8/b. A családegészség rizikófaktorai

1.    Az alkohol

Az európai társadalmakban a kezdetektől fogva jelen van az alkohol. Hazánkban 6-800 ezer alkoholista van. A rászokás nem csak az elfogyasztott alkohol mennyiségétől függ, hanem az illető karakterétől is. Az alkoholnak pozitív tulajdonságai vannak, pl. a vörösborban olyan anyagok vannak, amelyek a zsíranyagcserét kedvezően befolyásolják, a koleszterin-szintet csökkentik. A sör vitaminokban (elsősorban B-vitaminokban) és nyomelemekben gazdag.

Az alkohol rövid távú káros hatásai:

-      bizonyos ereket tágít, összességében megemeli a vérnyomást

-      megváltoztatja az észlelést, a reakcióidőt megnyújtja, zavarja a mozgáskoordinációt

-      légzést kis dózisban fokozza, extrém nagy dózisban akár halálos légzésbénulás is bekövetkezhet

-      fokozza a vesén át történő folyadékleadást

-      másnaposság, fejfájás

Az alkohol hosszú távú káros hatásai:

-        tönkreteszi a gyomor-bélcsatorna nyálkahártyáját, felszívódási zavarok jelentkezhetnek, étvágytalanság, fogyás

-        állandósul a magas vérnyomás

-        legnagyobb kártétele a májsejtek lassú, de biztos pusztulása

-        a máj megbetegedésével függ össze a vérzékenység, a sárgaság és a hasvízkór

-        az alkoholista leggyakrabban májelégtelenség, gyomorvérzés, vagy baleset, gyilkosság áldozataként végzi

Az alkohol pszichés hatásai:

-        az alkohol ideális pótszer

-        az alkoholista nem szeret küzdeni, nem szereti a konfliktusokat, a nehézségeket

-        szeretne egy szép kerek világba élni, ahol a dolgok egyszerűek, a kapcsolatok problémamentesek

-        megváltoztatja az érzékelést

-        a bűntudat, a szorongás, a gátlások csökkenek

-        az ital uralkodik az ember felett

-        gyakrabban jelentkeznek a testi, szervi elváltozások, pszichés tünetek

-        az alkoholista eltolja magától a felelősséget, később, amikor a környezetével egyre inkább összetűzésbe kerül, ez felerősödik, nem ő volt a hibás.

Az alkoholistára jellemző:

-        éretlen személyiség

-        rendszerint önértékelési zavarokkal küzd

-        nehezen tűri, ha valamiben akadályoztatva van, ha valami nem sikerül elsőre

-        kapcsolatai nem szoktak jól sikerülni

-        nem szeret küzdeni

-        az őt ért sérelmeket felnagyítja

-        bár szavakban nagylegény, primitív, gyenge szexualitás jellemzi

2.    A dohányzás

Magyarországon ma kb.3100 szál cigi fogy évente fejenként.  A felnőtt lakosság kb.40%-a, a férfiak 45%-a, a nők 35%-a. Egyre nagyobb a fiatalok aránya. Óvatos becslések szerint a dohányfüst kb.7 évvel rövidíti meg az életet. A dohányfüstben kb.4000 fajta vegyület van, ezek zöme káros. Ezek a szén-monoxid, szén-dioxid, kátrány és a korom. A nikotin élettani hatásai igen sokrétűek:

•     kis adagban izgatja a központi idegrendszert, nagyobb adagban nyugtatják. „Ideális” szer: nyugtat és izgat.

•     az erekben szűkíti, az érfal egységét megbontja

•     érelmeszesedésre, trombozisra hajlamosít

•     a vérnyomást emeli

•     emeli az alapanyagcserét, ezért szoktak hízni az első hetekben

•     a szájüreg higiénéjét erősen rontja, a fogínybetegségek egyik fontos faktora

•     emeli a gyomorsav termelését, ezzel a gyomor-bélrendszeri betegségek esélyét növeli

•     a dohányfüst leginkább a légutakra hat, bénítja a légutak csillószőröcskéit

•     a nikotin igen erős testi függés kialakítására képes

•     az emlőrák sokkal gyakoribb a dohányosok körében, a daganatok mellett a krónikus hörghurut vagy hörgőtágulat is 25-ször gyakoribb, a szív és érrendszeri betegségek kb.30-405-ban mutatnak összefüggést, gyomorhurut, fogínygyulladás, impotencia, stb.

