A gyermek fejlődését, nevelését veszélyeztető tényezők

(B. Kiss Éva gyűjtése 1988.)

1.      A gyermek testi fejlődését, egészségét veszélyeztető okok:

-          méhen belüli (intrauterin) életben bekövetkezett károsodás,

-          koraszülöttség, szülés (születés) közben keletkezett sérülés,

-          örökölt betegség, betegségre való hajlamosság,

-          testi vagy szellemi fogyatékosság,

-          baleset, testcsonkulás, érzékszervi sérülés,

-          fertőző vagy súlyos idegbeteg a közvetlen környezetben,

-          a gyermek hosszú vagy súlyos betegsége,

-          egészségtelen, zsúfolt lakáskörülmények,

-          egészségtelen életmód,

-          a táplálkozás hiányossága, egyoldalúsága, túlzásai,

-          a testi tisztántartás elhanyagolása, a beteg gyermek megfelelő táplálásának elmulasztása,

-          a szülők (családtagok) hosszú vagy súlyos betegsége,

-          családjának tartósan rossz anyagi, szociális helyzete,

-          alkoholizálás, dohányzás, kábítószer fogyasztás,

-          önálló fekhely (éjszakai nyugalom) hiánya,

-          túlterhelés, „agyondolgoztatás”,

-          túl korán megkezdett szexuális élet.

2.      A pszichés károsodás okai (strukturális, erkölcsi, nevelési hibák, hiányok) a gyerek vagy fiatal családi környezetében:

-          a család hiánya (elárvulás, elhagyás),

-          az anya hiánya az élet első éveiben – hospitalizálódás (tartós kórházi, csecsemőotthoni tartózkodás miatt),

a családi struktúrából adódóan:

-          csonka család (egyik szülő hiánya, elhalálozás, válás miatt),

-          házasságon kívül szülés,

-          a szülő(k) újabb házasságkötése,

-          több nemzedék együttélése (kettős, hármas nevelés),

-          kortársak hiánya a családban (egyke),

-          testvérek közötti viszony, elfoglalt helyzet („az én gyermekem, a tied és a mi gyerekünk” fél- vagy mostohatestvérek, a nem kívánt gyerek, a kiemelt és háttérbe szorított gyerek, a testvéririgység stb.),

a családi légkörből adódóan:

-          a szülők egymáshoz és gyermekikhez való érzelmi kötődésének és kapcsolatának zavarai,

-          a családi összetartás hiánya,

-          a családtagok egymással szembeni közönye, felelőtlensége, nemtörődömsége, gyűlölködése,

-          a rideg, merev, érzelemszegény, tekintélyelvű, megfélemlítettségtől terhes családi légkör,

-          a stabilitás, védettségérzés hiánya – az egész családi élet a szülők folyton változó hangulatának függvénye,

-          a család felbomlását megelőző vagy a felbomlás utáni (kényszerből egy fedél alatt maradó szülők) rossz légkör,

-          viszálykodás következtében olykor már szinte elviselhetetlen légkör,

a családi nevelés legjellemzőbb hibái, túlzásai:

-          a szülők pedagógiai kultúrálatlanságból adódó hozzáértés hiánya,

-          következetlenség, alkalmakra időzített „vasárnapi nevelés”,

-          a szülők közötti vélemény különbségek a nevelési kérdésekben,

-          a nevelés kisajátítása az egyik szülő által, illetve a nevelésnek (mint családi reszortfeladatnak) az egyik szülőre való áthárítása,

-           a szigor és kényeztetés túlhajtása, a gyerektől követelések hiánya, korához és képességeihez képest magas mércéje, szeszélyessége,

-          az önállóságra nevelés túlzásai, az ellenőrzés és felügyelet hiánya,

-          vagy a teljes bizalmatlanságot tükröző szüntelen jelenléte,

-          a szülők szembeállítása az iskolai neveléssel nyílt vagy leplezett formában (utóbbi esetben a gyerek képmutatásra nevelése),

-          a családi élet súlyosabb ártalmait jelentik és a testi és szellemi fejlődését egyaránt gátolják a következők: az alkoholizmus, a brutalitások, az erkölcstelen, bűnöző családi környezet.

3.      A baráti, lakóterületi és tágabb társadalmi környezetbeli ártalmak okai lehetnek:

-          a hasonló vagy idősebb korúakhoz való negatív kapcsolódás (egyetlen személyhez, kisebb csoporthoz, galerihez),

-          az utca hatása (alkoholizálás, prostitúció, munkakerülés és garázdálkodás, bűnözés, játékszenvedély stb. látványa, követése),

-          a vidékről városba kerülés veszélyei,

-          az urbanizáció negatív hatásai,

-          a tömegkommunikációs eszközök révén könnyen elérhető információáradat, irányítás, ellenőrzés és megértés nélküli kritikátlan befogadásának hatása (tv, rádió, mozi, sajtó).

4.      Az iskolai környezet abszolút ártalmai (minden gyereket károsítanak):

-          a nevelő személyének alkalmatlansága,

-          a rossz tanár-diák viszony,

-          egyes gyerekek negatív hatása,

-          az iskolai közösségi szellem hiánya, hibái,

-          a gyerek rosszul szervezett és lebonyolított áthelyezése egyik osztályból a másikba, egyik iskolából a másikba,

-          túlterhelés.

Relatív ártalmak (a fejlődés körülményei folytán kisebb teherbírású, tűrő-, ellenálló-, alkalmazkodó-, vagy teljesítő képességű, gyengébb idegrendszerű gyerekek károsodását idézheti elő elsősorban):

-          zsúfoltság,

-          otthonosság hiánya,

-          a rossz napközi otthon,

-          az értékelés, a jutalmazás és büntetés hibái,

-          a sikerélmény hiánya, a folytonos kudarcok.

(Dőlt betűvel szedett veszélyeztető tényezők 0-3 éves korosztályban is előfordulhatnak.)

(Czifráné Hanák Zsuzsa: Nevelési színterek pedagógiai pszichológiai alapjai, In.: Szöveggyűjtemény szociálpedagógia szakos hallgatók részére I. kötet. Szerkesztette: Dr. Orbán István, Eger, 1994, 168-170 p.)