6./ B Tétel

A családgondozás fázisai, genogram.

A családgondozási folyamat tervezése

a, A tervezés szempontjai

- A családgondozás nem egy személynek, az egyetlen tünetének, problémájának megoldására, hanem a gyermek családi hátterében lévő sok panasz, sokféle hátrány csökkentésére, a családi problémamegoldás javítására szolgál. Ezért hosszú folyamat.

- A családpedagógiai vizsgálat nem végérvényes megállapításokat hoz, nem ok, hanem körülménykereső, a kialakított hipotézis vezérfonalaként szolgál arra, hogy a problémák keletkezésének és fennmaradásuknak körülményeit tisztán lássuk és ezeket formálhassuk.

- Az egész családgondozási folyamat széles horizontú, de nem lehet pártatlan mindenre irányuló. A nehézségek megoldásában a „kis lépések „elvét gyakoroljuk, azaz nem lehet egyszerre mindent megváltoztatni, hanem csak abban az ütemben, ahogy a család képes rá. Eleinte abban nyújtjuk a segítséget, ami a családi tudat szerint a legfontosabb. Az esetek legnagyobb részében így elsődleges a tanulási segítség és a szociális segítésnek az a része, ami az anyagi alapokra vonatkozik:

v     a munkaviszony,

v     segélyek biztosítása,

v     lakásszerzés,

v     taníttatási,

v     napköz iellátási,

v     étkezési kérdések megoldása

Ennek megfelelően sokféle egyén, szociális, érzelmi, tanulásos megerősítésre kerül sor.

- Ez azonban nem elegendő, a sok-sok nehézséggel, betegséggel, devianciákkal küzdő családban. Ez csupán egy bizalomépítési folyamatnak fogható fel, ami után intenzív foglalkozással kell segítenünk, hogy eljusson a család oda, hogy a rokoni kapcsolataira támaszkodva maga alakítsa körülményeit. Vagyis az egyéni tünetek tartós javításához a családnak is meg kell gyógyulnia. Ez segít ahhoz, hogy a tünetek ne vándoroljanak, hanem a kapcsolatok változása révén új magatartási formák jöhessenek létre.

Ezért fontos, hogy a családgondozási folyamatot hosszú távban, szakaszosan képzeljem el, megtervezzem, fázisokra, szakaszokra bontsam, az egyes alkalmakat tudatosan szervezzem meg, a probléma megoldásra vonatkozó hipotéziseim közül aszerint válogassak, hogy a család melyiket fogadja el jobban.

- Fontos a befolyásolás hosszú és rövid távú, maximális és minimális céljait, és az adott időben aktuális súlyponti személyeit meghatározni.

-A szükséges változtatást a családhoz való közeledéssel, majd a változtatások után az önállósítást távolodással érjük el.

- Általában a szemléletformálást előzze mag a cselekvések, viselkedések változása. Ez azt jelenti, hogy előbb a cselekvési lehetőségek létrejöttét támogatjuk, a cselekvéseket ösztönözzük, csak azután, a sikeres cselekvés érzelmi megerősítésre és egyidejű tudatosítására fordítsuk energiáinkat.

- Kezdettől a végéig a változtatás stabilitás, beavatkozás, hatásmegfigyelés szellemében dolgozunk, lépésenként haladva az erőteljes beavatkozásig, és azután vissza a beavatkozás megszüntetéséig.

A változtatni valók sorrendje:

v     Sokirányú támogatás. A hátrányos helyzetű család és gyermek érdekvédelme.

v     A családban és az iskolában optimális együttműködési mód elérése a gyermek érdekében.

v     A nevelési, gondoskodási szokások változtatása.

Fontos a sorrend, mert tartós gyermeki változás a család, iskolai kapcsolatok javulása nélkül nem érhető el.

b, Családpedagógiai vizsgálat

A gondozási folyamat tervezése a

v     családpedagógiai vizsgálattal,

v     megfigyeléssel és a

v     hipotézissel kezdődik.

A családdal megállapodunk a kapcsolat folytatásában és „szerződést kötünk” a találkozási időpontokra.

c, A pedagógiai családgondozás fázisai

I. A bizalomépítés, támogatás fázisa

A családgondozás első fázisa hosszú ideig is eltarthat. Kb. ˝- 2-évig, néha 4 év is lehet. Szükség szerint heti 1-2 (előfordulhat napi 2 !) találkozással. Több szakasza van.

A beküldés, vagy jelentkezés után a családpedagógiai vizsgálatot is magába foglalja az első szakasz:

1, A kapcsolatfelvétellel kezdődik, legtöbbször az anyával történő első interjú során, amely a probléma elmondatását és az előzményekről beszélgetést, a gyermek fejlődéstörténetét foglalja magában.

