5. Az attitűd fogalma, funkciója, mérése. Az előítélet. Konzisztencia elméletek.

Az attitűd a szociálpszichológia egyik kulcsfogalma. A fogalmat először a század elején az amerikai Thomas és a lengyel Znaniecki használta. Értelmezték a magatartás irányítójaként, cselekvési készenlétként, a tárgyakhoz való emocionális viszonyulás formájaként. Allport a tapasztalat révén szerveződött mentális és idegi készenléti állapotként kezelte, mely irányító hatást gyakorol az egyén reagálására.

Az attitűd fogalma: Olyan vélemény, amely egy értékelő és egy érzelmi komponenst is tartalmaz (Elliot Aronson). Valamely személlyel, emberek csoportjával, tárgyakkal, jelenséggel, szituációkkal kapcsolatos értékelő beállítódás, viszonyulási keret, aminek alapján az egyén véleményt alkot, viselkedik és értékel.

Az attitűdnek 3 összetevője van (Rosenberg és Hovland háromdimenziós modellje):

·         Affektív oldala: értékelő viszonyulásokat tartalmazza (elfogadásokat, ill. elutasításokat)

·         Kognitív oldal: attitűdtárggyal kapcsolatos ismereteket, véleményeket, elképzelések körét fogja át.

·         Konatív oldal, amelyhez a viselkedési szándékok, cselekvéstendenciák tartoznak.

Az ember nem születik kész attitűdökkel, hanem közvetlen tapasztalatok révén sajátítja el azokat, ill. mások attitűdjeit veszi át. Az attitűd igen mélyen rögzült és rendszerint nem tudatosult képződmény, ezért ellenálló mindenfajta változtatási szándékkal. A három oldala közül az érzelmi a legerősebb, a változtatást is erről az oldalról célszerű megkísérelni. Az attitűd megváltoztatásával a konzisztencia-elméletek foglalkoznak.

Az attitűd funkciói:

·         eszközfunkció: az egyént segíti a nehézségek elkerülésében, céljai elérésében, úgy, hogy a környezet negatív hatásait minimalizálják. , pozitív hatásukat maximalizálják

·         én-védő funkció: az egyén a pozitív vonásaival tartják távol a negatív érzésektől

·         értékkifejező: a tényleges egyéni értékek érvényességét erősítik

·         ismereti vagy tudásfunkció: lehetővé teszi, hogy az új élményeket a már meglévő értékelő dimenziók mentén kategorizálhassuk.

·         ismereti vagy tudásfunkció: amely lehetővé teszi, hogy az új élményeket a már   meglévő értékelő dimenziók mentén kategorizáljuk.

Attitűdjeink családi hagyományokból, és abból a környezetből származnak, ahol élünk, mert annak elvárásai elől nem tudunk kitérni.

Az attitűd mérése

·       Differenciális skála: viszonyulásunkat kell bejelölni a skálán. Egyenlő intervallumokat rajzolnak, amelyhez értékeket rendelnek 0-10.

                     I                        I                       I

                     0                       5                      10

·       Összegző skálák - Lickert-skála: az egyes intelmekre ötféle válaszlehetőség van: teljesen egyetértő, helyeslő, közömbös, inkább elutasító, egyértelműen elutasító. Ezeknek pontszámokat feleltetnek meg. Több állítást jelölnek be, több kisebb kérdésre osztják fel, sokkal  árnyaltabb képet kapunk. Ugyanarra az attitűdre sok kis kérdést tesznek fel, ami összegzés után egy egészet tesz ki.

             I               I                I   

           0               5             10

¨       Guttman-skála: a kijelentéseket rangsorolja. Ha a rangsorban valamelyik ütem pozitív megítélést kap, akkor az őt megelőzők is pozitívak lesznek.

¨       Osgood-skála – sematikus differenciált skála: A szavak érzelmi és asszociativ jelentését próbája megragadni, emocionális tudattalan viszonyulást lehet vele mérni. Mellékneveket állít párba. „Az igazi attitűdök az érzelmeinkben vannak.” Mindegyikhez hozzárendeli a skálát.

      tiszta-piszkos    I             I                I

      kicsi-nagy        I             I             I

¨       Társadalmi távolság: Bogardus-féle, valaki mennyire enged be valakit a személyes életébe. Pl.: örökebfogadnak-e egy cigánygyereket? A bevallott és a direkt álláspont között nincs mindig direkt kapcsolat. Az attitűdök fogalmát nem lehet beszüntetni.

Az attitűdbe foglalt énkép nincs mindig összhangban tényleges valónkkal. Az attitűd egyes elemei közötti viszonyt, valamint az attitűdök egymás közötti kapcsolatait az egyensúly elve szabályozza.

A hétköznapi gondolkodásnak sajátossága az ellentmondás-mentesség, melyet egyensúlyra való törekvésnek nevezünk. Védekezünk az olyan tendenciák ellen, melyek az egyensúly felborítását célozzák.

Az ellentmondás által kiváltott feszültséget nehezen viseljük el, következésképp változtatnunk kell az egység valamelyik elemét. Ha egy attitűdön belül merül fel ellentmondás, az a disszonancia.

Konzisztencia elméletek

Az attitűdök megváltoztatásának problematikájával foglalkoznak.

