CSALÁDPED
A szerk. 2008.05.21. 08:54
8/A Féltékenység és szorongás
A testvérek közötti féltékenységnek ősi és tragikus mintáit, „kultúrtörténetét" a Biblia (Ószövetség) jegyezte fel. Első a testvérgyilkos Káin, aki megölte Ábelt. A gyilkosság indoka a testvérek közötti versengés volt.
A féltékenység a családban, nem múltbéli árnyék, hanem mai jelenség. Gyerekeink között gyakori, de a felnőttek (házasok!) köreiben sem ismeretlen vendég.
Közismert, hogy a második gyerek megjelenése, a kisgyerek életében nagy válság. Különösen azért, mert elveszti eddigi, kényelmes helyét (pozícióját) a családban. Eddig körülötte forgott a „világ", ő volt a család „szeme fénye". Kizárólag az övé voltak szülei. Most megingott helyzete. Mivel a féltékenység a gyereknek azon vágyából fakad, hogy ő legyen édesanyja és családja „egyetlen drágasága", nem szüntethetjük meg sem mérsékelt büntetéssel, sem pedig bőkezű dicsérettel, vagy jutalmazással. Kisebbíthetjük viszont gondoskodással, a gyerekkel való beszélgetéssel és foglalkozással.
Hogyan fejeződik ki a testvérféltékenység?
A féltékenységet kifejezhetjük mi felnőttek és a gyerekek is szavakkal, vagy tettekkel. Ha a gyerek elfojtja féltékenységét, akkor ez álcázva, különféle tünetekben és viselkedési formákban nyilvánul meg. Ha a gyerek nem mondhatja ki, másképpen sem fejezheti ki, hogy haragszik testvérkéjére, akkor esetleg azt álmodja, hogy kilöki az öccsét az ablakból.
Vannak gyerekek, akik szavak helyett tettekkel adják tudtunkra féltékenységüket. Bántják a kistestvért, köhögnek, vagy éppen bőrkiütést kapnak. Mások bevizelnek, fejlődésükben visszaesnek. Mindezeknek a gyerekeknek arra van szükségük, hogy érzéseiket különféle tünetek helyett szavakkal fejezhessék ki.
Mi a teendő a féltékenységgel?
A szeretet mértéke nem az egyformaság, hanem az egyediség. A gyerekek nem azonos mértékű szeretetre vágynak: egyedi, nem pedig uniformizált szeretetre van szükségük. Nem egyformán szeretjük a gyerekeinket és nincs is szükség arra, hogy úgy tegyünk.
Mik a gyermeki szorongás forrásai?
A félelem megalapozott: villámtól, földrengéstől félünk. A szorongás viszont megalapozatlan félelem: tartunk a békától, iszonyodunk az egértől. Mindenki fél, míg többé, kevésbé minden gyerek szorong
- Az elhagyatottságtól való félelemből eredő szorongás. A gyerek legnagyobb félelme, hogy szülei nem fogják szeretni és el fogják hagyni. Ha az élet valami módon azt követeli tőlünk, hogy kisgyermekünktől egy időre távol éljünk, az eltávozást megfelelő módon elő kell készítenünk.
- Bűntudatból eredő szorongás. A szülők akarva vagy akaratlanul bűntudatot ébresztenek gyerekükben. Ha a gyerek megszegett valamilyen társadalmi vagy erkölcsi viselkedési szabályt, helye van a rosszallásunknak és a gyerek bűntudatának.
- A teljesítményre irányultságból fakadó szorongás. A versenyzők is szorongnak. Korunk jellemzője, hogy túl sokat követel a szülő, de az iskola sem kevesebbet.
- A szülők súrlódásából eredő szorongás. Amikor a szülők egymással harcolnak, gyerekeik szorongást és bűntudatot éreznek. Szorongást azért, mert az otthonukat veszély fenyegeti, és bűntudatot a családi súrlódással kapcsolatos tényleges vagy képzelt szerepük miatt.
- A testmozgás gátlásából eredő szorongás. Sok modern lakásban a kisgyerekeket elsősorban a mozgásos tevékenységségükhöz hiányzó tér gyötri (frusztrálja). A lakótelepek kis szobái, vagy a drága bútorok eleve nem engedik meg a mászást, futkosást és ugrálást
- Az élet végességéből eredő szorongás. A felnőttek számára a halál tragédiája a halál visszavonhatatlanságában (irreverzibilitásában) rejlik.
A kisgyermeket is érdekli a halál és az elmúlás kérdése. A szülők igyekeznek tabutémává tenni: nem beszélünk erről, sőt a szeretett személy elköltözését, elmúlását is igyekszünk eltitkolni gyermekeink előtt, s ezzel súlyos károkat (zavart) okozhatunk lelkében.
|