen korszak vége az első gyermek serdülése. Minden családtagnak új szerepet kell tanulnia.

Ezen életszakasz pszichologiai alapjai:

·       most alakul ki a gyermek illetékessége, énképe

·       minden iskolás szorgalmas, ha van kellő motiváltsága

·       minden érdekli, fantáziája dús, szorgalmas gyűjtögető

·       erős, képes uralkodni szükségletein

·       a társas szabályokat hajlandó betartani

·        feladatait akarattal, nem a játék öröméért teljesíti

·       ha pozitív az énképük, feladataik megoldásában kitartóbbak, jobb időbeosztással rendelkeznek

·       tanáraikkal és társaikkal élénk interakciót ápolnak

A kor nehézségei:

o     a megszokás szürkeségét robbanás követheti

o     a féltékenység

o     a dühöngő gyermek, vagy gyermekével kiabáló szülő. A kisiskolás agresszivitásának gyakorlati indokai lehetnek a televízió hatása, a felülkerekedési vágy, az elfogadottság érzésének hiánya, kiskamaszos hőzöngés

2)      Fiatalok a családban

A család új nevelő szakasza a fiatalokkal való foglalkozás, amely a tizenévesek (12-18.életév) nevelésétől a fiatal felnőttekkel (18-24 évesekkel) való foglalkozásig tart.

A serdülők pszichológiai jellemzője személyiségük építése, önazonosságuk megtalálása akár szexualitás, akár társadalmi lét terén. Lényeges megbízható szórakozási helyeket kellene biztosítani nekik. Az iskola gondoskodhatna szabadidejük ésszerű eltöltéséről.

A fiatal felnőttek is családtagok. Ők még nem házasok, de nem teljesen „önállósulnak”, szüleik tartják el őket, azok fizetik lakbérüket, de életüket vágyaik szerint alakítják. A fiatalok pszichológiai adottságai (18-25 életév) a szeretet és meghittség utáni vágyakozás, amit a barátság után, most a párkapcsolatukban, testet-lelket gazdagító szexuális kapcsolatukban, partneri együttműködésben valósítanak meg. Megalapítják saját családjukat. Vészes lehet, ha a fiatalok bármelyike nem tud elszakadni a szülői otthontól, szüleitől. Nem képes önállósulni. Anyukához szalad: tanácsért, érzelmi melegért, ahelyett, hogy hitvesével tárgyalna és nála melegedne. Legrosszabb, ha sem a fiatal nem önállósul, sem a szülők nem engedik őt el.

Nevelési elvek:

®    a lelki biztonság

®    reális példaképek

®    barátok és megértő környezet

®    önállóság

®    dicséret és elismerés

®    szilárd bizalom a hitben

Erkölcsi nevelés a családban

Az erkölcs azoknak a szabályoknak és értékeknek összessége, amelyeket általánosan elismer és magára kötelezőnek tart valamely emberi közösségnek. Szabályokra vagy normákra épül, amelyek lehetnek felszólítóak vagy tiltóak. Az erkölcs az erényekben valósul meg. Az ember alapvetően erkölcsi lény.

Az erkölcsi szocializáció és nevelés elsődleges tényezője a család. Lényeges a szülők erkölcsi felfogása és értékfelfogása, különösen erkölcsi magatartása és az értékek megjelenése életükben.

Az erkölcsi szocializációnak és nevelésnek számtalan tudományos megközelítése van:

(1)   a viselkedéselmélet kihangsúlyozza az erkölcsi magatartás, viselkedés fontosságát

(2)   a pszichoanalitikus megközelítés az „azonosulás” és a „bevésés” fogalmára épül. A gyermek sok kellemetlenséget él át, részben a szülői ellenőrzésből, másrészt fiziológiai okokból. Lelkében ellenszenv születik szülei iránt. Attól való félelmében, hogy elveszítheti szülei szeretetét, elfojtja az ellenszenvet. Azonosul a szülők elvárásával, magatartásával.

