3./A Tétel
A szerk. 2008.04.28. 08:24
A szociális munka háttere: családpolitika, szegénypolitika, foglalkoztatás és bérpolitika.
3./A Tétel
A szociális munka háttere: családpolitika, szegénypolitika,
foglalkoztatás és bérpolitika.
A családról fogalmai
ˇ rendszerelmélet szempontjából
Vizsgálhatjuk külső rendszerének szerepeit (apa, anya, fiú, leány, férj, feleség) vagy alrendszereit (szülők, gyermekek, férfiak, nők), esetleg a külső rendszer szerepeit (nagyapa, nagyanya, nagybácsi, nagynéni, szomszéd stb.), illetve alrendszereit (nagyszülők, rokonok, szomszédok stb.).
ˇ biológia szempontjából
Az emberiséget, újratermelő egységet.
ˇ mint az emberi kapcsolatok színtere
Ebben az esetben a család akár háztartást is jelenthet és azokat is magába, foglalja, akik teljesen egyedül élnek, de vannak kapcsolataik más személyekkel.
ˇ a szociológia szempontjából
A család a társadalom alapsejtje.
ˇ vallás szempontjából
A családot, mint "a Teremtő művét", aki "a maga törvényhozásával szabályozza" a család életét.
A család sajátságos kapcsolatforma, amelyben kihangsúlyozott az érzelmi vonulat, az önzetlen áldozatkészség, egymás teljes elfogadása. Hazánkban 8,5 millió ember él családban, ami az emberek életének legáltalánosabban elfogadott kerete, és fontos tényezője a társadalom életszervezésének.
Emberi kapcsolataink általában három szinten valósulnak meg. Ezek: az
ˇ egymás mellett élés,
ˇ közreműködés és
ˇ kommunikálás.
A család több mint békés egymás mellett élés. Amikor pl. az anya babusgatja csecsemőjét, ezt nem lehet párhuzamba hozni azzal az eseménnyel, amikor együtt szurkolunk a nézőtéren, lábánál.
A közreműködő kapcsolatot is felülmúlja a család. A gondjainkat megosztjuk és tanulunk egymástól. A családban mindez telítettebben, gazdagabban történik.
A kommunikáló kapcsolat is csak halovány fénye a család napjának. Az állandó és eleven kérdés-felelet, nyílt és életbevágó eszme- és érzelemcsere a családban hatásosabb, mint egy "örök barátságban".
Kapcsolatuk tartalma lehet ugyan egészen köznapias: tájékoztatás, kérés, parancs stb., de az érzelmi töltés azt is gazdagítja. A családtagok kapcsolatának stílusa lehet mindennapi: tekintélyi, demokratikus, ráhagyó, bizalmat vagy jóakaratot sugalló, de ezeket is átitatja a család bűvköre.
A családi életet és kapcsolatait beárnyékolják a nehézségek:
ˇ A többgyermekes család anyagi gondokkal küzd.
ˇ A házasodási kedv csökken.
ˇ A válások száma növekszik.
ˇ A gyermekszám fogy
ˇ Gyengül a szülők szerepének hatása.
A szülők munkaviszonyban állnak, s nem képesek kellő időt szentelni gyermekeiknek.
ˇ Változik a szülő-gyermek kapcsolatforma.
A szülők leereszkedők, engedékenyek, kényeztetők.
ˇ A család bizonyos funkciói elmosódnak
Nincs elég élve született gyermek, nevelő hatása is gyengül.
ˇ A kizárólagosság is elbizonytalanodott.
Gyakori a szabadszerelem, nem ritka az elkötelezettség nélküli párkapcsolat („próbaházasság").
ˇ Az abortusz hazánkban fekete statisztikát jelent.
1995-ben minden második terhesség abortusszal végződött. Elgondolkodtatóan magas szám (Rákóczi, 1997.13.), aminek egészségügyi és pszichés következményei is vannak az anyára, a családra, sőt a társadalomra egyaránt.
