2 / B Tétel

A szociálpedagógia kialakulása (történeti fejlődés ókortól a felvilágosodásig

A szociálpedagógia kialakulása

A szociálpedagógiai tevékenység kezdetei már az ókorba visszanyúlnak.

Minden közösségnek vannak és voltak szabályozó rendszerei. Ezek lehetővé tették, hogy rendben tudjanak élni.

§         Halottak Könyve (Egyiptom)

Ha megtartják az előírásokat, a mennyben fognak élni haláluk után.

§         Hettita Törvények (a mai Törökország területén)

§         Hamurapi törvényei: 300 § szabályozza az ókori nép erkölcsét

§         Ábrahám korából is vannak törvények, szabályok (Diolit oszlopok)

§         10 parancsolat

Ember-ember és Isten-ember kapcsolatának szabályozása

Ez Isten ajánlása az ember felé, hogy éljen fejlődjön, melyek a legalapvetőbb szabályok.

A 10 parancsolat ismerete a szociálpedagógus számára kötelező.

1-3             ember és Isten kapcsolatát szabályozza

4. Atyádat és anyádat tiszteld

5. Ne ölj! – a lelki és a testi bántások is ide sorolhatók

6. Ne paráználkodjál! – a fiatalon kezdett szexuális élet mögött lelki és   egy egyéb problémák állnak

7. Ne lopj! – bűnözés megnyilvánulásai (lelki problémák, érzelmi sivárság miatt krónikus lopás)

8. Ne hazudj, mások becsületében kárt ne tégy! (személyiségzavarral küzdő fiatalok krónikus hazudozása)

9. Felebarátod házastársát ne kívánd! (a párkapcsolatok biztonsága erősen hat a fiatalok fejlődésre)

10. Mások tulajdonát ne kívánd!

A korai középkorra jellemző, hogy az elesett és sérült emberek segítését az egyház vállalta fel.

A szociálpedagógia kialakulása a társadalmi átalakulás tényezőivel áll szoros kapcsolatban: az iparosodási folyamat és az ezzel kapcsolatos társadalom szerkezeti változások, a szociálpolitika és a közoktatás-nevelés fokozódó előtérbe helyezése.

A szociálpedagógia gyökerei a középkori szegénygondozásig nyúlnak vissza. A korabeli segítségnyújtás legismertebb formája az alamizsnanyújtás volt. Ha manapság alamizsnáról beszélünk az a nyomor enyhítésére szolgáló pénzadományt jelenti.

Aquinoi Szent Tamás hét olyan testi és lelki fogyatkozás között tesz különbséget, melyeket előírás szerűen hét-hét féle testi és lelki segítségnyújtással vagy alamizsnával kell orvosolni.

Alapgondolata: szeresd felebarátodat, úgy mint tenmagadat.

Testi cselekedetek

ˇ      az éhezőnek enni adni

ˇ      szomjazóknak italt adni (egészséges életmódra nevelés; a tiszta víz nagy kincs volt a XII-XIII. században)

ˇ      szegényeket ruházni (anyagi segítség, ruhagyűjtés a hátrányos helyzetű családoknak)

ˇ      utasoknak szállást adni (hajléktalanoknak otthont, éjszakai szállást biztosítani) Magyarország először a XV. században a vándorló cigányoknak adott hajlékot. Letelepedést biztosított a lengyel, francia dezertőröknek. A világháború alatt zsidókat bújtattak.

Lényeges az anyák és gyermekeik számáéra létesített otthonok

ˇ      fogságban lévőket kiváltani: az elítélteknek lelki vigaszt nyújtani (a XIII-XIV. században még volt rabszolgatartás egyes országokban)

ˇ      betegeket látogatni (sokrétű munka, szervetetten működnek a szervezetek)

Kórházban olyan betegekhez, akiknek nincs hozzátartozója és hosszú betegségben szenved, érzelmi és értelmi támogatást nyújtani

ˇ      halottakat eltemetni (lelki vigasz, tanácsadás)

Lelki cselekedetek

ˇ      Bűnösöket meginteni

ˇ      Tudattalanokat tanítani: a szociálpedagógus feladata a tanítás

ˇ      A kételkedőket jó tanáccsal ellátni

A szociálpedagógus krízisben lévő emberekkel foglalkozik

ˇ      szomorúakat vigasztalni

ˇ      bántalmakat békében tűrni.

A szociálpedagógus személyisége olyan legyen, hogy a gondokkal meg tudjon küzdeni, még akkor is, ha a kliens a bántó.

ˇ      Az ellenünk vétkezőknek megbocsátani

A másik embert olyannak tekinteni, mint én magam. Tisztelet, alázat, szeretet szükséges

ˇ      Az élőkért és holtakért imádkozni

Függetlenül a vallás világnézetéről. Fontos, hogy az elesett ember érezze a lelki közelséget.

A ma embere felismerheti, hogy az istenszeretetnek e sokféle megnyilvánulását a mai világunkban a szociális személyes szolgáltatások kiépített rendszerének keretében hivatásként látjuk el.

A XVII. században keletkezett részben szerzetesrendi, de többnyire szövetségi, és társulati szintű szervezetek reprezentálják a modern értelemben vett szociálpedagógiai tevékenység első szervezeti formáit. A felserdülő nemzedék számára pedagógiai formában nyújtott szolgáltatásaikat (tanítást) a hit terjesztése érdekében végzik, másrészt azonban a karitatív tevékenységre is nagy hangsúlyt helyeztek.

