10/c. Munkanélküliség, válás a családban. Krízisek megelőzési lehetőségei, krízisoldás

Magyarországon 1989-től beszélhetünk felvállalt munkanélküliségről, ekkor vált tömegessé, amely létbizonytalanságot hozott. Az emberek bizonytalanná váltak, váratlanul érte a társadalmat.

A munkanélküliség három típusáról beszélhetünk:

1. Abszolút munkanélküliség:

Ekkor a munkaadók abszolút mennyiségét tekintve kevesebb állást kínálnak fel, mint ahányan munkát kívánnak vállalni, így az állást keresők egy része elkerülhetetlenül munkanélkülivé válik. Az abszolút munkanélküliség általában a gazdasági válságok következménye és velejárója.

2. Strukturális munkanélküliségről:

Akkor beszélünk, amikor a munkaerőpiac keresleti és kínálati oldalának a szerkezete (azaz az állást keresők munkahely iránti keresletének és a felkínált állásoknak a szerkezete) eltér egymástól. Ilyen esetben nem az az oka a munkanélküliség létrejöttének, hogy kevesebb az állás, mint ahányan munkát keresnek, hanem az, hogy a kereslet és a kínálat struktúrája nem illik össze. Gyakori eset például, hogy amikor a gazdaságok növekszenek, akkor a gazdasági struktúra átalakul, számos korábban szükséges munkahely megszűnik, és sok új munkahely keletkezik, amelyekben merőben újfajta képességekre van szükség, mint a régi leépülő gazdasági ágakban. A leépülő gazdasági területeken felszabaduló munkaerő nem tudja szakmai tudását, képességét az újonnan felkínált munkahelyeken alkalmazni, és így munkanélküliség jön létre. A strukturális feszültség addig tart, míg a munkaerő át nem áramlik a hagyományos gazdasági területről az új gazdasági területekre. Az átáramlás időigényes, mert az átképzést követel meg, gyakran lakóhely változtatással jár, időbe telik, míg a munkaerő megkeresi az új állást – eközben munkanélküliség létezik.

3. A súrlódásos (frikcionális) munkanélküliség:

Ez főleg azért jön létre, mert a munkavállalók nem kötődnek egész életükben egy munkahelyhez (vállalathoz, hivatalhoz, lakóhelyhez) és a munkaerő-piaci mobilitás folyamatában ( pl. amikor munkahelyet változtatnak, munkahelyet keresnek) átmenetileg munkanélküliekké válhatnak. Ez a típusa a munkanélküliségnek gyakran a munkavállalók saját elhatározásából keletkezik.

A munkanélküliségnél beszélhetünk tartós és  ármeneti azaz szezonális munkanélküliségről.

A munkanélküliek csoportosítása:

1. Pályakezdők:

v      egyik alcsoport azokból áll, akik továbbtanulásra készen, vagy arra készülődve munkanélküliként parkolnak.

v      A másik alcsoportot azok alkotják, akik a szakképző intézményekben szerzett bizonyítvánnyal nem voltak képesek elhelyezkedni.

v      A harmadik alcsoportba a felsőoktatásban végzettek tartoznak.

2. A munkanélküli nők (kevesebben rendelkeznek szakképzetséggel, családi kötelezettségeik miatt gyakrabban vannak távol rövidebb-hosszabb időre a munkahelyükről) önként is vállalják a munkanélküliséget háztartásbeliek. A nőknél a munkanélküliség kisebb anyagi és preztizs- veszteséggel jár, mint a férfiaknál.

3. A tartósan munkanélküliek

v      egyik nagy csoportja az ország válságrégióiban élő, gyakran magas, de nem adekvát szakmai és iskolai végzettséggel rendelkező kényszerűen munkanélküli.

v      Másik része a quasi önkéntes munkanélküli volt, aki egyenlőre nem, de hosszabb távon szeretett volna újra munkába állni: a továbbtanulni szándékozó „parkoló” pályakezdők, a vállalkozni szándékozók, valamint az átmenetileg a háztartásba kényszerülő nők.

v      A harmadik csoport: azok a marginális helyzetű, alacsony képzettségű volt munkavállalók, akik tartósan kivonultak a formális munkaerőpiacról. Ez a csoport semmilyen állami vagy egyéb újra elhelyezkedési- munkaerő-piaci programba nem volt bevonható, sem átképezni nem akarta magát, sem közmunkát nem vállalt, sem a munkaközvetítővel nem kooperált az elhelyezkedés érdekében . Megélhetésének forrása a munkához nem kapcsolódó juttatásokon (családi pótlék) túl az alkalmi és illegális munkavégzés és a munkanélküli segély.