ˇ A család légköre
Lényeges szerepet, tőit be gyermekeink szocializálódásában, sőt a felnőttek jó közérzetének fenntartásában. Viszont családjuk alaphangulatát a családtagok alakítják ki és formálják.
2. Háttér
A családpolitikát erősen meghatározza a nők foglalkoztatás-növelése, mint gazdasági érdek, szemben a nők foglalkoztatás-csökkentésével, mint gazdasági, társadalmi és családi érdekkel, a női emancipáció elve, szemben a népességpolitikai érdekkel (legalább 3-4 gyermek családonként), a kollektív nevelés előnybe helyezése az egyéniség-fejlesztő családi neveléssel szemben. A családon belüli nevelés előnyösebb a gyermekek testi-lelki egészségére. A család a legrégibb emberi intézmény, a történelem során több jelentést is hordozott és sok változáson ment át. Ma általában az egyfedél alatt élő kisközösséget jelöli, amelynek tagjait vagy házassági kötelék, illetve együttélési szándék, vagy szülő-gyermek kapcsolat fűzi össze, jelentheti továbbá a rokonok közösségét.
Átrendeződtek a sok évszázados hagyományok:
ˇ elterjedt a fogyasztói szemlélet, a média behatolt a magánéletekbe, felerősödött a mobilitás. A magyar kétkeresős családmodell 1950-től terjedt el és előidézte a családok időbeosztásának és az egyes családtagok közötti munkamegosztás változását.
ˇ Mind kevesebb idő jut a családra, egymásra, gyermekekre. Az elhatalmasodó munkanélküliség is, a gyermekes nők és férfiak mindinkább hátrányba kerülnek a munkaerő-piacon.
ˇ Gyengült a rokoni kapcsolatok jelentősége, megritkultak a személyes kapcsolatok. Ugyanakkor nőtt az olyan család fontossága, ahol a másutt hiányzó bensőséges kapcsolatok, személyes kötődések megvalósulhatnak.
ˇ Az "önmegvalósítás" fölerősödött. A teljesítményre, sikerre és haszonra orientáltság elhatalmasodott.
ˇ Az információk eszközei (média) is gyakran a család ellen hangolják a közvéleményt.
ˇ Külön kérdés és gond a család hiánya.
ˇ Sajátságos gondot jelent a válás vagy halál és az ezt követő egyedülnevelés.
ˇ Problémát jelent a gyermektelenség a családban.
ˇ Emelkedik az abortuszok száma, mind testi mind pszichés problémák kialakulásához vezethet
3. Megoldás
Az Egyetemes Emberi Jogok Nyilatkozatában ezt olvassuk: "A lehető legmesszebbmenő védelem és támogatás illeti meg a családot, a társadalom természetes és alapvető csoportos egységét, különösen azért, mert biztosítja annak fennmaradását, és gondozza és neveli a magukról gondoskodni nem tudó gyermekeket"
A családpolitika szem előtt tartja
1. a család anyagi támogatását
2. A család társadalmi elismertsége és fontosságtudata is lényeges elem.
3. A gyermekes családok keresőit jobb társadalmi helyzetbe hozhatjuk adókedvezménnyel.
4. Természetbeni juttatásra is gondolni kell.
5. A gyermekek napközbeni ellátása sürgető megoldásra vár.
Van orvosság a családi bajokra.
ˇ A megelőzés
Be kell vonni a teljes szociális hálót, minden segítő szervezetet, beleértve az egyházakat és civil szférát is. Mindenki a maga hatáskörében óvja-védje és segítse-gyógyítsa a családot. A megelőzés egyik lehetősége (1) a családi életre nevelés, ami természetesen elsősorban a családban zajlik a családi élet mintáján keresztül, az óvoda hangsúlyozza a családi életet különösen a Jól működő" családok bemutatásával a mesékben, a papás-mamás játékok segítésével stb., de az iskolának is ki kell vennie ebből a részét és minden osztályban törekedni kell a családi életre nevelni. A családi életre nevelést be kell építeni az iskola napirendjébe, akár órarendi, akár szabadidős foglalkozásként és külön felelős „oktatót" kell ezzel a feladattal megbízni. Legalkalmasabb lenne a családpedagógus, ennek hiányában, pedig a szociálpedagógus.
