1.      A szociálpedagógiai tevékenység meghatározása, célja, feladatai.

 Interdiszciplináris kapcsolatai

Szociálpedagógia: olyan tevékenység, amely a gyerek és az ifjúkorosztály kapcsolatai, tanulási, szociális,  problémáit egységben, komplex rendszerben kezelve elsősorban az érintett személyekkel, csoportjaival, valamint családjukkal együttműködve, másrészt a környezet erőforrásait mozgósítva segít a gyerek, fiatal és környezetének egyensúlyát megtartani, ill. a felbomlott egyensúlyát helyreállítani. Mindezzel hozzájárul a felnövekvő gyermek és fiatal optimális életvezetéséhez.

Gertrud Bäumer: „A szociálpedagógiai mindaz, ami nevelés, de nem iskola és nem család!”

Egyfajta nevelés, ahol egyrészt egy kívülről történő beültetésről és másrészt egy passzív átvételről van szó. A tanulási folyamatnak a másik ember által történő legintenzívebb elősegítése sokkal inkább egyidejűleg a legintenzívebb öntevékenység is.

Figyelembe kell venni, hogy e nevelés maga mindig közösségben megy végbe, állandóan a legkülönbözőbb szociális kapcsolatok hálójában zajlik, de emellett be kell látni, hogy az ember lényegét tekintve személy, létében önálló, cselekedeteiben pedig önhatalmú.

A szociálpedagógia színterei:

Oktatási intézmények , iskolák, óvódák (gyermekjóléti ügyek, ifjúsággondozás területe), benntlakásos intézmények, speciális intézmények, művelődési intézmények, családsegítő központok, gyermekjóléti szolgálat, gyermekvédelem, egészségügyi intézmények, családok, lakótelepek, maga az utca.

Feladata:

§         a társadalom valóságos működési szabályszerűségeinek felismerése elemzése.

§         a gyereket érintő társadalmi egyenlőtlenségek, problémahelyzetek és az ezeket kiváltó okok kielégítetlen szükségletek, veszélyeztető tényezők komplex szemléletű elemzése

§         az ember és környezete viszonyrendszerében a gyermek és a fiatal személyiségfejlődése, szocializációja és tevékenysége sajátosságainak, törvényszerűségeinek átfogó elemzése.

§         A különböző szoc. helyzetű gyerekek, fiatalok, csoportjaik és közvetlen családjaik és pedagógusaik számára adekvált (megfelelő) segítségnyújtás a szociális munka, a gondozás, a nevelés, oktatás, a szabadidő-pedagógia, stb. eszközeivel, ezen folyamatok tervezése, kivitelezése, ellenőrzése, értékelése és rendszerszemléletű elemzése.

§         A fiatalok és csoportjaik összekapcsolása problematikus élethelyzetek megelőzését, javítását szolgáló állami, szociális, oktatási, egészségügyi intézményi és társadalmi szociálpolitikai, jogi, érdekérvényesítő, gyermekjóléti és védelmi stb. szolgáltatásokkal és erőforrásokkal.

§         A kompetenciahatárok ismeretébe partneri kapcsolatok kialakítása és együttműködés más szakemberekkel, orvos, pszichológus, szoc. munkás, jogász, gyógypedagógus.stb.

A szociálpedagógusnak tudni kell:

1.      Kire irányul ( kit kell segíteni)

2.      Milyen a családi helyzete ( probléma okai)

3.      Felismerni a problémát

4.      Ismerni kell a folyamatok hátterét

5.      Szocioökonómiai státuszt ismerni kell

6.      Tudni, hogy a rossz körülményeknek mi a következménye ( munkanélküli szülő – rossz anyagi helyzet)

7.      Milyen a gyerek pszichés fejlődése egy adott teljesítményhez

8.      Jogos-e a pedagógus elégedetlen véleménye

9.      Mi a kliens és az intézmény problémája, mely intézmény tud segíteni a kliensnek vagy környezetének

10.  Mikor és mely szakembert kell megkeresni a problémával, a szociálpedagógus közvetíti vagy irányítja a tevékenységet.

A szociálpedagógus eszközei:

-         Megfigyelés, vizsgálat,

-         Tanácsadás

-         Gondozás

-         Szabadidős tevékenység

-         Nevelés

-         Egyéni törődés

-         Képviseli a klienset a hivatalos intézményeknél

Interdiszciplináris kapcsolatok:

1.                 pszichológia (fejlődéspszichológia, személyiségpszichológia, szociálpszichológia, magatartászavarok pszichológiája)

2.                 pedagógia

3.                 gyógypedagógia

4.                 szabadidőpedagógia

5.                 szociológia

6.                 jogtudomány

7.                 orvostudomány

8.                 szociálpolitika