3/c. A megfáradás /kiégés megelőzése

1.)Reális célkitűzések

            - kisebb elemekből felépítendő célok;

            - apróbb sikerek felértékelése

2.)Kudarcok tudatos anticipálása

            - probléma-lista készítése;

            - saját kudarcok elemzése

3.)Munka-fegyelem

            - a munkaidő betartása:

                        »  ne kompenzáljon a túlinvolválódással;

                        »  jusson ideje egyéb területeken gratifikációt                                                                           szerezni

4.)Szupervizió

            - a realitás oldaláról közelítve egy sor releváns   ismeretanyag megszerzéséhez segít hozzá;

             - az egyén/szubjektum oldaláról közelítve szembesít az irracionális elvárásokkal, vágyakkal, melyek gyakran tudattalanok; korrigál zavaró egyéni lelki munkamódokat

V i g y á z a t!  Ne fejlesszen ki túlzott dependenciát, mert az az egyén önállóságát / hatékonyságát lecsökkenti.

Lelki és testi egészségre (mentálhigiéné), annak védelmére, a segítőknek épp úgy szükségük van, sőt még fokozottabban kell odafigyelni saját lelkük „karbantartására”, edzésére, mert az ő „munkaeszközük” a saját személyiségük. A segítő szakemberek körében ismeretes az ún. „kiégési szindróma” (burn out) jelensége. A Betegségek Nemzetközi Osztályozásában már feltüntetett lelki zavar valamennyi ún. humán foglalkozási területen, pályán megjelenhet. Pedagógusok, orvosok, ápolók, pszichológusok, jogászok, ügyvédek, kereskedők, menedzserek, politikusok is találkozhatnak munkájuk során ezzel a kezdetben alattomosan, de később már akár rémisztően támadó problémával és tüneteivel.

A kiégés évek alatt alakul ki fokozatosan, kezdetben olyan észrevétlenül, hogy az esetleg korán jelentkező tüneteket még nem vesszük komolyan, illetve mással magyarázzuk. Kezdetben a pszichés tünetek a jellemzőek, később azonban már akár testi zavarok is jelentkezhetnek.

A kiégés ellen is lehet védekezni. A legfontosabb, hogy megtanuljuk a konkrét stresszhelyzeteket kezelni, és így kivédeni, megelőzni a tünetek megjelenését. Mindazok, akik fokozott pszichés nyomásnak vannak kitéve munkájuk során, érdemes fizikai és pszichológiai állóképességük javítására gondot fordítaniuk.

A legfontosabb tanács, hogy szakítsunk időt a pihenésre, a teljes kikapcsolódásra. A legveszélyesebb a szervezetünkre, ha hétvégét is munkával töltjük. A hétközi munkaidő nem okoz súlyosabb problémákat, de ha hétvégén is pszichésen túlfeszített állapotban vagyunk, az előbb-utóbb komoly fizikai-lelki problémák kialakulásához vezet.

Az alábbiak előnyös lépéslehetőségek a kiégés megelőzésére:

·         Jól funkcionáló /"egészséges"/ személyekkel való barátkozás, elkötelezett kollégákkal való kapcsolatkeresés, a hivatástudat erősítése, ésszerű elkötelezettség valamely segítő kapcsolati elmélet mellett.

·         Stressz-csökkentő önsegítő technikák alkalmazása, mert a segítés lehet vég nélküli sziszifuszi kimerítő hadakozás, amely veszélyezteti a segítőt.

·         Környezeti stressztényezők megváltoztatása.

·         Önértékelés egyensúlyának gondozása, elköteleződés.

·         Szakmai szerepek, elvárások, meggyőződések felülvizsgálása.

·         Személyes önismereti és önfejlesztő vagy terápiás út vállalása.

·         Szabadidő és magáncélú idő tartalékolása.

·         A kliensekkel való kapcsolat szabályozása.