ˇ Felkészítés a házasságra és családi életre
A Családsegítő Szolgálat és az egyházak feladata lenne a lépcsőzetes és módszeres felkészítés
ˇ A közvélemény és közerkölcs javítása
Törvénnyel kell fellépni az „erőszak kultúrája" (minden erőszakos cselekmény, erkölcsi szabadosság, pornográfia) ellen, jelenjen az meg a médiában, filmen vagy könyvben, vagy éppen a hirdető plakátokon egyre megy.
ˇ Szorgalmazni a családi erényeket
A kiegyen-súlyozott, a pozitív vallás-erkölcsi nevelést, bemutató filmeket, színi előadásokat stb.
ˇ „Családi Médiaközpont" megszervezése
Minden nagyobb településen, ahol a családdal és a családi élettel kapcsolatos filmek, könyvek, cikkek, színdarabok stb. regisztrálása, esetleg kölcsönzése megtörténne, s ahol módszertani levelek készülnének szórólapként.
ˇ Családsegítést
Elsősorban a Családsegítő Szolgálatok, a Nevelési Tanácsadók, a Családi Médiaközpontok, és az egyházak feladata lenne. Foglalkozni kell a fiatal párokkal, gyermeket várókkal, kisgyermekes családokkal, a még jól működő családokkal és a válságba jutottakkal előadások, vitafórumok, megbeszélések, családi kirándulások, családterápia stb. szervezésével.
ˇ Család szociális gondozása
Szervezett anyagi támogatás. Minden eszközzel küzdeni kell a szegénység és munkanélküliség ellen, segítve a hatékonyabb nevelést a családban azzal, hogy a kisgyermekes szülők négy órás munkaviszonyt is vállalhassanak.
ˇ Építeni a családok támaszrendszerét
Amit az egyházak már meg is kezdtek, akár a „Hétvégek", akár a „Családi csoportok" szervezésével.
Szegénypolitika
A szegénység általános és több jelentéssel bíró fogalom. Az Európa Tanács 1984-es döntése értelmében „szegénynek kell tekinteni egy személyt, egy családot, illetve egy embercsoportot abban az esetben, ha a rendelkezésükre álló (anyagi, kulturális és társadalmi) erőforrások oly mértékben korlátozottak, hogy kizárják őket a minimálisan megkövetelhető életformából abban az országban, amelyikben élnek
Megkülönböztetjük
ˇ a teljes (abszolút) szegénységet, ami a létminimum alatti megélhetési ellehetetlenedért jelenti, valamint a
ˇ viszonylagos (relatív) szegénységet, ami csak szegényebbet jelent, mint pl. az amerikai vagy a svájci polgár.
ˇ anyagi (pénzben, anyagi javakban szegény) és
ˇ szellemi (kultúrában, szellemi javakban szegény).
bérezés és a munkanélküliség valahogy összefüggenek.
A bérolló a legmagasabb és a legalacsonyabb fizetés (munkabér) közötti különbség, ami hazánkban igen nagy, bár egyes országokban a miénktől akár százszor is lehet magasabb.
A munkanélküliség különböző formáit ismerjük.
ˇ Lehet nyílt (manifeszt), ide tartoznak azok, akik jelentkeztek a munkaközvetítőnél.
ˇ Rejtett (látens) munkanélküliek azok, aki nem jelentkeztek a munkaügyben, mert reménytelenek, „úgyis hiába". Számuk rohamosan nő.
ˇ A kapun belüli munkanélküliség időszakos (kőművesek, földművesek télen).
2. Háttér
A szegénység főképp két alapelvtől függ:
(1) Hogyan élünk? Ha egy személy vagy egy család szórja, vagy képtelen beosztani pénzét, a szegénység veszélyezteti. Vagy, ha az egyén vagy a család nem saját munkájából igyekszik élni, peremhelyzetbe kerül (szegénység, deviancia). Az is valós, hogy az alkoholizmus, a bűnözés jelenti az elszegényedés egyik alapját.