A dohányzás társadalmi jelenség, éppúgy járványszerűen terjed, mint annak idején a pestis. A dohányzás terjedésének négy fázisa van:

•          az elsőben kevesen dohányoznak, főleg a gazdagok

•          a másodikban minden rétegben erősen terjed, a nők egy-két évtizeddel lemaradva követik a férfiakat

•          a harmadikban a jómódúaknál elkezd csökkeni

•          a negyedikben minden rétegben erősen lecsökken, gyakorlatilag csak az alacsony szociális helyzetűek dohányoznak. Mi töretlenül ragaszkodunk a másodikhoz.

3.    A táplálkozás

A zsírban gazdag disznóhús, a szalonna elhízáshoz vezet, a füstöléssel konzervált kolbász a gyomor- és vastagbéldaganatok fontos rizikófaktora. A magyar konyha a közhiedelmekkel ellentétben fűszerszegény. A sok só a magas vérnyomás, az ér-elmeszedés, és a daganatok és fekélyek kialakításában jeleskedik. A szinte minden konzervben jelenlévő nátrium-benzonát gyomorrákot okoz.

Fehérjék: a fehérjék aminosavakból állnak, ezek egy részét nem tudjuk előállítani, a táplálékkal vesszük magunkhoz. Az állati fehérjék gazdagabbak aminosavakban, mint az növényiek. Fehérjére szükség van. Általános a fehérjehiány, főleg a gyerekeket érinti. A többlet kiürül, a fehérjebontás energiaigényes folyamat, feleslegesen terheli az emésztőrendszert. Károkat is okoz, a sok salakanyag terheli a vesét, a megemelt anyagcsere magas vérnyomáshoz vezethet. A napi fehérje adag 1-1,5 gramm testsúly-kilogrammonként (70 kg embernek 70-100 g) Ma elsősorban az ún. könnyű húsokat részesítjük előnyben, főleg a szárnyasokat (pulyka, csirke). Halat kevesen fogyasztanak, pedig a legtöbb hal egészséges, a ritka tengeri állatok olya ritka fehérjéket tartalmaznak, amelyet akár allergiát okozhatnak.

Zsiradékok: a növényi olajak kevesebb kalóriát tartalmaznak, mint az állati zsírok, nem okoznak ér-elmeszedést, és a bennük lévő telítetlen zsírsavaknak vitaminszerű hatásaik is vannak. Sütéshez használt olajat nem szabad étszer felhasználni, mert rákkeltővé válhatnak. Legjobb a növényi olajokat nyersen felhasználni. A salátaöntetekhez használható olívaolaj kifejezetten gátolja a daganatok képződést.

Szénhidrátok: a hazai szénhidrát bevitel összességében megfelelő, de minőségi összetétel nem helyes. Pl. túl sok gyorsan felszívódó cukrot fogyasztunk, ami nemcsak a cukorháztartást terheli, de a gyomor-bélrendszeri tumorok kockázatát is növeli. A lassan lebomló keményitő-származékok fogyasztása lenne a helyes. Lisztet használunk habaráshoz, rántáshoz, ezekre igazából semmi szükség. Az lenne helyes, ha kenyér, cukor, tészta helyett rizst, krumplit fogyasztanánk.

Vitaminok: a vízben oldódó vitaminoknál a felesleges kiürül, a zsírban oldódók felhalmozódva súlyos betegségeket okozhatnak. Normális, változatos, gyümölcsben, zöldségekben gazdag táplálkozás esetén a vitaminszükséglet rendszerint biztosított.