Válás a családban

Az utóbbi évtizedekben egyre több házasság szűnik meg jogi válással, egyre többen foglalkoznak a válás gondolatával. A válás nem  a válókereset beadásával kezdődik és nem a bírósági határozat hatálybalépésével ér véget, hanem ennél sokkal hosszabb folyamat.

Mi az, ami már a házasságkötéskor növeli a válás bekövetkezésének valószínűségét?

v      Ha a házasságkötés célja az egyik fél részéről az, hogy korábbi partnerén „bosszút álljon”

v      Ha az együtt járó vagy együtt élő partnerek válságba jutott vagy meglazult kapcsolatukat házasságkötéssel kívánják megszilárdítani.

v      A nő terhessége motiválja a házasságkötést,

v      Amikor a házasság célja kizárólag maga a gyerek.

v      A házasság megromlásának és a válásnak a valószínűségét növeli az is, hogy a házasulandók többségének nincs konkrét vagy reális elképzelése a házassággal járó kötöttségekről, kötelezettségekről, jogokról, előnyökről és hátrányokról, továbbá saját és jövendőbelije elvárásairól.

 Az esetek nagy részében csak felületesen ismerik egymást, sőt önmagukat is.

Rendkívül fontos lenne, hogy a házasságkötést megelőzően az egyének önmagukat és választott partnerüket alaposan megismerjék. A másik fél alapos megismerését a házasságkötés előtti időszakos együttlétek, találkozások sem biztosítják, Ilyenkor az egyén akarva-akaratlanul jobb képet fest önmagáról. A találkozások során nincs mód, nincs lehetőség olyan hétköznapi helyzetek, problémák átélésére és megoldására, amelyek az állandó együttlét – házasság során óhatatlanul felmerülnek. A próbaházasságok időszakában minden bizonnyal reálisabb képet nyerhetnek a partnerek egymás igényeiről, szokásairól, tulajdonságairól.

Az elmúlt évtizedekben lényegesen megváltoztak a házastársválasztás lehetőségei, módjai, feltételei:

v      Csökkent a szülők beleszólása a házastárs választásba

v      Lényeges változások történtek a normák, erkölcsi elvek területén is.

Ma már a házasság elején – sőt a házasságkötéskor is – sokan hangoztatják a „ha nem megy, legfeljebb elválunk” elvét ami csökkenti a törekvést is, hogy a házasságkötés előtt jobban megismerjék egymást, házassággal kapcsolatos elvárásaikat, s egyben csökkenti a konfliktusok rendezésére irányuló késztetéseket is, gyakran ugyanis kisebb erőfeszítést kel tenni a válásért, mint a házasság megjavításáért.

Miért is válunk? Nem egyetlen ok vezet a konkrét váláshoz – s nem egyetlen oka van annak sem, hogy  a véglegesen megromlott házasságok nem mindig torkollnak válásba. A házasság kudarcának, a válásnak a tényleges okai gyakran még a házastársak előtt sem világosak, rejtve maradnak. Ennek többféle magyarázata lehetséges: a házastársak valóban elhidegültek egymástól és már nem is tudnák kibogozni, feltárni azokat az apróságokat, amelyek megingatták érzelmeiket, házasságukat. A sok apróság elhidegüléshez vezethet, amely egyre jobban elmélyül, és így nagyobb hangsúlyt kap.

Egy másik magyarázat lehet, hogy a házastársak néha önmaguk előtt is szégyellik feltárni a tényleges okokat,  s így más okokba kapaszkodnak.

A házastársak legtöbb esetben önmaguk védelmére, a másik tiszteletére való tekintettel még a bíróság előtt sem akarják kiteregetni a tényleges problémákat.

Maguknak a házastársaknak is még nagyobb szükségük lenne ismerni a problémákat, melyek a váláshoz vezettek, hogy a későbbi kapcsolataikban körültekintőbbek, átgondoltabbak  legyenek.

A gyerekek saját akaratukon kívül is sajnos résztvevői a válási folyamatnak, s többségük válás utáni helyzete sem rendeződik az évek során. Életkoruktól függően más-más terhet jelenthet számukra a velük élő szülő érzelmi támogatása s a vasárnapi szülővel kialakítandó új kapcsolat. Az elvált szülők közötti harc a gyereken keresztül a válás után is vég nélkül folytatható és sajnos gyakran folytatódik. A szülők nem képesek, nem tudják vagy talán nem is akarják felfogni ennek negatív hatását saját gyerekük fejlődésére. Jó lenne, ha az elvált szülők valóban tekintettel lennének arra, hogy gyerekeiknek, ha már a válás miatt úgyis átestek egy pszichés megrázkódtatáson ne okozzanak további sérüléseket, s ne csak a másik fél megalázására, kijátszására törekednének.

