1991. évi LXIV. törvény
2007.08.30. 18:42
1991. évi
LXIV. törvény
a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt
Egyezmény kihirdetéséről
(A Magyar Köztársaság megerősítő
okiratának letétbe helyezése az Egyesült Nemzetek Főtitkáránál, New Yorkban,
1991. október 7-én megtörtént.)
1. § Az Országgyűlés a Gyermek jogairól
szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezményt e törvénnyel
kihirdeti.
2. § Az Egyezmény eredeti angol nyelvű
szövege és annak hivatalos magyar fordítása a következő:
Egyezmény
a gyermek jogairól
BEVEZETÉS
Az Egyezmény részes államai
tekintetbe véve, hogy az Egyesült Nemzetek Alapokmányában meghirdetett
elveknek megfelelően, az emberi közösség valamennyi tagja veleszületett
méltóságának, valamint egyenlő és elidegeníthetetlen jogainak elismerése a
szabadság, az igazságosság és a világbéke alapja,
figyelembe véve, hogy az Egyesült Nemzetek népei az Alapokmányban ismételten
kinyilvánították az alapvető emberi jogokba, az emberi személyiség méltóságába
és értékébe vetett hitüket, és elhatározták, hogy előmozdítják a társadalmi
haladást, és hogy nagyobb szabadságban, jobb életfeltételeket teremtenek,
felismerve azt, hogy az Egyesült Nemzetek az Emberi Jogok Egyetemes
Nyilatkozatában és az emberi jogokról szóló nemzetközi egyezségokmányokban,
meghirdették azt és megállapodtak abban, hogy az ezekben említett valamennyi
jogot és szabadságot mindenki, minden megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín,
nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi
származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül
gyakorolhatja,
emlékeztetve arra, hogy az Egyesült Nemzetek az Emberi Jogok Egyetemes
Nyilatkozatában kimondták, hogy a gyermekkor különleges segítséghez és
támogatáshoz ad jogot,
abban a meggyőződésben, hogy a családnak a társadalom alapvető egységeként és
valamennyi tagja fejlődésének és jólétének természetes környezeteként meg kell
kapnia azt a védelmet és támogatást, amelyre szüksége van ahhoz, hogy a
közösségben szerepét maradéktalanul betölthesse,
felismerve, hogy a gyermek személyiségének harmonikus kibontakozásához
szükséges, hogy családi környezetben, boldog szeretetteljes és megértő
légkörben nőjön fel,
tekintetbe véve, hogy a gyermeknek teljes mértékben felkészültnek kell lennie
önálló élet vitelére a társadalomban, valamint, hogy az Egyesült Nemzetek
Alapokmányában meghirdetett eszmények, különösen a béke, az emberi méltóság, a
türelmesség, a szabadság, az egyenlőség és a szolidaritás szellemében szükséges
nevelni,
figyelembe véve, hogy a gyermek jogairól szóló 1924. évi Genfi Nyilatkozat,
és a Közgyűlés által 1959. november 20-án elfogadott, a Gyermek Jogairól Szóló
Nyilatkozat kimondta, valamint az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, a
Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya (különösen ennek a 23. és
24. cikkében), a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi
Egyezségokmánya (különösen ennek 10. cikkében), valamint a gyermekek jólétével
foglalkozó szakosított intézmények és nemzetközi szervezetek alapszabályai és
idevágó okmányai elismerték a gyermeknek nyújtandó különleges védelem
szükségességét,
figyelembe véve, hogy - amint azt a Gyermek Jogairól Szóló Nyilatkozat is
említi - „a gyermeknek, figyelemmel fizikai és szellemi érettségének hiányára,
különös védelemre és gondozásra van szüksége, nevezetesen megfelelő jogi
védelemre, születése előtt és születése után” egyaránt,
emlékeztetve a Gyermekek Védelmére és Jólétére
Alkalmazandó Szociális és Jogi Elvekről Szóló Nyilatkozatnak, főleg az
örökbefogadás és a családban való elhelyezés hazai és nemzetközi gyakorlatának
szempontjából figyelembe vett rendelkezéseire, továbbá az Egyesült Nemzeteknek
a fiatalkorúakat illető igazságszolgáltatással kapcsolatos minimális
szabályokat tartalmazó Gyűjteménye (Pekingi Szabályok), valamint a Nők és
Gyermekek Szükségállapot és Fegyveres Konfliktus Idején Való Védelméről Szóló
Nyilatkozat rendelkezéseire,
felismerve, hogy a világ minden országában vannak különösen nehéz
körülmények között élő gyermekek, és szükséges az, hogy ezeknek a gyermekeknek
különös figyelmet szenteljenek,
elismerve, hogy a gyermek védelmében és harmonikus fejlődésében minden
egyes nép hagyományai és kulturális értékei jelentősek,
felismerve a nemzetközi együttműködés jelentőségét a gyermekek életkörülményeinek
minden országban, és különösen a fejlődő országokban való javításában,
a következőkben állapodtak meg:
I. RÉSZ
1. cikk
Az Egyezmény vonatkozásában gyermek az a személy, aki
tizennyolcadik életévét nem töltötte be, kivéve ha a reá alkalmazandó
jogszabályok értelmében nagykorúságát már korábban eléri.
