• Könczei György

7 http://www.coe.int

8 http://info.uibk.ac.at

MERLEG 288.qxd 2007.03.20 18:49 Page 194 (Black plate)

sággal élô személyek jogait megfogalmazó cikkelyének, ha a

tagállam rendelkezik saját, kifejezetten a fogyatékossággal élô

személyek jogait védô antidiszkriminatív törvénnyel. Amiért

szemmel láthatóan hiába küzdöttünk a munkacsoport keretében

néhány éve, azt ekkorra magáévá tette egy tekintélyes,

jelentôs jogi szereppel bíró testület, és magától értetôdô természetességgel

követelte meg a tagállamoktól.

1998: AZ AKADÁLYMENTESSÉG,

AVAGY MAGYAR TÖRVÉNY

A FOGYATÉKOSSÁGGAL ÉLÔ SZEMÉLYEK

ESÉLYEGYENLÔSÉGÉRÔL9 – RÉSZBEN HIÁBA

A törvény készítése során is pontosan tudtuk mindanynyian,

akik dolgoztunk érte (érintettek, kormánytisztviselôk,

nonprofit szervezetek képviselôi, szakemberek), hogy az

akadálymentesítésrôl szóló rendelkezés – lásd Záró rendelkezések,

29. § (6): „A törvény kihirdetésekor már meglévô középületek

akadálymentessé tételét fokozatosan, de legkésôbb

2005. január 1-jéig el kell végezni” – a törvény egyik Achilles-

sarka lehet. Mégsem sikerült szignifikáns forrásokat állítani

mögé, nem is véletlenül. Amikor a törvény várható tartalmát

jól szemléltetô, úgynevezett szabályozási koncepció

elkészült, a népjóléti szaktárca és a kormány látványosan kivonult

mögüle, és a Béky Gabriella, illetve Szigeti György

képviselôk által az Országgyűlésben benyújtott törvényjavaslatnak

minden bizottságban ellene szavazott. (Ekkorra

értette meg a közigazgatás, hogy milyen felelôsséggel és milyen

pénzügyi kötelezettségekkel jár az évtizedek óta elmulasztott

akadálymentesítés megvalósítása.)

Mivel a kormányzat a parlamenti egyeztetések során

nem támogatta a törvényjavaslatot, a Mozgáskorlátozottak

Egyesületeinek Országos Szövetsége aláírásgyűjtô kampányt

kezdett a megszavazása érdekében. Az összegyűlt

százharmincezer aláírásnak jelentôs pozitív hatása volt a

195

Megharcolt jogok fogyatékosságügyben •

9 http://www.foka.hu/alapitvany

MERLEG 288.qxd 2007.03.20 18:49 Page 195 (Black plate)

törvényre.10 Ezzel a lépéssel – még ha nem mozgalmi, hanem

politikai motívumok mozgatták is – végre nagykorúvá

érett a fogyatékosmozgalom. A fogyatékossággal élô

személyek és szervezeteik elôször érezték magukat elég

erôsnek, hogy országos jelentôségű ügyben együtt kibújjanak

az évtizedeken keresztül óvó-védô burokból, és valami

érdekében markánsan szembeforduljanak az éppen aktuális

hatalommal.

Mivel azonban ezzel az összes puskapor elfogyott, s a

mozgalom nem harcolt tovább, a következô kormány a törvény

elfogadása után hamarosan szélnek eresztette a törvényt

elôkészítô kétfôs stábot (Kogon Mihály és jómagam),

a kérdést pedig levette a napirendrôl. Pedig lett volna még

teendô: a törvény egyik kulcseleme ugyanis a fogyatékossággal

élô személyekkel kapcsolatos hátrányos megkülönböztetés

– diszkrimináció – tilalmának és az ahhoz fűzôdô szankcióknak

a megfogalmazása. Ezt végül a törvény VIII. fejezetében

– A fogyatékosokat megilletô jogok védelme, továbbá a

törvénybôl fakadó feladatok kötelezettje cím alatt – kodifikálták,

a 27. paragrafusban. Így szól: „Amennyiben valakit fogyatékossága

miatt jogellenesen hátrány ér, megilletik

mindazok a jogok, amelyek a személyéhez fűzôdô jogok sérelme

esetén irányadók.” Ez a polgári törvénykönyv 76. és

84. paragrafusára történô hivatkozás. Innen eddig a fogyatékosság

esete hiányzott. Ez a figyelemre méltó rendelkezés

azt jelenti, hogy ha az akadálymentesítés nem készül el a

középületekben, és egy mozgássérült ember nem jut be például

hivatalos ügyeit intézni az önkormányzat épületébe, fogyatékossága

miatt jogellenes hátrány éri. Tehát igénybe veheti

a jog eszközét a jog megsértôjével szemben. A törvény

elôkészítése során azt reméltük, hogy ez a jövôben biztosítja

a törvény rendelkezéseinek automatikus monitorozását,

ez azonban nem következett be: az elkövetkezô évek során

összesen két per indult.

