CSALÁDPED
A szerk. 2008.05.21. 08:48
3/A A család külső rendszerének szerepei
A család külső rendszerének főbb tagjai a tágabb család: elsősorban a nagyszülők, nagynénik, az anyós és após stb. Ezekre nagy szüksége van mind a házaspárnak, mind a gyerekeknek.
Mire jó az anyós és az após?
Bizonyos, hogy minden szülő azt akarja, hogy a gyereke boldog legyen. Hallgassunk a jó tanácsukra! Ám, hogy melyik véleményük jó, azt a fiatal pár döntse el! Ha viszont házasságoddal baj van: a szülő (különösen édesanyád) nem a megfelelő ember, akivel megvitathatnátok a helyzetet.
Szerencsés eset, ha a szülők felnőtt és házas gyermekeikben felfedezik nagy barátaikat. Kölcsönösen hatnak egymásra és gazdagítják egymást. Az apóssal általában könnyebb a dolgunk. Persze, vele is ujjat húzhatsz, ha nagyon akarod.
Milyen a jó nagyszülő?
Legalább három típust különböztetünk meg. Első helyre tehetjük a kisegítő, vagy „rendelkezésre álló nagyszülőt", aki unokája oldalán áll, kicsit kényezteti, mert szereti, ugyanakkor a családi bölcsesség kútforrása az ifjabb generációk számára.
Már nehezebb eset a „rátelepedő nagyszülő", mindent jobban tud, mint a szülő, sőt „beköltözik" unokája szobájába, mindentől - még szüleitől is -védelmezi, menthetetlenül elkényezteti.
Modernkedő világunk jelensége az „elutasító nagyszülő", aki nyugdíjas éveit a sportpályán és utazással tölti.
Szüksége van-e a szülőknek a nagyszülőkre?
A fiatal szülők szerelmük gyümölcseivel ajándékozzák meg a nagyszülőket. Örömüket abban lelik, ha ezek boldogan fogadják ezt az ajándékot, melléjük állnak tanácsaikkal, sőt idejük feláldozásával. Amikor alkalmasint átvállalják unokáik felügyeletét, míg a fiatal szülök kettesben kikapcsolódnak, szórakoznak, egy-két napig gyermekeik nélkül pihennek, ezzel a fiatalok párkapcsolatának erősítését is előmozdítják. A szülők - továbbá - a nagyszülők példáján tanulnak sok mindent: megértőbbek, türelmesebbek, közvetlenebbek lesznek gyermekeikhez.
Az unokáknak is szükséges a nagyszülő?
Régen a különböző nemzedékek sok időt töltöttek együtt. Gondoljunk csak a nagycsaládokra. Napjainkban korcsoportokba verődünk. Óvodások az óvodában, iskolások az iskolában, fiatalok a diszkóban és az utcán, felnőttek a munkahelyen, az idősek pedig a szociális otthonban találkoznak. A nagyszülők mindig a családi hagyományok és a szokások őrzői voltak. Felmérhetetlen kincset jelentenek az újabb nemzedéknek. Sajátságos szeretettel (kényeztetve) kezelik unokáikat.
A nagyszülőknek nincs szükségük unokára?
az unokák sokat adhatnak nagyszüleiknek: kibillenthetik önközpontúságukból, felragyogtathatják a napot borongós egükön. Egyensúlyba hozhatják életüket, életkedvvel, sőt új életcéllal ajándékozzák meg őket.
Száz szónak is egy a vége: a nagyszülői státus révén mindenki ad és mindenki kap, kölcsönös a gazdagodás.
Kik a rokonaink?
Egy bizonyos: rokonokra szükségünk van. Városiasodott (urbanizált) és túlmozgó (mobilizált) világunkban a rokoni szálak kuszáltak.
|