Tartósítószerek: a legbiztonságosabb konzerválás a fagyasztás. A szalicil sok embernél allergiát okozhat, vérzékenyek nem fogyaszthatják. A nátrium-benzonátnál a gyomorban ún. ”nitrozaminok” képződnek, ezek rákkeltők. A mesterséges színező és íz anyagoknak direkt károsító hatás nem igen lehet, viszont a fokozódó mértékben megjelenő allergiás panaszokhoz nekik is van közük.

Üdítő italok: nagy mennyiségben fogyasztva feleslegesen terhelik a vesét, a cukorháztartást. Magas kalóriatartalmuknál fogva elhízást okozhatnak. Legtöbbjüknél túl magas a foszfát tartalma, ez a csontozat kalcium tartalmát csökkenti.

Összességében elmondható, hogy a táplálkozási szokásokat könnyebb megváltoztatni, mint a dohányzásról leszokni. Az emberek, főleg a fiatalok ma már sokkal nyitottabb ez irányban. Minimális kormányzati ráfordítással, kedvezőbb árpolitika kialakításával, támogatásokkal lényeges áttörést lehetne e téren elérni.

4.    Az elhízás

Kit tekintünk kövérnek? Ma nagyban befolyásolja az aktuális divat, ill. a szépségideálokról alkotott elképzelés. Ma a legpontosabbnak tartott számítás az ún. testtömeg index, amely a kilogrammban kifejezett testsúly és a méterben kifejezett testmagasság négyzetének a hányadosa. 20 alatt soványságról, 27 (szigorúbbak szerint 25) felett túlsúlyról beszélünk.

Mi a baj az elhízással:

®     szinte valamennyi szervrendszert érinti a túlterhelés, de elsősorban a keringést

®     magasabb a vérnyomás, gyakoribb az érrendszeri betegségek

®     nagyobb az esély a cukorbetegség kialakulására, egyéb járulékos anyagcsere-zavarokkal

®     mozgásszervi panaszokat is okoz, elsősorban az ízületek kopását, porcproblémákat

®     romlik a vérkeringés, visszérduzzanatok alakulnak ki, a trombózishajlam fokozódik

®     a légző-mozgásokat is nehezíti, így nagyon alacsony lesz az oxigén-szint a vérben, ez állandó aluszékonysághoz vezet

Az elhízást okozza, hogy több kalóriát vesznek magukhoz, mint amennyit felhasználnak. A fölösleg lerakodik. Az embernek nincs fehérjeraktára, a szénhidrátok raktározási lehetőségei kicsik és végesek, marad a zsír formájában történő raktározás.

Miért lesz valaki túlsúlyos:

•     jelentősek a genetikai adottságok

•     közismert a hormonháztartás hatása

•     nem mellőzhető a táplálkozás hatása

•     ott vannak a szociális tényezők

•     hatnak a lelki tényezők

Megfigyelhető, hogy a kövérek ritkán szenvednek érzelmi zavarokban, kedvesek, humorosak, jó társasági emberek, rendszerint nem törtetők, nem erőszakosak, segítőkészek, ideális kollégák. A fogyókúrázok befelé fordulóak, búskomorak lehetnek, miközben környezetük nem győzi őket dicsérni akaraterejük, sikerük miatt. Mindenki örül, csak ők nem. Jó recept a fogyókúrázáshoz:

-   kevesebb kalória bevitel

-   dekánként hízunk, nem lehet kilónként lefogyni pár nap alatt

-   mozogni kell

-   a megszerzett alacsonyabb testsúly megtartásához kitartás és állandó motiváció kell

