6.     A személyiségfejlesztés területei (értékorientáció, igényszint, aktivitás, motiváció, önállóság, fegyelmezettség, kreativitás, énkép)

I. Értékorientáció

Szoros kapcsolatban van az érdeklődéssel. A cél a sokoldalú és színvonalas  speciális

érdeklődés kialakítása. Kell tudni különbséget tenni, szelektálni az értékek között és a valódi

 értékek felé orientálódni.

Az orientáció a beállítottságok egész rendszere, amelyek alapján az egyén a helyzetét felfogja és

megválasztja a megfelelő cselekvési módot. Ennek fejlesztésében nagy szerepe van az orientációs

mintákat szolgáltató családnak, iskolának, baráti közösségeknek.

II. Igényszint

A fejlődés folyamán a gyermekben alakulnak elvárások a környezettel , a társadalommal szemben.

Ezeknek az elvárásoknak a rendszere adja az igényszintet.

Fejlesztésének leghatásosabb eszköze az oktatás. Az elsajátítandó ismeretek megfelelő motiválása,

 magas szintű követelmények támasztása a tanulásban és azok következetes betartása, a pedagógus

 viszonya saját tantárgyához, a tanulókhoz, - az igényszint fontos alakítója.

III. Aktivitás:

Fontos kérdései:

-         a személyiséget érdeklődése, igényei késztetik-e aktív cselekvésre, vagy megmarad a vágyak szintjén?

-         Az aktivitásnak tartalma mire irányul? Pozitív jellegű-e? Azaz az adott szituációban elkerülhetetlen, célszerű, hasznos értékeket, színvonalas igényeket szolgál-e vagy csupán az „én „ előtérbe helyezése-e a cél?

IV. A motivációs bázis

A motiváció cselekvéseink mozgatórugója. A késztetés lehet külső (pl: kényszer) , belső (pl: belül-

ről jövő indíték). A nevelési folyamatában gazdag, tartalmas, magas szintű motivációs bázis

kiépítése a cél. A pozitiv motiváció alakításának egyik hatásos eszköze az előforduló cselekvés –

és viselkedésmódok motívumainak értékelése, abban az értékes motívum elismerése, méltánylása.

V. Önállóság

Képesség arra, hogy az egyén kritikus helyzetekben, választási lehetőség vagy kényszer esetén

 külső beavatkozás nélkül döntsön. Magában foglalja az énerőt , hogy az egyén ellen tudjon állni a

 káros hatásoknak, befolyásoknak. A cél önálló, autonóm személyiség kialakítása.

VI. Fegyelmezettség

A társadalmi, közösségi normák megértése, elfogadása, betartása, azaz a viselkedésben és magatartásban való realizálása. Ezeken a normákon belül van szabadsága, szabad választójoga az egyénnek.

VII. Kreativitás

A magasan kreatív személyiség jellemzői:

-         több fantázia, ötlet, szokatlan, eredeti gondolat

-         flexibilitás a gondolkodásban, sablontól való eltérés

-         kezdeményező készség, őket érdeklődő  területeken

-         nem konformista. (konformizmus: az uralkodó felfogás elvtelen híve.)

A kreativitás alkotó gondolkodást jelent, ahol az egyén a közösség számára is értékes alkotást hoz

létre. A kreatív tanulókból lesznek a magas szinten tevékenykedni, alkotni képes személyiségek.

 Ha fejlesztésüket jól irányítjuk, a fegyelemmel és közösséggel nem ütköznek.

VIII. Énkép, önértékelés:

A reális önértékelés összetevői:                

-         alapos önismeret

-         a közösségben elfoglalt helyének ismerete

-         a társak ismerete alapján megfelelő viszonyító, rangsorolás.

A reális énkép  kialakítható, ha a jó teljesítmény megkapja a megfelelő elismerést, méltánylást,

dicséretet. De a jó szándék, az igyekezet is. Fontos tényező a pedagógus részéről érkező jó

személyiségjellemzés.

Hibás énkép fajtái:

      - aláértékelés: mikor valaki nincs tisztában saját értékeivel, vagy céljai a lehetőségekhez képest

                       túlméretezettek, ezért állandóan elégedetlen önmagával.

-         túlértékelés: ha valaki a szükségesnél több dicséretet kapott. Az ilyen ember túlzottan érzékeny a kritikára, önmagát sosem bírálja.

-         Rossz vonatkoztatási rendszer az önértékelésnél: Helytelenül választja meg a viszonyítási csoportot, rosszul értelmezi a normákat, követelményeket.