Heider egy háromtagú rendszert feltételezett, ahol egyensúly csak akkor lesz, ha a tárgy iránt mindegyikük pozitív vagy negatív beállítottságú.

Festinger - Kognitív disszonancia elmélet

A kognitív disszonancia egy olyan feszültségi állapot, amikor az egyénnek két egymással összeegyeztethetetlen tudattartalma van vagy ambivalens érzése, azaz egyforma erősséggel jelenik meg a pozitív és a negatív érzelem. A kognitív disszonancia miatt keletkezett feszültséget minden áron meg akarjuk szüntetni, és ezt csak egy-két tudattartalom megváltoztatásával vagy az ambivalencia érzésének megszüntetésével lehetséges.

Speciális esetek, ahol csökken a kognitív disszonancia:

·         Jutalmazás és attitűd változás

Sem jutalommal, sem büntetéssel nem ehet az attitűdöt megváltoztatni.

·         Döntési helyzet: mindig disszonanciát okoz, mert az elutasított alternatíváknak is vannak vonzó tulajdonságaik.  Egy korábban meghozott döntés elkötelezi a személyt, ezáltal beleszólhat egy sor következő döntésbe, és kialakulhat egy elköteleződés, egy korábban megtett erőfeszítés erősíti a döntés helyességéről alkotott attitűdöt.

·         Szelektív információ-befogadás történik. Az emberek az érveket elfogultan mérlegelik, hajlanak arra, hogy bizonyos információkat meg se halljanak.

Előítélet

Az attitűd egy csoportja. Tények által alá nem támasztott negatív attitűd. Általában valamilyen embercsoporttal szemben használjuk.

Az előítélet kialakulását magyarázó elméletek

·         Társadalmi-gazdasági konkurencia harc. Minden népcsoport versenyez a hatalomért, lakhatásért, munkalehetőségért, anyagi-befektetési lehetőségekért, kulturális és szellemi javakért, ez a harc eredményezi az antiszemitizmust.

·         Projekciós elméletek: Freud elméletét alkalmazva úgy gondolták, hogy az idegen személyiség saját, idegennek megélt belső késztetéseit szimbolizálja és kivetíti bizonyos embercsoportra.

Ezen elméletek szerint az előítélet a személyiségen belüli lélektani folyamat eredménye, amikor nincsenek eszközeink arra, hogy feszültségeinket, kudarcainak megoldjuk, vágyainkat kielégítsük és ekkor kezdünk másokat hibáztatni.

Ez a folyamat a bűnbakképzés. Ez a folyamat akkor indul be, ha az önértékelésünk, énképünk van veszélyben.

A kognitív disszonancia pszichológiai ellentmondás esetén keletkezik.

Az előítéletnek nem csak negatív, hanem ritkán pozitív változatai is lehetnek. A pozitív előítélet nem jelent pozitív jelentéstartalmat is. Alapja  az elfogult, kritikátlan viszonyulás. A negatív előítélet gyakran jelenik meg explicit formában, társadalmi veszélyessége éppen ezért nagyobb.

Az egyéni előítéletek egyedi vélekedéseket, értékeléseket tartalmaznak. Az egyén igyekszik olyan sajátos elméleteket kialakítani amelyek nem veszélyeztetik bizonságérzetét,  énképét és egyúttal öszhangban állnak a csoportnyomással a konformitással is. Kialakulásuk fokozatosan megy végbe, ráéső megnyilvánulási formájuk az ellenérzés amely ellenáll a valóség hajtóerejének, de még nem ítélet. Az ellenérzés később indoklással párosul. Az indokláshoz végül egy harmadik láncszem kapcsolódik a sztereotipizálás. Az ítélet illetve a magatartás társadalmilag tipikus formája kapcsolódik.

A társadalmi előítéletek az egész társadalomra jellemző kollektív tudatjelenségek. Minden más fajtában erkölcs maga is lehet az előítélet tárgya pl.: a különféle szokásokkal szembeni averziók. A társadalmi előbbitől eltér. Mivel az ítélet tartalmát az egyén ez esetben nem maga alakítja, hanem a társadalomtól kapja készen. Az előítélet nem az ellenérzés hanem az előítéletes gondolatai és magatartási sztereotípiái.

Csoportítéleteknek nevezzük a nemzeti, faji és a vallási előítéleteket. A csoportítéletek történelmileg kialakult ítéletek. Két formájuk van: - a csoportnak az előítéletes kezelés a másik csoporthoz tartozó minden egyes egyén előítéletes kezelése.

Az előítéletek fejlődésének négy fokozata:

Ø      Szóbeli elutasítás: a közvélemény nélküli kiszólás, pl.: a négerek piszkosak.

Ø      Diszkrimináció: amikor az ítélet már magatartási sztereotípiákban jelenik meg, pl. nem ülnek le néger mellé a járműveken.

Ø      Személyi bántalmazás, pl. a négerek kidobják valahonnan

Ø      Az előítélet tárgyénak megsemmisítése, pl. lincselés.

Az emberek közvetítéseken keresztül jutnak egyik fokozatról a másikra. Többségük egyéni motívumok, családi hagyományok és más egyéb fékező szerepet betöltő hatásra megállnak az első és a második szintnél.