• A szakmai tevékenység és szakmai személyiség időszakos szupervíziós megsegítése és a munka változatosabbá tétele a leghatékonyabb megküzdési stratégia az empátiás kapacitás kimerülése ellen.

A burnout egy krízishelyzet, amelynek leküzdése, megoldása egyedül nem lehetséges, mindenképpen külső segítségre van szükség. A burnout elhárításában nagy szerepe lehet a tudatosításnak, képzésnek, amely felhívja a figyelmet a burnout tüneteire és megfelelő módszereket ajánl a leküzdésére. Természetesen a munkafeltételek javítása a túlterheltség csökkentésével elsőrendű fontosságú lehet. A család, a munkahely mint támogató csoport léte is elengedhetetlen. "A burnout különböző fázisaiban más-más hangsúlyok adódnak az intervencióban. A lelkesedés fázisában a realitásra kerül a súlypont, míg a stagnáció állapotában a mozgósítás, képzések, tréningek kerülnek előtérbe. A frusztráció állomásán a pozitívumok láttatása, az elnyomott energiák felhasználásával a változtatás lehetősége fontos, míg az apátia fázisában új, reális célok keresését, reális involvációt céloz a beavatkozás"

A kiégés nem statikus, egyszeri jelenség, hanem olyan folyamat, amely ciklikusan ismétlődik. Mivel kialakulásáért egyrészt az egyén jellemzői, másrészt a munkaszervezet (intézmény) egyes jellemzői tehetők felelőssé /szervezeti és csoportműködési elégtelenségek/, a ciklus is két szinten módosítható. A megelőzés (prevenció) és a beavatkozás (intervenció) megjelenhet a személy és az intézmény szintjén is.

A kiégésnek lehetnek belső, a személyiségből fakadó okai, valamint külső okai is. Ha valaki állandóan magasra teszi magának a mércét, vagy gyenge önbizalommal rendelkezik, a sikertelenségből fakadóan könnyen kiéghet. Hasonló nem kívánt állapot következhet be, ha valakit a munkahelyén állandóan támadnak, lelkileg terrorizálnak - akár nyíltan, akár burkoltan. Akár a munkatársaira is veszélyes lehet az ilyen egyén, megfertőzheti munkatársait! Fontos tehát, hogy mielőbb felismerjük azokat a jeleket, amelyek veszélyre hívják fel a figyelmet. Egy munkahelyi vagy akár iskolai környezetben fontos szerep hárul a munkatársakra, csoporttársakra, akik segítségére lehetnek a problémával küszködő egyénnek. Egy jó csapatban a kiégés lehetősége a minimális szintre csökkenthető, köszönhetően az egymásra figyelésnek, a jó emberi kapcsolatoknak.

A leghatékonyabb megoldási mód a prevenció, amikor az önismeret révén egy kreatív, növekedni, fejlődni képes személyiséget megóvunk a fokozatos frusztrálódástól.