A család történetéről az egész családot kérdezzük az első családlátogatáson. Rajban, családfa ábrázolásban rögzítjük a hallottakat, kitérünk a szülők-nagyszülők kapcsolattartásának kérdésére is. Súlypontunkat azonban a szociális kérdéseken, lakáskörülményeken van.

2, A megfigyelési szakaszban a probléma természetétől függően információkat szerzünk a probléma megjelenésének helyétől is, az oktatási intézményben a beküldőtől, majd családlátogatáson szerzünk újabb információkat elsősorban megfigyelés útján. Nincs szükség mesterkélt módszerekre! Otthonukban adják a megszokott viselkedési módjukat, így a tüneti viselkedést is! Csak arra kell törekedni, hogy lehetőleg mindnyájan együtt legyenek. Ilyenkor megfigyelhető az együttműködési mód, a családi feltételek, gondoskodás hiányosságai. Fontossá válik az időegyeztetés, ezért érdemes megkötni az első szerződést, szóban és írásban, hogy hozzávetőlegesen mikor megyünk, mikor várjuk a családot.

Mindkét szakaszban keveset kérdezzünk, hagyjuk a családot beszélni arról, mai számukra fontos. Erősen figyelünk a metakommunikációra, a távolságbeállításra, kezdettől ügyelünk arra, hogy úgy helyezkedjünk el, hogy a szülők közel üljenek egymáshoz. Előfordul, hogy egyetlen családlátogatásban sűrítjük a két szakaszt a probléma sürgető volta miatt, megoldás elkezdése érdekében. Főleg olyankor haladhatunk nagyobb lépésben, ha a családnak bizalma van hozzánk.

3, Az irányított beszélgetés szakaszában alakítjuk ki a hipotézist, a probléma kezdetéről, fenntartó körülményekről, a megoldás lehetőségeiről.

Az előző megfigyelések és az előtörténet alapján felvetünk lényegesnek látszó kérdéseket, válaszolunk a családtagok reakcióira, kérdéseire anélkül, hogy egyértelmű elvárásokat és tanácsokat hangozatnánk, nem marasztalunk el, nem mentegetünk senkit. A gyerekekkel külön foglalkozzunk!

A begyűjtött információk alapján kidolgozzuk a segítő tervet, amelyben szerepel, hogy részünkről mi a teendő, és ezt a tervet elfogadtatjuk a családdal.

4, A probléma megoldó-tervező szakasz

-         A változtatási stratégia kialakítására irányul leírt terv formájában.

-         Ebben a szakaszban aktívan képviseljük nézetünket az alapvető, konkrét problémákról, a tennivalókról és a szükséges változtatásokról!

-         Ez az eddigi legnehezebb szakasz, ekkor –ha eddig jól dolgoztunk- új, őszinte, vallomásokat kapunk, valódi érzelmekről, indulatokról, titkokról értesülünk.

-         A kérdések tartalma, stílusa, a meghallgatás formája a kommunikáció irányítása, a szülők számára egymás jobb megismerésére, megértésére, a szolidaritás erősítésére, a múltbéli események kimondására, új információk bevitelére ad módot.

-         A család vitatkozik. Az új információk módosíthatják a tervet!

-         A családot egyre inkább bevonjuk az önsegítésbe.

-         Közösen kialakítjuk a változtatási stratégiát, amely egy leírt tervben nyer megfogalmazást.

Ez a terv támogató lépéseinket tartalmazza, dátum szerint pl.:

-         Munkahelykeresése

-         Amint megvan a munkahely, elkezdtek dolgozni, segélyezés

-         Majd a lakásügyben segítség: igénylőlap kitöltése,

-         A gyermek napközibe befizetése

-         Tanulási segítség

A módosított hipotézis és stratégia magába foglalja a bevont család szándékainak erősítését is. Pl.: beteg családtag kezeltetése, gondozása (Ki mikor vállalja?)

5, A közvetlen segítség és irányítás szakaszában történik az újfajta családi kapcsolatok és az ésszerűbb életvitel kiformálódásának megindítása, az óvodai, iskolai, egészségügyi, munkahelyi, megélhetési problémák pedagógiai és adminisztratív segítése.

A kísérések időszaka ez!

Lépésekben haladunk, az elért eredményeket szóvá tesszük, együtt örülünk a családdal. Amennyire a családtagok egyéni képességei engedik, ösztönözzük az önálló lépéseket, és haladunk az irányításra szorítkozó segítség felé.

