5. Városökológiai elméletek

Humánökológiai vagy városökológiai elmélet:                                                                        .

A chicagói szociológiai iskola dolgozta ki a két világháború között. A nagyvárosokban bizonyos városrészekhez kapcsolódnak különféle tevékenységek, és bizonyos városrészekben koncentrálódnak a lakosság különböző rétegei. A deviáns viselkedéseknek és bizonyos társadalmi problémáknak, mint a szegénységnek egyes városrészekbe koncentrálódása a város meghatározott, úgynevezett átmeneti övezetében különösen gyakoriak.

Koncentrikus körök elmélete: (park és Burgess - 1925)

. A település magvában található a városközpont, az üzleti övezet. (Itt vannak a nagy

áruházak, bankok, szállodák, művelődési és szórakozási intézmények.) Ez a legkifejlettebb zóna.

. Körülötte helyezkedik el az ún. átmeneti övezet. (Ez a korábban viszonylag jó lakásokat magába foglaló bérházak területe volt, ami fokozatosan leromlott, és ezzel párhuzamosan egyre inkább a szegények, újonnan bevándorlók lakóhelyévé vált. Itt összpontosul az összes társadalmi probléma, mint a szegénység, a prostitúció, az alkoholizmus stb.)

. A harmadik gyűrű a munkásosztály zóna, ahol a jobb helyzetű munkások élnek

      bérházakban. .

. A negyedik övezet a középosztály zóna, a munkások családi házainak területe, és ehhez a

zónához tartozik az . Az ötödik övezet, ahol új bérházak vannak. . A hatodik övezet a bejárók zónája, itt laknak az ingázók, itt alakultak ki a kertes, családi

      házas külvárosi területek, a "szuburbiák".

Szektor elmélet: (Burgess - 1903)

Tengelyszerű növekedéselmélet, amely szektorokra osztja fel a városokat, a központtói a város határáig: ipari szektorok, kereskedelmi szektorok és lakóterületi szektorok. A szektorok kialakulásában nagy szerepet játszanak a fő közlekedési utak.

Kapszula elmélet: (Heyt - 1939)

A városközpontban elkezdett földhasználati típust később kapszulaformában a periféria felé mozgatják, ezáltal egy szektorális mintát hoznak létre. E folyamat a gazdag városiakkal kezdődik, majd a népesség nő és a település kifelé terjeszkedik.

többmagú városok elmélete: (Ullman és Harris - 1970)

A nagyvárosokon belül több városmag van, ezek köré egymástól többé-kevésbé fuggetlen városrészek szerveződnek.

Hierarchikus elmélet: (Hawley)

A másodiagos és harmadiagos üzleti központok kifejlődésének tendenciáját vizsgálja. E központok a közlekedés metszéspontjain létesülnek, ahol az üzlet élvezi a közlekedés négy irányból adódó előnyeit. Ez az elrendezés mind a funkcionális specializációt tekintve hierarchikus, mivel van egy nagy üzleti központ, amely nemcsak a hagyományos ellátás funkcióját látja el, hanem a drága áruk és szolgáltatások széles körére is specializálja magát. A kisebb üzleti központok elsősorban olyan szokásos árukat kínálnak, amelyekre naponta van szükség.

)

A városi övezetek elkülönülése együtt jár lakosságuk erős szegregációjával. A leromlott városrészekből a lakosság elmenekül, ezért leromlik bennük a kereskedelmi hálózat, az oktatás, az egészségi ellátás, stb. Ezek a népmozgások inváziós és szukcessziós folyamatokkal

járnak: beáramlik a szegény lakosság, és elfoglalja a távozó jobb módú lakosság helyét.

Az ország területe régiókra tagolódik. Egy-egy országon belül régiók vannak fejlettebb és elmaradottabb régiók. A fejlett régiót szokás centrumnak, avagy magnak nevezni, a fejletleneket pedig perifériának. A kettő között helyezkedik el a félperiféria.

Enyedi György (1996) elmélete szerint a fejlett országok regionális különbségei megváltoznak. Egyes hagyományos ipari régiók hanyatlásnak indulnak, viszont egyes elmaradott falusi körzetek fellendülnek.

Modellek:

Helyi közösségi modell: (Robert Park- 1916)

A helyi közösségi szervezet fogalmán belül biotikus (a verseny nem tervezett térbeli eredményeit jelenti) és a kulturális dimenzióikat (az emberi társadalom normák, értékek alapján történő morális és politikai szerveződését fejezik ki) különböztetünk meg. A városi közösséget dinamikus adaptív rendszernek tekintették, amelyben a verseny alapvető szervező erőt tölt be.

E viszonylag egynemű szubövezeteket "természetes területeknek", "övezeteknek" nevezték el, mivel nem tudatosan és tervezetten, hanem elsősorban a piacon kialakult verseny hatására

jöttek létre.

Társadalmi övezetek: (Shevky és társai - 1949)

A modernizáció a társadalmi viszonyok intenzitásában, a funkcionális differenciálódás növekedésében és a szervezetek komplexitásában fejeződik ki. Ezen társadalmi szintű változásokba három specifikus folyamat van beágyazva, a foglalkozásokban, az életmódban bekövetkezett változások, valamint a népességnek a térben történő redisztribúciója. A városi társadalmi differenciálódás vizsgálata számára a változások három strukturális reflexióját határozták meg:

gazdasági státusz (társadalmi rang) családi státusz (urbanizáció) etnikai státus (szegregáció)

Ezeket mind osztályozási eszközöket elfogadták és velük összehasonlították a szubövezeteke a városi közösségekben.