1. TÉTEL

SZOCIÁLIS GONDOSKODÁS AZ ÓKORI GÖRÖGORSZÁGBAN ÉS RÓMÁBAN

Bevezetés: az ősi társadalom időszaka

            Az emberiség ősközösségi társadalomban élt, közösen vadásztak, gyűjtögettek stb; a javakat elosztották, melyből minden ember részesült. A lényeg azonban, hogy szociális gondoskodás, mint elkülönült tevékenység ekkor még nincs, azaz nincs megbízva egy konkrét személy, és nincsenek még szociális intézmények.

            Ebben a korban az emberek életét a kölcsönös egymásrautaltság jellemezte. Merevek voltak a jogok és kötelezettségek, melyekért mindenki részesült a „szociális biztonságból”. Szociális probléma akkor volt, ha valaki a kötelezettségét nem tudta végezni (árva, beteg, sebesült stb.), az ugyanis nem működhetett, hogy a társadalom egyik része csak kapni szeretett volna. Legfontosabb céljuk a közösség fennmaradása volt. Ebből következett, hogy ha volt elég élelmiszer, ruha stb. gondoskodtak azokról, akik nem dolgoztak (nem tudtak!), ha viszont fogytán volt, magukra hagyták az elesetteket a közösség fenntartása érdekében.

            Kétféle népet különböztethetünk meg: Voltak barbár népek, akik magukra hagyták, akár meg is ölték az elesetteket, és voltak a civilizált törzsek, akik gondoskodtak róluk. Általánosságban megállapítható, hogy azok nem gondoskodtak, akiknek nem igazán volt mit szétosztani.

Pl. A korosodó eszkimók „sétálni mentek”, amíg egy medve fel nem falta őket. Így tehát maguk végezték el a közösség helyett ezt a feladatot, mert eltartásuk veszélyeztette volna a közösséget. „Sok az eszkimó, kevés a fóka.”

Az ókori Görögország és Róma

Ezek a közösségek jóval fejlettebbek, mint az ősi társadalom korában említettek. A mai gondoskodási formák csírájukban már jelen voltak.

Az egészségügy régen és ma is szoros kapcsolatban van a szociális gondoskodással. Csak 130-140 éve vált szét az egészségügy és a szociális szféra.

Az ókori Görögországban két fajta egészségügyi szervezet létezett.

1) Az első egy gyógyító isten kultuszához kapcsolódott, a neve: Aszklépiosz. Isten tiszteletére Görögország szerte szentélyeket hoztak létre, ott gyógyítottak. (Odament a beteg, kapott bizonyos szereket, aludt egyet, majd gyógymódokat javasoltak neki. – Ez nem nevezhető természettudományos gyógyításnak.) Ezeket a gyógyító helyeket adományokból tartották fenn.

2) Görögországban létezett az orvosi iskolában tanult orvosok intézménye is, az ún. „alkalmazott orvosok. Az egyes városállamok (ma önkormányzatok) alkalmazták őket. Ezek az orvosok minden állampolgárt kötelesek voltak ingyen ellátni. Ugyanezt a rendszert Rómában is átvették, ott is voltak alkalmazott, eltartott orvosok, de míg Görögországban elismerték az orvosokat, addig Rómában alávaló munka volt, melyet általában rabszolgákkal végeztettek.

Mind Görögországban, mind Rómában a város ún. orvos-szobákat tartott fenn, ahol a betegeket ambulánsan látták el. Kórház nem volt.

Rómában a Krisztus u. 2., 3., 4. évszázadban jött létre a valetudinárium (kórház), amely Görögországban nem volt.

Mindkét államban általános volt azonban az a felfogás, hogy az ellátás az orvosé, a gondoskodás a családé. A valetudináriumokat azoknak hozták létre, akiknek nem volt családja Tiberis Szigetén volt a legnagyobb valetudinárium. A gazdák itt helyezték el öreg rabszolgáikat.

Görögországban és Rómában a lakosság összefogásával jöttek létre ún. karitatív egyesületek. Görög egyesület az EVALOSZ EGYESÜLET (alamizsna). Már Solonnak (Kr. e. 5. sz.) voltak törvényei, amelyek kimondták ezen egyesületek szabadságát.. Az egyesületeknek vezetői voltak, bevétellel rendelkeztek. Bevételük a belépéskor fizetendő, ill. az éves díjból adódott, de voltak egyéb bevételeik is, pl. amelyeket végrendeletben stb. hagytak az egyesületre. Cserébe az egyesület a következőket nyújtotta:

-         ha egy tag adósrabszolgaságban jutott, kiváltották;

-         ha egy tag hadifogoly lett, kiszabadították;

-         ha egy tag meghalt, síremléket készítettek, eltemették és a családtagjait segélyben részesítették.

-         Leány gyermek férjhez ment hozományt adtak.

Ugyanilyen egyesületek jöttek létre Rómában is, melyek neve KOLLÉGIUM TENUIORUM. A Római egyesületek szerkezetében olyanok voltak, mint a görögök, de hangsúlyosabb volt a temetkezési eljárás. Az volt az elképzelésük, hogy ha meghal egy ember és nem temetik el, a lelke nem kerül az alvilágba, és így szellemként vissza fog járni. Erre alapozva mindent megtettek a temetésért.

Mindkét helyen voltak állami segélyek, pénz vagy termény formájában.

Görögországban pénzzel elsősorban a háborúban megrokkant személyeket vagy az árvákat (özvegyeket nem!) támogatták, majd a Kr. e. 5. sz-tól kezdve Athénban kialakult egy pénzügyi segélyezési rendszer a THEORIKA, melyet a legszegényebbek kaptak. (Itt azt a pénzt térítették, amiért színházba jártak .)

Az állami segélyezésnek volt másik módja is. Kenyeret, gabonát osztottak oly módon, hogy kényszerítették a gazdagokat, hogy külföldön gabonát vásároljanak, és azt jóval olcsóbban adják a szegényeknek.

A pénzbeli segélyezés kezdetben, pl. a változások előtt volt jellemző, később azonban a császárság korában ez egy bevett állami szokássá vált, éves rendszerességgel kaptak a szegények. Rómában is elterjedt a búza és kenyér osztása.

Különféle szociális intézmények jöttek létre. Görögországban léteztek ún. hajléktalan szállások. A városok tartottak fenn szobákat a hajléktalanoknak. Ezek később idősek otthonává alakultak, ekkor már nem kifejezetten szegényeket szolgált, mehetett az is aki gazdag volt, de magányos, pénz ellenében.

Rómában nem volt szociális intézmény.

Rómában kifejlettek voltak a szociális jogok, Görögországban ilyen egyáltalán nem volt. Ezek a szociális jogok:

-         védték a kiskorúakat, az árvákat, lelenceket – főként anyagilag

-         védték a nőket, akikről férjhezmenésükig az állam gondoskodott.