5. Családstruktúrák, hatékonyan és nem hatékonyan működő családstruktúrák. Családgondozási fázisok, feladatok, beavatkozási stratégiák.
A család rokonságra épülő társas kiscsoport. A családban a tagokat a rokoni és a társas kapcsolat irányítja. A család kettős vezetésű kiscsoport: ahol az apa kifelé vezet, intézi a család ügyeit, míg az anya a család harmóniáját, kapcsolatait őrzi és gazdagítja.
A családtagok szerepet, magatartási formát vesznek fel. A szerepek megjelölik minden egyes családtag pontos helyét. A családszerepek rugalmasak és állandóan fejlődnek.
Belső rendszerének alkotóelemei a családi szerepek: férfi és nő, apa, anya, fiú, leány és az alrendszerek: szülők, gyerekek, férfiak és nők.
A szerepek és alrendszerek jól elhatárolódnak egymástól, ugyanakkor szoros, de nem merev kapcsolat áll fenn közöttük.
A rendszerszemlélet elveti a túl merev határokat az alrendszerek között, ugyanis ezek egyszerre határok és áteresztők is kell, hogy legyenek.
A család elemei az alapszerepek: pl: apa, anya, és a feladatkörök (pénzügyi, gazdasági, viselkedésmodellek stb.)
A család életciklusa során más és más rendszerállapotokba kerül. Közben megváltoznak a szerepek és a feladatok is. Pl: más a szerepe a szülőnek kisgyermekével, mint serdülő gyermekével.
A család külső rendszerébe tartoznak a szerepek: pl: nagyapa, nagyanya, nagybácsi, nagynéni stb. , és az alrendszerek: nagyszülők, rokonok, de maga az ország is, ahol a család él.
Fontos, hogy mind a belső és mind a külső rendszerek között legyen kapcsolat, mely egyben bensőséges is.
A jól működő családban az alrendszerek közötti határok tisztán kivehetők. Vagyis szabályok, követelmények biztosítják egyrészt a szülők tekintélyét, másrészt a rugalmas átjárást az egyik alrendszerből a másikba.
1. A jól működő családban erős a szülői alrendszer.
2. Autonómia jellemzi az egyes szülőket és a szülők együttesét, ugyanakkor a szülők között kölcsönös függés alakul ki.
3. Az egyéni fejlődés és a rendszer fennmaradása egyensúlyban van
4. A szülők egymás szövetségesei, együttműködnek egymásért és a gyermekeikért, bizonyos dolgokból kizárják, bizonyos dolgokba bekapcsolják a gyermekeket, és a nagyszülőket.
5. A házaspár csak akkor képes kölcsönös alkalmazkodásra, ha nem akadályozza a szülő, anyós, após vagy a gyermek.
6. A gyermeki alrendszer akkor működik, ha a szülők nem korlátozzák szükségtelenül a gyermekeket a testvéreivel, kortársaival való egyezkedésben.
Nem hatékonyan működő család:
1. Nem működnek az alrendszeri határok, tisztázatlan a hierarchia, a felelősség szétosztása
2. Alkalmazkodási problémák fordulnak elő
3. Végletek vannak: - túl merevek a határok – pl. a gyermek így magára marad,
antiszociális magatartást vehet fel.
- elmosódottak a határok – összefonódott család: minden a gyermekek előtt és
bevonásukkal történik.
4. Ugyanabban a családban is előfordulhat, hogy az anya-gyermek kapcsolata összefonódott és kirekesztődik az apa, itt a gyermek kerül be a szülői alrendszerbe, s a másik szülő nem tud megfelelően funkcionálni (ugyanez előfordulhat apa-lánya kapcsolat esetén.) Ilyenkor a nevelés sok irányban sérül: a fiúgyermek elveszti a megfelelő apamintát, a leány az anyamintát.
Ahhoz , hogy a szülők képesek legyenek a gondoskodás, biztonságnyújtás, irányítás, ellenőrzés ellátására ehhez hatalomra van szükségük. A pedagógiának támogatnia kell a gyermek önállósodásán, egyéni szükségleteinek figyelembevételén túl a szülők kompetenciáját is. Itt érvényesül a keresztényi hitvallás örök érvényessége: Tisztelt apádat és anyádat!
