|
11. / A Tétel
A szerk. 2008.04.28. 08:47
Hátrányos helyzetűek: betegek, állami gondozottak,
kisebbségiek, tünetek, kezelésük
11. / A Tétel
Hátrányos helyzetűek: betegek, állami gondozottak,
kisebbségiek, tünetek, kezelésük.
1. HELYZETKÉP
Kisebbség fogalmát tagolhatjuk (1) társadalmi kisebbségekre, mint pl. a szegények, (2) nemzeti kisebbségekre, mint az erdélyiek és (3) nemzetiségi (etnikai) kisebbségekre, mint pl. a németek. A nemzeti kisebbségek közül legjobban megbecsült az Erdélyből betelepült (52%), de ide tartoznak még a Felvidékről vagy Délvidékről visszahonosított polgártársaink is. A nemzetiségi kisebbségek közül legkedveltebb a német (75%), legkevésbé a cigány (20%).
2. HÁTTÉR
A kisebbségi sors általában megviseli a szenvedő alany tűrőképességét: igazságtalannak ítéli helyzetét, indulatai fokozódnak, esetenként szembehelyezkedik azokkal, akik nem tartoznak az ő soraiba, sőt a sorstársaival is meggyűlhet a baja.
A szegénység mindenképpen kapcsolatba hozható az iskolázatlansággal, illetve a munkanélküliséggel. Mivel a "Gyermek és családközpontú Magyarország" még várat magára, a gyermekvállalás, legalább is a több gyermek vállalása szegénységet okozhat a családnak. A szegénység könnyen reménytelenségbe, kilátástalanságba sodor.
A nemzeti kisebbség is küzd gazdasági nehézséggel, de főképp a gyökértelenséggel. Rokonai mind otthon (pl. Délvidéken) maradtak. Boldogulása tehát megnehezített, támaszrendszere nincs, kivéve talán a vallási közössége.
A nemzetiségi (etnikai) kisebbségek közül a legszorongatottabb helyzetben a cigányság (roma) él. A többi kisebbség jobban érvényesül. Köztük különösen a németek elismertek. Talán a legkevesebbet tudunk a zsidóságról, akiknek erős családi, iskolázottsági és gazdasági háttere van. Identitástudatuk hangsúlyos, a magyarságé bizonytalan.
A cigányság képességei hiába felelnek meg egy átlagos magyar állampolgár képességeinek, ha nincs megfelelő motiváció. Sokan kimaradnak, különösen a középfokú oktatásból. Lakásaik 54%-a nem felel meg az átlagos színvonalnak. Az írástudatlanság - az iskolai kötelezettség ellenére - megjelenik körükben, magasabb az alkoholizmus, mint az átlag népességnél, sőt a bűnözés is elterjedtebb.
3. GONDOZÁS
ˇ A szegénység ellen az egész társadalomnak küzdenie kell. Közérdek az életszínvonal emelése. Leghatásosabb eszköz a képzés, a munkahely-teremtés, a bérolló mérséklése és a bérek emelése. A képzésben biztosítani az esélyegyenlőséget.
ˇ A magyarság testéhez tartozó (nemzeti) csoportjainkat egyaránt meg kellene becsülnünk és minden törvényes, jogos eszközzel támogatni. Ilyen törekvések léteznek is, p1. a státustörvény.
ˇ A nemzetiségi kisebbségeket egyenjogú polgárokként kell kezelni. Cél, hogy minden magyar polgár büszke legyen hazájára.
ˇ Nehéz eldönteni, hogy az integrált (összevont) vagy a szegregált (elkülönített) nevelés a hasznosabb.
ˇ Legégetőbb a roma kisebbség esete, ahol a nemzetiségi gyermekek még nyelvi problémákkal is küzdenek, de kultúrabeli eltéréseik is nagyobbak, mint az egyéb etnikai kisebbségek zöménél. A cigányság számára az integrált oktatás elitképzés, ahol ők eleve lemaradnak, nincs esélyegyenlőségük. A cigányság számára oktatási modellek kialakítása ajánlott: az iskolaérettség javításával, cigány felzárkóztatási programokkal, cigány kisebbségi oktatással
ˇ Sürgősen gondoskodni kellene a roma szülők iskolázásáról is.
ˇ Az egyházak jó példával járnak a kisebbségek gondozásában, mint a Cigánymisszió (Nyíregyházán) és az Országos Menekültügyi Szolgálat (Bp.).
