A család rokonságra épülő társas kiscsoport. A családban a tagokat a rokoni és a társas kapcsolat irányítja. A család kettős vezetésű kiscsoport: ahol az apa kifelé vezet, intézi a család ügyeit, míg az anya a család harmóniáját, kapcsolatait őrzi és gazdagítja.

A családtagok szerepet, magatartási formát vesznek fel. A szerepek megjelölik minden egyes családtag pontos helyét. A családszerepek rugalmasak és állandóan fejlődnek.

Belső rendszerének alkotóelemei a családi szerepek: férfi és nő, apa, anya, fiú, leány és az alrendszerek: szülők, gyerekek, férfiak és nők.

A szerepek és alrendszerek jól elhatárolódnak egymástól, ugyanakkor szoros, de nem merev kapcsolat áll fenn közöttük.

A rendszerszemlélet elveti a túl merev határokat az alrendszerek között, ugyanis ezek egyszerre határok és áteresztők is kell, hogy legyenek.

A család elemei az alapszerepek: pl: apa, anya, és a feladatkörök (pénzügyi, gazdasági, viselkedésmodellek stb.)

A család életciklusa során más és más rendszerállapotokba kerül. Közben megváltoznak a szerepek és a feladatok is. Pl: más a szerepe a szülőnek kisgyermekével, mint serdülő gyermekével.

A család külső rendszerébe tartoznak a szerepek: pl: nagyapa, nagyanya, nagybácsi, nagynéni stb. , és az alrendszerek: nagyszülők, rokonok, de maga az ország is, ahol a család él.

Fontos, hogy mind a belső és mind a külső rendszerek között legyen kapcsolat, mely egyben bensőséges is.

A jól működő családban az alrendszerek közötti határok tisztán kivehetők. Vagyis szabályok, követelmények biztosítják egyrészt a szülők tekintélyét, másrészt a rugalmas átjárást az egyik alrendszerből a másikba.

1.      A jól működő családban erős a szülői alrendszer.

2.      Autonómia jellemzi az egyes szülőket és a szülők együttesét, ugyanakkor a szülők között kölcsönös függés alakul ki.

3.      Az egyéni fejlődés és a rendszer fennmaradása egyensúlyban  van

4.      A szülők egymás szövetségesei, együttműködnek egymásért és a gyermekeikért, bizonyos dolgokból kizárják, bizonyos dolgokba bekapcsolják a gyermekeket, és a nagyszülőket.

5.      A házaspár csak akkor képes kölcsönös alkalmazkodásra, ha nem akadályozza a szülő, anyós, após vagy a gyermek.

6.      A gyermeki alrendszer akkor működik, ha a szülők nem korlátozzák szükségtelenül a gyermekeket a testvéreivel, kortársaival való egyezkedésben.

Nem hatékonyan működő család:

1.      Nem működnek az alrendszeri határok, tisztázatlan a hierarchia, a felelősség szétosztása

2.      Alkalmazkodási problémák fordulnak elő

3.      Végletek vannak: - túl merevek a határok – pl. a gyermek így magára marad,

                                                                           antiszociális magatartást vehet fel.

-         elmosódottak a határok – összefonódott család: minden a gyermekek előtt és

                                                                                   bevonásukkal történik.

4.      Ugyanabban a családban is előfordulhat, hogy az anya-gyermek kapcsolata összefonódott és kirekesztődik az apa, itt a gyermek kerül be a szülői alrendszerbe, s a másik szülő nem tud megfelelően funkcionálni (ugyanez előfordulhat apa-lánya kapcsolat esetén.) Ilyenkor a nevelés sok irányban sérül: a fiúgyermek  elveszti a megfelelő apamintát, a leány az anyamintát.

Ahhoz , hogy a szülők képesek legyenek a gondoskodás, biztonságnyújtás, irányítás, ellenőrzés ellátására ehhez hatalomra van szükségük. A pedagógiának támogatnia kell a gyermek önállósodásán, egyéni szükségleteinek figyelembevételén túl a szülők kompetenciáját is. Itt érvényesül a keresztényi hitvallás örök érvényessége: Tisztelt apádat és anyádat!