(3)   a tanulás szociális elméletének alapgondolata, hogy legkönnyebben a közösségben tanulunk, utánzással, mások példáján.

(4)   az értelmi fejlődés elméletének két oszlopos tagja, J.Piaget és L.Kohlberg, szerint:

·         a gyermek 2.-7. éves koráig az „értelmi műveletek előtti”, egocentrikus, önközpontú gondolkodás szintjén van. Saját szemszögéből képes látni a valóságot és felfogni a világot.

·         fejlődése során, 7.éve táján beérik a gyermek a „gyakorlati értelmi” gondolkodásra

·         A serdülőkorral éri el a képességet, hogy a fiatal a tárgyaktól elvonatkoztatva gondolkozzék. Ez az „elvont értelmi” korszak.

Az erkölcsi fejlődés három szintjét különböztetjük meg, mindegyiket két-két fokkal:

·         az egyezmény előtti szint (3-12 éves) első foka (3-6 év) a büntetésre és jutalmazásra épülő, az erkölcsi magatartást megelőző szakasz.

A második fokon (6-12 éves) az eszközi viszonyosságra törekszik a gyermek: „szemet szemért, fogat fogért”

·         az egyezmény szintjének (kb.10-35 éves) első fokán (10-18 éves) érik meg a fiatal a kölcsönös személyközi kapcsolatokra.

A negyedik fokon levő egyén (18-35 éves) a társadalmi és szociális rend és a lelkiismeret „törvényhódoló” embere.

·         az egyezmény utáni (35 év után) szint első fokán az egyén „közösségi megegyezésre”, egyéni jogokra és a demokratikusan elfogadott törvényekre építi magatartását.

Az erkölcsi fejlődés hatodik fokán az általános erkölcsi törvények uralkodnak és irányítják a személyt.

Vallási nevelés a családban

A vallás, az emberi és társadalmi élet végső kérdéseire, az élet értelmére és céljára, valamint az életvitelre vonatkozó válaszokat megfogalmazó eszmerendszer. Velejárója az embernek és kísérője a társadalomnak.

A vallás szerepe a társadalomban:

·         közös alapelveket biztosít az élet értelméről, az emberi és társadalmi értékekről és a viselkedési normákról

·         elősegíti a társadalmi integrációt fejlesztve az összetartozás érzését

·         közösségeket teremt, amelyek nélkül nehezen boldogulna a társadalom és annak polgársága

·         erősíti és módosítja a fennálló társadalmi rendet

·         helyettesíti, vagy legalább segíti a társadalom szociális ellátórendszerét. Évszázadokon keresztül a keresztény vallás kórházakat, iskolákat, árvaházakat, szeretetházakat tartott fenn

·         mai társadalmunkban a vallás segíti társadalmunk szociális tevékenységét

Minden ember vallásos a maga nemében. A vallási szocializáció és nevelés célja a belső vallásosságra vezetés, ill. az éretten vallásos ember megteremtése. Éretten vallásosság jelentése:

·         az éretten vallásosság árnyal. Az ilyen személy a hitet értelmesen és kritikával veszi

·         az érett hit lüktető, mozgásban gazdag, ellenőrzi és irányítja a személy vágyait és cselekvéseit

·         az érett hit állandóan irányít, átfogó jellegű, szerves része az ember életének

·         az érett hit ötletes, segíti az embert jobb és megfelelőbb megoldások felé

Goldman szerint az ember vallásos fejlődése lépcsőzetes:

§         az első fejlődési fok, az elővallásos gondolkodás, élményszerű, az élményekre és tapasztalatokra támaszkodó gondolkodás

§         a második fejlődési fok átmenetet képez az élményekre és az érzékelhető dolgokra támaszkodó gondolkodásmód között.

§         a gyermek fejlődésének harmadik foka, részben vallásos gondolkodás konkrét értelmi műveletekből áll

§         a negyedik fejlődési fok átmeneti az érzékelhetőre irányuló és az elvonatkoztató gondolkodás között

§         az ötödik fejlődési fok, a kifejezetten vallásos gondolkodás