11. Az együttes élmény, a társas viselkedés fejlődése. A vezető és a csoport kapcsolata, a vezető befolyása a csoport teljesítményére.

A családot minden csoporttagság archetípusának (előképének) tekintjük, mivel itt kapja meg a gyermek az első csoportélményét és a későbbi csoporthoz való kapcsolódás motivációi is itt alakulnak ki.

A csoport és így a család feladata:

·         stresszoldás

·         érzelmi vagy egyéb szükséglet-kielégítés, pl.: magány elkerülése

·         a kommunikáció, és az interakciós képességek fejlődése

·         a családban kell megszereznie társas kompetenciáját, amelyekkel képes lesz később a csoportba való beilleszkedésre.

Élménytöbblethez jutunk mind a családban, mind a csoportban.

A családban és a csoportban jelen vannak a csoportfolyamatokra jellemző törvényszerűségek.

Jelen van:

·         interdependencia (=kölcsönös függőség)

·         csoporthierarchia (=a csoportban elfogat hely)

·         csoportszerep: minden csoportban - akár családcsoport, akár más csoport - mindenki szerepet tölt be, illetve mindenkitől elvárnak szerepeket, aminek meg kell felelnie.

·         célkitűzés

·         normaképzés

A család, mint korai csoportminta, tehát kialakítja a gyermekben a csoportosulással kapcsolatos attitűdöket, a közösségi elv szerinti együttműködési készséget. Természetesen ezt nem minden család teszi egyenlő mértékben. Függ attól, hogy mennyire nyitott vagy zárt, autokratikus vagy demokratikus a család, a társadalmi vagy az egyéni célokat tartja fontosabbnak.

A gyermek családon belüli csoportviszonya alapvetően abban tér el a későbbi csoporthelyzetétől, hogy:

·         a gyermek magától értetődőnek vesz minden jelenséget a családban

·         a többé-kevésbé interiorizált tekintélyt hosszú ideig feltétel nélkül elismerik, pl.: pedofil próbálkozások

·         a családnak, mint csoportnak a gyermek szemében nincs alternatívája

Piaget szerint a felnőttek világát szimbolizáló családi csoport normái az engedelmeskedést, a tekintélyen alapuló ragaszkodást, a kikényszeríttet fegyelmezettséget írják elő a gyermek számára, míg a kortárscsoportokban másfajta erkölcsi szabály uralkodik

A kölcsönös megegyezés és együttműködés, a kölcsönös tisztelet és az önként vállalt fegyelem jellemzi az egészséges kortárscsoportot. Mindez már az önkormányzatiság, a demokrácia tanulásának a terepe.

A kortárscsoport az egyetlen, ahol egyenlőségen alapuló viszonyokra is számíthatunk, kétoldali kapcsolatokat adhatunk és köthetünk, míg a szülői, tanári, munkahelyi kapcsolatokban egyoldalú függőséget várnak el tőlünk.

A kortárscsoportok segítenek abban is, hogy a szülőktől való leválással járó szorongást csökkentik, betöltik az intim szülői kapcsolatok elmaradásával keletkező űrt, és megvédenek az elszigetelődéstől.

Valódi kortárscsoportok serdülőkorra alakulnak ki, addig a család mellé kiegészítésképpen tartoznak, de serdülőkortól helyettesítik is már a családi csoportot. Mindezekért nagy pedagógiai lehetőségek szunnyadnak a kortárscsoport jelenségében.

Mérei Ferenc

1945 és 1948 között végzett kutatásai példátlanok a magyar szociálpszichológia történetében. Az általa bevezetett módszer, az aktometria – a társas események formális regisztrálása.

E vonatkozásban Lewin eszméjét fejleszti tovább: több megfigyelő egyidejűleg regisztrálja a közösség történéseit, más-más nézőpontból.

A csoportalakulás fázisait Mérei a következőképpen bontja le:

1.       együttlét: a gyermekek egymás társaságában vannak, de semmiféle strukturált kapcsolat nem alakul ki közöttük

2.       együttmozgás: a csoportot a mozgás tartja össze

3.       tárgy körüli összeverődés: együtt szemlélnek egy tárgyat, anélkül, hogy összehangoltan csinálnának bármit is – ha esetleg tevékenykednek a tárggyal, az mindenkinek a „magánügye”

4.       összedolgozás: a cselekvések koordinálódnak, de ez még csak a tárgy körüli összeverődés aktívabb változata, a leggyakrabban építkezés közben figyelhető meg.