(2) Miből éljünk? Itt főképp a munkaviszony és a bérezés kerül latba. Kicsi az egyén vagy család jövedelme, ezért képtelen megélni, képtelenek megfelelő lakást bérelni, vagy vásárolni stb. A két alapelv összefonódik. Ha nem tudjuk, hogyan éljünk, hamar nem lesz miből élnünk. Ha nincs miből élnünk, akkor nemigen tudhatjuk, hogy hogyan éljünk.
A problémát súlyosbítja a tény, hogy a szegénység áthagyományozással újratermelődhet. A szegény család gyermekei megtanulhatják azt az életvitelt, megszokhatják a nincstelenséget (igénytelenséget) és maguk is szegényekké lesznek. Sőt maga a szegénységpolitika, illetve a szegények anyagi támogatása is bumerángként visszaüthet, illetve a segítés ellenösztönző lehet: „Minek dolgozzam, amikor nyolcórai munkával kb. annyit, keresnék, mint amit segélyként, munkavégzés nélkül kapok!"
A szegénység függhet
ˇ az életkortól (általában a gyermekek és a nyugdíjasok szegényebbek),
ˇ a bér magasságától (az ügyvédek gazdagabbak, mint pl. a pedagógusok),
ˇ a munkavállalástól (a munkanélküliek szegényebbek),
ˇ az iskolázottságtól (általában az iskolázottabbak kevésbé szegények, ám ez nem egyértelmű a magyar valóságban).
ˇ a lakóhelytől (A városi szegénység súlyosabb, az érintettek gyökér- és támaszrendszer nélküliek, mint a falusi, egyes országok szegényebbek, mint mások, egyes
ˇ népcsoportok (Amerikában a feketék, nálunk a romák) lehetnek szegényebbek, mint a lakosság más csoportjai.
Hazánk polgárainak nagyon kis százaléka mondhatja magát teljesenszegénynek, azok, akiknek havi jövedelme nem éri el a minimálbér, vagy minimál-nyugdíj szintjét. A többiek viszonylagosan szegények, vagy gazdagok.
Nem vitathatjuk a bérek alacsony mivoltát. Befolyásolja:
(1) a fogyasztási cikkek kereslete és kínálata,
(2) a piaci árak aránytalan növekedése,
(3) a bérolló nyitása (ma kb. 100 szoros),
(4) az egyes szakmák értékelése (az értelmiségi szakmák leértékelődtek, a vezető pozíciók felértékelődtek),
(5) a bérpolitika.
A hangsúlyozott versenyképesség lényege: „El tudom-e adni magam?"
A munkanélküliség mindig volt, van és lesz, különösen jellemző a modern társadalmakra. A munkanélküliségi százalékarány váltakozó, hol magasabb, hol alacsonyabb, általában az európai átlag (ha beszélhetünk ilyenről) felett áll.
3. Megoldás
A szegénységpolitika lényege a teljes (abszolút) szegénység elleni küzdelem. Az egész társadalom feladata ez. Az 1993. évi 111. törvény részletezi azon juttatásokat, melyekkel a társadalom felveszi a küzdelmet az anyagi szegénység ellen.
ˇ Természetes az, hogy a családtámogatást előnyben kell részesíteni, hisz a gyermekes család jelenti a társadalom jövőjét.
ˇ Nem halogathatjuk a szegénypolitikánkba beépíteni az emberek képzését. Segíteni kell a polgárokon, hogy legalább középiskolai képzettséggel rendelkezzenek. A gyöngén jövedelmező szakmákat gyakorló egyéneket át kell képezni kereset szakmákra. Ugyanakkor a polgárokat - főképp a médián keresztül - képezni kell a megfelelő életvitelre: legyenek mértéktartóak, beosztóak, leleményesek. Vitathatatlan, hogy a
ˇ A szegénypolitika egyik célja a „miből éljünk", a minimális megélhetés biztosítása minden polgár és minden család számára.
ˇ
|