A nevelés tartalma és az életkori szakaszok

oRousseau szakított a korábbi mechanikus szimmetrikus életkori periodizációkkal. (Olyanokkal, mint például Comeniusé, aki négyszer hat esztendős iskolarendszert vázolt fel a Didactica Magnában.)

oA gyermeki fejlődés szakaszait öt periódusra osztja. Ezeknek egy-egy "könyv" (azaz fejezet) felel meg pedagógiai regényében az "Emil"-ben.

a) Első könyv: születéstől a beszédig (körülbelül kétéves korig) - testi nevelés

oEz a kisgyermek kora, akinek életét a gyönyör és a fájdalom uralma jellemzi. A gyermek gyenge, kiszolgáltatott lény, aki saját nyomorúsága ellen csak könnyekkel tud védekezni.

oRousseau pedagógiája gyermekközpontú, ennek ellenére határozottan elutasítja a dédelgető, kényeztető nevelést: "A gyermek első könnye kérés" - írja. "Ha nem ügyelünk rá csakhamar parancs lesz belőle. Azzal kezdi, hogy segítséget kér, s azzal végzi, hogy szolgálni kell neki. Így éppen saját gyengeségéből, amelyből kezdetben függésének érzése fakad, jön létre aztán a hatalom és uralkodás eszméje."

b) Második könyv: kétéves kortól tizenkét éves korig - az érzékszervek nevelése

oRousseau a hagyományos pedagógia képviselőivel szemben nem a jövendő felnőttet látja a kisgyermekben. Tiszteletben tartja a gyermekkort, segíti "játékaiban, örömeiben, varázsos ösztönéletében". A gyermek a jelennek él, lassanként képes lesz arra, hogy elemi vágyait kielégítse. Fokozatosan kapcsolatot teremt önmaga és a külvilág dolgai között. Gondolkodása az érzékeléssel kezdődik, lassan eljut az értelemnek arra a fokára, melyet Rousseau "érzékelő értelemnek" nevez. Könyvek helyett konkrét érzékszervi tapasztalatokat kínál Emilnek: "első mestereink a filozófiában a lábunk, a kezünk, a szemünk".

oAz egyes érzékszervek fejlesztésére ebben az életkorban különös gondot kell fordítani. Igen fontosnak tartja a tapintás, a látás, a hallás, az ízlelés és a szaglás érzékszerveinek a nevelését. Rendszeres testgyakorlást ajánl.

oRousseau ebben az életkori szakaszban nem akar tervszerű tanítást. Tizenkét esztendős koráig fölösleges oktatni a gyermeket. Olvasni is csak akkor tanuljon meg, ha "érezni fogja annak szükségét". S akkor is csak a játék kedvéért, hogy például egy ebédre szóló meghívót kibetűzhessen.

c) Harmadik könyv: tizenkét éves kortól tizenöt éves korig - az értelmi nevelés

oEzt az időszakot nevezi Rousseau az "értelem békés korszaká"-nak. A gyermeket még nem gyötrik a pubertás kor belső lelki feszültségei, szenvedélyes disszonanciái. A lelki harmóniának ezt a rövid periódusát kell felhasználni arra, hogy erőfölöslegét értelme képzésére fordítsa.

oMost már tudja, mi a különbség a játék és a munka között. Mégsem gyötrelem számára a tanulás, hiszen felébredt már benne "az ember természetes kíváncsisága minden iránt, ami közelről vagy távolról érinti".

oNevelője segítségével fedezze fel ő maga a természetet, a tudományokat. Az őt környező természet jelenségeinek vizsgálatával, gyűjtemények összeállításával, egyszerű kísérletek elvégzésével tanuljon földrajzot, csillagászatot, fizikát. (A könyvek közül egyedül Defoe "Robinson"-ját tartja alkalmas olvasmánynak.)

d) Negyedik könyv: tizenöt esztendős kortól a házasságkötésig - az erkölcsi nevelés

oEz az időszak Rousseau felfogása szerint az ember "második születésének" korszaka, ettől kezdve válik etikailag formálható lénnyé.

oEddig csak létezett, most már él. Vágyódik az emberek után, keresi a társaságot. Ettől kezdve szűknek bizonyulnak számára az élet zajától távol eső vidéki, falusi élet keretei: vissza kell térnie a városba, az emberi társadalomba.

oVissza kell térnie azért is, mert erkölcsi nevelése nem lehet teljes a társaságtól elzárt robinzoni magányában. Ebben az életkorban a természetes körülmények között nevelt Emil már felkészült a társas élet megpróbáltatásaira, hiszen "elméje pontos és előítélet-mentes, szíve szabad".