A burnout-szindróma öndiagnózis. Néha mindenkinek meg kell állnia és megfogalmazni, hogy miért teszi azt, amit. Válaszolnia kell olyan kérdésekre, mint: milyen motivációval indultam erre a pályára? Mi tart ott? Mit jelent számomra ez a munka? Hogyan látnak kollegáim? Diákjaim? Vajon hol tartok a kiégés folyamatában? A kiégés megelőzésében fontos tényező a foglalkozásválasztás átgondolása, tudatosítása. A motivációk tudatossága a döntő, hiszen, ha nem valós szükségleteinkre válaszolunk adott tevékenységgel, akkor azok nem is nyerhetnek kielégülést, lappangva, belső feszültséget okozva továbbra is ott bujkálnak bennünk. A kiégés folyamatának megállításában a szellemi beállítottság megváltoztatása a legfontosabb. Tisztáznunk kell magunkban, melyek azok a problémás területek, ahol sikertelenséget élünk meg. fontos, hogy életünkben kialakítsunk egy olyan rendszert, melyhez a későbbiekben tartani tudjuk magunkat. Hasznos a jó munkaidő-beosztás. Nem szabad engednünk, hogy az ezernyi feladat elvégzése során lassanként elaprózódjunk. Meg kell figyelnünk, melyek azok a helyzetek, amelyekben a túlterheltség jelei fellépnek, rá kell szánnunk magunkat a munkahelyi és magánéleti problémák megoldását jelentő „tisztázó beszélgetésekre”. felül kell vizsgálnunk mindennapi rutinjainkat, és megtalálnunk azokat a területeket, ahol érdemes lenne új munkamódszereket kipróbálnunk. Időt kell szakítanunk a számunkra fontos örömök élvezetére, pihenésre, kikapcsolódásra. Pl. ebédidőben nem beszélünk a munkánkról a kollégáinkkal, vagy nélkülük ebédelünk. Fontos, hogy tudjunk örömöket találni a munkánkon kívül is életünkben, megtanuljuk, hogy mi a jó nekünk, ami hasznunkra van, jól esik, pihentet. A mozgásnak sem csak a testi egészségünk karbantartása szempontjából lehet szerepe. A különböző mozgásformák segítenek azt a feszültségtöbbletet levezetni, ami az agressziókezelés sajátos módja miatt keletkezik bennünk. A megszokásból zökkenthetjük ki magunkat olyan önkifejezési formákkal, amelyek kreatív képességeink megnyilvánulását teszik lehetővé (alkotás öröme). A természettel való kapcsolat különböző formái is segítenek megőrízni testünk, lelkünk, szellemünk egészségét. Speciális mentálhigiénés módszerek is segíthetnek: relaxáció, autógén tréning, meditációs technikák. A „pihenőidőt” érdemes tudatosan beépíteni a napi programba, a hosszabb szabadságot pedig úgy érdemes kialakítani, hogy valóban regenerálódást, feltöltődést jelentsen. A szabadság lényege abban van, hogy képes megtörni a korábbi, munkával töltött időszakok monotonitását. Akkor tudja betölteni ezt a funkcióját, ha valóban változást hoz az életünkbe. Valódi kikapcsolódást az jelenthet, ha nem a mindennapi rohanó hétköznapokat váltjuk fel egy „rohanó szabadság”-gal vagy – fordított esetben – az egyhangú napi rutint követően egy izgalmas, fordulatos, „stresszes” programot alakítunk ki. (Az állandó rohanásban, örökös lázas tevékenykedésben élő emberek egy része az ún. „A típusú viselkedéssel” jellemezhető. Az ilyen személy örökké siet, egyszerre mindig különféle dolgokkal foglalkozik, türelmetlen, versengő természetű, hirtelen haragú. Tökéletességre törekszik, nagy elvárásokat támaszt magával és másokkal szemben. Állandó készenlétben él. A különböző pszichoszomatikus szívbetegségek egyik rizikófaktora az ilyen típusú viselkedés. Általában nehéz megváltoztatni, hiszen igen mélyen gyökeredzik a személyiségben. Az ilyen személy nehezen ismeri el, hogy viselkedésével, hozzáállásával mennyit árt az egészségének. Ha rádöbben, hogy életmódja milyen ártalmas rá nézve, megváltoztatja annak összetevőit – pl.: dohányos helyett sportfüggő válik belőle –, azonban csak ritkán látja be, hogy nem feltétlenül a meglévő viselkedési elemeit kell elhagynia, hanem azt az általános hozzáállást, magatartási sémát kell megváltoztatnia, amely a túlhajszoltsághoz vezetett.)

