4./ A Tétel

A. A szociális munka háttere: lakáspolitika, mobilitás, vándorlás és menekültpolitika.

Helyzetkép

A hátrányos lakáshelyzet szerteágazó. Legsúlyosabb eset a hajléktalanság, ami növekvő tendenciát mutat országunkban. Különösen súlyos a fővárosban, ahol számuk kb. 30 ezerre tehető, bár hivatalos ellátásban csak 4 ezren részesülnek. Másik nehézség a bérlakás, különösen az ország nyugati részeiben, ahol a lakbérek igen magasak. Az árak mellett az is gond, hogy nincs elegendő bérelhető lakás, részben azért, mert egyes lakás- és háztulajdonosok nem hajlandók kiadni ingatlanjukat bérbe. Különösen gyermekes családok esetében hátrányos a szűkös, zsúfolt, kis lakás (20%). Gyakran találkozunk személyekkel, akik (főképp idősek) panaszkodnak, hogy nagy a lakás, nem képesek télen felfűteni, ám lecserélni kisebbre, vagy bérbe adni néhány szobát, nem hajlandóak. A panel-lakás nagy száma külön gond. Szavatosságuk lejárt. Magán kézbe kerültek, a bizonytalan jövő is az új tulajdonosoké. A közművek hiánya (1,2%­ában nincs villany, 22,3%-ában nincs vezetékes víz) ugyan enyhébb probléma, de nyomasztó. Az is leterhelheti az embereket, ha több háztartás lakik együtt. Ebbe a kategóriába sorolható a háztartások 15%-a. Az új lakások komfortosak, de a vállalkozók ezeket méregdrágán árusítják, így sok ember nem juthat lakáshoz. Nyugati országokban 10 ezer lakosra évente 40-60 lakás épül, míg nálunk 22­28. A lakásállomány természetes pótlásához 45.000 új lakásra lenne szükségünk, míg a Statisztikai Hivatal 1998-as adatai szerint 28.130 lakás épült.

A mobilitás a népesség mozgását jelenti egy adott társadalomhoz viszonyítva. Megkülönböztetünk társadalmi és házassági mobilitást, valamint térbeli mobilitást.

A társadalmi mobilitás a társadalmi rétegek közötti mozgást jelenti lefelé vagy felfelé. Ez is lehet generáción belüli, vagy generáció közi. A generáción belüli, pl. amikor a kőművesből építészmérnök lesz (felfelé!), vagy a kőműves elzüllik, és csak segédmunkásként alkalmazzák (lefelé!). Generáció közi viszont, amikor a kőműves gyereke mozdul felfelé (mérnök), vagy lefelé (segédmunkás). A „kilépési mobilitás" szakmunkás apák értelmiségiekké lettek kb. 12,4%. A „belépési mobilitás" 21,5% (a vezető férfiak apja szakmunkás).

A házassági mobilitás a társadalmi rétegek közötti elmozdulást jelenti lefelé vagy felfelé a házasságkötés révén. Az orvos elveszi a takarítónőt (takarítónő felfelé), vagy az orvosnő hozzámegy a mentőautó pilótájához (lefelé).

A térbeli mobilitás (migráció) történhet országhatáron belül és országok között. Az országhatáron belüli népességmozgás (belső vándorlás) lehet elvándorlás (egyik településről a másikra költözik) vagy ingázás, amikor egyik településen lakik az egyén, és másutt van a munkahelye. A belső vándorlás különösen megnőtt az 1950-es években., míg az 1960-as évektől csökken (338 ezerről 221 ezerre 1986-ig). Az ingázás 1960-1980-ig nő (613 ezerről 1 millió 218 ezer napi ingázóra), ezután csökkenő tendenciát mutat. Az ingázók zöme (79%-a) fizikai munkás, 61%-uk naponta több mint egy órát utazik.

Az országok közötti (nemzetközi) vándorlás a bevándorlás (imigráció) és a kivándorlás (emigráció). Itt említjük a menekülteket, akiknek a száma igen magas, több mint 22 millió.

2. Háttér

A lakásprobléma országos gond volt és jelenleg is az. A lakáshiány az újonnan házasulókat is terheli, hátrányos helyzetbe kerül a családalapítás és a gyermekvállalás.

Sokszor a bérbeadók sem tudnak mérsékletet tartani az árakban, ami azután már a tanuló ifjúságot is hátrányos helyzetbe hozza. Gondoljunk, p1. a 40-50 ezer Ft lakbérre egy 20-25 négyzetméteres szobáért.

A mobilitás lehetősége ugyan hozzá tartozik a nyitott társadalomhoz, ám nem veszélytelen, különösen a szélsőséges formája. Vitathatatlanul hátrányos a társadalmi mobilitás lefelé. A felfelé ívelő mobilitás viszont emberpróbáló lehet: befogadja-e az a társadalmi réteg, ahová felemelkedett?