2. cikk
1. Az Egyezményben részes államok tiszteletben tartják és
biztosítják a joghatóságuk alá tartozó gyermekek számára az Egyezményben
lefektetett jogokat minden megkülönböztetés, nevezetesen a gyermeknek vagy
szüleinek vagy törvényes képviselőjének faja, színe, neme, nyelve, vallása,
politikai vagy más véleménye, nemzeti, nemzetiségi vagy társadalmi származása,
vagyoni helyzete, cselekvőképtelensége, születési vagy egyéb helyzete szerinti
különbségtétel nélkül.
2. Az Egyezményben részes államok megteszik a megfelelő
intézkedéseket arra, hogy a gyermeket hatékonyan megvédjék minden, bármely
formában jelentkező megkülönböztetéstől és megtorlástól, amely szülei,
törvényes képviselői vagy családtagjai jogi helyzete, tevékenysége,
véleménynyilvánítása vagy meggyőződése miatt érhetné őt.
3. cikk
1. A szociális védelem köz- és magánintézményei, a
bíróságok, a közigazgatási hatóságok és a törvényhozó szervek minden, a
gyermeket érintő döntésükben a gyermek mindenek felett álló érdekét veszik
figyelembe elsősorban.
2. Az Egyezményben részes államok kötelezik magukat arra,
hogy a gyermek számára, figyelembe véve szülei, gyámjai és az érte törvényesen
felelős más személyek jogait és kötelességeit, biztosítják a jólétéhez
szükséges védelmet és gondozást, e célból meghozzák a szükséges törvényhozási
és közigazgatási intézkedéseket.
3. Az Egyezményben részes államok
gondoskodnak arról, hogy a gyermekkel foglalkozó és védelmét biztosító
intézmények, hivatalok és létesítmények működése megfeleljen az illetékes
hatóságok által megállapított szabályoknak, különösen a biztonság és az
egészség területén, valamint ezek személyzeti létszámával és szakértelmével,
továbbá a megfelelő ellenőrzés meglétével kapcsolatban.
4. cikk
Az Egyezményben részes államok meghoznak minden olyan
törvényhozási, közigazgatási vagy egyéb intézkedést, amelyek az Egyezményben
elismert jogok érvényesüléséhez szükségesek. Amennyiben gazdasági, szociális és
kulturális jogokról van szó, ezeket az intézkedéseket a rendelkezésükre álló
erőforrások határai között és szükség esetén, a nemzetközi együttműködés
keretében hozzák meg.
5. cikk
Az Egyezményben részes államok tiszteletben tartják a
szülőknek vagy, adott esetben a helyi szokás szerint, a nagycsaládnak vagy a
közösségnek, a gyámoknak vagy más, a gyermekért törvényesen felelős
személyeknek azt a felelősségét, jogát és kötelességét, hogy a gyermeknek az
Egyezményben elismert jogai gyakorlásához, képességei fejlettségének
megfelelően, iránymutatást és tanácsokat adjanak.
6. cikk
1. Az Egyezményben részes államok
elismerik, hogy minden gyermeknek veleszületett joga van az életre.
2. Az Egyezményben részes államok a lehetséges legnagyobb
mértékben biztosítják a gyermek életben maradását és fejlődését.
7. cikk
1. A gyermeket születésekor
anyakönyvezik és ettől kezdve joga van ahhoz, hogy nevet kapjon,
állampolgárságot szerezzen és lehetőség szerint ismerje szüleit, valamint
ahhoz, hogy ezek neveljék.
2. Az Egyezményben részes államok gondoskodnak arról, hogy
ezeket a jogokat hazai törvényhozásuknak és a tárgyra vonatkozó nemzetközi
okmányokban vállalt kötelezettségeiknek megfelelően érvényre juttassák,
különösen akkor, ha ennek hiányában a gyermek hontalanná válna.