A fenti szakaszok sorrendjének megtartása általában megalapozza a gondozás eredményességét, de előfordul, hogy előrehozunk égetően sürgős teendőket. Így pl. krízis helyzet, egyedülálló szülő kórházba kerülése. A szakaszok hossza változó, a családi rendszer erejétől, a családtagok képességeitől függő. Az 1-4. szakaszban a szülők, a nagyszülők énerősítése indirekten hat a szülő-gyerek kapcsolatra. A szülő a kapott megértés-többletet továbbítja a gyermek felé, tehát az 5. szakaszra javul a szülő-gyermek kapcsolat és a szülői funkciók ellátása, s vele együtt javul a gyermek viselkedése is.

6, Az elért eredmények értékelése

Az elért eredmények megfogalmazása erősíti, tovább fejleszti a családot a változtatásban, ezért érdemes minden kis eredményt értékelni. A tünetek javulása azonban csak átmeneti. A családok problémáit ugyanis a fenti külső segítséggel nem oldódnak meg, a szülők közti kezdeti ellentét, rivalizáció kóros játszmák és a vele járó feszültségek fennmaradnak. Ezért nem véletlen a visszaesés. A családtagok úgy érzik, hogy kibírhatatlan a helyzet, de adekvát külső segítség nélkül a belső problémáikat nem tudják megoldani. Amikor a körülmények megértek, kríziskiváltással lehet ezt nyilvánvalóvá tenni.

Ez már átmeneti szakasz a II. fázisba.

II. A családi összefogás kiváltásának fázisa

Intenzív változtató családpedagógiai és együttműködési módszerek fázisa. Intenzív beavatkozás- a család és a párterápiához hasonló – direkt, korrekciós beavatkozások. Ekkor történik a második szerződéskötés, az időpontok kijelölése. A II. fázis rövid, mindössze 5-10 hetet igényel, általában 6 alkalomra korlátozódik. Lehet heti 1-szer 2órás 6 héten át. Mivel ritkán sikerül, hogy az egész család bejárjon, ezért a családlátogatásokat időzítjük.

1, Az aktív intervenció

A stratégia egyrészt a szülők közti feszültségek kimondatására, érzelmeik kifejezésére törekszik, célja a krízis érzékelésének kiváltása, hogy a visszaesést krízisként éljék át.

Másrészt, hogy minél több alternatív megoldás kerüljön felismerésre.

És nem utolsósorban az eges szülőfelek szülői és házastársi szerepükben ott, akkor megerősítést kapjanak először a családpedagógustól aztán egymástól. Fokozatosan közelítjük őket egymáshoz. Ugyanakkor az esetleges nagyszülői dominancia csökkentésére törekszünk. Próbáljuk a szülőket a nagyszülők fennhatósága alól kivonni, önállósodásukat támogatni, vagyis az egészséges hierarchiát, a szülői kompetenciát erősíteni. A szülő leválását a nagyszülőről szolgálják a szülőkkel, a nagyszülővel külön is folytatott célzott beszélgetések.

A változtatási stratégiákat aszerint alakítjuk, hogy hajlanak-e a változtatásra, vagy sem. Amikor hajlanak a változtatásra szándékukat ki is mondják, azt helyesléssel metakommunikációval és pedagógiai tanáccsal, házi feladatokkal erősítjük meg.

Ha ellenállást tapasztalunk, akkor van szükség az intenzívebb beavatkozásra:

   - Már az első fázis vége felé, a probléma megoldás-tervező szakaszban a tünetek érzékelésének, fokozásával próbáljuk kimozdítani a családot ebből az alapállásból. Nem árt ilyenkor a pszichodrámához hasonló szituációknak teret adni- mindegyik a másik szerepében beszél, s ezzel változtatjuk a szokásos interakciót a családban, a szempontváltást érhetjük el.

- A II. fázisban kérdésekkel és átfogalmazásokkal még inkább eljuttatjuk a családot egy drámai szintű krízisig, és ezzel együtt megoldási alternatívákat tisztázunk. Kérdéseinkkel régi élményeket elevenítünk fel, így sor kerül pl. elmaradt gyászreakció feldolgozására, mindarra ami kísért és fékez.

2, Eltávolodással változtatás szakasza

A családgondozás egész folyamatában érzelmileg a családok mellett vagyunk, tehát semmiképpen sem lehetünk közömbösek. Azonban a nem változtató időszakban taktikailag a közömbösséget alkalmazzuk. Pl: „sajnos én tehetetlen vagyok, nem tudok segíteni, mert nem akarják…, folytassák, de ehhez nincs rám szükségük..”

Ezt tényleg csak megakadt esetekben és csak a II. fázisban szabad alkalmazni, amikor már érzik, hogy mit veszíthetnek alternatívaként, és amikor már meggyőződtek arról, hogy képesek másként cselekedni.

Minden esetben szükséges az együttműködés a körzeti védőnővel, a gyerekorvossal, körzeti orvossal, az iskolai pedagógusokkal, a gyámügyi főelőadóval, ugyanis a nem változtató időszakban a családgondozó visszavonulásának lehetőségével együtt nem árt időzítetten éreztetni, hogy akkor más hatósági közbelépésre kerülhet sor. Ezt azonban ne a családgondozó, hanem az előbb említettek hozzák a család tudomására.