A szülői hatalommal kapcsolatos problémák :
- a két szülő közötti szövetség hiánya
- a gyermek fejlődési lehetőséginek hasznosításában adódó nehézség :
a.) túl korai önállósítással saját hatalmát is csökkenti a szülő
b.) túl késői önállósítással a gyermeket nem engedi felelősségteljesen cselekedni, itt saját hatalmát erőlteti.
- korlátozott lehetőségek: lakásprobléma – nincs lehetőség az elkülönülésre, betegségek, neveltségi hiányok, anyagi problémák…stb
A gyermekek fejlődését nagy mértékben befolyásolja a családi rendszer strukturális épsége, az alrendszeri határok megléte, rugalmassága, családtörténeti életvezetési minták.
A struktúrát alakítani lehet az önismeret, szeretetképesség fejlesztésével, értékek, akarati tényezők befolyásolásával a korrekció és a megelőzés eszközeivel.
Családgondozási fázisok, feladatok:
A családgondozás nem egy személynek, az egyetlen tünetének, egy problémájának megoldására, hanem a gyermek családi hátterében lévő sok panasz, sokféle hátrány csökkentésére, a családi problémamegoldás javítására szolgál.
A nehézségek megoldásában a kis lépések elvét gyakoroljuk, azaz nem lehet egyszerre mindent megváltoztatni, hanem csak abban az ütemben, ahogy a család képes rá. Eleinte abban nyújtunk segítséget, ami a családi tudat szerint a legfontosabb.
A szükséges változtatást a családhoz való közeledéssel, majd a változtatások után az önállósítást távolodással érjük el.
A változtatni valók sorrendje:
1. Sokirányú támogatás. A hátrányos helyzetű család és gyermek érdekvédelme
2. A családban és az iskolában optimális együttműködési mód elérése a gyermek érdekében.
3. A nevelési, gondoskodási szokások változtatása.
A családgondozás fázisai:
I. A bizalomépítés, támogatás fázisa: kb. ½-2 égiv is eltarthat, heti 1-2 alkalom
- A kapcsolatfelvétel : családtörténet, előzmények, a gyermek fejlődéstörténete
- Megfigyelés szakasza: információkat szerzünk a probléma kialakulásáról, helyzetéről,
- Irányított beszélgetés szakasza: itt alakítjuk ki a hipotézist a probléma kezdetéről, a fenntartó körülményekről, a megoldás lehetőségeiről.
- A probléma megoldó-tervező szakasza
- Közvetlen segítség és irányítás szakasza
- Az elért eredmények értékelése.
II. A családi összefogás kiváltásának fázisa
Az intenzív beavatkozás direkt, korrekciós családpedagógiai beavatkozások ideje.
- aktiv intervenció: célja, hogy minél több alternatív megoldás kerüljön felismerésre, ellentétek feltörésének, kinyilatkoztatásának időszaka.
- Eltávolodással változtatás szakasza: A nem változtató időszakban taktikailag a közömbösséget alkalmazzuk., ekkor érezhetik át a családtagok, mit veszíthetnek alternatívaként, meggyőződhetnek, hogy képesek már önállóan is másként cselekedni.
III. A stabilizálás fázisa
- a gyermek egyéni megerősítése: pl: tanulási módszerek, a koncentrálás javítása, motivációk kialakítása, stb…
- A kapcsolattartás szakasza: a családdal való találkozás már csak 1-2 havonta esedékes
- A tanácsadók szakasza: a szülőknek már csak a tanácsadások szintjén segítünk. Érzelmi támaszt nyújtunk, információval segítünk.
IV. Az önállósítás fázisa
- A visszavonulás szakasza: 3-6 havonta találkozunk a családdal.
- Az eset befejezése: a közös tapasztalatok felelevenítése, összegzése, megerősítjük a változásokat.
Beavatkozási stratégiák:
1. Esetmegbeszélés : esettanulmány, környezet-kliens vizsgálata
2. Felkínált probléma megfogalmazása : a család általános problémája
3. Egyéni problémák
Személy Õ kimeneti cél Õ megcélzott rendszerek Õ beavatkozási stratégia
Apa kereseti lehetőség Munkaközvetítő Kísérés, bejelentés, stb…