A Jena-plan iskola pedagógiai rendje

         A hagyományos iskolák "ősi értékeivel" szakító koncepció az iskolai élet

oszervezeti és munkarendjével,

oa tanulócsoportok kialakításának,

oaz időbeosztásnak,

oaz iskolai tervek és tartalmak szervezésének

egy sajátos struktúráját alakította ki:

CSOPORTSZOBÁK

oAz iskolát, mint hagyományos oktatási intézményt - melyben a gyermeket csupán tanulói minőségében vették figyelembe - megszüntette. Helyette olyan nevelőintézményt hozott létre, amely a gyermeki élet természetes színtereként funkcionál, amelyben a gyermeki személyiség egészének fejlesztése kerül a középpontba.

oEzért a hagyományos osztálytermek helyett csoportszobákat alakít ki, ami már felépítésével és berendezésével az önálló tanulás, munka és gyermeki felfedezés ösztönzője.

Csoportbeosztás

         Iskolakoncepciójának szembetűnő sajátossága, hogy megszüntette a hagyományos iskola alapvető szervezeti formáját az azonos életkorú gyermekek oktatásával foglalkozó évfolyamosztályt. Tízosztályos kísérleti iskoláját osztályok helyett négy alapcsoportra osztotta, amelybe több évfolyamot, kb. 30-40 gyermeket gyűjtött össze az alábbi formában:

oAlsósok csoportja, az 1-3. iskolai év tanulói (7-9 évesek).

oKözépső csoport; a 4-6. iskolai év tanulói (10-12 évesek).

oFelsősök csoportja; a 6-8. iskolai év tanulói (12-14 évesek)

oIfjúsági csoport, a 8/9-10. iskolai év tanulói (14-16 évesek).

Alapelvek

oAz egyes csoportokba tartozás, illetve átlépés nem csupán a tanulmányi eredmények alapján, hanem a tanulók általános érettsége, nevelődési szintje alapján (testi fejlettség, magatartás-viselkedéskultúra, erkölcsi tulajdonságok stb.) történt.

oAz alapcsoportban eltöltött hosszabb idő (általában 3 év) nem eredményezte a gyengébb képességűek elszigetelődését, peremhelyzetbe kerülését. Ismeretlen volt a bukás. Így a gyengébb teljesítményt nyújtókkal nem kellett mindent újra kezdeniük, munkájukat ott folytathatták, ahol hiányosságaik megjelentek.

oA hagyományos órarend helyett a heti tanulmányi időt "ritmikus hetirendbe" tagolta, amely szervesen kapcsolódott a gyermekek életkorához, napi és heti munkaritmusához. Az abban megvalósuló alaptevékenységeket a Petersen által részletesen leírt művelődési alapformák: beszélgetés, játék, munka, ünnep képezték.

Művelődési alapformák

oBeszélgetés: a heti munkát kezdő és lezáró hétfői és szombati beszélgetőkör, közös beszélgetések a tanítási szünetekben, a tanulmányi sétát lezáró, a látottak-hallottak feldolgozása, tanulói-tanári előadások, elbeszélések, a gyermekek munkamegbeszélése a csoportmunka során stb.

oJáték: a különböző ismeretkörök játékos feldolgozása, mozgásos játékok a számtan-nyelvtan-ének-vers tanulásához és gyakorlásához, színjáték, ritmikus gimnasztikai játék, torna és sportjáték, terepjáték stb.

Művelődési alapformák

oMunka: kézimunka, kézműves munka, csoportoktatás különböző tevékenységei keretében végzett ismeretszerzés, a spontán módon szerveződő gyermekcsoportok közös munkatevékenysége, az iskola kertjében végzett mezőgazdasági munka stb.

oÜnnep: a heti tevékenységet indító és záró hétfői, illetve szombati ünnep, a társak születésnapja, karácsony, karnevál, nyárünnep, az új tanulók húsvéti felvételi ünnepe, az új tanulók ünnepélyes avatása az iskola alapításának napján és egyéb hagyománnyá nemesedő ünnepi alkalmak.

