Könczei György: Megharcolt jogok a fogyatékosságügyben.
A szerk. 2008.02.14. 08:16
1997: AZ EURÓPA TANÁCS
A DISZKRIMINÁCIÓ MEGVALÓSÍTÁSÁTÓL
A TILALMÁIG
1997-ben az Európa Tanács úgy döntött, megvizsgálja,
szükség van-e a tagállamokban antidiszkriminatív jogalkotásra.
E célból létrehoztak egy munkacsoportot, 1997 tavaszától
1999 tavaszáig tartó mandátummal. Ma már tudom,
de akkor nem tűnt fel, hogy a munkacsoportnak már az indulása
sem volt szerencsés.
Gerben DeJong, illetôleg Mike Olivier már sok évvel korábban
lerakta a fogyatékosság szociális modelljének fogalmi
alapjait2 – bár akkoriban másként nevezték –, amely a kilencvenes
évek közepére a fogyatékosságügyi tanulmányokban
(disability studies) jártas szakemberek körében új paradigmaként
le is váltotta a fogyatékosság orvosi (medikális) modelljét.
3 Az egyébként általában progresszívnek számító
Európa Tanács hagyományaihoz híven fontosat és igencsak
aktuálisat kérdezett, ám valószínűleg kifejezetten rossz he-
191
Megharcolt jogok fogyatékosságügyben •
2 http://www.leeds.ac.uk/disability-studies
3 Az orvosi modell, leegyszerűsítve, a fogyatékosságot mint egyéni problémát kezeli,
amelyet károsodás, elhúzódó krónikus betegség okozott, s amely a szakemberek
által biztosított rehabilitációval jó szinten orvosolható. A medikális
modell saját természete folytán gyakran címkéz és stigmatizál, hiszen meg
kell neveznie azt, amit „meg akar gyógyítani”. A szociális modellben ezzel
szemben a fogyatékosságot a társadalmi struktúra, a hiedelmek és elôítéletek
rendszere és a nem akadálymentes fizikai és szellemi infrastruktúra idézi elô.
MERLEG 288.qxd 2007.03.20 18:49 Page 191 (Black plate)
lyen tette fel a kérdést. Ugyanis az említett munkacsoportot
A szociális és közegészségügyi (sic!) terület részegyezményén belül
hívta életre.4 Ezzel széles teret engedett a szociális és jogi
természetű kérdések megválaszolására nem feltétlenül
illetékes, szemléletüket tekintve többnyire az orvosi (medikális)
modell talaján álló kormánytisztviselôknek. Így tehát
végül amellett, hogy a munkacsoportban részt vevô európai
országokat képviselô tisztviselôk részben kifejezetten ellenérdekeltek
voltak a kérdés pozitív megválaszolásában (hiszen
annak munkavégzésbeli és bizonyos financiális konzekvenciái
is lettek volna), mindjárt látni fogjuk, hogy éppen
ôk maguk jártak el a fogyatékossággal élô személyekkel
szemben diszkriminatív módon.
A munkacsoportnak eredetileg két konzulense volt: egy
német professzor meg én. Kollégám ügyesen mérte be a pályát.
A kérdésre nem válaszolt, és eredeti, végül 2000-ben
publikált tanulmányának mindössze két oldalán foglalkozott
vele. Jól tette, ugyanis a munkacsoport éppen ezt akarta:
elkenni a problémát, és úgy állítva be, mintha nem hogy
nem volna szükség antidiszkriminatív jogalkotásra, hanem
még csak a kérdés sem lenne kérdés. (Nekem a folyamatban
a pofozógép szerepe jutott: amit én mondtam, vagy írtam,
az még véletlenül sem nyerte el a munkacsoport tetszését, s
az én tanulmányomat5 nem is fogadta el. Az Adolf Ratzka
szerkesztette internetes oldalon, a www.independentliving.
org-on publikáltam végül.) Egy kolléga, aki az összes ülésen
jelen volt, s félig-meddig külsôsként tisztán látta a helyzetet,
ezt mondta: „Magát nem szeretik itt. De nem is fogják,
ameddig nem azt mondja, amit hallani szeretnének.” Anynyira
megalázottnak, mint abban a két esztendôben, még
sosem éreztem magam addig, de azóta sem. A mottót,
amellyel akkor azt a tanulmányt kezdtem, a Colin McKayidézetet
– „Aki maga még nem volt diszkrimináció tárgya,
valójában nem tudja, milyen érzés az” – eredetileg a fogya-
192
• Könczei György
4 Az eredményeket lásd még máig is itt: http://www.coe.int
5 http://www.independentliving.org
MERLEG 288.qxd 2007.03.20 18:49 Page 192 (Black plate)
tékossággal élô emberek helyzetének bemutatására szántam,
de énrám is vonatkozott. Megvallom, fájt, de nem bántam.