196

• Könczei György

10 Nem véletlen, hogy a disability studies áttekintô kézikönyvében összesen egyetlenegy

hivatkozás van Magyarországra (ALBRECHT–SEELMAN–BURY, 2001, 552.),

és az erre utal.

MERLEG 288.qxd 2007.03.20 18:49 Page 196 (Black plate)

Azzal, hogy a mozgalom kiszállt a ringbôl (ami ismételt

bizonyítéka még meglévô kiskorúságának: hiszen az aláírásgyűjtést

elemi mozgalmi hibaként erôs politikai motívum is

vezette), nem maradt benne senki. Az akkori ombudsman,

a kitűnô Gönczöl Katalin egy jelentésében még felhívta a figyelmet

arra, hogy ha a középületek törvényben elôírt akadálymentesítése

ilyen ütemben halad, nemhogy a 2005. január

1-jei határidôre nem lesz kész, de eltarthat akár a következô

százötven évben is. A kormányzati aktivitást azonban

ez sem serkentette. Így közelgett el a 2004. év vége, amikor

a Fogyatékos Emberek Szervezeteinek Tanácsa és dr. Hegedűs

Lajos, a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos

Szövetsége elnöke „kemény tárgyalásokat” folytatott a kormánnyal

a határidôkrôl és az azokat módosító új jogszabályról,

ami kétségkívül dicséretes, csak igen megkésett dolog.

A törvénymódosítás elkészült, és el is fogadták. Idôközben

az Egyenlô Bánásmód Hatóság progresszív jogértelmezést

tett közzé 2006 májusában,11 amelyhez civilek és szakemberek

véleményét kérte. A köztársasági elnök pedig kifogással

élt a törvény kapcsán: a végsô értékelésre, eredményre e

sorok születése idején még várunk.

Összefoglalva:

• a civilek mindvégig részt vettek a törvény elôkészítésének

folyamatában;

• amikor elôször küzdeni kellett, a mozgalom jelen volt és

kiállt: harcolt és aláírásokat gyűjtött;

• amikor azonban a küzdelmet 1998 és 2004 között folytatni

kellett volna, a mozgalom nem engedte, hagyta, hogy

ne történjenek meg a szükséges lépések az akadálymentesítés

érdekében.

Amit tehát a törvénnyel és az akadálymentesítéssel elértünk,

azt végsô soron a fogyatékosmozgalom által értük el,

amit pedig elvesztettünk, azt a mozgalom veszítette el.

197

Megharcolt jogok fogyatékosságügyben •

11 http://www.egyenlobanasmod.hu

MERLEG 288.qxd 2007.03.20 18:49 Page 197 (Black plate)

2000: AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS A MINDENNAPI

KULTÚRA AKADÁLYMENTESSÉGE

Az Európai Unió mint motor

A diszkrimináció jelenléte kiemeli a szociális, jogvédelmi

mechanizmus fontosságát. A római szerzôdés óta Európa

ugyanis, az egész Európai Unió egy kifejezetten problematikus

politikai filozófia talaján áll. Ennek rejtett elôfeltevése

az, hogy a pluralista-liberális demokrácia mindenki számára

biztosítja a politikai részvétel lehetôségét, s csupán az

egyén döntésétôl függ, hogy kíván-e élni vele. Mintha az

imént idézett orvosi (medikális) modellt használnánk ebben

a lényegesen szélesebb kontextusban is, pedig ez alapvetô

tévedés. A margóra szorultak, a kirekesztettek, a megélhetéshez

szükséges források híján lévôk, s közöttük különös

súllyal a fogyatékossággal élô személyek, a diszkrimináció

különféle formáitól szenvedôk, az etnikai kisebbségekhez tartozók

– és így tovább – milliói ma is alapvetô szociális jogaikban

korlátozottak, Európa keleti és nyugati fele között valamelyest

eltérô mértékben. Ám tévedés, hogy ez „saját döntésük”

következménye: inkább a saját helyzetük folyománya.

Képzettségükben, a kultúrához, művelôdéshez való hozzájutásukban,

karrierlehetôségeikben számottevôen korlátozottak.

Alulképzettségük, szegénységük generációról generációra

öröklôdik. Az érvényesülési lehetôségek mások számára

nyitott csatornái az ô számukra zárva maradnak.

