6. A bölcsőde, mint pszichogén ártalom, szociálpedagógiai feladatok az óvodai színtéren.

A szakirodalomban jól ismertek azok a vizsgálatok, melyek azt bizonyítják, hogy a 0-3 éves korú gyermekek gondozásának, nevelésének feltételeit legoptimálisabban a család biztosítja. Azonban a népes családok  szükségessé teszik a családon kívüli intézményes gyermekellátást. Ezek egyike a bölcsőde.

Több szerző vizsgálatai bizonyítják, hogy a személyiség kialakulásában milyen döntő szerepe van az első életéveknek, és hogy az ekkor kapott kedvezőtlen behatások milyen súlyos és sokáig fennálló  zavart hozhatnak létre.

Igen nagy tehát az a felelősség, mely ezen a területen bölcsődéinkre hárul, és hogy  hogyan felelnek  meg ennek a nehéz sokrétű feladatnak, hogyan befolyásolják gondozottaik testi-értelmi-érzelmi fejlődését.

Elmondható, hogy a bölcsődékben nevelt gyermekek, sokkal többet betegek, fejlődésben lemaradtak a családdal neveltekkel szemben, az eltérés oka a bölcsődék nem megfelelő külső körülményeiben, a tárgyi feltételek hiányában van.

Azok a gyerek, akik nem jártak bölcsődébe, hanem egyenesen óvodásak lettek, igaz a készségek tekintetében gyengébben szerepeltek, szociálisan nehezebben illeszkedtek be, viszont neurotikus  reakcióik szempontjából csak  az étvágyzavarral küszködtek nagyobb fokban, míg  a bölcsődések az összes többi ( alvászavar, bevizelés, beszékelés, ujjszopás, körömrágás, beszédzavar, dühkitörés) tünetben nagyobb neurotikus tüneteket produkáltak.

A testi fejlődés, a neurotikus reakciók szempontjából az otthonról jött gyerek kedvezőbb képet mutat, mint a bölcsődei gyerekek, de a készségek és a szociális beilleszkedés területén a bölcsődei gyerekek vannak előnyben.

Személyiségfejlődést károsan befolyásoló tényezők:

·        A bölcsődében fő gond a minta hiánya, ami a családban az anya-gyerek interakciójában nyilvánul meg. Több gondozóból nem tud kijelölni egyet, aki a minta számára.

·        A bölcsődében nincsenek stabil kapcsolatok, hiszen mindig más a gondozó, és más csoportba kerül a gyermek életkorának megfelelően., nem tud a gyermek egyedüli, intim kapcsolatot kialakítani egyetlen személlyel, aki állandó.

·        Vegyes csoportokban nincsenek a fejlődési tényezők az életkori sajátokhoz differenciálva. Kiválaszt egy idősebb gyermeket, ő lesz a minta, még akkor is, ha fejlettségi szintje nem megfelelő.

·        Gondozónői váltogatások miatt nem alakul ki a bizalom, ezáltal a gyermek nem mondja el gondjait, frusztrált, zárkózott, esetleg neurotikus is lehet.

Összefoglalva tehát megállapíthatjuk, hogy a bölcsődéből jött gyermek sok tekintetben hátrányosabb helyzetben is van az otthon gondozottal szemben. Az  intézményben nevelkedő gyermekeknél megmutatkozó egyik alapvető probléma, hogy még a serdülőkorra sem körvonalazódik ki a személyiségük.

Megmutatkozik ez emberi kapcsolataikban is amelyek nem eléggé differenciáltak és nem eléggé szilárdak, könnyen átváltóak és felbomlóak.

Óvodai színtér a szociálpedagógiai tevékenység tükrében:

Törvényi megalapozottság: Közoktatási törvény 1993. (gyermek- és ifjúságvédelemmel foglalkozó pedagógus)

Gyermek – és ifjúságvédelmi törvény 1997.

Egyéni probléma felismerése az óvodai csoporton belül:

-         Intézmény pedagógusa jelzése alapján

-         Gyermekjóléti szolgálat, családsegítő intézet jelzése alapján

-         Egészségügyi terület jelzése alapján (gyermekorvos, védőnő)

Probléma jellegének megismerése

-         Magatartászavar, teljesítményzavar

-         Szocializációs zavar

-         Szocioökonómiai jellegű problémák

Kezelés: szakember bevonásával, szakintézmény és család, óvoda összekapcsolásával (szakmai kompetenciahatárok figyelembe vétele!!!)

Családi háttér megismerése

-         családlátogatás

-         környezettanulmány

-         exploráció – kutatás, vizsgálódás

-         családstruktúra felvázolása

-         család történetének megismerése

-         családtagok kapcsolatainak megismerése (genogram)

Kezelés:

-         Szükség esetén családgondozás

-         A jellemző problémák speciális kezelése

Óvodai háttér megismerése:

-         gyermek-óvónő kapcsolata

-         óvodai csoport és azon belül a gyermekek egyéni elfogadása, vagy elutasítása

-         óvónő és felnőtt környezet (szülő, kolléganő, dadus, vezető) kapcsolata – szupervizió

A kapcsolati problémák kezelése, szakember, szakintézmény bevonásával.