7.
A szerk. 2008.01.09. 10:17
Intelligencia, kreativitás és tehetség kérdéskörei
7. Intelligencia, kreativitás és tehetség kérdéskörei
Az intelligencia:
Az intelligencia többféle képességet érint, melyek az oktatás segítségével fejleszthetők. Pl: nyelvi, logikai-matematikai, vizuális, zenei, interperszonális intelligencia, stb…
Az intelligencia foka erősen függ azoktól a körülményektől és feltételektől, amelyek közepette az intelligencia megnyilvánul.
Sternberg háromoldalú intelligencia elmélete:
1. Az egyén belső világa, szerepe a gondolkodás irányítása. Pl: információk felvétele és elraktározása, releváns (lényeges) információk kiválasztása, stb…
2. Azt határozza meg mit tud az egyén legkönnyebben elsajátítani. Valójában a tanulásra való képesség.
3. Az egyén külső világa. Azt vezérli, hogy az egyén mennyire tud alkalmazkodni a környezetéhez, mennyire tud szelektálni a környezetéből, mennyire tudja alakítani környezetét.
Sternberg szerint az intelligencia legalább annyira függ attól, hogy az emberek mennyire tudnak megküzdeni az őket körülvevő világgal , mint a velük született, belső mentális folyamatoktól.
Szerinte az oktatás úgy szolgálhatja legjobban az intelligencia fejlesztését , ha alkalmat teremt az új feladatokkal való szembesülésre, és megtanítja a diákokat ezek kezelésére.
Kreativitás
A kreativitás (alkotóképesség) a társadalom számára kivánatos és értékes „újításra, felfedezésre” való képesség.
A kreatív folyamatot 4 szakaszra oszthatjuk:
ˇ előkészítés: felfedezik a problémát
ˇ lappangás: félreteszik a problémát, mert megoldási próbálkozásaik kudarcosak voltak,
ˇ megvilágosodás: váratlan belátás következik
ˇ igazolás
A kreativitás fontosabb megnyilvánulási formái:
- produktív gondolkodás, találékonyság, ötletesség, az új megalkotása, a gondolkodás flexibilitása,
- az összefüggés, a rend felismerése,
- probléma-felismerés és problémamegoldás,
- bármilyen korábbi tapasztalatra az új felhasználási lehetőség megtalálása,
- az információk felismerése, befogadása, megőrzése, felidézése, az információk közötti kölcsönhatások felismerése, az új és a korábbi információk kapcsolatának feltárása,
- a tudatban és a tudatalattiban lévő információk közvetlen gyakorlati hasznosítása.
( Guilford a kreativitás lényegét a divergens gondolkodásban jelöli meg.
Számos problémának, amit a hétköznapi életben meg kell oldanunk, számos jó megoldása lehetséges. Az ilyeneket nevezzük „nyitott” problémának vagy feladatoknak, szemben az iskolákban megszokott „zárt”, azaz egyetlen jó megoldással rendelkező feladatokkal.
Ezért a nyitott problémáknál, célszerű túljutni a legelső, legkézenfekvőbb megoldáson, és továbbgondolkodni, hogy ezzel új, ötletesebb, eredetibb megoldásra bukkanhatunk.
A divergens (széttartó) gondolkodásmód a problémamegoldás kezdeti szakaszában igen hasznos, hiszen gazdagítani akarja a helyzetet. Jellemzője a gondolkodás könnyedsége, folyékonysága, a hajlékonyság, vagyis az a képesség, hogy új szempontokat tudjunk felvenni, egyre több megoldásra leljünk.)
Taylor 5 kreativitási szint létezését határozza meg:
1. kifejező kreativitás
2. produktív kreativitás
3. feltaláló, inventív kreativitás
4. újító, innovatív kreativitás
5. teremtő kreativitás.
A kreatív gyermek jellemzői Davis és Rim szerint:
1. Kiváncsiság
2. Függetlenség
3. Kitartás
4. Flexibilitás
5. Széles érdeklődési kör
6. Eredetiség
7. Kérdezősködés
8. Magas energiaszint
9. Türelmetlenség,
10. Élénk fantázia.
11. divergens (széttartó) gondolkodásmód
A kreativitás fejlesztése iskolai környezetben:
1. kreatív problémamegoldás, melynek célja, hogy a felvetődő problémákat újszerű, és hatékony módon tudják megoldani a tanulók.
2. Ötletbörze: az ötletek mennyiségi termelését hivatott elősegíteni csoportos körülmények között. Alapvető szabálya az ítélkezés felfüggesztése a tanár részéről.
T e h e t s é g :
A tehetség: olyan velünk született adottságokra épülő, majd gyakorlás, céltudatos fejlesztés által kibontakoztatott képesség, amely lehetővé teszi , hogy az egyén az emberi tevékenységek egy bizonyos területen az átlagost messze túlhaladó teljesítményeket tud létrehozni.
A tehetség legfontosabb jegyei:
1. az átlagon felüli intelligencia
2. kreativitás
3. a tanuló múltbeli kiemelkedő teljesítménye azon a területen, amelyre a tehetségfejlesztő program koncentrál
4. feladatvégzésben való kitartás.
A tehetséges gyerek jellemzői:
§ Ismeretszerzés szempontjából : verbálisan jók, jó megfigyelők, sokat olvasnak, bonyolult dolgokat könnyen megértenek,
§ Motiváció szempontjából: mechanikus feladatok untatják, érdekes feladatoknál nem igényel segítséget, tökéletességre törekszik, erős kritikai érzékük van, magas célt tűznek ki maguk elé,
§ Kreativitás szempontjából: sokat kérdez, több megoldási verziót adnak, frappáns válaszok, jó humorérzéke van, színes fantáziája van, sablonos megoldást nem kedveli,
§ Szociális viselkedés szempontjából: (nem félnek mások lenni a többiektől, felelősséget vállalnak, barátaikat hasonló képességűek közül választják, jól beszélgetnek idősebbekkel,
Felvetődő problémakörök:
- Ma a pedagógusok többségének diákeszménye a jól tanuló, szófogadó diák, akivel nincs baj, aki mindig úgy viselkedik, ahogy előírták neki, aki az órán figyel, gondolatai nem kalandoznak el, aki a kapott kérdésekre azt válaszolja, amit a könyv tartalmaz, akinek a fantáziája nem merészkedik messze.
A kreativitással ezek az elvárások nem egyeztethetők össze. Tapasztalatok szerint a pedagógusok jelentős része nem túlzottan kedveli az ilyen tanulókat.
- Másik lényeges kérdés: a hagyományos osztálykeretek között , kötött tantervvel folytatott oktatás. Ezek gátjai a többre képes tanulók fejlesztésének, különösen, ha a pedagógus, mint védősánc mögé húzódik a tanterv mögé. A kötött tanterv mindig egy középszinthez, átlagszinthez igazodik.
- Sokan azt hiszik, hogy a tehetséges tanulókkal könnyű dolga van a pedagógusnak. Azonban a tehetségesek tanítása jelentős többletmunkát követel a tanártól. Pl: intellektuális kihívást, a ki nem apadó érdeklődésük folyamatos kielégítése, kiegészítő anyagok biztosítása, a szülői elvárásoknak való megfelelés.
|