A szülői hatalommal kapcsolatos problémák :

-         a két szülő közötti szövetség hiánya

-         a gyermek fejlődési lehetőséginek hasznosításában adódó nehézség :

a.)    túl korai önállósítással saját hatalmát is csökkenti a szülő

b.)    túl késői önállósítással a gyermeket nem engedi felelősségteljesen cselekedni, itt saját hatalmát erőlteti.

-         korlátozott lehetőségek: lakásprobléma – nincs lehetőség az elkülönülésre, betegségek, neveltségi hiányok, anyagi problémák…stb

A gyermekek fejlődését nagy mértékben befolyásolja a családi rendszer strukturális épsége, az alrendszeri határok megléte, rugalmassága, családtörténeti életvezetési minták.

A struktúrát alakítani lehet az önismeret, szeretetképesség fejlesztésével, értékek, akarati tényezők befolyásolásával a korrekció és a megelőzés eszközeivel.

Családgondozási fázisok, feladatok:

A családgondozás nem egy személynek, az egyetlen tünetének, egy problémájának megoldására, hanem a gyermek családi hátterében lévő sok panasz, sokféle hátrány csökkentésére, a családi problémamegoldás javítására szolgál.

A nehézségek megoldásában a kis lépések elvét gyakoroljuk, azaz nem lehet egyszerre mindent megváltoztatni, hanem csak abban az ütemben, ahogy a család képes rá. Eleinte abban nyújtunk segítséget, ami a családi tudat szerint a legfontosabb.

A szükséges változtatást a családhoz való közeledéssel, majd a változtatások után az önállósítást távolodással érjük el.

A változtatni valók sorrendje:

1.      Sokirányú támogatás. A hátrányos helyzetű család és gyermek érdekvédelme

2.      A családban és az iskolában optimális együttműködési mód elérése a gyermek érdekében.

3.      A nevelési, gondoskodási szokások változtatása.

A családgondozás fázisai:

I.                    A bizalomépítés, támogatás fázisa: kb. ½-2 égiv is eltarthat, heti 1-2 alkalom

-         A kapcsolatfelvétel : családtörténet, előzmények, a gyermek fejlődéstörténete

-         Megfigyelés szakasza: információkat szerzünk a probléma kialakulásáról, helyzetéről,

-         Irányított beszélgetés szakasza: itt alakítjuk ki a hipotézist a probléma kezdetéről, a fenntartó körülményekről, a megoldás lehetőségeiről.

-         A probléma megoldó-tervező szakasza

-         Közvetlen segítség és irányítás szakasza

-         Az elért eredmények értékelése.

II.                A családi összefogás kiváltásának fázisa

Az intenzív beavatkozás direkt, korrekciós családpedagógiai beavatkozások ideje.

-         aktiv intervenció:  célja, hogy minél több alternatív megoldás kerüljön felismerésre, ellentétek feltörésének, kinyilatkoztatásának időszaka.

-         Eltávolodással változtatás szakasza: A nem változtató időszakban taktikailag a közömbösséget alkalmazzuk., ekkor érezhetik át a családtagok, mit veszíthetnek alternatívaként, meggyőződhetnek, hogy képesek  már önállóan is másként  cselekedni.

III.             A stabilizálás fázisa

-         a gyermek egyéni megerősítése: pl: tanulási módszerek, a koncentrálás javítása, motivációk kialakítása, stb…

-         A kapcsolattartás szakasza: a családdal való találkozás már csak 1-2 havonta esedékes

-         A tanácsadók szakasza: a szülőknek már csak a tanácsadások szintjén segítünk. Érzelmi támaszt nyújtunk, információval segítünk.

IV.              Az önállósítás fázisa

-         A visszavonulás szakasza: 3-6 havonta találkozunk a családdal.

-         Az eset befejezése: a közös tapasztalatok felelevenítése, összegzése, megerősítjük a változásokat.

Beavatkozási stratégiák:

1.      Esetmegbeszélés : esettanulmány, környezet-kliens vizsgálata

2.      Felkínált probléma megfogalmazása : a család általános problémája

3.      Egyéni problémák

Személy Õ         kimeneti cél  Õ         megcélzott rendszerek Õ         beavatkozási stratégia

Apa                    kereseti lehetőség      Munkaközvetítő                        Kísérés, bejelentés, stb…