13. Miért sajátos települési forma a magyar falu?

A faluszerkezet sajátosságai

-         Szorosabb társadalmi kapcsolatok

-         Hagyományosabb gondolkodás

-         Nagyobb fokú alkalmazkodás a társadalmi normákhoz

A hagyományos falusi társadalom jellemzője: A foglalkozásbeli homogenitás.

-         Az ipari jellegű foglalkozások megnyílnak a paraszti lakosság előtt is (elvándorlás és odatelepítés). A mg. ma kiegészít. Régen az ipar egészítette ki a fizetést. A falu foglalkozási struktúrájának differenciálódása állandósultnak tekinthető. (1960-ban a 85%-nál nagyobb agrárnépességgel rendelkező községek már csak 4%-át tették ki a településeknek. 1949-ben még 31% volt.)

-         Az integrációs mobilitás megnőtt. 1949-1962 között 1.5 millió átrétegződött. A hagyományos faluban a társadalom alapegységét nem az egyén, hanem a család alkotja, és a társadalmi kötelékek közül jelentőségben kiemelkednek a rokonsági kötelékek (nagycsalád). A „hadak” szerinti csoportosulás.

-         Házasság, válás és termelékenység demográfiai eltérései városon és falun. Születés az 1920-1921-es bp.-i átlag. Az akkor falusi átlag fele van ma.

-         Eltérések az iskolázottság, műveltség, kulturális ellátottságban, közművesítésben. Analfabétizmus falun nagyobb.

-         Elvándorlás és a község fejlettségi foka. 1965: községeink 1.2%-a városias jellegű és 13.3%-a erősen fejlett. A többi csökkenő tendenciát mutat.

a.      Hagyományos falusi közösséget elsősorban a helyhez kötöttség jellemzi. Ennek oka főként az, hogy a falu szerepe önmaga reprodukálásában volt (helyi termelés, csere, elosztás, fogyasztás), amely egyben a falunak a társadalommal szembeni zártságát is eredményezte. Az erős helyhez kötöttséget fokozta a helyi funkciókból fakadó helyi ismeretek, helyi információk kizárólagossága.

b.      E közösségek tagjai több szempontból is homogének voltak. Homogén volt tevékenységük formája (mg.), tárgya (föld) és foglalkozásuk jellege (paraszti munka)

c.      A múlt faluját nemcsak az jellemezte, hogy kizárólag paraszti gazdálkodást űző családokból tevődött össze, hanem a munkatevékenységnek csak a családi közösség adott keretet.

d.      Az emberi kapcsolatok hosszantartóak, személyesek, közvetlenek, nem véletlenszerűek, a kommunikációs csatornák szűkösek, fizikailag és technikailag lehatároltak.

e.      A fenti tényezők erős közösségi tudatot eredményeztek.

f.       A faluközösség és az egyén viszonyának elemzése megmutatja az egyéni magatartás erősen a helyi motívumok által irányított jellegét, egyrészt az egész helyi társadalom közvéleménye, értékei, normái másrészt a családi, rokonsági, szomszédsági kötelék-rendszere által.

A magatartás túlnyomórészt helyileg motivált jellege következtében igen gyenge a mobilitás. A geográfiai stabilitás is hozzájárul az erős csoportkohézióhoz. Az urbanizáció a hagyományosan zárt falusi települési forma szerkezetét is módosította: egyrészt a város területnövekedésével, vagy a város és falu között kialakult funkcionális viszony révén a falvak belekerülnek az egyes városok vonzáskörzetébe. A funkcionális kapcsolatok hatását, annak erősségét jelzi, hogy a város vonzásába került falu mennyire veszíti el zártságát, milyen mértékben válik egyre inkább a városi társadalom szerves részévé.

1.      Másrészt a vidéki ipartelepítés révén a hatvanas években megindult mobilitás magával hozza a tradicionális falvak városias szerepének kialakulását. Az urbanizáció hatására egyes falvak is növekedésnek indulnak, sőt egyes területeken összenövés is megfigyelhető. Ennek oka az a tudatos, a hetvenes években kialakított koncepció, miszerint ún. falukörzeteket hozzanak létre, ahol a központi funkciókat a „főfalu” és az ott centralizálódott intézmények látnak el. A tervben több ezer ilyen körzet „főfalu” és mintegy 2500 mellékfalu szerepelt.  A megvalósítás differenciáltan ment végbe.

2.      A falu a nyolcvanas évektől egyre nagyobb jelentőségre tesz szert. Lakóinak a korábbiaknál sokkal kulturáltabb életkeretet-, hétvégi pihenőhelyet-, „menekülési lehetőséget” biztosít a zsúfoltsággal szemben a városlakók számára. A városi lakosság falvakba való áramlása és ezzel a városi népesség csökkenése világjelenség. Ez a tény azért is figyelemre méltó, mert a falvak urbanizálása által reális alternatíva kínálkozik a városi létből fakadó szociális problémák megoldására. A megoldás természetesen feltételezi, hogy a vidék őrizze meg „falusias vonásait”(természetességét, tiszta levegő, csend). Egy ilyen települési forma jellegében, funkciójában alvóvárosként is jellemezhető.

3.      A városi lakósság (főleg Bp.) csökkenése, a falusi népesség növekedése az 1990-es évek közigazgatási önállósági törekvésekből is fakad, miszerint új agglomeráció alakul ki korábbi városrészeknek a fővárostól való elszakadása következtében.Megszűnt a falunak a tradicionális falusi társadalmat jellemző foglalkozási homogenitása. Ez részben az egész társadalom iparosodásának, részben a mg.-i munka technológiai átalakulásának, részben a falu növekvő funkcionális differenciálásának köszönhető.

           4.   A falusi értelmiségiek között a városban élőkhöz hasonlítva magasabb a mg.-i munkás és a

                 paraszti származásúak aránya.

           5.   A falusi származás még ma is hátrány a társ.-i mobilitásban.

          6.    Csökken a család termelési funkciója.

          7.   A család funkciójának változásával együtt csökkennek a demográfiai különbségek is falu és   város között.

A falu nyilvánvalóan település. A tájnak és az embernek bizonyos kapcsolata, mely egyformán magán

Viseli a tájnak és az embernek a hatását. A táj magában véve korlátokat szab az ember rátelepülésének, s

körülményeivel vagy határozottan, vagy vagylagosan, de valamiképp megszabja, hogy milyen és

mekkora embercsoportok települjenek rá.

Többszállásnyi egységnek az egybecsoportosulását teszi lehetővé a falu, tehát nagyobb

embercsoportnak  a letelepülésére ad alkalmat. A korlátozottság és a helyhez kötöttség azonban itt is

fennáll. A tér körülhatároltsága és  a termelési erők fogyatékossága határt szab a település

kiterjedésének, s ezzel egyúttal a falut is kötve tartja a táj. Az ilyen településnek is tájhoz kötött a

berendezkedése és a táj viszonyai szabják meg a benne folyó életet.

A magyar Alföldön az óriásfalvaknak, magános szállásoknak és a városhoz tartozó különös tanyáknak

egyedülálló tarkasága lepi el a tájat.