A célzott beszélgetés

Miért szükséges:

-         mert mihamarabb fel kell ismernünk azokat az érzéseket, vagy jelentéseket, amelyeket a kliens megfogalmazott

-         ha beszélgetünk, beszélünk – alkalmat adunk a probléma kibeszélésére

-         megismerjük a klienst – szubjektumát – s kinyilatkoztatjuk elfogadásunkat

-         újra hallja, amit ő mondott

Újrafogalmazás: egy lehetőség a folyamatos korrigálásra

Lépései:

1. Visszatükröző újrafogalmazás

(körülírjuk, amit hallottunk – úgy, hogy az a másik számára felismerhető legyen)

-         visszhangválasz

-         visszatükröző újrafogalmazás (így hát Ön szerint, azt akarja mondani, véleménye szerint…)

-         összefoglaló újrafogalmazás (lényeget ragad meg más szavakkal)

2. Az újrafogalmazás, mint az alap - háttér viszony megfordítása

(semmit nem veszünk el, semmit nem adunk hozzá az elmondottakhoz, de megjelenik valami, ami eddig rejtve volt)

3. Tulajdonképpeni megvilágító újrafogalmazás

(érthetővé, hallhatóvá teszi a kliens számára ugyanazt az érzelmet, amit elmondott)

Ehhez nagyon finom intuíció kell.

A  másik ember megismerése

Kiindulópont: az egyik ember (személy) interakció és kommunikáció révén kapcsolatba kerül a másik emberrel (személlyel) és a kapcsolat eredményeként megismerik egymást.

A személyek megismerésének alapfeltétele:

Alapvető azonosság feltételezése (emberként ismerjék el egymást – önmagát épp úgy, mint azt akit megismerni kíván)

A személyek mindig valami cselekvés, akció középpontjának tűnnek számunkra. Általában nem közömbös hatást gyakorolnak ránk. (segítenek, gáncsolnak, ítélnek, közömbösek) Ezen cselekvéseik többnyire szándékosak.

A személyeket tehát valamilyen szándékos cselekvés függvényében észleljük, s ez megfordítva is igaz!

Azt az érzést, amit a másik ember bennünk támaszt a hétköznapi életünkben értékelő jelzőkkel (okos, buta, jó, rossz, jóképű, csúnya, kövér, csont sovány, stb.) fejezzük ki.

Statikus megismerés: olyan megismerés, melyben kizárjuk a tetteket, szavakat, jellemző helyzeteket. Keveset tudunk így meg az emberről, nem ismerjük meg jellemét, érzéseit, vágyait. (képolvasások)

Objektív megismerés: teljességre törekvő, mely élethelyzetekben, tevékenységekben nyilvánulhat meg – azonban az egész személyiség megismerése szinte lehetetlen, mivel az összetett rendszer.

Miként ismerhetjük meg mégis a személyt?

-         helyzetben (minden személyt másként észlelünk eltérő környezetben)

-         személyek egymáshoz való viszonyában (érzelmi szálak, ismeretlenség)

Ezt tároljuk, majd később összevetjük, és ennek tükrében alakítjuk ki a kapcsolatokat (mélyítünk vagy lazítunk a kapcsolatokon)

A személyek értékelése:

-         a hétköznapi környezetre jellemző értékelés

-         az értékelés nem mentes az önkényességtől (stabil vagy rendezetlen értékelés, - függ attól, hogy az egyént milyen személyes észlelésnek vetjük alá: mit akarunk látni és mit nem.

Tapasztalati és általános értékelések.

Carl Rogers 1902 – 1987

Életpályája:

-         Apa mérnök, építési vállalkozó, és farm Chicago mellett.

-         A családi élet két fő értékrendje: a kemény munka és a protestáns vallás. Korán munkára fogták. Rendkívül magányos, az iskolában is visszahúzódó, fantáziájában szívesen elmerülő gyermek volt. Soha nem látták játszani társaival.