8. cikk
1. Az Egyezményben részes államok kötelezik magukat arra,
hogy törvénysértő beavatkozás nélkül tiszteletben tartják a gyermeknek saját
személyazonossága - ideértve állampolgársága, neve, családi kapcsolatai -
megtartásához fűződő, a törvényben elismert jogát.
2. Ha a gyermeket törvénytelen módon megfosztják
személyazonossága alkotó elemeitől vagy azoknak egy részétől, az Egyezményben
részes államok megfelelő segítséget és védelmet nyújtanak ahhoz, hogy
személyazonosságát a lehető legrövidebb időn belül helyreállítsák.
9. cikk
1. Az Egyezményben részes államok
gondoskodnak arról, hogy a gyermeket szüleitől, ezek akarata ellenére, ne
válasszák el, kivéve, ha az illetékes hatóságok, bírói felülvizsgálat
lehetőségének fenntartásával és az erre vonatkozó törvényeknek és eljárásoknak
megfelelően úgy döntenek, hogy ez az elválasztás a gyermek mindenek felett álló
érdekében szükséges. Ilyen értelmű döntés szükséges lehet bizonyos különleges
esetekben, például akkor, ha a szülők durván kezelik vagy elhanyagolják
gyermeküket, illetőleg ha különválva élnek és dönteni kell a gyermek
elhelyezéséről.
2. A jelen cikk 1. bekezdésében említett minden esetben
valamennyi érdekelt félnek lehetőséget kell adni az eljárásban való részvételre
és véleményük ismertetésére.
3. Az Egyezményben részes államok tiszteletben tartják a
mindkét szülőjétől vagy ezek egyikétől külön élő gyermeknek azt a jogát, hogy
személyes kapcsolatot és közvetlen érintkezést tarthasson fenn mindkét
szülőjével, kivéve, ha ez a gyermek mindenek felett álló érdekeivel ellenkezik.
4. Amennyiben az elválasztás az Egyezményben részes állam
által foganatosított intézkedés folytán következett be - mint a szülők vagy
egyikük vagy a gyermek letartóztatása, szabadságvesztés-büntetése, száműzetése,
kiutasítása vagy halála (ideértve azt is, ha a halál a letartóztatás folyamán
következett be bármely okból) -, a részes állam, kérelemre, a szülőkkel, a
gyermekkel vagy, szükség esetén valamely más családtaggal közli a családtag
vagy családtagok tartózkodási helyére vonatkozó lényeges adatokat, kivéve, ha ezeknek
az adatoknak a nyilvánosságra hozatala hátrányos a gyermek jólétére nézve. Az
Egyezményben részes államok gondoskodnak továbbá arról is, önmagában az
említett kérelem benyújtása ne járjon hátrányos következményekkel az érdekelt
személy vagy személyek számára.
10. cikk
1. Az Egyezményben részes államokra a 9. cikk első
bekezdésében foglaltak értelmében háruló kötelezettségeknek megfelelően, a
részes államoknak pozitív szellemben, emberiességgel és kellő gondossággal kell
megvizsgálniuk bármely gyermeknek vagy szüleinek családegyesítés céljából
valamely részes államba való beutazása vagy onnan való kiutazása iránti
kérelmét. Az Egyezményben részes államok gondoskodnak továbbá arról is, hogy az
ilyen kérelem előterjesztése ne járjon hátrányos következményekkel a kérelem előterjesztői
és családtagjaik számára.
2. Annak a gyermeknek, akinek szülei különböző államokban
bírnak állandó lakóhellyel, joga van, kivételes körülményektől eltekintve,
mindkét szülőjével rendszeresen személyes kapcsolatot és közvetlen érintkezést
fenntartani. Ennek megvalósítására, valamint az Egyezményben részes államokra a
9. cikk 1. bekezdése ételmében háruló kötelezettségeknek megfelelően, a részes
államok tiszteletben tartják a gyermeknek és szüleinek azt a jogát, hogy
bármely országot, beleértve a sajátjukat is, elhagyják és visszatérjenek saját
országukba. Bármely ország elhagyásának joga csak a törvényben meghatározott
olyan korlátozásoknak vethető alá, amelyek az állam biztonságának, a
közrendnek, a közegészségügynek, a közerkölcsnek, valamint mások jogainak és
szabadságainak védelme érdekében szükségesek, és amelyek összhangban vannak az
Egyezményben elismert egyéb jogokkal.
