|
7. / A Tétel
A szerk. 2008.04.28. 08:38
A szociális munka módszerei: egyéni, csoport és közösségi módszerek
7. / A Tétel
A szociális munka módszerei: egyéni, csoport és közösségi módszerek
Esetmunka (kb. 20 %-ban eredményes)
A szociális esetmunkában a szociális munkások alacsonyabb szociális státuszú, kevésbé iskolázott és a segítő munkára kevésbé motivált kliensekkel dolgoznak, más szóval a szociális esetmunka a „szegények pszichoterápiája.
A szociális esetmunka megközelítési módjai sokrétűek.
(pszichoanalitikus modell, Én-funkciók modellje, funkcionális modell, pszichoszociális modell, problémamegoldó modell, viselkedés-lélektani modell stb.).
A szociális szakember más segítő szakmákhoz viszonyítva többet tud a társadalmi folyamatokról és azokról a nehézségekről, amelyek az egyén és szociális környezete között keletkeznek. Segítő munkájában lényeges elem a szociális erőforrások és a támogató hálózat ismerete és annak felhasználása a szociális esetmenedzselési tevékenységben. Ez egészül ki a belső források, adaptív mechanizmusok, megbirkózási stratégiák ismeretével és azzal a készséggel, hogy facilitálni tudjuk a kliens belső lehetőségeinek kibontását, önaktivitásának felhasználását az életfeladatokkal való megküzdés során. A kliens gyakran csak anyagi segítséget kér, a segítő figyel a szociális környezetre, sőt az egyén szociális rendszerére. Könnyű azonban belátni azt, hogy a kliens belső forrásainak felhasználása, az emocionális feszültségek feldolgozása és a kliens problémamegoldó képességének fejlesztése nélkül a nehézségek „újratermelődnek" és a segítő hatékonysága hosszútávon alacsony marad. Az ilyenfajta kudarcok a segítő erőfeszítések kifulladásához vezetnek és a leggyakoribb okai a „kiégésnek".
A szociális esetmunka (case work) fogalmai
Mary Richmond: „AZ esetmunka azon folyamatokból áll, amelyek fejlesztik a kliens személyiségét az egyed és egyed, illetve az ember és szociális környezete között zajló lelkiismeretesen megválogatott beavatkozásokkal."
„A szociális esetmunka az a segítő módszer, amely célszerűen alkalmazott tudással, megértéssel és eljárásmódokkal segíti az egyedet saját problémája megoldásában". (Shidmore)
Az esetmunka formái (története)
- Kórmegállapító – Richmond- felállították a diagnózis a kliensnél, majd a családját vizsgálták
- Pszichoszociális – New York-i Szoc. munkás képző iskolában – kliens szoc. háttere viselkedés vizsgálat
- Működésközpontú- hangsúly a működőképesség előmozdításán van
- Problémamegoldó- Plamer nevéhez fűződik. A segítés szakaszai: bevezető, tervező, döntéshozó és megvalósító.
- Viselkedés-módosító- Skinner Felnőttek, családok gondjaira keresik a választ
- Válogató összeegyeztetés- Különböző elméletek elemeit hasznosítja.
A szociális szakmában alkalmazott módszereket segítik az eljárásmódok:
1) Megfigyelés lényege a kliens figyelése életvitele közben, amely lehet irányított, megszervezett, vagy informális, spontán módon történő.
2) Megbeszélés során megtárgyaljuk kliensünkkel a helyzetét, problémáját. Ez lehet egyedi (eset), vagy csoportos.
3) Interjú információ-gyűjtés céljából folytatott beszélgetés, ami lehet rövid, vagy hosszú, meghatározott témákra összpontosító vagy kötetlen tárgyú, egyénekkel vagy csoportokkal folytatott. A rejtett interjú esetén a kliens nem is sejti, hogy adatokat gyűjtök, úgy véli, hogy csevegünk.
4) Kérdőív (teszt), írásban igyekszik összegyűjteni a szükséges ismereteket. A kérdések lehetnek nyitottak (nem sugall választ, vagy zártak, ahol megadott lehetséges válaszok közül választja ki a kliens a szerinte helyeset. A tesztet elkészítheti a szociális szakember (lehetőleg ezt tegye!), de a kliens vagy a vizsgált csoport is, sőt lehet hivatalos közeg (egyetem, pszichológiai labor) által kidolgozott, ún. standart teszt.