-         Egyetemi tanulmányait mezőgazdasági szakon kezdi meg, de 1920-tól már teológiai tanulmányokat folytat.

-         1924. Házasságot köt – szülei ellenzik. 1926-tól a pszichológia felé fordul érdeklődése => gyermeknevelési tanácsadóban tevékenykedik.

-         1940-től Ohio állam egyetemének – Colombus pszichológiai tanszékét vezeti. Itt kezdi kidolgozni a segítő kapcsolat és tanácsadás lélektanára vonatkozó elméletét, és maga is aktív tanácsadói tevékenységet folytat. Később a chicago-i egyetem tanácsadői szolgálatát szervezi meg. Az Amerikai Pszichológiai Társaság ekkor már díjjal tünteti ki.

-         1969-ben saját intézetet alapít: Centre of the study of the Person néven.

-         1964-től csoportokkal kezd foglalkozni, az először általa megfogalmazott elvek alapján : ezek az ún. „találkozási” – encounter csoportok.

-         1974-től csoportjai egyre nagyobbak, és ún. „mammut-csoportokkal” foglalkozik. (3 – 600 fősek) Ebbe a sorba illeszthetők az ún. szegedi találkozók is.

Elmélete:

-         Döntő mozzanata: a segítő kapcsolatban nem a választott módszer a legfontosabb, hanem maga a segítő személy. Így a hatékonyság is ennek függvénye, és nem a módszereké.

-         A kliens kifejezésre juttatja önmagával és a világgal kapcsolatos érzéseit, problémáit, tapasztalatait.

-         A terapeuta fő feladata pedig ezeknek az érzelmeknek a visszatükrözése. Rogers hangsúlyozza, hogy a beleélésen, empátián túl a visszatükrözés a döntő mozzanat. A visszatükrözésnek is van művészete: úgy tükrözze vissza a kliens érzéseit, amely az ő állapotában felfogható. Ennek során az egyén önmagáról szerzett ismeretei kibővülnek, önismerete fokozódik.

-         A terapeuta ugyanis a visszatükrözés során olyan mozzanatokra utal, amelyek a kliens számára nem, vagy alig tudatosak.

-         A lelki zavarok nagy része ugyanis abból fakad, hogy az egyén önmagáról hamis képet alkot, így önértékelése, és környezetének róla alkotott képe minduntalan ellentmondásba kerül.

-         A terápia során az egyén szabadon megnyilvánulhat, a terapeuta nem irányítja: „non-direktív eljárás”

-         Rogers szemléletének középpontjában tehát nem a lelki zavar és módszer áll, hanem a személy => „kliens-centrikus terápia” ~ „személyközpontú terápia”

-         A terapeutának feltétel nélkül kell elfogadni kliensét. Csak akkor tud segíteni, ha önmagát is képes elfogadni, maga is képes fejlődni, ha közlései és érzései egymást fedik, hitelesek. (kongruens)

2 nagy európai hírű iskola alakult ki a személyközpontú irányzaton belül:

-         Hamburgban – Tausch

-         az egykori Kelet-Berlinben – Helm

A kísérletek nyomán megállapították, hogy a kliensben egyfajta önmagával folytatott párbeszéd indul el. A folyamat önexploráció ~ önfeltárás. Ez minél magasabb fokú, annál nagyobb a valószínűsége, hogy a terápia eredményes lesz.

Személyközpontú pszichoterápia két fő áramlata:

-         ortodox – angolszász országokban a személyközpontú elvek ún. mozgalomjelleget öltenek.

-         a másik ág arra törekszik, hogy mind az elméletet, mind a szakemberképzést tudományos alapokra helyezze. – első Európában német nyelvterületen.

Hazánkban a személyközpontú irányzat minden ága képviselve van. Klein Sándor főiskolai tanárnak köszönhetően jött létre kapcsolat hazánk és Carl Rogers között.

Ő kezdeményezte a szegedi találkozókat.