11. cikk
1. Az Egyezményben részes államok intézkedéseket tesznek,
hogy megakadályozzák a gyermekek törvényellenes külföldre utaztatását és
ott-tartását.
2. Ebből a célból az Egyezményben részes államok
előmozdítják a kétoldalú és többoldalú megállapodások megkötését, illetőleg a
meglévő megállapodásokhoz való csatlakozást.
12. cikk
1. Az Egyezményben részes államok az ítélőképessége
birtokában lévő gyermek számára biztosítják azt a jogot, hogy minden őt érdeklő
kérdésben szabadon kinyilváníthassa véleményét, a gyermek véleményét,
figyelemmel korára és érettségi fokára, kellően tekintetbe kell venni.
2. Ebből a célból nevezetesen lehetőséget kell adni a
gyermeknek arra, hogy bármely olyan bírói vagy közigazgatási eljárásban,
amelyben érdekelt, közvetlenül vagy képviselője, illetőleg arra alkalmas szerv
útján, a hazai jogszabályokban foglalt eljárási szabályoknak megfelelően meghallgassák.
13. cikk
1. A gyermeknek joga van a véleménynyilvánítás szabadságára.
Ez a jog magában foglalja mindenfajta tájékoztatás és eszme határokra tekintet
nélküli kérésének, megismerésének és terjesztésének szabadságát, nyilvánuljon
meg az szóban, írásban, nyomtatásban, művészi vagy bármilyen más, a gyermek
választásának megfelelő formában.
2. Ennek a jognak a gyakorlása csak a törvényben
kifejezetten megállapított korlátozásoknak vethető alá, amelyek
a) mások jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartása, illetőleg
b) az állam biztonsága, a közrend, a közegészségügy, vagy a közerkölcs
védelme érdekében szükségesek.
14. cikk
1. Az Egyezményben részes államok tiszteletben tartják a
gyermek jogát a gondolat-, a lelkiismeret- és a vallásszabadságra.
2. Az Egyezményben részes államok tiszteletben tartják a
szülőknek vagy, adott esetben, a gyermek törvényes képviselőinek azt a jogát és
kötelességét, hogy a gyermeket e jogának gyakorlásában képességei
fejlettségének megfelelően irányítsák.
3. A vallás vagy meggyőződés kinyilvánításának szabadságát
csak a törvényben megállapított olyan korlátozásoknak lehet alávetni, amelyek a
közbiztonság, a közrend, a közegészségügy, a közerkölcs, vagy mások alapvető
jogai és szabadságai védelmének érdekében szükségesek.
15. cikk
1. Az Egyezményben részes államok elismerik a gyermek
egyesülési és békés gyülekezési jogát.
2. E jogok gyakorlását csak a
törvényben meghatározott olyan korlátozásoknak lehet alávetni, amelyek egy
demokratikus társadalomban az állam biztonsága, a közbiztonság és a közrend,
illetőleg a közegészségügy és a közerkölcs, vagy mások jogai és szabadságai
védelmének érdekében szükségesek.
16. cikk
1. A gyermeket nem szabad alávetni
magánéletével, családjával, lakásával vagy levelezésével kapcsolatban önkényes vagy
törvénytelen beavatkozásnak, sem pedig becsülete vagy jó hírneve elleni
jogtalan támadásnak.
2. Ilyen beavatkozás vagy támadás ellen a gyermeket
megilleti a törvény védelme.
17. cikk
Az Egyezményben részes államok
elismerik a tömegtájékoztatási eszközök feladatának fontosságát, és
gondoskodnak arról, hogy a gyermek hozzájusson a különböző hazai és nemzetközi
forrásokból származó tájékoztatáshoz és anyagokhoz, nevezetesen azokhoz,
amelyek szociális, szellemi és erkölcsi jóléte előmozdítását, valamint fizikai
és szellemi egészségét szolgálják. Ebből a célból a részes államok:
a) előmozdítják azt, hogy a
tömegtájékoztatási eszközök - a 29. cikk szellemének megfelelően - a gyermek
számára szociális és kulturális szempontból hasznos tájékoztatást és anyagokat
terjesszenek;
b) előmozdítják a nemzetközi együttműködést a különféle hazai és
nemzetközi, kulturális forrásokból származó ilyenfajta tájékoztatás és anyagok
előállítása, cseréje és terjesztése érdekében;
c) előmozdítják a gyermekkönyvek előállítását és terjesztését;
d) előmozdítják, hogy a tömegtájékoztatási eszközök különösen vegyék
figyelembe az őslakossághoz, illetőleg a kisebbségi csoportokhoz tartozó
gyermek nyelvi szükségleteit;
e) elősegítik a gyermek jólétére ártalmas információk és anyagok elleni
védelmét megfelelően szolgáló irányelvek kidolgozását a 13. és a 18. cikk
rendelkezéseinek figyelembevételével.
