9/A. Életkedvre és családi életre nevelés

Életkedvre (optimizmusra) nevelés = Vallás­erkölcsi nevelés

Az optimista, életvidámságra nevelés egyben valláserkölcsi nevelés, illetve a vallás-erkölcsi nevelés, ha igazi, optimista. Szemben az igen elterjedt hiedelemmel: az optimizmus csak nagyon ritkán „természetes" adottság.

A vallásos hit nem magánügy? Az ember társas lény, ezért a magánügy és a közösségi élet szorosan összetartoznak. Aludni magánügy, de ha az egyén nem alszik eleget, izgágább lesz környezetéhez, gyengébben teljesít a munkahelyén. Ez már igazán közügy. Házasságot kötni is egyrészt magánügy, ugyanakkor házassággal hozzuk létre a családot, a család pedig a társadalom alapsejtje, tehát hatványozottan közügy. így van ez a vallással, a hittel is.

Nem struccpolitika a valláserkölcsi nevelés? Az életvidámság (optimizmus, vallás-erkölcs) korántsem azt jelenti, hogy illúziókra építünk, úgy „élnek, mint a strucc". Az optimista teljes mértékben tisztában van vele, hogy tökéletlen világban él, ahol a szeretet törékeny, a hiszékeny (naiv) embereket becsapják, a betegek pedig meghalnak. Viszont van néhány alapvető módszere, hogy megőrizze lelki egyensúlyát.

• Az optimista (vallás-erkölcsileg stabil) egyén problémamegoldó. A gyerekek folyamatosan akadályokkal találják szembe magukat: ez a felnőtté válás természetes velejárója. Meg kell tanulniuk úgy látni ezeket, mint új és új alkalmakat, amelyekben próbára tehetik saját magukat, valahányszor egy gyerek megpróbál visszavonulót fújni egy próbatétel előtt, kell, hogy lássa maga mellett a szüleit, akik segítenek neki új módszert találni arra, hogy megoldja vagy megkerülje a problémát.
• Az  optimista   (vallás-erkölcsben   álló)   személy  tudja,   hogy vannak lehetőségei. A szülők megtanítják őt arra, hogy amikor egy próbálkozás kudarcot vall, mindig lehet más utat találni.
• Az    optimista    (vallás-erkölcsileg    nevelt)    előre    látja    a problémákat. Optimistának ember mélyen realista: tudja, hogy bajok jönnek, de mindig kész elgondolkodni azon: „Mit tehetek azért, hogy javítsak a hátrányos helyzeten
• Az optimista (vallás-erkölcsös) egyén kerüli a vakmerőséget. A hamis bátorítás a legutolsó dolog, amire egy gyereknek szüksége van. Legföljebb az használhat, ha valaki azt mondja: „Jó nagy bajban vagyunk, de ha felkötjük a nadrágunkat, akkor valahogy kikeveredhetünk belőle."
• A vallás és az erkölcs a közösség életének objektív szabályozója. Az ember tevékenységének minden területén megjelenik.

A boldogság lényege: szeretetben élni és a szeretetet kisugározni. A vallás lényege és alapelve éppen a szeretet. Igaz, hogy a vallás lényege, hajtó ereje a szeretet. Ám a vallás tudás, érzelem és ennek megfelelő, erkölcsös magatartás. A pusztán megszokott, csak külsőleg, tudástól áthatott belső meggyőződés és azonosulás nélkül végzett vallási formák nem jelentenek mást, mint „üres skatulyát". Ezeket a család hivatott megtölteni értelmes tartalommal.

Segíti-e a személyiség fejlődését a vallásos nevelés?

Gyerekeinknek bizonyos dolgokat meg kell tanulniuk (olvasni, úszni, a számítógéppel bánni), mert ezt megköveteli az élet a huszonegyedik században. De ha ezeken kívül nem nyújtunk nekik semmi mást, ha nem kapják meg a lelki nevelést, akkor az azt jelenti, hogy a létnek csak a mellékes (marginális) részleteivel foglalkoztunk, mintha központja nem is lenne. A család a szellemi élet bölcsője és alapja. Itt kell megtapasztalni Istent. a gyerekek édesanyjukban és édesapjukban fedezik fel őt.  Azt adjuk át, amit mi magunk megélünk. Ha gyermekeinknek csak a vallás nyelvezetét, vagy a lelki élet és az erkölcs leírásait közvetítjük, élményszinten pedig semmit, az olyan, mintha elmesélnénk nekik, milyen az eperfagylalt, utána pedig egy üres tölcsért nyújtanánk oda.

A család a jövő perspektíváját és viselkedésmintákat nyújt. A család az a hely, ahol megtanuljuk a reményt. A gyerekek nagyon gyorsan észreveszik, hogy a világban nem csak béke és harmónia van. A család vezeti el őket oda, hogy felismerjék a fájdalom létét, és biztosak legyenek a Gondviselésben. Az Istenhez való közelítésben kerüljünk el néhány csapdát: - Ne kezeljük Istent, mint egy eszközt: ne fenyegessünk vele, ne fegyelmezzük vele gyermekeinket. Figyeljünk oda a családi élet szentségére. Pld  saját  családi  szertartásainkkal (bibliaolvasás   és  imádkozás  gyertyafénynél,   az  ünnepek  és  az évfordulók megünneplése stb.).