5.    A stressz

Az élő szervezetnek két dolgot kell tudnia egyszerre. képesnek kell lennie a változásra, ugyanakkor meg kell őrizni állandóságát. Ha nem képes változni, akkor nem él, olyan, mint egy kőszobor. Ha túlságosan megváltozik, már nem lesz azonos önmagával, megszűnik az lenni, ami. Minden élő szervezetnek tudnia kell reagálni a környezetében bekövetkező változásokra.  Minden környezeti hatás, mely az eredeti egyensúlyt megbontja, streszor. A szervezet válasza a stressz-reakció. Minden válasz két egymással párhuzamosan futó folyamatból áll: az első az inger-specifikus válasz. A másik folyamat az általános válasz. Ez azt jelenti, hogy az ingertől és a választól függetlenül a szervezetünk „felpörög”. Az inger-specifikus válaszok számtalan félék lehetnek, de alapvetően két nagy csoportba oszthatok, vagy a menekülést vagy a megküzdést szolgálják. A stressz-reakció három fázisból áll:

·         az első az ún. „alarm” fázis -  riadó!- kiáltja a szervezet, ez a fázis rövid, sokszor pillanatszerű

·         a második az ellenálás fázisa –ilyenkor dolgozik a szervezet, folyik tovább az általános reakció, de vele együtt az ingerspecifikus válasz is. Ez a fázis időben nehezen meghatározható, az ingertől függ. Ha az inger tovább fennáll, mint amennyire képesek vagyunk ellenállást kifejteni

·         akkor bekövetkezik a kimerülés szakasza- ilyenkor a szervezet védekezése összeomlik

A pszichés tényezők is stresszt válthatnak ki.

Annak, hogy akkor miért okoz betegséget, több oka lehet:

-        a legegyszerűbb: sorozatos, hosszantartó stressz hatásra a szervezet a kimerülés fázisába kerül

-        de ugyanígy megbetegítő hatása van annak is, ha rossz válaszokat adunk a stressz hatásokra

Rossz válasz lehet:

®     az egyik legrosszabb válasz, ha nincs válasz

®     ha valaki egy év múlva még mindig a sérelmeit emlegeti

®     ha egy adott élethelyzetben nem tudjuk eldönteni, hogy küzdünk-e, felvesszük-e a kesztyűt, vagy azt mondjuk, ennyit nem ér az egészségem, és hagyjuk az egészet

®     ha minden helyzetben csak egyféleképpen tudunk dönteni

®     örökké türelmetlen, túlhajtott ember, aki egyszerre több vasat tart a tűzben- ők az ún. „A” tipusú személyiségek. A szakirodalom a három „C”-vel jelzi őket, jellemző rájuk az elkötelezettség, a másik a kontroll, a harmadik a kihívás.

®     ők nem vállalnak semmi kötelezettséget

A testi, lelki és szociális stressz hatások egyaránt érhetnek minket, és ha ezek egy adott szintet meghaladnak, az ellenállásuk kimerülhet. vannak az élethelyzeti stresszek és vannak a munkákból fakadó ún. munkahelyi stresszek. A kettő összeadódik. A másik oldalon van az egyéni érzékenység, azaz a stressz tűrő képesség.

Élethelyzeti stresszek: életünk pozitív változásai is stresszel járnak, nemcsak a tragédiák. Az élethelyzeti stressz hatásokat tételesen felsorolni lehetetlen. Ahány élethelyzet, annyiféle hatás. Döntő a változás mértéke. Minél inkább érinti az intim szféránkat, annál nagyobb lesz a stressz hatás.

A stressz tűrő képesség függ:

·         a személyiségtől

·         a neveltetéstől

·         a megelőző stressz-hatásoktól

·         az életkortól, még inkább az életciklus-váltástól

·         a nemünktől

·         a civilizációs jelenségtől

Az élethelyzeti és munkahelyi stressz-hatások összeadódnak (testi, pszichés, szociális stresszek), ezek esetenként olyan fokot érhetnek el, hogy kimeríthetik a szervezetet. De ha nem érnek el ilyen nagy fokot, akkor megbetegíthetnek, ha nem tudunk dönteni, ha mindig küzdünk, ha mindig menekülünk, ha ártatlan, közömbös hatásokat is stresszként érzékelünk. A sikertelen megoldások először csak testi tünetekhez, ill. szorongáshoz, idegességhez vezetnek. Ez utóbbiak kiváló táptalajai a rizikófaktoroknak. Végső soron konkrét betegségek, gyomorfekély, fekélyes vastagbélgyulladás, szívpanaszok, infarktus léphetnek fel.