18. cikk
1. Az Egyezményben részes államok minden erejükkel azon
lesznek, hogy biztosítsák annak az elvnek az elismertetését, amely szerint a szülőknek
közös a felelősségük a gyermek neveléséért és fejlődésének biztosításáért. A
felelősség a gyermek neveléséért és fejlődésének biztosításáért elsősorban a
szülőkre, illetőleg, adott esetben a gyermek törvényes képviselőire hárul.
Ezeket cselekedeteikben mindenekelőtt a gyermek mindenek felett álló érdekének
kell vezetnie.
2. Az Egyezményben említett jogok biztosítása és
előmozdítása érdekében a részes államok megfelelő segítséget nyújtanak a
szülőknek és a gyermek törvényes képviselőinek a gyermek nevelésével
kapcsolatban reájuk háruló felelősség gyakorlásához, és gondoskodnak
gyermekjóléti intézmények, létesítmények és szolgálatok létrehozásáról.
3. Az Egyezményben részes államok megtesznek minden
megfelelő intézkedést annak érdekében, hogy a dolgozó szülők gyermekei számára
biztosítsák olyan szolgáltatások és gyermekőrző intézmények igénybevételének
jogát, amelyekre jogosultak.
19. cikk
1. Az Egyezményben részes államok
megtesznek minden arra alkalmas, törvényhozási, közigazgatási, szociális és nevelési
intézkedést, hogy megvédjék a gyermeket az erőszak, a támadás, a fizikai és
lelki durvaság, az elhagyás vagy az elhanyagolás, a rossz bánásmód vagy a
kizsákmányolás - ideértve a nemi erőszakot is - bármilyen formájától mindaddig,
amíg szüleinek vagy valamelyik szülőjének, illetőleg törvényes képviselőjének
vagy képviselőinek, vagy bármely más olyan személynek, akinél elhelyezték,
felügyelete alatt áll.
2. Ezek a védelmi intézkedések
szükség szerint olyan hatékony eljárásokat foglalnak magukban, amelyek a
gyermek és gondviselői számára szükségesek szociális programok létrehozását
teszik lehetővé, továbbá a fentebb leírt rossz bánásmód eseteiben hozzájárulnak
a cselekmény felismeréséhez, bejelentéséhez, a jelentés illetékes helyre
juttatásához, vizsgálatához, kezeléséhez és az esetek figyelemmel kíséréséhez;
szükség szerint magukban foglalják a bírói beavatkozással kapcsolatos eljárást
is.
20. cikk
1. Minden olyan gyermeknek, aki
ideiglenesen vagy véglegesen meg van fosztva családi környezetétől, vagy aki
saját érdekében nem hagyható meg e környezetben, jogosult az állam különleges
védelmére és segítségére.
2. Az Egyezményben részes államok
hazai jogszabályainak megfelelően intézkednek helyettesítő védelem iránt az
ilyen gyermek számára.
3. Ez a helyettesítő védelem történhet családnál való
elhelyezés, az iszlám jog kafalah-ja szerinti gondnokság, örökbefogadás,
illetőleg szükség esetén megfelelő gyermekintézményekben való elhelyezés
formájában. A megoldás kiválasztásánál kellően figyelembe kell venni a gyermek
nevelésében megkívánt folyamatosság szükségességét, valamint nemzetiségi,
vallási, kulturális és nyelvi származását.
21. cikk
Azoknak a részes államoknak, amelyek
elfogadják és/vagy engedélyezik az örökbefogadást, biztosítaniuk kell azt, hogy
a gyermek mindenek felett álló érdekei érvényesüljenek, és ezért
a) gondoskodnak arról, hogy a gyermek örökbefogadását csakis az illetékes
hatóságok engedélyezzék, amelyek az ügyre alkalmazandó törvény és eljárások
értelmében, valamint valamennyi megbízható adat alapján meggyőződtek arról,
hogy figyelemmel a gyermeknek szüleivel, rokonaival és törvényes képviselőivel
kapcsolatos helyzetére, az örökbefogadás megtörténhet, és hogy adott esetben az
érdekelt személyek az ügy ismeretében és az esetleg szükséges felvilágosítás
után beleegyezésüket adták az örökbefogadáshoz;
b) elismerik, hogy a külföldre történő örökbefogadás a gyermek számára
szükséges gondozás biztosítása másik eszközének tekinthető, ha a gyermek
származási országában nem helyezhető el gondozó vagy örökbefogadó családban,
vagy nem nevelhető megfelelően.