oA szív nevelésével szorosan összefügg a vallásos nevelés: ennek is most jött el az ideje.

oRousseau a szexuális nevelést is igen fontosnak tartja. Nagy hangsúlyt fordít arra, hogy a gyermek természetes nemi érését ne siettessék külső hatások.

e) Ötödik könyv: Sophie nevelése.

oHa Emil nevelését figyelemmel kísérve forradalmian új gondolatok sokaságára bukkantunk, akkor a nőneveléssel foglalkozó fejezetet olvasva csalódnunk kell. Ebben a kérdésben ugyanis századának legelmaradottabb felfogását képviselte.

oA férfi és a nő Rousseau szerint két hasonló teremtmény gyökeresen eltérő formában megalkotva. Míg a férfi lelkialkatát az aktivitás és erő, a nőét a passzivitás és gyengeség jellemzi. A nő élete végéig kiskorú marad: előbb apjának, majd férjének alárendelve él. A férfi cselekedeteiben saját autonóm egyéniségét követheti, a nő ezzel szemben köteles a közvéleménynek, a konvencióknak engedelmeskedni.

oEmil leendő feleségének, Sophie-nak a nevelése is ennek megfelelően történik. Legfőbb célja a házias erények elsajátíttatása, a kecses modor és a mély érzelmek kibontakoztatása. Mindemellett a helyesen nevelt nő "jól olvas a férfi szívéből", szellemes társalgó, kiváló megfigyelőképességgel rendelkezik. Férjével együtt ideális harmóniát alkot.

A nő

         Az ideális nőről alkotott elképzelését jól érzékeltetik a következő sorok: "Sophie nem szép, de az ő oldalán a férfiak elfelejtik a szép nőket, a szép nők pedig elégedetlenkednek önmagukkal. Első pillanatra csinosnak is alig mondható. De minél tovább látja az ember, annál inkább megszépül. Nyer ott, ahol annyi más veszít; amit pedig megnyert, többé nem veszti el. [...] Nem kápráztat el, de érdekel."

Emile et Sophie ou les solitaires, azaz: Emil és Sophie vagy a két magányos

         A könyv kevéssé ismert, töredékben fennmaradt folytatásában az ifjú pár gyermekének nevelését bízza a házitanítóra. Az idill mégis törékenynek bizonyul: a gyermek meghal, s a városba való visszatértük után Sophie is hűtlen lesz férjéhez.

         Emil elhagyja a "hitvány" házasságtörőt, útra kel, hogy bejárja a világot, de vándorlása során foglyul ejtik. Végül rabszolgaként találja meg élete célját: zendülést szervez az elnyomók ellen. Rousseau világosan látja saját kora égető problémáit: az ellentmondást az ember individuális és szociális meghatározottsága, a természetes életmód és a társadalmi konvenciók között.

         Nincs kiút: a természetes módon nevelkedő Emil és a számára nevelt Sophie házassága a romlott társadalom közegében szükségszerűen kudarcba fullad. A "Magányosok" drámája így végső soron megkérdőjelezi az "Emil"-ben kifejtett pedagógiai elvek nagy részét.

Emil hatása

oRousseau felfogása később átalakult: az individualista pedagógia fokozatosan társadalmi-állampolgári neveléssé formálódott.

oRousseau pedagógiai gondolatvilága ellentmondásaival ma már megkérdőjelezhető vélekedéseivel együtt is fordulópontot jelentett a pedagógia elméletének és gyakorlatának történetében. Az "Emil" hatása rendkívüli: elementáris erővel befolyásolta a rákövetkező évszázadok pedagógiai gondolkodását és a nevelés gyakorlatát.

oA huszadik század reformmozgalmai nem érthetőek meg gondolatvilágának ismerete nélkül. Századunk reformpedagógiai mozgalmának képviselői közül szinte valamennyien kötődnek Rousseau pedagógiai elképzeléseihez.

A magyar gyermektanulmányi mozgalom

         A 19. század végén hazánkban is termékeny talajra talált a gyermek sajátosságait sokoldalúan tanulmányozó mozgalom: a pedológia, vagy - ahogyan Nagy László elnevezte - a gyermektanulmányozás. A gyermekre vonatkozó anatómiai, biológiai, szociológiai ismeretek összegzése mellett mindenekelőtt a kísérleti lélektan és az ennek talaján kibontakozó gyermekpszichológia szolgált e pedagógiai irányzat hátteréül.