5.       Szerepszerű differenciálódás 8maga a szereposztás származhat a tevékenységből,  vagy a csoport szervezetéből is)

Vizsgálta még:

Alapjelenség, az utalás

Baráti társaságban, szerelmespárokban vagy óvodai-iskolai csoportokban egyaránt megfigyelhető jelenség: egy korábbi együttes cselekvés egyik elemének megismétlése visszaidézi az egész kollektív élményt, annak eredeti érzel töltésével együtt. A játék viszonylag sokáig tart. Sokan vesznek részt benne. A játéknak nincs vezetője, legfeljebb egy-egy részletes kezdeményezője Pl.: tűzoltós játék. A szerepek nagyrészt spontán választással alakulnak ki. Utána 2 nappal egy kislány a szabadjáték közben felkiáltott: „megégek”. Ezzel a gyerekek felidézték a tűzoltós játékot.

Vezető és csoport kapcsolata

A gyermekcsoportokban azok a tipikus vezetők, akiknek a szociális penetranciája (= társas hatékonysága) magas. Felmerül a kérdés, vajon ki a hatékonyabb – a csoport, amelynek már kialakultak a maga szokásai, intézményei, élményközössége, vagy a vezető, akinek szociális penetranciája magasabb.

A kísérletben átlagos gyerekek csoportját állították szembe igen hatékony vezetővel. A következő fejlemények fordultak elő:

§         vezető teljesen beolvadt a csoportba, megszűnik vezető lenni

§         a vezető követi a tradíciókat, de megőrzi az utasító jogkörét

§         a vezető alkalmazkodik a csoporthoz, de megszerzi a tagok tulajdonában lévő tárgyakat

§         a magas szociális penetranciájájú gyermek a tradíciók új formaváltozásait hozza létre. Újításokat vezet be.

§         a vezető elsöpri a csoport meglévő normáit, s teljesen új hagyományokat vezet be. Ez a legritkább.

A vezető befolyása a csoport teljesítményére

3 féle vezetési stílus

Lewin, White és Lippit nevezetes kísérletében gyermekcsoportok viselkedését figyelték 3 féle vezetői magatartás mellett:

§         az autokratikus vezető parancsuralmi rendszert tartott fenn

§         a demokratikus vezető a csoporton belüli spontán megbeszélésre épített

§         a laisse-faire vezető elhanyagolta a csoportot

A szociálpszichológusok azt a jelenséget vizsgálták, hogy milyen hatása van a tanári vezető stílusnak az osztályklíma kialakulásában. Ezt a kutatássorozatot 3 amerikai szociálpszichológus végezte: Lewin, Lippet, White. Kutatásaik középpontjában az a kérdés állt, hogy milyen hatással vannak az osztály klímájára a különböző tanári vezetési stílusok. Eredmény:

·        demokratikus            •   autokratikus             •    laissez faire

A vizsgálat a következőképpen zajlott le.

A részt vevő, ötödik osztályos diákokat önként jelentkezők közül választották ki Iowa City iskoláiból. Feladatuk az volt, hogy különböző szakköri tevékenységekben vegyenek rész, melyek célja a diákok számára is nyilvánvalóan kreatív munka volt: színházi álarcok, maszkok megtervezése és elkészítése, repülőmodell-készítés, stb.

A vizsgálat megkezdése előtt szociometrikus vizsgálatokat készítettek az iskolában, és a diákokat úgy osztották be  a különböző csoportokba, hogy a csoportok belső szerkezete lényegében hasonló legyen. Egy-egy szakkörbe öt diák került. Annak érdekében, hogy értsék a csoportlojalitást, mindegyik csoport saját szobát kapott, a csoport tagjai választották klubjuk nevét, és ők díszítették fel a klubhelyiséget is.

A kísérletet úgy szervezték meg, hogy mindegyik csoportnak lehetősége volt kipróbálnia az összes lehetséges vezetői stílust. A csoportok élére egy felnőtt férfi került vezetőnek. Az volt a megbízatása, hogy viselkedésével olyan légkört teremtsen a csoportokon belül, amely vagy autokrata, vagy demokratikus klímát hoz létre a csoportban. A csoportok 3-6 hétig tartó időszakon keresztül dolgoztak együtt. Minden hetes periódus letelte után a vezetők váltották egymást. Viszont a korábban szerzett tapasztalatok befolyással vannak az adott időszak kísérleti klímájára, vagyis a diákok magatartására. Ezt a problémát úgy próbálták feloldani, hogy mindegyik csoportban más és más sorrendben követték egymást a különböző vezetési stílusok.

Autokratikus vezetés

A csoport vezetője részletesen előírta a csoportfoglalkozások teendőit, meghatározta a tennivalókat, a csoport minden egyes tagjának részletes utasításokat adott arról, hogy az adott munkafolyamatban milyen tennivalókat kell elvégezni. Meghatározta, hogy mely diákok dolgozhatnak együtt, és ebben egyáltalán nem vette tekintetbe a diákok kívánságait, vonzalmait. Ha megdicsérte vagy kritizálta a résztvevőket, akkor kritikája vagy dicsérete inkább személyesnek volt nevezhető, mint objektívnek. A csoport vezetőjének elismerése és elmarasztalása egy olyanfajta hierarchiát hozott létre, amelyben kiskirályként uralkodott a csoport fölött.