5) Napló kiértékelése, amit a kliens vezetett, segíthet lelki világának és helyzetének kiértékelésében. Lehet viselkedési (a kliens viselkedését kíséri) vagy munkanapló, amit a segítő vezet.
6) Önéletrajz elolvasása hasonló támaszt nyújt az eset megismeréséhez, mint a napló.
7) Esettanulmány is sokat segíti munkánkat, mert bepillantást enged az eset múltjába, fejlődéstörténetébe. Elkészítheti maga a segítő (vigyázat szubjektív lesz!) vagy más szakember (az objektivitás jobban biztosított!).
8) Audiovizuális eszközök, mint a fényképek a kliens élethelyzeteiről, a kliens által elkészített rajzok, festmények (családrajz, helyzetrajz),,filmek elemzése a klienssel, videó a kliensről vagy hasonló problémával küzdő egyénről.
A segítés történhet
ˇ mediációval (beavatkozással vitázó felek esetében, hogy a felek tisztábban láthassák helyzetüket, kölcsönös engedményekkel kielégítő megoldást találjanak),
ˇ tanácsadással, miközben egyengetjük a kliens út- és megoldás-keresését,
ˇ terápiával, amely lehet gyakorlati (rajz., játék-, munka-, irodalom-, tánc-, lovaglás-, zene- stb. terápia), vagy pszichoterápia, amit súlyos személyiségzavar esetén ajánlunk.
Időkeret
Az esetmunkában: az intézménybe érkező kliensek gyors, egyszeri alkalmat igénylő, többnyire 4-6 alkalomra tervezhető segítő foglalkozást igényelnek. A rövid pszichoterápiák is általában 15-25 üléssel számolnak 3-4 hónapos időszakban. A középtávú pszichoterápiák 40-60 ülésben gondolkodnak másfél évnyi időtartammal. A „hosszú terápiák" 3-4 évig tartanak. A tanácsadás (p1. rogersi) a középtávú pszichoterápiákhoz hasonló időkerettel dolgozik (1,5 év). Klienseink igényeihez legközelebb a krízisintervenció áll, átlagosan 4-6 üléssel (az aktív, strukturált problémamegoldó modellek a legnépszerűbbek).
Intézményi határok
Ha a segítő intézmény működésében a szakmai kultúra szempontjai nem érvényesülnek, akkor a segítő cselekvéstere jelentősen korlátozott.
Tartalmát
Az esetmunkában nagy szerepet játszik a szociális erőforrások és a támogató hálózat átfogó ismeret, valamint a kliens problémájának rendszerszemlélete.
2. Háttér
Egyesületek sora állt az esetmunka zászlaja alá.
USA-ban a Szegények Lehetőségeit Fejlesztő Társulat (AICP). Az esetmunkát gyakorolta. Tagjai látogatták a szegényeket otthonukban, segélyezték őket, munkát kerestek nekik,
A Szeretet Szervezetének Társulata (COS), amely teljes mellbőséggel állt az esetmunka pártján. 1905-ben létrejön a Családszolgálat Szervezete és beindítja a Szociális esetmunka c. folyóiratot.
A szociális esetmunka különböző keretekben valósulhat meg.
1. A hagyományos (kötött) formáját Mary Richmond indítja be.
2. A szociális esetmunka szabad formáját indítványozta a szakma másik nagy úttörője, Mary Cromwell.
v kórtani (diagnosztikai) irány.
4. Florence Hallis sugallta, hogy az esetmunka a beavatkozás 4 szintjén valósuljon meg: változtassa meg a kliens környezetét, támogassa őt pszichikailag, teremtsen tiszta képet a helyzetéről tanácsadással, s végül biztosítson világos meglátásokat.
v működési (funkcionális) irányát
Otto Rank akaratpszichológiájára alapozzuk, miszerint az akarat az egyén képessége, hogy mozgósítsa önmagát a kívánt cél felé. jelentek meg, hogy erősítsék az egyént.
v környezettani (ökológiai) irányzata. Úttörői: Carel Germain és Alex Gitterman.