Nagy László

oA fiatal Nagy László (1857-1931) a budai tanítóképző intézet pedagógia és lélektan tanáraként foglalkozott a kísérleti lélektan és a gyermekpszichológia kérdéseivel. 1889-ben megalakult a Magyar Tanítóképző Intézeti Tanárok Országos Egyesülete, melynek főtitkára Nagy László lett. Ugyancsak őt választották meg az egyesület közlönyének, a "Magyar Tanítóképző" c. folyóiratnak a főszerkesztőjévé. Az egyesület közgyűlésein és a folyóirat hasábjain egymás után jelentek meg a tanítóképzés fejlesztését sürgető cikkek, a pszichológia és pedagógia oktatásának aktuális kérdéseivel foglalkozó előadások, illetve tanulmányok.

oNagy László - mint az egyesület főtitkára és a közlöny főszerkesztője - jelentős szerepet játszott az 1896-ban Budapesten megrendezett II. Országos és Egyetemes Tanügyi Kongresszus előkészítésében és szervezésében.

Magyar Gyermektanulmányi Társaság

         Hosszas szervezőmunka eredményeként - melyben Nagy László oroszlánrészt vállalt - 1906-ban végre megalakult a Magyar Gyermektanulmányi Társaság. Nagy László élete ettől kezdve szervesen összefonódott a gyermektanulmányi mozgalommal. Közvetlen munkatársa így emlékezett meg róla: "Nagy László ez időtől kezdve egészen a gyermektanulmányozásé. Minden perce ezé, a legteljesebben és a legönzetlenebbül. Ennek érdekében apostol és harcos, agitátor és tudós egy személyben; tanul és tanít, bírál és buzdít, serkent és híveket toboroz, anyagi támogatás után jár, remél és csalódik. De soha nem csügged."

A gyermek

oA társaság hamarosan széles körű tevékenységet fejtett ki a gyermekközpontú pedagógiai felfogás népszerűsítése érdekében: tanfolyamokat szerveztek pedagógusok részére, könyveket, folyóiratokat adtak ki stb. Ilyen volt "A gyermek" című lap, amely - Nagy László főszerkesztésével - 1907-ben jelent meg először, és egészen 1943-ig rendszeresen közölt pedagógiai-pszichológiai tárgyú cikkeket.

oA gyermektanulmányozás budapesti központján kívül hamarosan vidéki fiókkörök is létrejöttek. 1914-ben már 4000 tagot tartott nyilván a társaság. A mozgalom nemcsak a neveléstudomány művelőinek figyelmét keltette fel - a herbartiánus pedagógia képviselői nem rejtették véka alá ellenérzéseiket - hanem a pedagógustársadalom legszélesebb rétegeiben keltett visszhangot.

A pedagógia kritikája

o"A gyermektanulmányozás megindulása előtt - írta Bognár Cecil pszichológus, a budapesti bencés gimnázium tanára - a pedagógia majdnem kizárólag értéktudomány volt. Feladatának azt tekintette, hogy megállapítsa, milyennek kell lennie az embernek, tehát mivé kell nevelni a gyermeket, mely erényeket kell megszereznie, mire van leginkább szüksége a kultúrjavakból, vagyis mi az az ismeretanyag, amit meg kell tanulnia.

oA pedagógia megalkotta az emberi ideált, kitűzve a nevelés célját. Az eszközök megválogatásánál a célt tekintette, de kevéssé vette figyelembe a nevelendő gyermek testi és lelki sajátosságait. Könnyen érthető ebből, hogy az eszközök megválogatása nem volt mindig szerencsés és a nevelés módszere nem mindig a legjárhatóbb utakon vezetett a kitűzött cél felé."

Iskolakísérletek

oA gyermektanulmányozás elveit kívánta a gyakorlatba átültetni két olyan budapesti intézmény, amely a maga korában európai hírnévre tett szert. Az egyik a Domokos Lászlóné vezetésével 1914-1949 között működő "Új iskola", ahol 6-18 éves leányok tanultak; a másik pedig Nemesné Müller Márta 1915-1943-ig fennálló intézete, a "Családi Iskola". Ide 6-10 éves fiúk és lányok jártak.

oAz Új Iskola tantervét maga Nagy László készítette el, Domokos Lászlóné "ritka hűséggel, okossággal és tisztánlátással" valósította meg. A nevelés-oktatás legfőbb meghatározója "a gyermek életkorának belső törvényszerűsége" volt. A pedagógusok bizalmas, közvetlen kapcsolatot alakítottak ki növendékeikkel, igyekeztek felébreszteni bennük az aktivitást, öntevékenységet, a munka szeretetét.