Krízisek megelőzési lehetőségei, krízisoldás.

A krízis jelentése: válság, válságos állapot, amely releváns, azaz visszafordítható jelenség.

Caplan abból indul ki, hogy normális esetben az egyén és környezete között viszonylag stabil egyensúlyi állapot áll fenn, egyfajta dinamikus egyensúly, amely folyamatosan lehetővé teszi, a fellépő feszültségek legyőzését.

A krízist az jellemzi, hogy egy aktuális probléma megoldásakor a korábbi, begyakorlott megoldási mechanizmusok csődöt mondanak. A feszültség növekszik, az egyén fokozatosan növekvő izgalmi állapotba kerül, félelem, bűntudat és szégyenérzet keríti hatalmába. Megkísérel önerejéből megoldást találni, és egyben kizárja a hatástalannak minősült próbálkozásokat. Ha ez nem vezet eredményhez, akkor a feszültség további növekedése teljes pszichikai összeomláshoz vezet.

Válás – civilizált társadalmunkat sújtó jelenség, amelyet egyéni tragédia követ.

A legfőbb okok közé sorolható:

ˇ         közerkölcs romlása

ˇ         alkoholizmus

ˇ         párok elhidegülése

ˇ         korai házasság

Bizonyossá vált, hogy a válás a fenti problémák ellenére nem megoldás, még a felnőttek számára sem. A házastársak többsége nem tud elszakadni egymástól sem gazdaságilag, s ha gyermek van érzelmileg sem. Lehet, hogy megszűnnek azok a nehézségek, amelyekkel a válás előtt voltak, de újabbakkal kell szembe nézni.

A válás utáni negatív élmények jelentősek, ilyen pl.: a szorongás, a magányosság, az elhagyatottság, nyugtalanság, alvászavar és a céltalanság.

Pozitív érzelmek közé tartozik pl: a megnyugvás, a felszabadultság, a kezdeményező képesség újjászületése.

A válás folyamata:

A házasságot és családot 3 dolog tartja össze: előnyök (pozitív érzelmek, kielégülés, anyagi megalapozottság), felelősség (gyermek iránt, a házastárs iránt, előírások, rokoni kötelékek, közösségtől való megbélyegzés félelme) jogi és gazdasági szabályok.

A házasság felbomlását a házasságon kívüli nyereségek sürgetik (gazdasági, anyagi függetlenség, külön jövedelem).

A válást legtöbbször megelőzi a „szociális elkülönülés”, valamint az „elszakadás” hat lépcsőfoka.

ˇ         Elégedetlenség a párkapcsolattal

ˇ         Kísérletek a javítására

ˇ         Kudarcba fulladt kísérletek, partner hibáinak felnagyítása

ˇ         Szociális elkülönülés – az egyén megteremti saját világát

ˇ         Problémamegosztás kívülállókkal

ˇ         Újabb próbálkozás a kapcsolat rendbehozatalára

ˇ         Önmegvalósítás – elköltözés

A válás folyamán hat állomás van:

ˇ         Érzelmi válás - („tojáshéj vagy kagylóhéj” házasság”)

ˇ         Jogi válás – házastársi kapcsolat bíróság általi megszüntetése

ˇ         Gazdasági válás – családi vagyon és tulajdon megosztása

ˇ         Szülői feladatok megosztása – gyermekfelügyelet és láthatási jogok leszabályozása

ˇ         Közösségi válás – család közösség élete és kapcsolatrendszere változik meg

ˇ         Pszichikai válás – önállósulás

A válás közvetlen következményei

Elsősorban a gyermek számára bonyolult és fájdalmas. A „széthullási folyamat” akár évekig is eltarthat, s a gyermek fejlődését visszafoghatja. Át kell szervezni a kapcsolatrendszert, amely elősegíti a továbblépést.

A gyermekek reakciója sokszor nem várt - depresszió, agresszivitás, kiszámíthatatlanság, düh, félelem, zavarodottság.

Kisgyermekkorban – vád önmaguk ellen, bűntudat, elveszettség, létbizonytalanság, visszamaradt fejlődés.

Iskoláskor – iskolai munkáját elhanyagolja vagy abba temetkezik, aggódás.

Serdülőkor – szakítás a családdal, becsapottság érzése, félelmek.

A válást követő helyezetek elméletei:

*        Az apa elvesztésének hipotézise – elszakadás az apától

*        A gazdasági gondok hipotézise – anyagi válság

*        Halmozott stressz hipotézise – stressz feldolgozására törekszik

*        Az ellenséges szülő hipotézise – a gyermek ellenséget lát szüleiben

*        Az alkalmazkodó szülő hipotézise – rugalmas szülő

A válást megelőzheti a jól előkészített házasságkötés és a családgondozás.