Az elvándorlás általában kényszerhelyzetből fakad, ugyanakkor gyökértelenné tesz, elveszti az egyén vagy a család támaszrendszerét (családi-, baráti- stb. kőrét). Egyedül kell létjogosultságot szereznie az új helyén. Az ingázás leterheli az ember idegzetét, testi-lelki energiáit, veszélyeztetheti a családot. A házassági mobilitás kétségessé teheti az adott házasság jövőjét. A nők könnyebben betudnak illeszkedni a magasabb társadalmi osztályba, a férfiak viszont nem bírják elviselni, ha feleségük többet keres, magasabb pozícióban van mint férjük.

A kivándorlás és bevándorlás egyértelműen gyökértelenséget hoz magával. Társulhat esetleg a menekült státus problémája. Az ENSZ 1951-es genfi Menekültügyi Egyezmény kimondja, hogy menekült az, aki saját hazáján kívül kénytelen élni.

3. Megoldás

A lakáspolitika hivatott arra, hogy megoldja, vagy - legalább is keresse a polgárok lakásgondjainak megoldását. Ebbe tartozik a panellakások szanálása, a kihasználatlan lakások megadóztatása (hogyne legyen kifizetődő bezártan tartani!), lakásépítési hosszúlejáratú kölcsönök biztosítása lakásépítés és lakásjavítás céljából, állami tulajdonú bérlakások építése, ahol a szegényebb rétegek is megfelelő lakáshoz juthatnak, a fiatalok lakáshoz jutásának hatásos támogatása, állami lakások és kertes házak építése eladásra. Az utóbbiak célja a magánszféra által épített és drágán áruba bocsátott ingatlanok árának mérsékelése.

A hajléktalanok, megsegítését szolgálja a Hajléktalanok éjjeli menedékhelye és Átmeneti szállása, ahol éjszakai pihenést és időleges tartózkodást biztosít az intézmény, ami lehet önálló, vagy a Családsegítő Szolgálat, illetve Máltai Szeretetszolgálat keretében (1993. évi CX. trv.). A Nappali melegedő elsősorban a hajléktalanok nappali tartózkodását szolgálja (1993. évi 111. trv. 78. §). Közgyógyellátásban részesülhet a hajléktalan alanyi jogon, ha rendszeres szociális segélyben részesül, ellenkező esetben normatív alapon egy évre jogosultságot állapít meg a közjegyző (1993. évi 111. trv. 49. §). A hajléktalan köztemetéséről a települési önkormányzat gondoskodik (1993. évi 111. trv. 48. §).

A hajléktalanok gondozásában sokat tesznek az önkéntesek és a civil szervezetek

A mobilitás főbb nehézségei:

Lakáskérdés, alkalmazkodási nehézségek, elgyökértelenedés, érzelmi elszegényedés, gazdasági elbizonytalanodás, a települések elnéptelenedése, a városok elszlumosodása.

Menekültpolitika

A menekültek jogait az 1997.évi CXXIX. trv. szabályozza a 24/1998. sz. kormányrendelettel. A faji, vallási, nemzeti alapon üldözöttek a menekültek, akiket hazánkban az állampolgárokra vonatkozó jogok illetnek meg, kötelességeik is hasonlóak. Nem rendelkeznek választójoggal, nem hadkötelesek, és nem tölthetnek be olyan munkakört, amelyet a törvény csak magyar állampolgároknak engedélyez (pl. a magyar egyetem rektora). Egyedi személyi okmányuk van, és kétnyelvű útlevelük lehet. Külön támogatásra jogosultak, valamint díjmentes magyar nyelvoktatásban részesülnek. Külön hatóság intézi ügyeiket: a Belügyminisztérium Bevándorlási ésÁllampolgársági Hivatala. Közvetlenül a települési önkormányzat jegyzője gondoskodik a jogos (pénzbeli, természetbeni és személyes gondoskodást nyújtó) ellátások folyósításáról.

Elszállásolhatók: a befogadó állomáson, szerződés alapján fenntartott szálláshelyen, idegenrendészeti hatóság által elrendelt kötelező tartózkodási helyen, idegenrendészet őrizeti helyén, vagy az engedélyezett _magánszálláshelyen.

Ajánlások:

1. Minden polgár joga, hogy lakáshoz jusson.

2. Állami lakások építése és értékesítése az elsődleges lakáspolitika.

3. A hajléktalanok intézményi és utcai ellátása nehéz feladatunk.

4. A mobilitás szükséges, de mérsékelni kell.

5. A mobilitás veszélyeire készítsük fel polgártársainkat.