Néhány ajánlás:
1. A magyar össznépesség iskolázottságát növelni kell.
2. A felnőttképzést szorgalmazni kellene ismét, hogy a munkanélküliség csökkenhessen átképzés útján is.
3. Serkentse a közös haza szeretetére polgárainkat a média is. A válaszfalakat bontsuk le, minden egymásra mutogatás ártalmas.
4. Erősítsük a cigány nyelvhasználatot az iskolákban.
5. A "pozitív diszkrimináció" is segíthetne, amikor bizonyos anyagi vagy kulturális kedvezményekkel segítenénk az alacsonyabb életszínvonalúak felemelkedését.
6. Az iskolai és felnőttoktatásban, valamint a médiában biztosítani kellene a multikulturális tartalmakat.
1. HELYZETKÉP
A népesség elöregedésével országosan növekszik a betegek száma. A koraszülések is ugyanezt eredményezik. A koraszülöttek 50%-a képtelen egészséges életvitelre, testi vagy lelki betegséggel fog rendelkezni.
A leggyakrabban előforduló betegségek hazánkban a mozgásszervi betegségek, ezt követi a szemkárosodás, lúdtalp, túlsúlyosság, neurózisok, magas vérnyomás, asztma, allergiás bőrbetegségek, gombás bőrbetegségek, halláscsökkenés, már egész fiatal korban.
Magára a betegségre különböző módon reagálunk. A betegségtagadók elutasítják a tényt, és nem vesznek tudomást bajukról. Nem panaszkodnak. Munkájukba temetkeznek. A betegségtől félők túlzottan figyelik magukat, szervezetük működését. Testük apró jelzéseit felnagyítják. Félelmük több gondot jelent, mint betegségük. Emiatt kimeríthetik szervezetük védekező erőit. A betegségkeresők tudatosan vagy tudattalanul betegszerepre törekszenek. Ezzel könnyebb az életük, kímélik őket. Olyan gyöngédséghez jutnak, amelyben egyébként nem lenne részük. Valóban betegnek érzik magukat. Végül az elfogadó beteg számol a tényekkel, mérlegeli lehetőségeit, keresi a gyógyulást. Képes szembenézni a helyzettel.
2. HÁTTÉR
Közismerten rossz hazánk polgárainak egészségi állapota. Temérdek a beteg ember. Az egészség romlás főbb okai: Értékrendszerzavar, kiforratlan értéktudat. Az ember, az emberi élet, az egészség alacsony értékelése. Emberi közösségek, kapcsolatok, társadalmi támaszrendszer hiánya. Egészségtelen életmód. Nyomott életmód miatti feszültség. Szabados és fegyelmezetlen élet.
Betegeink legfőbb pszichoszociális problémái: depresszió, családi konfliktusok, erős szorongás, a betegség és a helyzete miatt, pszichoszomatikus tünetek (álmatlanság, bélműködési zavarok stb.), pénzügyi nehézségek, érzelmi leterheltség a kórházi helyzet, vagy a családi állapot miatt.
3. GONDOZÁS
Minden beteg megértést és elfogadást vár el környezetétől. Ezt szorgalmazza az Egészségügyi Világnap, április 7-én. Ennek hiánya ellenérzést kelt benne és erősíti betegségtudatát, hiedelmeit, viselkedésmód át.
Az ápolás: lázmérés, mosdatás, sétáltatás stb. az ápoló feladata. Gond az, hogy a betegek nagy többsége nincs felkészítve betegségére, ezért a kiszolgáltatottsági érzete nagyobb. Szeméremérzetét (csökkentértékűségét, szégyenérzetét) tiszteletben kell tartani.
A szociális szakember (szociális munkás, szociálpedagógus) kulcsfigura az egészségügyben. Nem ő adja ugyan a gyógyszereket, de lényegesen hozzájárul a gyógyuláshoz. Számos egészségügyi szakember bizonyítja, hogy a gyógyításnak és betegellátásnak szociális vonatkozása van, szociális segítés nélkül nincs esélye a modem egészségmegőrzésnek, megelőzésnek, de a gyógyítás sem eléggé hatékony nélküle. Nem vita tárgya, hogy a pácienseknek nem csak gyógykezelést kell nyújtani, hanem teljes (szomatikus, pszichés és szociális) támogatást.
