3. TÉTEL

SZOCIÁLIS GONDOSKODÁS AZ ÉRETT KÖZÉPKORBAN (XI-XIV. SZ.)

Megváltozott politikai, társadalmi helyzet

A 14. században jelentős változások következtek be. A sötét középkorban a vándorlás és a barbár népek betörései megszűntek, így a kialakuló királyságok évszázadokig fenn tudtak maradni.

§  Jelentősen megváltoztak a gazdasági viszonyok. Mezőgazdasági fejlődés következett be: alkalmazni kezdték pl. a szélmalmot, bevezették a kétnyomásos gazdálkodás helyett a három nyomásos gazdálkodást, és a vetésforgót. A fejlődés következtében növekedett a gazdasági termelékenység, és ezzel párhuzamosan a lakosságszám is.

• Az 5. 6. századdal ellentétes ez a folyamat, hiszen a városok ismét fejlődésnek indulnak. Ezáltal a szociális problémák ismét városi problémák is lettek (nem csak falusiak). Új fajta – városi – szegénység jött létre, melyet új módon kellett kezelni, mert a Bencés kolostorok a falvakban ezt felvállalni már nem tudták. Ilyen új intézmény lett a KÁPTALANI ISPOTÁLY.

(A 9. századig az egyház kötelékében 2 csoport létezett a szerzetesek és a világi papok. A 8. és 9. századokra Európában megkezdődött egy mozgalom, mely a Kanonoki Mozgalom elnevezést kapta. Ennek lényege: A világi papok számára a szerzetesi életmód jelenti az igazán keresztény szemléletet. A püspökök „kitalálták”, hogy a világi papok is éljenek szerzetesi módon. Akik ezt vállalták, ők voltak a Kanonok. A püspöki intézményt nevezték Káptalannak. Az ennek keretében létrehozott szegényházak a Káptalani Ispotályok.)

A Káptalanok feladata volt az ispotályok létrehozása, melyek a városokban a püspöki templomok mellett jöttek létre, így alkalmasak voltak a városi problémák megoldására.

Magyarországról keveset tudunk, itt is léteztek káptalani ispotályok, de a forrásanyag hiányos, csak 8 oklevél maradt fenn. Régészeti feltárások nem értek el eredményt, csak feltételezések vannak.

A 11. század után új lendületet vett ez a Kanonoki Mozgalom, ekkorra szinte minden püspöki templom mellett volt ispotály, míg korábban nem így volt. Hasonló feladatokat láttak el mint a Bencések, de városi szinten.

A Káptalani Ispotályok mellett az érett középkorban fontos szerepet játszottak az ISPOTÁLYOS vagy LOVAGRENDEK.

Ezeket egyfajta középkori civil szervezeteknek tekintették. De itt világi emberek fogtak össze azzal a céllal, hogy betegeket ápoljanak, szegényeket segítsenek. Kezdetben baráti társaságokként szerveződtek, majd szabályzatokat alakítottak ki. Általában 3 rétegből álltak:

-          Lovagok (elsősorban katonáskodtak)

-          Papok (hit kérdéseivel való foglalkozás a feladatuk, a lelki gondozás)

-          Világi-laikus testvérek (munkavégzéssel foglalkoztak).

Nem mindegyik ispotályos rend alakult át lovag-renddé. Ilyenkor a szervezetődés ugyanaz, csak lovagok nem tartoznak közéjük.

3 ispotályos és lovagrendet említhetünk:

1. Antoniták
2. Johanniták
3. Szentlélekről elnevezett ispotályos rend.

1)    Antonditák ispotályos rend

§  1089-ben hozták létre Dél-Franciaországban Bibie faluban. Szent Antal (egyiptomi szerzetes) Krisztus után 369-ben halt meg, hamvai Dél-Franciaországba kerültek, ahol sírja csodatévő hellyé vált, itt alapították meg az ispotályos rendet. Ez a rend egy középkor súlyos betegség hatására alakult. (Szent Antal tüze; Szent-tűz; Szegény ember betegsége stb.) A betegség tünete a furcsa belső tűz fájdalommal, belülről elüszkösödött végtagok, melyek le is eshettek az még az ember életében.