Igyekeztem úgy feldolgozni, hogy jobb nekem a negligálást,
a hátrányos megkülönböztetést elszenvedni azért a
célért, amelyért évek óta küzdöttem, mint elismertségben,
de hazugságban („Vétkesek közt cinkos, aki néma”) elégedetten
hátradôlni. Ám nem csak én éreztem diszkriminálva
magam a munkacsoport munkája során. Sokkal nagyobb
baj, hogy az érintettek maguk is.
Egy meglepô történet…6
Amikor a munka elsô fázisán túljutottunk, nemzetközi
nem kormányzati szervezeteket hívtak véleményezésre,
konzultációra (NGO-hearing) Bonnba. A munkacsoport elnöke,
miután szót adott az elôzô nem kormányzati szervezeti
meghallgatás óta eltelt idô eredményeit értékelô nyolc
európai szintű fogyatékosszervezet képviselôjének, mindegyikük
után kiigazította, értelmezte, korrigálta, helyére tette
álláspontjukat. Ez szemet szúrt többünknek, így a Disabled
People’s International képviselôjének is, aki intelligens,
felkészült és emellett kerekes-széket használó angol
férfi volt. Egy darabig várt, majd a kora délutáni ülésen, elébe
menve a konfliktusnak, így szólt:
– Elnök úr! Mondja, miért teszi helyre mindannyiunk véleményét
minden egyes alkalommal, ha megszólalunk?
– Uram, félreért engem. Errôl szó sincs, csupán értelmezem
az elmondottakat.
– Nekem mégis úgy tűnik, hogy ennek a bizottságnak már
régen megvolt mindenrôl a véleménye, még mielôtt bennünket
idehívtak volna.
– Szó sincs errôl, ha ugyanis így lett volna, egyáltalán nem
is hívjuk ide magukat.
193
Megharcolt jogok fogyatékosságügyben •
6 Több hasonló eset volt, de csak ezt idézem. A munkacsoportban egyébként elhangzott,
hogy a fogyatékossággal élô személyek között azért szignifikánsan
magasabb a munkanélküliség, mint a többségi társadalomban, mert nem szeretnek
dolgozni.
MERLEG 288.qxd 2007.03.20 18:49 Page 193 (Black plate)
Az NGO-képviselô arcát erre elöntötte a vér, ölében összecsapta
jegyzettömbjét, és a tiltakozás bevett eszközével élve
szó nélkül azonnal kigurult a terembôl. Itt nem egyszerűen
levegônek nézték, díszletként kezelték a nemzetközi fogyatékosszervezetek
képviselôit, hanem ráadásul meg is alázták
ôket azzal, hogy mint a gyerekeknek, elmagyarázták nekik,
mit és miért gondolnak „rosszul” – ráadásul éppen ôk: saját
ügyeik egyes számú szakértôi.
A háttértanulmány szerepét betöltô elemzést az Európa
Tanács – számottevô tartalmi változások nélkül – 2003-ban
újra kiadta.7 Az új kötet középpontjában, mint eddig, továbbra
is az eredeti kérdésfeltevés szempontjából teljességgel
irreleváns alkotmányjog állt. A kötet azonban említeni
kényszerül, hogy az Európai Unió keretein belül idôközben
elfogadtak egy, a tagállamokra nézve kötelezô érvényű, másodlagos
jogi dokumentumot, egy irányelvet (lásd késôbb),
amely megtiltja a hátrányos megkülönböztetést a fogyatékossággal
élô személyekkel szemben. (Az én szövegemet
például Ausztriában egy ideje egy, a fogyatékossággal kapcsolatos
antidiszkriminatív szöveggyűjtemény részeként kezelik,
8 ami azonban valóban elhanyagolható apróság a következô
fejleményhez képest.)
Pozitív végkifejlet
2003 kora telén az Európa Tanácsban, az Európai Szociális
Charta Kormánybizottságának ülésén vettem részt, az
emberi jogi épületben. Találkoztam azzal a kollégával, aki
évekkel korábban megmondta, miért nem fogadnak el a
munkacsoportban. Örömmel meséltem el neki aznapi élményemet:
az Európa Tanács nemzetközi egyezményének,
az Európai Szociális Chartának a jogi monitorozását végzô
Szociális Jogok Európai Bizottsága már csak akkor tekinti
úgy, hogy egy tagállam megfelel a charta 15., a fogyatékos-
194
|