Pedagógus-szerep

oA Jena-plan iskolákban - a többi reformiskolai koncepcióhoz hasonlóan - a hagyományos tanárszerep megszűnt, a pedagógus csoportvezetőként, a tanulócsoport tagjaként tevékenykedett. Mivel az iskola egész életét és saját önművelődési folyamatukat elsősorban az iskola tanulói szervezték, a tanárnak ismernie kellett az egyes gyermekek érdeklődésének főbb irányait, értenie kellett ahhoz, hogy fel tudja kelteni és ébren tudja tartani tudásvágyukat, ismernie kellett, mikor és milyen formában nyújtson az öntevékeny fejlődési és tanulási folyamat során segítséget.

oA hagyományos módszerek helyett kialakított új oktatási tartalmak elsősorban a gyermek konkrét tevékenység-helyzeteiből táplálkoztak. Főként arra szolgáltak, hogy azok birtokában eligazodjon a világban, az előtte megjelenő dolgokat, jelenségeket és önmagát is megértve alkotó módon tevékenykedjen.

Az állampolgári nevelés

         A polgári demokráciák kiteljesedése következtében kialakuló társadalmi szintű és orientációjú pedagógiai gondolkodás, és az ennek hatására kibontakozó szociálpedagógiai koncepciók előtérbe kerülése folytán válik az állampolgári nevelés fogalma az 1920-as évek neveléstudományos gondolkodásának és iskolai gyakorlatának központi elemévé. A gondolat első megfogalmazódása a nagy amerikai pragmatista gondolkodó, Dewey korábban már bemutatott pedagógiai koncepciójának központi elemeként - a fiatal generációk társadalmivá tételével összefüggésben - jelenik meg.

Az állampolgári nevelés

         Az általa képviselt felfogás szerint az iskola csak abban az esetben tudja felkészíteni növendékeit a dinamikusan változó társadalom körülményei közepette az önmegvalósításra, ha maga is a társadalom elemi sejtjévé, életlaboratóriumává válik.

         Azáltal, hogy másokkal életszerű helyzetekben kicseréli tapasztalatait, kooperál, szinte észrevétlenül, szintén életszerű körülmények közepette tanulja meg a társadalomban folyó élet szabályait, viszonyát a különböző társadalmi közösségekhez és az államhoz, válik a demokratikus jogállam öntudatos, a saját érdekeit megvalósítani képes, de a másik emberre is figyelni tudó szabad állampolgárává.

Georg Kerschensteiner

oAz európai szociálpedagógiai koncepciók nyomán kibontakozó állampolgári nevelés tradicionálisabb kontinentális - elsősorban német - változatánál sokkal inkább az állami követelményekhez való alkalmazkodás eleme kerül előtérbe.

oA Kerschensteiner - a német típusú munkaiskola megteremtőjének - nevéhez fűződő koncepcióban a jó állampolgár erényeinek sorában az egyéni érdek és a másik ember érdekeinek figyelembevételén túl erőteljes szerepet kap a közösségi elem, a köz által elismert tekintély szerepe is, amit az egyén felett álló, cselekedeteit befolyásolni kívánó állam testesít meg.

oKerschensteiner pedagógiai munkásságának első szakaszában - a század első évtizedeiben - alkotta meg az állampolgári nevelési koncepcióját.

Az állam

oAbból a már ismerős alapfeltételezésből indul ki, hogy az állam a legmagasabb fokú társadalmi szervezet, amely megtestesíti a kollektív élet rendjét, irányítja az emberek együttélését, lehetővé teszi tagjai számára személyiségük kibontakozását. Ez a rend közös emberi akarat, megegyezés eredménye. Az emberi társadalom kollektív rendje elsősorban annak kulturális színvonalától függ.

oFelfogása szerint az ember szempontjából a legmagasabb szintű külső jó az olyan állam, amely a humanizmus eszméit vallja, mert ennek megvalósítása a társadalom közös célja. Állam nélkül nem lenne lehetséges a belső jó - az egyén belső tökéletesedése - az erkölcsi személyiség kialakítása. A két "legfőbb jó" szoros kapcsolatban és kölcsönös függőségben van egymással.