Az olyan szervezeti kultúra, melyben a személy a munkájával kapcsolatban megélheti saját fontosságának, jelentősségének érzését, kisebb eséllyel termel kiégett munkatársakat. Fontos megadni a dolgozóknak az autonómiát, a szakmai fejlődés lehetőségét, az anyagi és erkölcsi megbecsülést. A munkahelyi stábmegbeszélések, esetmegbeszélések, szakmai továbbképzések, kollegiális konzultációk, a szakmai túlterheltség szabályozására bevezetett rendszerek csökkentik a kiégés kockázatát. Támogatni kell a munkatársak közötti segítő, feszültségcsökkentő, felelősségmegosztásra lehetőséget adó kapcsolatok kialakulását. Teázó vagy pihenőhelyiség létrehozása, olyan alkalmak megrendezése, ahol a kollégák, munkatársak nem csak szakmai szempontból találkozhatnak (együttes ünneplések, kirándulások).

A rugalmas terhelés, a személyes problémák figyelembevétele, a nem túl szigorú szabadságolási rendszer kialakítása szintén csökkentik a kiégés kockázatát.

A munkaadók változatos munkaszervezéssel, rotációs rendszer kialakításával („Forgórendszer” alkalmazása: intézményen belül vagy hasonló profilú intézmények között cserélődnek a munkatársak, más munkát végezve, vagy másfajta munka-beosztásban dolgozva. A változtatásoknak csak előre megtervezve és minden résztvevővel konzultálva lehet pozitív hatásuk.), a munkatársak véleményének kikérésével, a döntési folyamatba való bevonásával, a dolgozók munkájának elismerésével, személyük fontosságának hangsúlyozásával, valamint ingyenes kikapcsolódási, sportolási lehetőségek megadásával tehetnek sokat a beosztottak kiégésének megelőzésére vagy kezelésére.

A kiégést végső soron azzal is elkerülhetjük, ha kilépünk a számunkra alkalmatlan munkahelyről. Az 5-7 évenként ajánlott szakmai szerepváltás, a nyugaton jellemző „alkotó évek” (Humán területen dolgozó szakemberek hét évenként egy szabad, fizetett évek kapnak, amit regenerálódással tölthetnek.)beiktatása szintén segít a kiégési ciklusok megszakításában.

A személyi jellemzők és munkahelyi feltételek természetesen szorosan együttműködve, egymással való kölcsönhatásukban vezetnek – vagy sem – kiégéshez.

A burnout szindróma terápiája

Prevenció

a) Általános motiváció – A munkával, hivatással kapcsolatban a saját személy fontosságának és jelentőségének érzése a munkahelyeken. Autonómia, szakmai fejlődés lehetősége. Támogató rendszerek – a munkahelyen stábmegbeszélések, esetmegbeszélés, szakmai továbbképzések, szupervizió, kollegiális konzultáció stb. – megléte. Anyagi-erkölcsi megbecsültség. A szakmai túlterheltség szabályozása.

b) Személyes motiváció – Professzionális segítő foglalkozás választásának átgondolása, tudatosítása. Aki segítő pályát választ, a motivációját egyedül vagy segítséggel tudatosítsa. A segítés ne válhasson kvázi pszichoterápiás szükségletté. A motivációk tudatossága döntő, a segítésen keresztül az öngyógyítási vágy így pozitív energiák, empátia forrása is lehet. A spontán emocionális segítőkészség, altruizmus alapvető emberi tulajdonság, lásd irgalmas szamaritánus.

Intervenció

Beavatkozási stratégiák és technikák a segítő részére.

a) A stresszteli szituációkat kevésbé személyes módon, inkább intellektuális, racionális vonalon kell megközelíteni.

b) A sresszteli interakciókban az involválódást igyekezni kell csökkenteni.

c) Szorosabbra szükséges fűzni a személyzeten belüli támogató, feszültséget csökkentő, felelősség-megosztásra lehetőséget adó kapcsolatokat.

d) Coping, megküzdési stratégiák. (C. A. Smith 1995. UMPCI 11 coping mechanizmust ír le.)

Krízisintervenció

A végstádium felrobbantja a szakmai szerep korrekcióit és terápiás intervenciót igényel, mert nem a segítő szerep cluster-zavaraira vonatkozik, hanem az egész személyiséget érinti.