6/A  Felelősségre és függetlenségre nevelés

A szülők mindig és mindenütt igyekeznek megtalálni a módját annak, hogyan szoktathatnák rá gyermekeiket a felelősségteljes viselkedésre. Ám a felelősségérzetet senkire sem lehet ráerőltetni. Belülről bontakozik ki, és ezt a folyamatot a családi otthonban és a közösségben felvett értékek táplálják és irányítják.

Mik a felelősségérzet forrásai?

Nemcsak azt szeretnénk, ha gyermekeink felelősségteljes emberekké válnának, arra is törekszünk, hogy felelősségérzetük az alapvető értékekre vonatkozzanak. Ilyenek az élet tiszteletben tartása és az emberi jólét megbecsülése. Egyszerűbben: az élet, a szabadság és a boldogságra törekvés tiszteletben tartásán alapszik.

Mi a kívánatos célok és a mindennapi gyakorlat egyensúlya?

A gyerek felelősségérzete elsődlegesen a szülők hozzáállása és magatartása nyomán fejlődik ki. Közben lényeges, hogy a gyermekek kifejezhessék érzéseiket; a szülők pedig megmutassák az érzések kezelésének és az érzelmekkel kísért viselkedés elfogadható módját.

Nem ajánlatosak a következő nevelésmódok:

Az indulat tagadása: „Nem is úgy gondolod, ahogy mondod: valójában szereted az öcsikédet, te is tudod." Elidegenítés: „Ez nem is te vagy.  Csak a benned levő ördög mondatja ezt veled."Elnyomás: „Ha még egyszer kiejted a szádon azt a szót, hogy *gyűlölöm*, úgy elverlek, hogy megemlegeted halálod napjáig”Szépítgetés: „Nem is gyűlölöd igazából a testvéredet, legfeljebb nem szereted olyan nagyon. Felül kell emelkedned az ilyen érzéseken."

Milyen „programok" állnak rendelkezésünkre?

Lássuk be, hogy gyermekeink személyiségének fejlesztése a velük kialakított kapcsolattól függ, személyiségvonásokat és viselkedésmintákat főképp példánkkal közvetítünk, szavakkal nemigen. Ezen kívül, ismerjük meg gyermekünk legbensöbb gondolatait, érzéseit

Hogyan jutunk el a háborútól a békéig?

Csupán egyetlen módon nyerhetjük meg a küzdelmet: ha sikerül megnyernünk gyermekünket. A kedvező változást gyermekeiknél a szülők a következő módon kezdeményezhetik:

1.   Határozott odafigyeléssel.  A gyerekeket joggal bántja, ha a szüleiket „szemmel láthatóan" nem érdeklik érzéseik és gondolataik.

2.  Fejezzük ki érzéseinket és gondolatainkat támadó él nélkül. A "viharos" családi helyzeteket a szülők   sokkal   hatékonyabban uralhatják, ha érzéseiknek és gondolataiknak úgy adnak hangot, hogy közben nem támadják gyermekük személyiségét, egyéni méltóságát.

3. A „harag láncreakciójának" kerülésével. Tudatosan meneküljenek a szülők az olyan szavaktól és kifejezésektől, amelyek csupán fokozzák a gyűlöletet és ellenállást.

Mi a kapcsolat a felelősség, a vélemény és a választás között?

Köztudott, hogy a gyerekek nem születnek felelősségérzettel. Sőt, a társadalmilag elfogadható felelősségérzet sem alakul ki automatikusan. Sok éves gyakorlással sajátítható el. Közben az szükséges, hogy a gyerek naponta gyakorolhassa ítélőképességét és módja legyen választani különféle lehetőségek (alternatívák) között, amelyek   megfelelnek   életkorának   és   értelmi   szintjének.

A zsebpénz nem a jó viselkedés jutalma, vagy a házi munkáért járó fizetség. Nevelési eszköz, amelynek célja: tapasztalatot nyújtani a pénz használatával kapcsolatban, lehetővé téve, hogy a gyerek gyakorolhassa a választást és növekedjen felelősségérzete.

Gyerekeink maguk választhatják ki barátaikat. Hiszünk a szabadságban, ellenezzük a kényszert, és tudjuk, hogy  a  szabad  kapcsolatteremtés  alapvető demokratikus jog. Ám felelünk gyermekünkért. Ezért nem mindegy, kivel barátkozik.

A „kedvenckék" vonzzák a gyereket, sőt azok jó hatással lehetnek a gyermek szociális érzékenységére. Ha a gyerek megígéri, hogy ügyelni fog a háziállatra, csupán jó szándékáról tesz tanúbizonyságot, ami még egyáltalán nem bizonyítja, hogy erre valóban képes.