A vallás-erkölcsi nevelés fő irányvonalai a következők:

• Amit a szülők egymásnak mondanak, fontosabb, mint az, amit egyenesen a gyerekeknek címeznek.
• A szülők viselkedése többet nyom a latban, mint szavaik.
• Nem  féljen  nyíltan kimondani  azt  a  gyerekeinek,   amit gondol, még ha határozott „nemről" is van szó, mert bármi is a reakciójuk, világos kapaszkodókra van szükségük

Családi életre nevelés a családban

A szexuális nevelés a családi életre nevelés egyik szelete. A családi életre elsősorban a család nevel jó légkörével és példájával. Megmutatja gyermekeinek az életkedvet, konfliktusmegoldást, beszélgetést, bensőséges kapcsolatot, de az anyagi ügyek, a pénz, a szexualitás stb. kezelését is.

A szexuális nevelés  azzal kezdődik, hogy a szülők hogyan viszonyulnak saját érzékiségükhöz. A gyerek születésétől kezdve rendelkezik a testi gyönyörök érzésének képességével, és így a szexuális attitűdök kialakulása a születéssel kezdődik. Az élvezet, amit a gyerek a testével és annak működésével kapcsolatban érez - ha nem is a felnőtt értelemben, szexuális természetű.

Van-e kapcsolat a szexualitás és szobatisztaságra nevelés között?

A szexualitás és a kiválasztás szervei olyan közel vannak egymáshoz, hogy a szobatisztaságra nevelés során kialakult magatartás (attitűd), minden valószínűség szerint befolyásolja a szexuális fejlődést. A durva, elsietett szabályok a gyerekben azt az érzetet kelthetik, hogy a teste és annak minden funkciója valami ijesztő dolog, nem pedig valami, amit élvezni lehet. A türelmetlen szoktatás kudarcra vezet. „Véletlenek" az ötéves korig is előfordulnak, ezekre előre számítani lehet, és természetesen kell kezelni.

Ahogy a gyerek fizikai és érzelmi fejlődése előrehalad, a nemi szervek környékén (genitális zóna) kellemesebb testi érzéseket érez. Tartózkodjunk mindenfajta goromba, szeretetlen letiltásról, legokosabb a figyelemelterelés módszere. Valójában a gyereknek most különösen szüksége van szerető irányításunkra ahhoz, hogy kellemes érzései érzelmileg ne legyenek károsak.

A nemi különbség a gyerekeknek nem magától értetődő. Különös rejtélyként élik meg. Az alapvető testi különbségek fantasztikus magyarázatokat indítanak el, és félelmeket váltanak ki. Bármilyen magyarázatot adjunk is, a gyerek úgy véli, és néha ki is mondja, hogy mindenkinek joga van péniszre.

A gyerek családi élettel és a szexualitással kapcsolatos kérdésekről való informálására az a legmegfelelőbb életkor, amikor ilyen jellegű kérdéseket tesz fel. Magyarázatunk mindig tényszerű legyen, anélkül, hogy a közösülés leírásába belemennénk: bizonyos tartózkodásra szükség van, nem csak a saját békességünk, hanem a normális fejlődés érdekében is. Nem keltünk riadalmat (pánik), ha a gyerek - időnként -benyit, amikor zuhanyozunk, vagy kíváncsiskodik, amikor öltözködünk, de ne szorgalmazzuk az ilyen viselkedést.

Minden bizonnyal nemkívánatos az, ha a gyerekeknek meg kell osztaniuk a szüleikkel az ágyat vagy a hálószobát. A csecsemő is hamar megszokja, hogy mocorgására felneszelünk. Ajánlatos, hogy a családban legyen külön gyerekszoba, ahol az esti lefektetés, mese és esti búcsúpuszi után a gyerekek alszanak.

A gyerekek akkor képesek zavartalanul beilleszkedni a civilizációba, ha képesek fegyelmezni önmagukat, lemondani pillanatnyi örömszerzéseikről szülői, vagy társadalmi egyetértéssel találkozó tartósabb örömök kedvéért. Azok a gyerekek, akik ismerik a szeretet erejét, készek arra, hogy az ismerős érzésekért és előnyökért cserébe fegyelmezzék viselkedésüket.

Vannak tiltott játékok?

A kisgyerekek szeretik vizsgálgatni testüket, a nagyobbacskák egymás testét. Ezt a tudásszomjat nem könnyű lecsillapítani. Mi rossz van a titkolt szexuális játékokban? -Szégyenérzettel terheli meg a gyereket, és igényeit sem elégíti ki.

És az erőszak gyakori formája?

Egyik szülő sem szereti igazán, ha gyerekeik nem értenék meg azokat a csúnya szavakat, amelyeket társaik használnak. Ezek a szavak olyan életerősek, kifejezők és tiltottak, hogy használatukkor a gyerekek nagynak és fontosnak érezhetik magukat. Szeretném hangsúlyozni, hogy a csúnya, káromló szavaknak nincs helye a családban. Apám kiskoromban ezt mondta: „Fiam, csak a gyáva és tehetetlen ember káromkodik". Ha ki akarjuk iktatni családi szótárunkból az ilyen ocsmányságokat, a szülőknek kell jó példával járniuk gyerekeik előtt.