6.    Önpusztító magatartásformák

Önpusztító magatartásformák igen sokfélék lehetnek. Látszólag az önpusztítás az önmegvalósítás ellentéte, aki nem képes reális célokat kitűzni, és nem akar ezekért megküzdeni, annak az élet értelmetlen.

Ha személyiségfejlődésünk valahol zavart szenved, az egyes alkotó elemei nem a kellő irányba fejlődnek, vagy nem fejlődnek ki igazán, így a személyiség nem tud finom válaszokat adni. Durva, elnagyolt válaszokat ad, a különféle ingerekre sokszor ugyanazokat a válaszokat. Ezeket a megmerevedett válaszformákat nevezzük „mintáknak”.

A szem.zavarban szenvedő ember tele lesz kielégítetlen vágyakkal, szaknyelven szólva állandó „éhség” gyötri. Éhség a szeretetre, pénzre, hatalomra, pozícióra. Mivel szem.zavara megakadályozza abban, hogy a normális úton elégítse ki vágyait, „éhségét”, ezért valamilyen más úton-módon próbálja meg: pl. alkoholizál, drogot használ, dohányzik, azaz egyszerű örömforrásokkal, „pótszerekkel” próbál kompenzálni. Másik útja, hogy nem pótszerekkel, hanem pótcselekvésekkel operál: ilyenek a kóros falánkság, a szexuális kalandok, a dühkitörések, agresszív megnyilvánulások. A szem.zavarok remek táptalajt szolgáltatnak az önpusztító magatartásformák számára, napjainkra leginkább a „narcisztikus” szem.zavar a jellemző. lényege, hogy az illető önértékelése zavart, önbizalma valahol legbelül, nagyon csekély, bár kívülről épp az ellenkezőjét mutatja. Állandóan környezete dicséretére vár, szereti, ha körülrajongják és dicshimnuszokat zengnek róla. Emiatt a környezetével való kapcsolata is zavart, a körülötte élőket nem valódi társnak tekinti. A narcisztikus egyén viselkedése:

·         rendszerint lenézi környezetét

·         egyesekért feltétlenül rajong

·         környezetével rossz a kapcsolata

·         a legfőbb baj, hogy önmagával sincs igazán jóba

·         ez viszont tragikus eredménnyel járhat, ilyenkor nagyon gyakoriak az önpusztító magatartásformák, végső esetben öngyilkosság

A mai nevelési elvek nagy része sokszor csak arra jó, hogy a gyermek megtanulja, hogy a világ őkörülötte forog. Ha aztán kiderül, hogy mégsem, akkor vége mindennek. A jövő nemzedéke várhatóan azzal a tudattal fog felnevelődni, hogy azt tehet, amit csak akar.

Korunk médiahelyzete sem kedvező. A ránk ömlő szappanopera azt a látszatot kelti, hogy az élet csak játék, és majd minden elrendeződik magától.

7.    Önpusztító szubkultúrák

Bizonyos önpusztító magatartásformák, leginkább a drogozás egyet jelent valamilyen szubkultúrához való tartozással. Ennek oka, hogy mindannyiunknak van a körülöttünk lévő világról egy belső képe. Ugyanazt látjuk, de más részleteket veszünk észre, másnak tulajdonítunk nagyobb jelentőséget. A hasonló világlátás tartja össze a szubkultúrához való tartozó csoportokat. Szubkultúrák veszélye:

®     hamis valahová-tartozás élményt ad

®     az egyén elveszti a kapcsolatát a kinti világgal, ezzel a realitásérzékét is

A drog

A drogozás rohamosan terjed hazánkban. A legtöbb lágy drog káros hatását tekintve nem veszélyesebb az alkoholnál. Egy azonban biztos: a