Jó állampolgár

         Kerschensteiner szerint az ideális emberhez - a hasznos emberen - a jó állampolgár nevelése útján vezet az út. Jó állampolgár az, aki ismeri saját és nemzete életét és múltját, akinek elég ereje van a közös munka elvégzéséhez. Ily módon a munka Kerschensteiner értelmezésében a hasznos, jó állampolgárok nevelésének, az államhoz alkalmazkodni képes személyiség megteremtésének alapvető feltétele. Ezen meggondolás alapján fogalmazza meg az állampolgárok nevelése színterének szánt munkaiskola-koncepcióját.

A munkaiskola

oA hagyományos "tankönyviskola" sematizmusát, gyermekellenességét - mint már láttuk - több XIX. század végén, XX. század elején jelentkező reformmozgalom élesen bírálta. A tanulók passzivitása helyett a cselekedtetést, az aktivitást; a művelődési anyag külső szempontok szerint történő összeállítása helyett a gyermekek fejlődés-lélektani sajátosságainak és életszükségleteinek figyelembe vételét kínálták fel alternatívaként.

oE pedagógiai törekvések többé már nem a passzív befogadásra, nem a mechanikus ismétlésre és emlékezetbe vésésre építettek, hanem a gyerek pszichikus képességeinek fejlődésére, érdeklődésének alakulására, s az ezen alapuló önálló "szellemi munkájára". A súlypont a tananyagról és a tanítóról áttevődik a tanulóra, illetve valamivel később a tanulók csoportjára, közösségére.

A "munka" fogalma bekerül a pedagógiába

oA "munka" nevelő, emberformáló tevékenység, a fizikai munkavégzés formális képző erejével rendelkezik.

oAz ember lényege a cselekvés, a tevékenység. Az iskola életét is ennek az elvnek értelmében kell átalakítani. Az aktivitás nemcsak fizikai munkavégzést jelenthet, hanem a valóság tevékenység útján való megismerését, tanulókísérleteket, az ún. "munkáltató módszert" is.

oA fizikai munkavégzés és a valóság birtokbavételét szolgáló manipulatív megismerő tevékenység mellett megjelenik a szabad "szellemi munkavégzés" fogalma. Az a tanulói öntevékenység, amelynek során már nem csak a gyermek értelmi képességei fejlődnek, hanem akarata, érzelmei, egész személyisége gazdagodik.

Georg Kerschensteiner

         Kerschensteiner munkaiskola-koncepciójának megfogalmazásakor Herbart és a herbartiánusok pedagógiájának bírálatából indul ki. A nevelés célja szerinte a jellemes ember, a hasznos állampolgár, de ezt nem a képzetek gyarapítása, az oktatás útján kívánja elérni, hanem a munkavégzés segítségével. Az iskolának a jövendő hivatásra kell előkészítenie a gyermekeket, s mivel az emberek többsége fizikai munkát végez, a tömegek iskolájának erre kell alkalmassá tenni növendékeit.

A gyermek aktív lény

         1908-ban Zürichben tartott előadást "A jövő iskolája a munkaiskola" címmel. Itt szólított fel először a tanulóiskola elleni küzdelemre: "a könyvek és füzetek iskolája" gyermekellenes, hiszen a gyermek aktív, szociális lény. A fejlődéslélektan is tanúsítja, hogy a 3-14 éves korú gyermekre mindenekelőtt a tárgyakkal végzett manipuláció szükséglete jellemző. Az igazi munka megfelel a gyermek ösztönös tevékenységvágyának, ezért "a könyviskolát munkaiskolává kell alakítani, ami szervesen épülhet a kisgyermekkor játékosságára".