c) gondoskodnak arról, hogy külföldre történő örökbefogadás esetén a
gyermek a hazai örökbefogadással egyenértékű biztosítékok és szabályok előnyeit
élvezhesse;
d) megteszik a megfelelő intézkedéseket annak biztosítására, hogy külföldre
történő örökbefogadás esetén a gyermek elhelyezése ne járjon jogtalan
haszonszerzéssel az ebben résztvevő személyek számára;
e) az e cikkben említett célkitűzéseket
esetenként két- és többoldalú megegyezések és megállapodások megkötésével érik
el, és ennek keretében minden lehető erőfeszítéssel gondoskodnak arról, hogy a
gyermek külföldi elhelyezését erre illetékes hatóságok vagy szervek
foganatosítsák.
22. cikk
1. Az Egyezményben részes államok megteszik a megfelelő
intézkedéseket, hogy az a gyermek, aki akár egymagában, akár apjával és
anyjával vagy bármely más személlyel együtt az erre vonatkozó nemzetközi vagy
hazai szabályok és eljárások értelmében menekült helyzetének elismerését kéri
vagy menekültnek tekintendő, megkapja az Egyezményben és más emberi jogokkal
kapcsolatos vagy humanitárius jellegű egyéb nemzetközi okmányokban, amelyekben
az említett államok részesek, elismert jogok élvezetéhez szükséges védelmet és
humanitárius támogatást.
2. Ebből a célból az Egyezményben részes államok, amennyiben
szükségesnek tartják, együttműködnek az Egyesült Nemzetek Szervezetének és az
Egyesült Nemzetek Szervezetével együttműködő egyéb kormányközi és nem
kormányközi szervezeteknek azokban az erőfeszítéseiben, amelyek arra irányulnak,
hogy az ilyen helyzetben lévő gyermekeket védjék és segítsék, továbbá arra,
hogy bármely menekült gyermek szüleit vagy más családtagjait felkutassák a
családegyesítéshez szükséges adatok megszerzése céljából. Ha sem az apát, sem
az anyát vagy bármely más családtagot sem sikerül megtalálni, akkor az
Egyezményben lefektetett elvek szerint a gyermeket ugyanabban a védelemben kell
részesíteni, mint bármely más, a családi környezetétől bármely okból véglegesen
vagy ideiglenesen megfosztott gyermeket.
23. cikk
1. Az Egyezményben részes államok elismerik, hogy a
szellemileg vagy testileg fogyatékos gyermeknek emberi méltóságát biztosító,
önfenntartását előmozdító, a közösségi életben való tevékeny részvételét
lehetővé tevő, teljes és tisztes életet kell élnie.
2. Az Egyezményben részes államok elismerik a fogyatékos
gyermeknek a különleges gondozáshoz való jogát, és a rendelkezésükre álló
forrásoktól függő mértékben, az előírt feltételeknek megfelelő fogyatékos
gyermeknek és eltartóinak, kérelemre, a gyermek állapotához és szülei vagy
gondviselői helyzetéhez alkalmazkodó segítséget biztosítanak.
3. Tekintettel a fogyatékos gyermek sajátos szükségleteire,
a 2. bekezdés értelmében nyújtott segítség a gyermek szüleinek vagy
gondviselőinek anyagi erőforrásait figyelembe véve, lehetőség szerint ingyenes,
és úgy kell alakítani, hogy a fogyatékos gyermek valóban részesülhessen
oktatásban, képzésben, egészségügyi ellátásban, gyógyító-nevelésben, munkára
való felkészítésben és szabadidő-tevékenységben oly módon, hogy ezek biztosítsák
személyisége lehető legteljesebb kibontakoztatását kulturális és szellemi
területen egyaránt.
4. Az Egyezményben részes államok a nemzetközi együttműködés
szellemében előmozdítják a fogyatékos gyermekek megelőző egészségügyi
ellátásával, orvosi, pszichológiai és funkcionális kezelésével, a
gyógyító-nevelés módszereivel és a szakképzési intézményekkel kapcsolatos
információk cseréjét és terjesztését, valamint az adatok hozzáférhetőségének
biztosításával lehetővé teszik a részes államok számára, hogy ezeken a
területeken javíthassák lehetőségeiket és szakismereteiket, bővíthessék
tapasztalataikat. Ebben a tekintetben különösen figyelembe veszik a fejlődő
országok szükségleteit.
