7/A  Fegyelem és fegyelmezés

Modern világunkra jellemző a nézetek ütközése és az értékek zavara annak ellenére, hogy a szociológusok, pedagógusok és pszichológusok hada állandóan hangsúlyozza, hogy a szocializáció és a nevelés értékek mentén valósulhat meg. Az anomia-elméletek pedig egyhangúlag bizonygatják, hogy értékzavar okozza a deviáns, normaszegő viselkedést. Szükség van tehát szabályokra, értékrendre, fegyelemre: az engedékenység és korlátozás összhangjára

Mi a fegyelem és önfegyelem alapja?

Kutatások tanúsítják, hogy a szülői személyiség jegyei meghatározzák szülői­ nevelői stílusukat, sőt a szülő-gyermek kapcsolatot is. A fegyelem legbiztosabb támasza a családi összetartás (kohézió).

Mik a szülői bizonytalanság eredményei?

Bármit is teszünk, tétovázunk. Honnan ered a gyerekkel kapcsolatos bizonytalanságunk? Komolyan igyekszünk arra, hogy a legkevésbé se károsítsuk meg gyermekeink fejlődését. Nem merünk fegyelmezni, nehogy ártsunk. Ezzel azt érjük el, hogy gyermekeink is bizonytalanok lesznek, sőt idegesek, ha rosszat tettek.

Mi az engedékenység, és túlzott engedékenység?

Az engedékenység olyan hozzáállás (attitűd), amely elfogadja a gyerekek igazi világát (gyermetegségét). Mozgásigényét nem elégítheti ki sétálással, száguldás az eleme. Esetünkben az engedékenység lényege: elfogadjuk a gyereket olyan személyiségnek, akinek „alkotmányos joga", hogy kusza érzelmei és kívánságai legyenek.

Mi a múlt és a jelen fegyelmezés közötti különbség?

Régebben a gyerekfegyelmezés lényege az volt, hogy a szülők abbahagyatták vele a nemkívánatos cselekvést, de figyelmen kívül hagyták azokat a belső ösztönzőket, amelyek a cselekvést kiváltották.

Ajánlatosabbnak tűnő fegyelmezési mód, amikor a gyereket érzelmeiben és viselkedésében egyaránt segítjük. A szülők megengedik a gyereknek, hogy - a tárgyalt feltételek mellett -kimondja érzéseit, de szabályozzák, és megfelelően irányítsák nemkívánatos cselekedeteit. A korlátokat úgy ajánlott megszabni, hogy közben megőrizzék a szülők és a gyerekek önbecsülését egyaránt

Vannak-e tartományai a fegyelmezésnek?

Dr. Fritz Redl által szerint a gyerekek viselkedése három színtartományba tartozik

• A zöld terület tartalmazza a kívánatos és jóváhagyott viselkedési formákat, amelyeket szabadon és örömmel helyeselhetünk.
• A sárga zóna olyan viselkedéseket tára, amelyeket nem helyeslünk, de különféle okokból eltűrünk. Ilyenek lehetnek a következők:
  • 1. A türelmi idő a tanuló számára. A tanulóvezetőt még nem büntetik meg, ha jobbra jelez, és balra fordul. Elnézik neki az ilyen hibát éppen azért, hogy a jövőben majd tökéletesebb lehessen.
  • 2.   A   türelem   nehéz  időkben.   A  különleges   stresszhelyzetek  -balesetek, betegség, költözés, barátoktól való elválás, halál vagy válás a családban - fokozott tűrést parancsol a környezetnek.

• A piros tartományba esnek azok a viselkedések, amelyeket semmi körülmények között sem tűrhetünk el, és meg kell állítanunk. Ide tartoznak a család egészségét és boldogulását, fizikai és anyagi jólétét veszélyeztető cselekedetek. Ide tartoznak a törvény, az erkölcs vagy a társadalom által tiltott cselekvések.

Hogyan jelöljük ki a korlátokat?

A korlátok kijelölésének eredményessége - hasonlóan minden más nevelési cselekményhez (aktushoz) - a megfogalmazás módjától függ. A korlátokat lehetőleg úgy fogalmazzuk meg, hogy világossá tegyük:

a) melyek az elfogadhatatlan viselkedésmódok, és

b) milyen a dicséretes viselkedés.

Mik a fegyelmezés főbb hátulütői?

Kisgyerekek fegyelmezési problémája sokszor abból ered, hogy túlságosan korlátozzuk testmozgásukat. A gyermeki fegyelemnek (és így a szülők könnyebb életének is) elsődleges - de gyakran figyelmen kívül hagyott - feltétele, hogy a gyereknek lehetősége legyen energiáit a megfelelő környezetben, mozgásos (fizikai) tevékenységekben levezetni.