§  1095-ben építenek egy Ispotályt és ettől kezdve itt fogadják az ide zarándokokat. Két gyógymódot alkalmaztak. 1) Fűszeres bor 2) Szent-Antal balzsam. Mindegyikkel enyhítették a fájdalmakat. Egy idő után már szegény-gondozással is foglalkoztak, és igyekeztek Európa-szerte ispotályokat létrehozni. 1200 körül már több mint 350 volt. Nagy szerepet játszottak a szegénység és a betegség kezelésében.

§  A legtöbb rendház a reformációig, 1777-ig fennmaradt, majd egyesültek a Johannitákkal, ami a mai Máltaiak alapja.

§  Kéregetésből tartották fenn magukat, malac colt a jelképük, mivel a falvakban azt kaptak.

§  Magyarországon 3 ház létezett: Darócon, Pozsonyban és Segesváron.

2) Johanniták

§  Szervezetük összefüggött a keresztes háborúkkal. Jeruzsálemben ispotályok már korábban is léteztek, azonban a középkoriak nyomán a legfontosabb a János templom mellett létrejövő, mely a Johannita nevet kapta.

§  A középkor nyomán komoly szociális válság jött létre, a meglévő ispotályokat így bővíteni, újítani kellett.

§  A Johanniták Jeruzsálemből indulva gyorsan fejlődtek. 1113-ban erősíti meg őket a pápa. 1137-ben már harcolnak is az arabokkal, tehát nem csak betegeket gyógyítanak, hanem ettől kezdve lovagrendként is szerepelnek a már említett 3 rétegből felépülve.

§  A Johanniták nagyon gazdag renddé váltak, Európa összes országában rendelkeztek kisebb-nagyobb birtokkal, mely vagyont Jeruzsálemben költötték el, az ottani, ill. Szent földön létrehozott ispotályokra fordították.

§  A Jeruzsálemi ispotály volt a legnagyobb és legfontosabb.

§  A szegénység összes válfaját kezelték nemre és felekezetre való tekintet nélkül.

§  Az érett középkor legjelentősebb szociális intézménye ez a Jeruzsálemi volt.

1187-ben az arabok visszafoglalták Jeruzsálemet. A Johanniták ekkor Akkon-ba mentek, ahol egy meglévő kis ispotályt kezdtek fejleszteni, amely néhány évtized alatt sikerült. (Adományával II. András is hozzájárult.)

A keresztény háborúban  Ciprus szigetét kapták V. Károly császártól, majd Máltára mentek, ahol 1777-ben MÁLTAI LOVAGREND - dé váltak az Antonitákkal.

Magyarországon viszonylag kevés rendház volt. A leghíresebb Sopronban volt, de Székesfehérváron és Esztergomban is működtek.

3) A szentlélekről elnevezett ispotályos rend

1190-ben alapították a Dél-Francia Montpellier városában. III. Vince pápa felkarolta ezt a rendet, Rómában ajándékozott nekik egy ingatlant, így a 13. századtól Róma lett központ.

Fejlődésük gyorsaságát bizonyítja, hogy 1290-ben már 99 rendházuk volt már Európában, ebből 9. Rómában.

A többi rendtől a következők különböztetik meg:

§  Elsősorban városi, elhagyott emberekkel foglalkozott. Őket karolták fel, vitték a rendházba, gyógyították.

§  Árva, ill. lelenc gyerekeket neveltek fel. A rendháznál kiraktak egy forgó  dobozt, ahová bárki betehette gyermekét, ha nem akarta felnevelni.)

§  A rend legfőbb tevékenysége a gyermekvédelem. Nem csak a csecsemőkkel foglalkozott, fel is nevelte a gyermekeket, szakmát adtak a kezükbe a fiúknak és lányoknak egyaránt.

§  Főként városszéleken, források mellé települtek. Utóbbinak a higiénia miatt nagy jelentősége volt.

§  Adományokból tartották fenn magukat, de tagjai üzleti tevékenységet is végeztek. Utóbbi miatt gyakran tönkrementek.

A 14. században (a középkor végén) általános tendencia volt:

A városi magisztrátusok próbálták a rendeket átvenni, mert már nem látták biztosítottnak a szegények gondozását.