24. cikk
1. Az Egyezményben részes államok
elismerik a gyermeknek a lehető legjobb egészségi állapothoz való jogát,
valamint, hogy orvosi ellátásban és gyógyító-nevelésben részesülhessen.
Erőfeszítéseket tesznek annak biztosítására, hogy egyetlen gyermek se legyen
megfosztva az ezeknek a szolgáltatásoknak az igénybevételére irányuló jogától.
2. Az Egyezményben részes államok
erőfeszítéseket tesznek a fenti jog teljes körű megvalósításának biztosítására,
és alkalmas intézkedéseket tesznek különösen arra, hogy
a) csökkentsék a csecsemő- és a
gyermekhalandóságot;
b) biztosítsák minden gyermek számára a
szükséges orvosi ellátást és egészségügyi gondozást, legfontosabbnak tekintve
az egészségügyi alapellátás fejlesztését;
c) küzdjenek a betegség és a
rosszultápláltság ellen, az egészségügyi alapellátás keretében is, különösen a
könnyen rendelkezésre bocsátható technikák felhasználásával, valamint tápláló
élelmiszerek és ivóvíz szolgáltatásával, figyelembe véve a természeti környezet
szennyezésével járó veszélyeket és kockázatokat;
d) biztosítsák az anyák terhesség
alatti és szülés utáni gondozását;
e) tájékoztassák a társadalom
valamennyi csoportját és különösen a szülőket és a gyermekeket a gyermek
egészségére és táplálására, a szoptatás előnyeire, a környezet higiéniájára és
tisztántartására, a balesetek megelőzésére vonatkozó alapvető ismeretekről,
továbbá megfelelő segítséget nyújtsanak ezen ismeretek hasznosításához;
f) fejlesszék a megelőző egészséggondozást, a szülői tanácsadást, valamint
a családtervezési nevelést és szolgálatokat.
3. Az Egyezményben részes államok megtesznek minden
alkalmas, hatékony intézkedést annak érdekében, hogy megszüntessék a gyermekek
egészségére káros hagyományos szokásokat.
4. Az Egyezményben részes államok kötelezik magukat arra,
hogy elősegítik és előmozdítják az e cikkben elismert jog teljes megvalósításának
fokozatos biztosítására irányuló nemzetközi együttműködést. Ebben a tekintetben
különösen figyelembe veszik a fejlődő országok szükségleteit.
25. cikk
Az Egyezményben részes államok elismerik az illetékes
hatóságok által gondozásra, védelemre, illetőleg fizikai vagy elmeápolásra
elhelyezett gyermeknek azt a jogát, hogy időszakosan felül kell vizsgálni az
említett kezelést és az elhelyezésével kapcsolatos minden egyéb körülményt.
26. cikk
1. Az Egyezményben részes államok elismerik minden gyermeknek
a szociális biztonsághoz, így a társadalombiztosítás juttatásaihoz való jogát,
és megteszik a szükséges intézkedéseket arra, hogy hazai jogszabályaiknak
megfelelően biztosítsák e jog teljes megvalósulását.
2. A juttatásokat, amennyiben
szükségesek, a gyermek és az eltartásáért felelős személyek anyagi
erőforrásainak és helyzetének, valamint a gyermek által vagy nevében a juttatás
elnyerésére előterjesztett kérelemre vonatkozó bármely más meggondolás alapján
kell engedélyezni.
27. cikk
1. Az Egyezményben részes államok elismerik minden
gyermeknek jogát olyan életszínvonalhoz, amely lehetővé teszi kellő testi,
szellemi, lelki, erkölcsi és társadalmi fejlődését.
2. Elsősorban a szülők, vagy a gyermekért felelős más
személyek alapvető feladata, hogy lehetőségeik és anyagi eszközeik határai
között biztosítsák a gyermek fejlődéséhez szükséges életkörülményeket.
3. Az Egyezményben részes államok, az adott ország
körülményeit és a rendelkezésre álló eszközöket figyelembe véve, megfelelő
intézkedéseket tesznek annak érdekében, hogy a szülőt, illetőleg a gyermek más
gondviselőit segítsék e jog érvényesítésében, és szükség esetén anyagi
segítséget nyújtanak, valamint segítő programokat hoznak létre különösen az
élelmezéssel, a ruházkodással és a lakásüggyel kapcsolatban.