Közösségi szellemben

oA munka egyúttal közös tevékenységet, együttműködést is feltételez. A kooperatív cselekvés, együttmunkálkodás fejleszti a gyerekben a "személyes felelősségvállalás" képességét, megtanul "bekapcsolódni a munkába, segítséget nyújtani a rászorulóknak". Így válik a munka az erkölcsi-szociális nevelés eszközévé.

oAz iskolát tehát munkaközösségi szellemben szervezte meg. Ezekben a közösségekben a kiváló képességű gyerekek magukhoz ragadhatták a kezdeményezést, de a gyengébbeket mindig segíteniük kellett. A munkaközösségekben sajátították el a gyerekek az állampolgári élethez szükséges szokásokat, készségeket. Minimális ismeretanyag mellett mindenekelőtt a munka örömteli végzésének képességét kívánta növendékeinek nyújtani.

A harc

oKerschensteiner úgy véli, hogy a "szellemi munkára hivatottak" nem taníthatóak együtt a "gyakorlati beállítottságúakkal", mert különben kölcsönösen hátráltatnák egymás fejlődését.

oKerschensteiner határozottan elzárkózott a munkaiskola megvalósítására irányuló más jellegű törekvések elől. Szerinte a gyermekben elsősorban nem az alkotóképességet kell kialakítani, hanem a mechanikus munkavégzéshez szükséges gépies készségeket.

oAz egységet nála nem az egységes alapműveltség biztosítása jelenti, hanem a nevelés egységes alapelve. "Ez az egységes alapelv: a harc - írja Kerschensteiner 1915-ben. Aki emberré akar nevelődni, annak harcra kell nevelődnie és nem békére." Kritikusai - többek között ezért a kijelentéséért is - sokszor támadták.

Modernitás

C. Freinet:

         „A század elejéig a társadalmi és a technikai fejlődés csak a generációk ütemében haladt. A szülők és a nevelők azzal a szinte biztos tudattal készíthették fel gyermekeiket az életre, hogy majd olyan  különféle problémákkal találják szemben magukat, amilyenekkel ők maguk is találkoztak és többé-kevésbé meg is oldottak.  A tanítók is előre tudták, mire lesz tanítványaiknak szüksége. Oktatói gyakorlatuk során nem kellett technikai és pedagógiai változásokkal szembenézniük... Akartuk-e vagy sem, a jelenlegi fejlődés elképesztően felgyorsult.”

Celestin Freinet Modern Iskolája

oA munkaiskola mozgalmának nagyhatású képviselője volt a francia Celestin Freinet (1896-1966).

oFreinet az Alpok egyik völgyében húzódó kis faluban, Gars-ban született. Gyermekkorának élményanyaga természetből táplálkozott: megfigyelte a növényeket, rovarokat, patak partján játszott, nyájat őrzött. A falusi életmód hatással volt világszemléletének, gondolkodásának alakulására.

o"Nekünk nem volt sem ceruzánk, sem papírunk" - írta gyermekkorára emlékezve. "A művészetet számunkra a Krisztus-kép jelentette a templomban. Az én első művész élményem azon a napon volt, amikor 2 souért gyönyörű kék-piros ceruzát vásároltam egy vándorárustól, és aztán füzetborítómra, az ablakdeszkára, a falra felrajzoltam vele Franciaország kék-fehér-piros zászlaját."

Celestin Freinet

oMint falusi gyerek számára, Freinet-nek is a tanítóképző jelentette a felemelkedés útját, ahol jó eredmény esetén az állam fizette a taníttatás díját. A nizzai képzőt végezte el, majd behívták katonának. A harctéren súlyosan megsebesült - a tüdejét érte lövés - éveket kellett kórházban töltenie.

oTanítói pályáját 1920-ban kezdte el Bar-sur-Loup, egy dél-franciaországi kis falu kétosztályos népiskolájában. Betegsége miatt a fiatal segédtanítónak nem volt ereje ahhoz, hogy - igazgatója példáját követve - kiabálással, asztalcsapkodással teremtsen rendet a gyerekek között.