Korabeli szervezetek:

v     Angolkisasszonyok (alapító: Mary Ward)

v     Szalézi leányai (alapító: Szent Ferenc)

v     Vince leányai (alapító: Szent Vince)

E szervezetek tevékenységét a saját személyi szükségletekről való lemondással párosuló, önfeláldozóan nyújtott, nem anyagi jellegű alamizsnanyújtás jellemezte.

A középkor felfogása szerint a szegélyek tiszteletreméltó, a társadalomba szervesen beletartozó réteget jelentettek.

A humanizmus, a reformáció majd a meginduló iparosodás, már megváltoztatja az előző felfogást. A szegénységet az egyéni kudarc kifejeződéseként, negatívumként értékelik. A szegénység gyanússá válik. Az alamizsnanyújtás már nem magától értendő szükség. Megkülönböztetnek méltó szegényeket, akik önhibájukon kívül kerültek ebbe a helyzetbe, valamint méltánytalanokat, akik maguk tehetnek jelenlegi nyomorúságukról. A humanista Ludvig Vives nevelési programja, a munka által munkára nevelés séma lesz Euróba sokszáz dologházában. Vele párhuzamosan egy másik program is indul, a gyerekek oktatásának és nevelésének különválása a felnőttek oktatásától és nevelésétől. A gyerekeket az árva- és dologházakban el kell választani a munkát kerülő felnőttektől. A modern állam létrejöttével fokozatosan kialakultak a pedagógushivatás feltételei is. Az oktató pedagógusok első képviselői a XIX. században jelentkeztek, míg a szociálpedagógusok utánuk, a XX. században tűntek fel.

A felvilágosodás korában a gyermekek felé fordult a figyelem. A gyermeket tisztának és romlatlannak tekintik - Tabula Rasa-nak, üres lapnak. Felismerik, hogy a gyermek szellemi és erkölcsi fejlődéséhez jó, tiszta példa kell.

Oberlin: a fiatal lányokat képezte ki gyermekek gondozására, és így neki sikerült először a családon és iskolán kívül elsőízben szervezett formában a szociálpedagógiai gondozást megvalósítania. Oberlin tanítványait így a későbbi óvónők és gyermekgondozónők előfutárainak tekintjük, olyan ambuláns szociálpedagógiai tevékenységnek, amely a XIX-XX. század fordulóján főleg női hivatássá fejlődött ki.

A szegényeket nevelők

Pestalozzi „az egész otthon” mintájára hoz létre szegény-átnevelő intézetet gyermekek részére. Az ott alkalmazott felnőtteknek a modellszerűen ábrázolt felnőtt világot kellett bemutatniuk és élniük.

Pestalozzi következetesen szétválasztotta az oktatásra és nevelésre szoruló gyermekeket és a fiatalokat, a munkakerülő és bűnöző felnőttektől. Valójában ő így már egyfajta bűnmegelőzési munkát is végzett.

Szervezési elve az volt, hogy a nevelőintézeteket független társadalmi szervezetek tartsák fenn, nagyvonalú állami támogatás mellett.

Fellenberg nevéhez fűződő ún. ipari-iskola, szegények iskolája az alsóbb néprétegekből származó, többnyire elhanyagolt árvagyerekek részére alakult. E gyermekeket itt úgy nevelték, hogy szegényként is meg tudjanak küzdeni az élet nehézségeivel. A szegényt a szegénységre nevelték.

Az első szakmai egyesület, a Szegényeket Nevelők Szövetsége

A szociálpedagógiai tevékenységet folytatók egyesületbe tömörülése a XX. századba nyúlik át. Kivételt képez a német Svájcban 1844-ben létrejött Szegényeket Nevelők Szövetsége. A kollektív szolidaritás abban jut itt kifejeződésre, hogy egy olyan szociális önsegélyező szervezetet alapítanak, mely köteles a bajbajutott tagjain segíteni.

A társadalmi helyzet alakulása és a szociális jellegű pedagógia létrejötte

A XIX. században az iparosodás előrehaladtával a társadalmi struktúra is átrendeződött. A szegénység nemzetközi tömegjelenséggé vált, mely főként a munkásosztály egy bizonyos rétegét, a kizsákmányolt proletáriátust sújtotta.

Wichern, a szociálpedagógia egyik klasszikusa szerint a fiatalok számára létesített menhelyeket nem büntető intézeteknek kell elképzelni, hanem olyan intézeteknek, ahol a büntetés helyett a keresztényi felfogásnak megfelelő eszközökkel próbálnak a fiatalokra hatni. A családi elv fontosságát hangsúlyozza.

Az általa létrehozott „Rauhes Hausban” az intézményes nevelés mintegy utánozta a családi életet.

A szociális gondoskodás a századfordulón már 3 fő területen zajlik:

-         gyermekgondozás

-         szegénygondozás

-         fogolygondozás

A századforduló környékén az állami szegénygondozás mellett jelentős szerepet játszottak az egyházi karitatív szervezetek, illetve a különböző polgári kezdeményezések. A leginkább önkéntes segítők többnyire nők voltak, idővel szükségessé vált rendszeres képzésük.

A I. világháború után már férfiakat is bevontak a szociális szakmába, és biztosították képzésüket is. Az 1960-as évekre tehető a szociális szakmák képzésének teljes rendezése.

Erre az időre tehető, hogy az eddigi szakiskolák emelt szintű szakiskolákká alakultak, melyeket nem sokkal később szakfőiskolai szintre emeltek.