4. Az Egyezményben részes államok megtesznek minden alkalmas
intézkedést arra, hogy a gyermektartásdíjat behajtsák a szülőktől vagy a
gyermekkel szemben pénzügyi felelősséggel tartozó bármely más személytől, saját
területükön és külföldön egyaránt. Különösen azokra az esetekre figyelemmel,
amelyekben a gyermekkel szemben pénzügyi felelősséggel tartozó személy nem
ugyanabban az államban él, mint a gyermek, a részes államok előmozdítják a
nemzetközi megállapodásokhoz való csatlakozást vagy ilyenek megkötését,
valamint bármely más, alkalmas megegyezés elfogadását.
28. cikk
1. Az Egyezményben részes államok elismerik a gyermeknek az
oktatáshoz való jogát, és különösen e jog gyakorlásának fokozatos, az
esélyegyenlőség alapján való gyakorlása céljából:
a) az alapfokú oktatást mindenki számára kötelezővé és ingyenessé teszik;
b) előmozdítják a középfokú oktatás, különböző, mind általános, mind
szakirányú formáinak megszervezését, és ezeket minden gyermek számára
megnyitják és hozzáférhetővé teszik, továbbá intézkedéseket tesznek az oktatás
ingyenességének bevezetésére és szükség esetére pénzügyi segítségnyújtásra;
c) minden arra alkalmas eszközzel biztosítják, hogy bárki képességeitől
függően bejuthasson a felsőoktatásba;
d) minden gyermek számára nyílttá és hozzáférhetővé teszik az iskolai és
pályaválasztási tájékoztatást és tanácsadást;
e) intézkedéseket tesznek az iskolába járás rendszerességének
előmozdítására és a lemorzsolódás csökkentésére.
2. Az Egyezményben részes államok megtesznek minden alkalmas
intézkedést annak érdekében, hogy az iskolai fegyelmet a gyermeknek mint emberi
lénynek a méltóságával összeegyeztethetően és az Egyezménynek megfelelően
alkalmazzák.
3. Az Egyezményben részes államok elősegítik és előmozdítják
a nemzetközi együttműködést az oktatásügy területén, különösen annak érdekében,
hogy megszüntessék a tudatlanságot és az írástudatlanságot az egész világon, és
megkönnyítsék a tudományos és technikai ismeretek megszerzését, valamint a
korszerű oktatási módszerek megismerését. Ebben a tekintetben különösen
figyelembe veszik a fejlődő országok szükségleteit.
29. cikk
1. Az Egyezményben részes államok megegyeznek abban, hogy a
gyermek oktatásának a következő célokra kell irányulnia:
a) elő kell segíteni a gyermek személyiségének kibontakozását, valamint
szellemi és fizikai tehetségének és képességeinek a lehetőségek legtágabb
határáig való kifejlesztését;
b) a gyermek tudatába kell vésni az emberi jogok és az alapvető
szabadságok, valamint az Egyesült Nemzetek Alapokmányában elfogadott elvek tiszteletben
tartását;
c) a gyermek tudatába kell vésni a szülei, személyazonossága, nyelve és
kulturális értékei iránti tiszteletet, valamint annak az országnak, amelyben
él, továbbá esetleges származási országának a nemzeti értékei iránti és a
sajátjától különböző kultúrák iránti tiszteletet;
d) fel kell készíteni a gyermeket arra, hogy a megértés, a béke, a türelem,
a nemek közti egyenlőség, valamennyi nép, nemzetiségi, nemzeti és vallási
csoport és az őslakosok közötti barátság szellemében tudja vállalni a szabad
társadalomban az élettel járó mindenfajta felelősséget;
e) a gyermek tudatába kell vésni a természeti környezet iránti tiszteletet.
2. A jelen cikk vagy a 28. cikk rendelkezései semmiképpen
sem értelmezhetők úgy, hogy sérthessék a természetes vagy jogi személyeknek
oktatási intézmény-alapítási és vezetési szabadságát, feltéve, hogy jelen cikk
1. bekezdésében felsorolt elveket tiszteletben tartják, és az adott
intézményekben az oktatás megfelel az állam által előírt minimális
szabályoknak.
30. cikk
Azokban az államokban, amelyekben nemzetiségi, vallási és
nyelvi kisebbségek, illetőleg őslakosságból származó személyek léteznek, az
őslakossághoz vagy az említett kisebbséghez tartozó gyermek nem fosztható meg
attól a jogától, hogy saját kulturális életét élje, vallását vallja és
gyakorolja, illetőleg csoportjának többi tagjával együtt saját nyelvét
használja.
|