Egyedül nevelés – az egyszülős családoknak eltérő típusait ismerjük

–        megözvegyült anyák

–        leányanyák

–        elváltak

–        a „látszat ép”  családok

Az egyszülős család is jól funkcionálhat, ha teljes család szükséges jegyei jelen vannak benne.

–        Önértékelés

–        Kommunikáció

–        Pozitív viselkedési és problémamegoldó minták

A szülő teljes sorskontrollt gyakorol a gyermek felett. Büntetés, jutalmazás, viselkedési minták, szabályok (autokrata nevelési stílus) – kevés önbizalommal rendelkező, szorongó gyermek.

Következetlen szülői háttér – kusza nevelési elvek, rossz példák – pesszimista, lázadó személyiségű gyermek.

Szülő és gyermek kapcsolata a bizalomra épül – kiemelt szociális kapcsolat – kommunikatív gyermek.

Kölcsönösségre épülő háttér – a szülő támogatja a gyermeket önállósági törekvéseiben.

Az egyedül nevelők segítsége – pedagógusok (családi életre nevelés és családszociológiai)

*        A szülő maradjon szülő (ne legyen haver, barát), a gyermeknek irányítóra van szüksége

*        Fegyelmezés – szülő kötelessége az értékátadásban

*        Együtt töltött idő – fontossága nem kérdő jelezhető meg

*        Szabadidő hasznos eltöltés szabályozása

*        Tudja mindig, hol van a gyermek – céltalan bolyongás, deviancia felé sodródhat

*        Értékelés – kiegyensúlyozott önbizalom kialakításához

Újraházasodás – már a XX. század elején is előfordult, de ott az egyik fél mindig özvegy volt. Ahogyan emelkedtek a válások számai, úgy nőtt az újraházasodás száma is.

Az újraházasodásnál (ahol már nem vagy nemcsak két ember köti össze az életét) több probléma merül fel:

*        Eltudja-e fogadni az új partner a gyermeket

*        Eltudja-e fogadni a gyermek az új szülőt

*        Tágabb család hozzáállása

Az újraszerveződött családok nehézségei:

*        Összekovácsolódás

*        Vérszerinti szülő befolyása a gyermekre

*        Az „elveszített” szülő megszépül a gyermek szemében

*        Különböző hátterű gyermekek egy családba kerülése

*        Mostohaszülő és mostohagyermek közötti kapcsolat

*        Rokoni kapcsolatok (újak és régiekhez viszonyulás)

*        Újraszerveződött család szerkezete – 2 apuka, 2 anyuka, sok testvér (féltestvér),

3-4 nagypapa, nagymama

A családi élet árnyoldalai – a családi kapcsolatoktól joggal várjuk el, hogy azok szeretetteljes és személyiséget kiteljesítő viszonyok legyenek. Azonban jelenleg feszültséggel terheltek, amelynek pszichés következményeként megjelenhetnek a család árnyoldalai. A legsúlyosabb a vérfertőzés és a családon belüli erőszak.

Vérfertőzés – közeli rokonok közötti szexuális kapcsolat (megrontás) – nemi erőszak vagy szexuális molesztálás.

Erőszak a családban – az agresszivitás, az erőszakra való hajlam velünk született. Az ember önző, versengő, saját élvezetére és dicsőségére törekszik.

Kant – az ember hajlamos az önzésre, konfliktusok keresésére, törvények megszegésére.

Freud – az agresszivitás velünk született ösztönös beállítódás.

Kondrád Lorencz – az erőszak velünk született, a megnyilvánulásai: harc és szadizmus.

E.Fromm – különbség a védekező és a támadó agresszió között, a védekező velünk született, természetes és ösztönös. A támadó rosszindulatú, agresszív tanult viselkedés.

Családon belüli erőszaknak nevezzük, ha egy családtag fizikailag bántalmazza a másik családtagot. Leggyakoribb a gyermekbántalmazás, házastárs ütlegelése.

Kétféle erőszak van: aktív (tör, zúz) és passzív (azoknak az embereknek az erőszakossága, akik semmi másnak nem adják meg magukat, csak az erőszaknak). A passzív erőszak erőszakot szül.

A családon belüli erőszak magyarázata lehet (bár szerintem nincs rá magyarázat)

*        Élet nehézségei, szociális gondok

*        Túlzott felelősségtudat – nevelés szerves részének tekintik az erőszakot

*        Mostoha jelenség -

*        Hatalom akarása – szülő tűrőképessége alacsony

*        Párkapcsolat mentése

*        Testvérharc – szociális sikertelenségek

*        Televízió negatív hatása

*        Egyes betegségek – függőbetegségek