Celestin Freinet

oPályája végén így emlékezik a kezdés gyötrelmeire: "Amikor 1920-ban visszatértem a nagy háborúból, sérült tüdővel, csak egy legyengült, nehezen lélegző «dicsőséges sebesült» voltam, képtelen arra, hogy az órákon néhány percnél többet beszéljek. Másfajta pedagógiával a nehéz lélegzésem ellenére is talán folytatni tudtam volna szeretett mesterségemet. De olyan gyermekeket tanítani, akik - merengő szemükből ezt tisztán ki lehetett olvasni - nem figyelnek és nem értenek, az órát állandóan megszakítani, hogy az álmodozókat és a rendetlenkedőket a szokásos frázisokkal rendre utasítsam: - Lennél szíves figyelni?...

oMindez felesleges fáradozás volt az osztály zárt légkörében, ahol tisztában voltak fiziológiai képességeimmel. Mint a fuldokló, aki nem akar a vízben alámerülni, én is kénytelen voltam megtalálni a fennmaradás módját. Számomra ez élet-halál kérdése volt."

Celestin Freinet

oA pályakezdés elszigeteltségén az olvasás segített: ekkor talált rá "szellemi őseire": Pestalozzira és Rousseau-ra. Elolvassa Adolphe Ferričre új könyvét "Az aktív iskolá"-t. Megtalálja azokat a pedagógiai elveket, amelyeket személyiségéhez közelállónak érez, szeretné kipróbálni őket.

o1922-ben Németországban jár, megismeri Peter Petersent, a Jena-terv megalkotóját, akivel élete végéig kapcsolatban marad.

o1924-ben részt vesz Montreux-ban az Új Nevelés Ligájának II. kongresszusán. Találkozik Ferričre-rel, Claparčde-del. Az újdonságok felkeltik érdeklődését, de látja: a falusi népoktatás szegényes viszonyai között az elitnevelésre szabott elképzelések többsége megvalósíthatatlan.

Celestin Freinet

         Ami falun adva volt, az a természet közelsége, könyvekkel nem helyettesíthető élményanyaga. Freinet számára ezért volt fontos a korabeli tanítók avantgarde próbálkozása, amely a "séták az osztállyal" elnevezést viselte. A próbálkozást általában nem fogadta lelkesedés, de Freinet képes volt arra, hogy kiaknázza a módszer igazi pedagógiai értékeit.

Celestin Freinet

         "Számomra a «séták az osztállyal» az üdv kezdetét jelentette. Ahelyett, hogy az olvasótábla előtt szunyókáltunk volna a délutáni tanulás idején, a falut környező mezőre mentünk. Az utakat keresztezve meg-megálltunk, hogy megcsodáljuk a kovácsot, az asztalost vagy a takácsot munkája közben, akiknek módszeres és biztos mozdulatait kedvünk lett volna utánozni [...] Már nem iskolai szemmel vizsgáltuk a körülöttünk levő virágokat és rovarokat, a köveket vagy a patakot. Egész lényünkkel éreztük őket, nemcsak tárgyilagosan, hanem teljes természetes érzékenységünkkel. És kincseit bevittük az iskolába is, a kavicsokat, a mogyorófa virágát, az agyagot vagy egy holt madarat..."

Celestin Freinet

oFreinet tehát kitárta az iskola kapuit arra az életre, amely közvetlenül körülvette. Az élményekkel átszőtt tapasztalatokat az iskolában feldolgozták, beépítették a tanulmányok folyamatába. A problémát már az okozta, hogy a felhalmozott tapasztalati anyagot hogyan őrizzék meg, hogy mindig rendelkezésre álljon. (Freinet nem akarta használni a mesterkélt, életidegen olvasmányokkal zsúfolt korabeli népiskolai tankönyveket.)

oA megoldást egy kézi szedésű nyomda vásárlása jelentette. Freinet kis tanítványai ettől kezdve az egyszerű szerkezet segítségével kinyomtatták személyes élményeikből táplálkozó "szabad fogalmazásaikat".