Mindez nyilvánvalóan nem elsôsorban a kormányok kérlelhetetlen

diszkrimináló tevékenysége folytán, hanem az

egyes társadalmakban működô, rejtett diszkriminációt eredményezô

mindennapi normál önreprodukciós mechanizmusok

eredményeként van így. Az említettek folytán a szociális

Európa válságjelenségei minden eddiginél szigorúbban

teszik fel tehát a politikai közösség reálissá tételének

kérdését. Az Európai Unió rákényszerült, hogy szembenézzen

az említettekkel. Fôként azért, mert a fogyatékossággal

élô személyek csoportja az egyik jelentôs nyomásgyakorló

198

• Könczei György

MERLEG 288.qxd 2007.03.20 18:49 Page 198 (Black plate)

csoport az Európai Unióban. Jogaik biztosítása a pénzügyi

nehézségek folytán egyre nehezebbé, de egyre fontosabbá is

válik. Ez annak ellenére igaz, hogy az alapító római szerzôdés

eredeti szövegében a fogyatékossággal élô személyeket még

egyáltalán nem említik. A fogyatékosság az 1970–1980-as

évek fordulóján kezdett számottevô hatású politikai kérdéssé

válni. Jellemzô, hogy a negyvenes években Beveridge még

vitatta foglalkoztathatóságukat. Az eredeti angol szóhasználat

szerint aki dis-abled, az nem képes sem dolgozni, sem

családot fenntartani, és így tovább.

Európában a hetvenes évektôl a fogyatékossággal élô emberek

nemzetközi civil szervezetei érzékelhetô nyomást gyakorolnak

a közösség „szociálpolitikájára”. Ezek a szervezetek

nemzetközi nem kormányzati szervezetek. A fogyatékossággal

élô személyek érdekképviselete szempontjából kiemelkedik

közülük – mint érdek-képviseleti ernyôszervezet – az

Európai Fogyatékosságügyi Fórum. A fogyatékossággal kapcsolatos

értékek, szemléletek, fogalmak változásai is számottevô

részben az ô – emberi jogi – küzdelmeik eredményének

tekinthetôk. Így a társadalmi egyenlôtlenségek elleni

küzdelem, a fogyatékossággal élô személyek szociális,

gazdasági integrációja csak fokozatosan, a hetvenes évek közepével

kezdôdôen vált a közösség politikai célkitűzésévé.

Újabb pozitív fejlemények

az Európai Unió szintjén

Mindez nemcsak szociális igazságosság kérdése, hanem

gazdasági kérdés is, mivel vásárló- és munkaerejük egyaránt

komoly erôforrást jelent a közösség gazdaságának fejlôdése

szempontjából. A szemléletbeli változást az unió elsôdleges

jogának is tükröznie kellett. A közösségi elsôdleges jogban

az áttörést az 1997. esztendô hozta. Az amszterdami szerzôdés

új rendelkezéseinek legfontosabb aspektusa az emberi

jogok feltétlen tisztelete. Ez az elv több szempontból is megjelenik

az amszterdami szerzôdés szövegében. Talán a legszámottevôbb

az, hogy a diszkrimináció valamennyi formá-

199

Megharcolt jogok fogyatékosságügyben •

MERLEG 288.qxd 2007.03.20 18:49 Page 199 (Black plate)

ja elleni küzdelem hatására az érintettek hosszú várakozását

és a teljes jogú polgár státusának megszerzéséért szakadatlanul

vívott harcait követôen bekerült utólag a római szerzôdésbe

a diszkrimináció tilalmát kifejezetten szélesen értelmezô

6. a. cikkely:

„A Tanács egyhangú szavazással, a Bizottság javaslata

alapján és az Európai Parlamenttel történt konzultációt követôen

megteheti a szükséges intézkedéseket a nem, származás,

faj, etnikai hovatartozás, vallás vagy más meggyôzôdés,

fogyatékosság, életkor vagy szexuális orientáció alapján

történô hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem érdekében.”

A fogyatékossággal élô személyek és szervezeteik nagy lelkesedéssel

fogadták ezt a fejleményt Európa-szerte. Úgy értékelték

ugyanis, hogy végre megszűnik a sokat emlegetett

„láthatatlan polgár” szerepük, mivel az idézett rendelkezés

kiterjeszti a diszkrimináció tilalmának közösségi fogalmát a

korábbi szűkebb formáról: a nemek közötti megkülönböztetés

tilalmáról a diszkrimináció néhány tagállam belsô jogában

már bevett, szélesebb értelmezésére. Az európai fogyatékosmozgalom

éppilyen ovációval fogadta a 2000/78/EC.

számú, foglalkoztatáspolitikai keretirányelv elfogadását

is.12 Ez szervesen követte az amszterdami szerzôdés tartalmának

imént jelzett változását azzal, hogy általános keretet

határozott meg az egyenlô bánásmód elve számára, megtiltva

egyebek mellett a fogyatékosságon alapuló hátrányos megkülönböztetést

is a munkahelyeken és a foglalkoztatásban.

„Mindezek alapján a Közösségen belül meg kell tiltani az

ebben az irányelvben felölelt területeken mindenfajta valláson,

meggyôzôdésen, fogyatékosságon, életkoron és szexuális

orientáción alapuló, közvetlen és közvetett diszkriminá-

200