A szociális szakember feladatai: aktívan együttműködik az orvossal, ápoló személyzettel, betegekkel, családjukkal és környezetükkel (pl. iskola). Szószólója, védelmezője a kliens jogainak. Szociális szolgáltatást szervez, tanácsot ad. Segíti az összhang megteremtését az ápoló személyzet, az ápolók és orvosok, az orvosok és betegek között. Ezen kívül hirdeti az otthoni betegellátás és szolgáltatások előnyeit és lehetőségeit. Segíti a családtagok támogató szerepét. Igyekszik szervezni a betegek "szabadidős tevékenységeit". Ismerteti a betegségeket és megelőzésük, kezelésük lehetőségeit. Levezeti a stresszeket. A betegeket az önsegítő csoportok felé irányítja. A súlyos betegeket kíséri a halál felé. Enyhítik az elveszített szeretett személy felett érzett fájdalmat. Emberségesebbé teszi a kórházi környezetet. Erősíti a szolidaritást. Integrálja a kezelést.
A szociális szakember munkája az egészségvédelemben:
1. Az egészséges életvitel kiváló "tanítója". A szociálpedagógus az iskolában, gyermekotthonban és egyéb intézményekben végez prevenciós munkát. Közreműködik az életviteli (DADA, CHEF stb.) programok szervezésében és lebonyolításában. Előadásaival, önsegítő csoportok szervezésével előre lendíti a szabadidő- és életviteli kultúrát.
2. Házi betegellátás keretében minden dolgozónak garantált (1992. évi XXII. tv. 137. §) 15 munkanap betegszabadság, amikor a keresőképtelenséget az orvos igazolja. Erre az időre a munkavállaló távolléti díjának 80%-át kapja. Súlyosan fogyatékos (látás, hallás, értelmi, mozgásszervi, halmozottan fogyatékos) személynek havi rendszerességgel jár. A munkáltató fizetés nélküli szabadságot köteles biztosítani a 12 évnél fiatalabb beteg gyermek otthoni ápolása esetén (1992. évi XXII. tv.). Gyermekápolási táppénz jár a szülőnek (apának vagy anyának, esetleg nagyszülőnek is) az egyévesnél fiatalabb gyermek esetén az egész évre, 1-3 év közötti beteg gyermeknél 84 naptári napra, 3-6 éves betegnél évenként 42 (egyedül nevelőnél 84) naptári napra, 6-12 éves beteg gyermek esetében évente 14 (egyedül nevelő esetén 28) napon át (1997. évi LXXXI. tv. 46. §).
Gyermekgondozási segélyre jogosult a szülő vagy nagyszülő, ha tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos gyermeket gondoz annak betöltött 10. életévéig (1998. évi LXXXIV. tv. 20. §). Házi segítségnyújtásban részesülhet az a beteg, akinek gondozója a beteg napközbeni ellátását nem, vagy csak részben képes ellátni (1993. évi 111. tv. 63. §). Az idősek gondozóházában nyer átmeneti elhelyezést a 18 életévét betöltött beteg személy, aki önmagáról betegség miatt időlegesen képtelen gondoskodni (1993. évi 111. tv. 80. §). Ápolási díjban részesül az a felnőtt hozzátartozó, aki otthonában gondozásra szoruló rokonát ellátja. (1993. évi 111. tv. 40. §).
3. Szanatóriumban és rehabilitációs intézményekben jelentős a szociális szakember szerepe. Részben a betegek szociális ügyeinek intézésében, gondjaik és bajaik megoldásában, másrészt szabadidejük megszervezésében nyújt segítséget. Ugyanakkor a személyzet ügyes-bajos dolgaiban is tanácsokkal szolgálhat.
4. Kórházakban, különösen a gyermekosztályon nagy szerepet tölt be a szociálpedagógus. Elláthatja a kisebb kórház szociális gondozását, amikor a kliensek és az alkalmazottak szociális ügyeinek és kapcsolatrendszerének megoldását egyengeti, segíti, vagy a páciensek szociális gubancait oldozgatja, és szabadidejükben segíti őket a kreatív időtöltésben. Gyakorlati terápiákkal (zene- rajz-, dráma-, báb és lovasterápia stb.) nagyban segíthetjük a betegek gyógyítását.
5. Egyéb egészségügyi intézményekben is alkalmazható szociálpedagógus. Az egyik belgyógyász szakorvos kért meg, hogy küldjünk gyakorlatra hallgatóinkból magánrendelőjébe, mert páciensei egy részének igazából szociális és életviteli tanácsadásra és nem gyógykezelésre van szüksége.
A Terhesgondozó pusztán egészségügyi gondozást biztosít a kismamának. A szociálpedagógus alkalmazása kiegészíti ezt a szolgálatot és szociális, érzelmi ellátást biztosít a gyermeket váró asszonynak és családjának, segítve őket szociális, érzelmi, párkapcsolati, esetleg gyermeknevelési problémáik kezelésében.