3. Az esetmunka gyökeres (radikális) formája
Célja: segíteni az egyéneket, hogy felfigyeljenek az igazságtalanságokra, amelyek okozzák, vagy növelik érzelmi zavaraikat.
Az esetmunka folyamatának lépései a következők:
ˇ Tanulmányozzuk a kliens helyzetét, összegyűjtve a szükséges ismereteket és az eset „történetét" (anamnézisét).
ˇ Foglalkozási terv kialakítása, egyénre szabottan és igényeinek megfelelően.
ˇ Ezt követi abeavatkozás,
ˇ segítés tervének végrehajtása.
ˇ Végezetül lezárjuk a közös munkát és kliensünket saját lábán, engedjük tovább.
Goldstein által idézett technikák
ˇ Támasznyújtás technikái (szimpatikus odafordulás, akceptálás, megerősítés, bátorítás).
ˇ Direkt befolyásolás, szuggesztió, tanácsadás.
ˇ A kliens érzéseinek verbalizálása, ventillációja.
ˇ A kliens helyzetére és kapcsolataira fókuszálás.
ˇ A kliens viselkedésének dinamikus tényezőire irányuló tükrözés (a védekezési módok és a viselkedés alakulásában szerepet játszó motívumok megértése).
ˇ A segítő ösztönzi a klienst arra, hogy jelen viselkedése múltbeli gyökerein is gondolkodjon, hogy felismerhesse azokat az irracionális érzéseket, félelmeket, múltbeli konfliktusokat és a személyiség fejlődését akadályozó azon mozzanatokat, amelyek a kliensjelen viselkedését befolyásolják.
Csoportmunka (40-60 %-os eredmény)
A csoportokat rendkívül sok szempontból oszthatjuk fel.
ˇ Elsődleges (prímér) csoportok kisebb létszámúak és magas az érzelmi kötődés-szintjük. Ilyenek a család, barátok, expedíciók stb. Ezek lehetnek természetes (család) vagy mesterséges (expedíció) csoportok, másrészt tartós (család) vagy időre korlátozott (ad hoc bizottság).
Az elsődleges csoport jellemzői:
v Jó interakciók.
v Viselkedési szabályokat alkot.
v Céljai közösek.
v Az érzelmeik ugyancsak.
v Érzelmi szerkezetek uralják (szeretet, szimpátia).
v Erős a csoportélmény (mi!).
v Egyensúlyban tart.
v A csoport és az egyén élete összefonódik.
ˇ A másodlagos (szekundér) csoportok nagyobb létszámmal bírnak és a csoporttagok érzelmi kötődése egymáshoz lazább. Ilyenek a munkatársak, iskolai osztály stb.
ˇ Másrészt a csoportok lehetnek
v kis- (mikro),
v közép- (mező)
v nagy (makro) csoport
v nyitott vagy zárt,
v rövid- vagy hosszútávra tervezett,
v állandó vagy heti egy alkalommal működő,
Csoportmunkaformái:
v Csoportanalízis, csoportpszichoterápia
v Személyiségközpontú Encounter csoport (Rogers)
v Nyílt Encounter csoport (Kalifornia 1982)
v Gestalt csoport
v Tranzakcionalizis
v Behaviorista csoport (viselkedés lélektan)
v Problémára orientált csoport
v Célra orientált csoport
A csoporttagok összegyűjtésével még nem alakult ki működőképes csoport. Minden embertömeg csoporttá fejlődhet.
A csoportfejlődés szakaszai
1. viharzás (storming), amikor igen erős a széthúzó és a feladatokat elhárító erő hatása.
2. alakulás (forming) szakasza, amikor a tagok rádöbbennek saját erejükre és az összetartozás előnyeire.
3. a szabályozás (norming), amikor közös és mindenki által elfogadható csoportszabályokat alkotnak.
4. a működés (performing) szakasz következik, amikor a csoport beérett és működőképes, halad céljai megvalósulása felé.