III. A stabilitás fázisa

Érzelmi és tanulási segítség, intézetből visszahelyezésben részvétel, az eddigi változások megerősítése, kapcsolattartás.

Hosszabb, kapcsolattartó jellegű, stabilizáló funkciója van. Általában meg kell erősíteni az I. és II. fázisban elért eredményeket, egyéni és családi változtatásokat.

1, A gyermek egyéni megerősítése

Szükség esetén kb. 6 hétig tartó tanulási segítséget adunk heti 1X-szer., de na nagyon nehezen tanulóknak akár egész tanéven át. Ez nem az a fajta korrepetálás, amit az iskolának kellene biztosítania, hanem elsősorban tanulási módszerek megtanítására, a koncentrálás javítására, a tanuláshoz, önműveléshez, olvasáshoz szükséges motiváció alakítására irányul.

Lépései:

v     1. Együtt tanulunk a gyermekkel, próbáljuk felfedezni az érdekest, hasznosat

v     2. Önállóan tanul jelenlétünkben, és beszámol róla egyénileg

v     3. Kis csoporton belül elmagyarázza társának a szerzett tudást

v     4. Bekapcsolódik az iskolai korrepetálási lehetőségek igénybevételére.

Ugyanez a tendencia érvényesül más irányú nehézségek, a mindennapi életből adódó problémák megoldása terén.

2, A kapcsolattartás szakasza

A családdal való találkozás már csak 1-2 havonta esedékes, ill. szükség szerint, de az eddigieknél jóval ritkábban. Visszaesésekre már nem kell számítani, csak ritka esetben. A találkozás főleg az intézményben van, ritkán a családlátogatáson.

3, A tanácsadások szakasza

A szülőknek már csak a tanácsadások szintjén segítünk, szükség esetén javasoljuk a megfelelő szakembereket. Érzelmi támaszt nyújtunk, információval segítünk.

IV. Az Önállósítás fázisa

1, A visszavonulás szakasza

Ilyenkor már valódi visszavonulással segítjük az önállósodást. Ellenőrzések, gyakorisága már csak 3-6 havonta találkozunk, főleg fogadóórán.

2, Az eset befejezése

A közös tapasztalatok felelevenítésével, összegzésével történi, megerősítjük a változásokat, azzal búcsúzunk: „Ha probléma lenne, jönnek!”

3, Kontroll

Visszahívjuk a családot, kb. ˝-1-2 év után.

A genogram

A családok vizsgálatánál központi kérdés a hierarchia témája. A pontos leíráshoz szükséges a családok rendszerszerű szemléletéből adódó diádikus és triádikus viszonyok értelmezése.

A diádikus, párkapcsolati viszonyon belül szimmetrikusnak nevezzük azt a törekvést, amely az egyensúly fenntartására irányul.

 Ha az egyik fél akciója a másiknak kontrasztja és kiegészítése, komplementerben működik a pár. Mindkét viszonylatban lehetséges, hogy a pár egyik tagja a meghatározó, a másik pedig az elfogadó. Ez a családterápiában a felül / alul pozíció. A családi rendszeren belül a triádikus, háromszemélyes helyzetek is gyakoriak.

Két személyt a harmadikkal szembeni kritika kötheti össze, s ilyenkor koalíciós kapcsolat van közöttük. A szövetségben két személy egyetért vagy közös érdeket képvisel a harmadikkal szemben. Mindezek a megfigyelésére a családi helyzetekben való részvételünk módot nyújt. Instabil elrendezés alakul ki, ha egy pár a triádon belül konfliktusban áll egymással, miközben egy harmadikkal mindkettő egyetért.

A diádok és triádok belső működésének felismerésével és ábrázolásával lerövidíthetjük a probléma feltárásának a folyamatát.

A család szerkezetére vonatkozó adatokat összegezheti három-négy generáció viszonylatában a genogramm. Felvételére a családgondozás folyamatában bármikor van lehetőség, ám a szükséges adatok felvétele után, a második szakaszban a legcélszerűbb. Az ábrázolás a családon belüli fizikai és érzelmi határok körvonalait is megjeleníti. Családi hagyományokat, visszatérő problémákat tehet világossá. A gyermek családi környezete vizuálisan is kirajzolódik, valamint az életciklus változásai is jól megjeleníthetők a genogramon. (pl. családtag halála, új munkahely stb.)

A genogram fogalma:

Családtagok közötti érzelmi stílusok viszonyulásait grafikusan ábrázolja.

laza kapcsolat

Jelölések:

O → nő

 →  férfi