Demokratikus vezetés

A tennivalókat úgy határozták meg, hogy a csoport tagjai a tevékenység megkezdése előtt megbeszélést tartottak, majd döntést hoztak.

Tehát a csoport vezetője közben „irányelveket” fogalmazott meg, javaslatokat tett. Az volt a feladata, hogy segítsen a csoportnak az általánosabb célok kialakításában, és alternatív megoldásokat javasoljon a célok megvalósítása érdekében. A vezető ellátta a csoportot információkkal, amikor arra volt szükségük.

A csoportvezetésnek az volt a célja, hogy a csoport önigazgatását úgy ösztönözze, hogy bátorítsa a problémák szabad megvitatását, elősegítse a csoport döntéshozatalát, és biztosítsa a többségi szavazat érvényesülését.

A vezetőnek objektíven kellett megítélnie az eredményeket akkor is, amikor megdicsérte vagy bírálta a csoport tagjait. Ennek az volt a célja, hogy bátorítsa és erősítse a csoport tagjaiban azt a gondolkodásmódot, amelynek során egyre inkább képesek lesznek saját maguk értékelni saját munkájukat, anélkül, hogy függő viszonyban lennének a vezetőtől.

Laisser faire (teljesen ráhagyó) vezetés

Eredetileg nem is tervezték a kutatássorozatba, csak az egyik kísérletnél az egyik demokratikus vezető munkája kudarcot vallott és így „iktatták be”.

A vezető nem vett részt a célok kitűzésében, nem adott semmiféle segítséget a célok elérésére és nem szólt bele a csoporton belüli partnerválasztásba. Akkor adott információkat, ha kérték. A munkafolyamatokban nem vett részt, nem dicsért és nem kiabált. Ez a klíma majdnem teljes szabadságot biztosított az egyén számára.

Eredmények

Autokratikus:

A csoportmagatartás engedékenynek és alázatosnak bizonyult. A diákok csak akkor éreztek ösztönzést arra, hogy tevékenykedjenek, amikor a vezetőjük jelen volt. Amikor a vezető elhagyta a szobát, a munka intenzitása csökkent. Néhányan ellenségesen viselkedtek a vezetővel szemben, az azonban rejtett maradt. Ebben a klímában nagy feszültség uralkodott a tagok között, az ellenségeskedés is gyakori volt, amely főként a csoport egy tagjára irányult.

Demokratikus:

A résztevők hatékonysága nagyobb volt a társas célok megvalósításában, és a munka céljainak elérésében. A csoport belső kohéziója erősebb volt, és csoportösszetartozás-tudat alakult ki. Élénkebbek voltak, kifejezték individualitásukat is. Ez a klíma ösztönözte a részvételt, a diákok jobban igényelték a tisztességes játék szabályait, és kevesebbet foglalkoztak a státuszbeli helyzetükkel. Kritikai megjegyzéseik objektívek voltak, kevésbé személyeskedők, mint a többi csoportban.

Laissez faire:

Megpróbálkoztak ugyan azzal, hogy közösen hozzák meg döntéseiket, de az együttműködésre irányuló törekvésük hamarosan meggyengült. A tagok időnként agresszíven viselkedtek egymással szemben, amit a megfigyelők részben tétlenségnek, részben az eredményesség hiányából eredő frusztrációnak és részben annak tulajdonítottak, hogy hiányzott a csoportból az a felnőtt, akit a csoport tagjai tisztelhettek volna. Egyetlen célt sem tudtak megvalósítani. A tagok magatartását a státusz-presztízs orientálta, és a csoporton belüli rend nagyon hamar összeomlott. A diákoknak csak a töredéke vállalkozott arra a foglalkozás végén, hogy kitisztítsa a helyiséget, míg a demokratikus csoportban önként jelentkeztek.

A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a demokratikus vezetés nemcsak nagyobb hatékonyságot, produktivitást eredményez, hanem kevesebb stresszel jár a csoport tagjai számára, és jobban kielégíti őket az ilyen légkörben végzett munka. Az emberi interakció sokkal hatékonyabb, mint az autokratikus klímájú csoportban, mégpedig azért, mert jobban ösztönzi a résztvevőket, jobban  motiválja őket a részvételre.

A demokratikus vezetésű csoportot meg kell különböztetni a laissez faire vezetésű csoporttól, mert az előbbi megköveteli a rendet és a tekintélyes személyt is.