A szociális csoportmunka
Lényege, hogy a segítő több mint egy személlyel foglalkozik egyszerre, hogy elősegítse a kliensek szociális eredményességét az igényelt célok elérése érdekében. Segíti a csoportot a kitűzött célok megvalósításában, a kívánt változás megvalósításában, úgyszintén az önmegvalósítás és önfejlesztés kialakításában, akár egyéni, akár családi, munkahelyi vagy egyéb bajokról legyen szó,. A közös célok megvalósulása különösen szükséges a szociális telepeken, a különböző szervezetekben, a közösségi szolgáltatásoknál és a szomszédsági összejöveteleken. A kívánt változások megcélozása esetén a csoport közvetítő és modell az egyén számára. Az önmegvalósítás és önfejlesztés esetén a csoport támogatja tagjait és az egész közösséget.
A segítő célkitűzései:
Megtalálni a közös talajt a csoporttagok igényei és a társadalmi követelmények között. Feltárni azon gátakat, melyek a kliens önérdekének megvalósulása és a „mások" érdekei között állnak. Közvetíteni az adatokat (elképzeléseket, tényeket, értékrendet és fogalmakat), amelyekkel nem rendelkezik a kliens. Reményeket erősíteni, amelyek az egyének és a társadalom kapcsolatán nyugszanak. Meghatározni a helyzet követelményeit és a korlátjait, amelyek meghatározzák a segített és segítő rendszerét.
2. Háttér
A csoportmunka a szociális szakmában fokozatosan alakult ki. Először USA-ban, a társulások és klubok világában, szolgálatok keletkeztek, melyeket csoportban alkalmaztak, valósítottak meg. szervezetek jöttek létre (YMCA, UWCA),
A szociális csoportmunka különböző keretekben valósulhat meg.
1. Hagyományos (kötött) formája a gyermekgondozás mozgalmával veszi kezdetét. Fritz Redl igyekezet erősíteni a gyermekek közreműködő képességét társaikkal és a munkában. A csoport minden tagjának sajátságos kezelési célokat tűzünk ki. A segítő meghatározza a csoport munkájának értelmét. Segíti a csoportot, hogy meghatározza és összegyűjtse saját norma- és értékrendszerét. Végül megtervezi a csoportmunka tárgyát és menetét.
2. A szociális csoportmunka szabad (liberális) formájának két változata (a kölcsönösségre építő és a szociális célok modellje) is kialakult a szociális telep mozgalomból. A kölcsönösségre (reciprocitásra) épülő csoportmunka segíti az egyént, hogy minél tevékenyebb legyen a közösségi döntéseknél. Az egyén, a csoport és a társadalom kölcsönösen hatnak egymásra. A csoportvezető közvetítő (mediátor), segíti klienseit, hogy elérjék azt, amire szükségük van. A szociális csoportmunka másik változata a szociális célok modellje magasabb szintű szociális tudatosságot teremt a csoportokban és közvetlenebb személyközi (interperszonális) kapcsolatokat épít.
3. A szociális csoportmunka gyökeres (radikális) formája kiiktatja a segítő tekintélyelvű szerepét. A résztvevők ügyességeket tanulnak segítve egymást. Több változatban is megjelenhet: Tudatosságfejlesztő csoportok, vitacsoportok, amelyek alapvető kérdéseket vetnek fel a szociális rendszerrel kapcsolatban. Mindenképpen a kritikai tudatosságot növelik a csoporttagokban.
Az egyes emberi rétegek, mint a lelki (paranoiás, delíriumos, skizofréniás, mániákus, depressziós, perverz) betegek és a túlkoros személyek nehezen kezelhetők. Egyébként is számítani kell a csoporttagok fékező, sőt ellenálló erőkifejtéseire, mint a hallgatás, intellektualizálás, általánosítás, verbális agresszió, függőség a csoportvezetőtől, mentegetőzés, bűnbakkeresés, komédiázás, alcsoport-képzés stb.
A segítő kénytelen
(1) elfogadni a tényt,
(2) tudatosítani a védekező mechanizmusokat,
(3) megbeszélni az ellenállás okait, gyökereit és így
(4) túlbillenteni a csoporttagokat a kialakult helyzeten.
A csoportlétrehozásnak szempontjai
1. központi kérdése a szervezet, a csoport és a csoporttagok közös célja.
2. a csoporttagok megválogatása.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