Celestin Freinet

oA gyermekek fogalmazásaiból újságot állítottak össze. A legjobban sikerült szövegeket elküldték egy közeli falu iskolásainak, akik hasonló elvek szerint tanultak. Fokozatosan kibontakozott az egyre szélesebb körökre kiterjedő levelezés, a Freinet-technikákkal működő iskolák élő kapcsolata.

oA hagyományos tankönyvekkel való szakításból született a gyermekek által lapokból összeállított "tankönyv", dokumentumgyűjtemény.

oIdőközben az osztály belső képe is átalakult. Freinet a katedrán álló tanári asztalt megfosztotta hagyományos, tekintélyt parancsoló szerepétől. A tanterem közepére állítva megváltoztatta funkcióját: a szemléltetésre, bemutatásra szánt tárgyak kerültek rá. Az osztályterem leginkább műhelyre hasonlított, ahol az asztalokat és székeket éppen az aktuális tevékenységnek megfelelően rendezték el.

Celestin Freinet

oFeleségével, Élise-zel - aki tanítónő volt - 1928-ban a Nizza melletti Saint Paul-ba költöztek, ahol mindketten egy iskolában taníthattak. A város elöljáróságának és a szülők egy részének értetlensége miatt munkáját csak nagy nehézségek árán folytathatta.

oEzekben az években írta az egyik népoktatási lapban: "Az iskolának több és nagyobb feladata van, minthogy továbbítsa az ismereteket. Amit nagyra értékelünk, az nem az ismeret, hanem maga a felismerés, a kutatás. Az értelem nem magtár, amit megtöltünk; láng, amelyet szítani kell. [...] Ismerjük az ideális iskolát [...] De nekünk a legkeményebb realitás talaján kell dolgoznunk. Olyan gyermekek ülnek előttünk, akiknek sokszor nagyobb szükségük van kenyérre és ruhára, mint szellemi táplálékra. Az élet, amely körülvesz bennünket, normális és amorális, fatálisan fékezi erőfeszítéseinket."

Celestin Freinet

oÉppen ez a szociális környezet késztette a francia néptanítót arra, hogy elhatárolódva az Új Nevelés elitképző jellegétől, iskolamozgalmát a Modern Iskola elnevezéssel jelölje.

oA Saint Paul-ban eltöltött küzdelmes évek alatt a Freinet-technikák variánsai tovább differenciálódtak, gyarapodtak: állandósult kiindulópontként a szabad fogalmazás, tovább bővült az iskolai munkakönyvtár (Bibliothčque de Travail), új elemként belépett a hanglemez és a mozgófilm.

oA konzervatív körök heves támadásai ellenére - "kommunista összeesküvéssel" vádolják - egyre többen állnak ki mellette: többek között támogatja Claparčde és Ferričre magasztaló cikket ír róla, ennek ellenére 1933 júniusában elbocsátják állásából.

Celestin Freinet

         A család a közelben, Vence-ban vásárol egy épületet, amelyet közös erővel iskolává alakítanak át. (Szinte szimbolikus jelentőségű, hogy az új iskola első lakója két Németországból menekült zsidó gyermek.) Vence-i bentlakásos iskolájában napi 14-16 órát tölt "gyermekeivel". Itt dolgozik haláláig.

Freinet: Neveléssel a világ jobbá tehető…

oszemléletmód, viszonyulás a gyermekhez / falusi életmód hatással volt gondolkodására

ominden gyermeket önmagához képest kell fejleszteni

ominden gyermek egyedi és megismételhetetlen

osaját tempó és képesség fontos

oúj technikák (tüdőlövés)

ooldott és ráhangolt gyermek tud dolgozni = beszélgető sarok

onincs klasszikus értelemben vett tanóra, közös terv, un. heti terv van, munka után beszámoló, tanulságok

C. Freinet

otankönyv nem elsődleges ismerethordozó, saját lapokból összeállított tankönyv

ofeladatkártya – nyomda / szabad fogalmazás, szabad önkifejezési technikák / újság – tantárgyaknak legyen funkciójuk / levelezés szomszéd iskolával

okésőbb hanglemez, mozgófilm

okörben ülnek – metakommunikáció / lebontotta a katedrát, „mobil” osztály

otanár segít az ismeretszerzésben

oséták az osztállyal, lebontotta az iskola falait – élményszerű oktatás (életszerű)

oelhatárolódik az Új Nevelés elitképző jellegétől, mozgalmát Modern Iskola elnevezéssel jelöli