Néhány javaslat a betegek gondozásához:
1. Legyünk megértő szeretettel a gyermek, felnőtt és idős betegekhez. Ezzel segítjük gyógyulásukat. 2. Kezeljük a beteg lelkét: pszichikai és szociális bajait is.
3. Segítsük az összhangot az ápoló személyzet és a betegek között.
4. Az egészséges életvitel megtanítása különösen szükséges hazánkban.
5. A betegek gyógyulása érdekében működjünk közre a szakemberekkel és a különböző segítő intézményekkel.
A tömeg (tömegesített óvodai és iskolai nevelés, oktatás, gyermekotthonok, szociális otthonok, lakótelep, üzem stb.) hatására az egyén viselkedése megváltozik. A személyiség torzulása főképp a következőkben jelenik meg:
1) A társas kapcsolatok elszegényednek, lekorlátozódnak, a személyek elidegenednek egymástól.
2) Gyakoriakká válnak az érzelmi kifakadások, veszekedések, "robbanások".
3) A felelősségtudat lecsökken, megjelenik a tömegember, aki csak saját vágyai kielégítésével, vagy kisvilágával törődik.
4) Beidegződnek a védekezési szokások (alakoskodás, hazudozás, túlélési stratégiák, mint a lopás, mások félrevezetése stb.)
Hirsch, Bowley és Spitz kutatásai szerint a csecsemőotthonokban és bölcsődékben hospitalizálódnak a kicsik, fejlődésükben lemaradnak a családban neveltekkel szemben. Megjelennek a zavaraik: étvágytalanság, alvászavar, állandósul a bevizelés, újszopás, körömrágás, beszédzavar, dühkitörés. A gyermekotthon gyermekeivel több fegyelmi gond is van, mind a gyermekotthonban, mind az iskolában. A lakótelepen élők között ismert a nemtörődömség egymás gondjaival: néha még azt sem ismerik, aki közvetlen tőszomszédságukban lakik. Az összetűzések is gyakoribbak, mint pl. a kertes-házban élők között. A szociális otthonokban is erős az elidegenedés a lakók között, ami csak részben magyarázható életkorukkal.
A leírt jelenséget "tömeghatás tünetcsoportjának" nevezzük. A Chicagói Egyetem kutatói szerint legkönnyebben tetten érhető ez a jelenség a nagyvárosokban. A tömeghatásra megnő a deviancia (bűnözés, prostitúció, alkoholizmus, kábítószer-fogyasztás), de szaporodnak az egyéb társadalmi problémák is (szegénység, betegség, agresszivitás, csecsemőhalálozás). Az okok igazán a tömeg (nagyváros) névtelensége (anonimitása), szétesett jellege, a meggyengült szociális ellenőrzés, a különböző világnézetek és értékrendek ütközése, az erkölcsi sokszínűség.
Lényegében a család légkörének, melegének hiánya áll mögötte. Az intézeti, tömegesített légkör, érzelmileg leterheli az egyéneket.
Állami gondozottak szindróma tünetcsoport. A gyerekek kapcsolatteremtő képessége gyenge, vagy egyáltalán nincs. Nem tud komolyan kapcsolódni máshoz. Érzelmi kitörés jellemzi őket, tűrőképességük nagyon kicsi. Nem tudnak bízni az emberekben, mert gyakori az eltérő bánásmód. Védekezési mechanizmusként alakul ki, hogy lop, vagy hazudik. Ha a gyermek tartósan vagy csak egy időre állami gondozásba kerül, sebet kap. Érzelmi megterhelés miatt a gyermeknek viselkedési zavarai lehetnek.
Gyermek és ifjúságvédelmi otthon:
A társakkal való kapcsolat korlátozott. A gyerekeknek társaságra van szükségük és nem tömegre. Így nem lesz barátkozó. A nevelők részéről eltérő bánásmód, eltérő nevelési elvek a gyermek számára zavaró lehet. Nem alakulnak ki az erkölcsi elvek, normák.
Lehetőség: minél kevesebb nevelő egy csoportra, lehetőleg állandó nevelők, és az elveket egyeztetni.
Károsító nevelési helyzetek: intézeti légkör, nevelő magatartása.
A gyermek menekül az intézetből, védekezési szokások alakulnak ki. A gyermek érzelmileg terhelt, sérült lesz. Fontos lenne a családi jellegű kis csoportok létrehozása, vagy a gyermek kihelyezése családokhoz, az örökbefogadás szorgalmazása.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
