2. A szocializáció folyamata, a szociális tanulás formái. Szociális szerepek, szerepkonfliktusok. A szakmai szocializáció.

Az egyén szocializációja

A szocializáció az a folyamat, amelynek során az egyén megismeri szűkebb és tágabb környezetét, annak szokás- és normarendszerét, hagyományait, értékeit, együttélési szabályait, életmódját. Eredményeként sajátítja el anyanyelvét, a kultúra elemeit, a mindennapi élet sikeres viteléhez nélkülözhetetlen sztereotípiákat, mechanizmusokat.

A tanulás szociális formája a szociális tanulás. A szocializáció a társadalom meghatározott közegeiben bonyolódik. A szociális tanulás az adott közegben élő emberek személyiségének közvetítésével megy végbe. A tanulás nem egyirányú, nem egyoldalú. A szociális tanulás folyamatában közvetítő szerepet betöltő személyeket ágenseknek (családtagok, óvodai, iskolai munkahelyi kollektívák) nevezzük. A szocializáció kiteljesedése, a szociális tanulás kezdeti eredményeinek stabilizálódása és további elemekkel való kiegészülése, a munkába lépést követően következik be. Tehát felnőtt korban sem ér véget.

A szociális tanulás formái

Spontán formája az utánzás. Célja nem az ismeretszerzés, hanem a minta minél pontosabb lemásolása.

Felnőtt korban a mintakövetés többnyire tudatos kiválasztás alapján történik, konkrét cél érdekében. Tudatos formája az azonosulás (mintakövetés, modellmásolás) és szereptanulás. Benne van az értelmi elfogadás is, a szociális szerepek elsajátításának folyamata.

A szerep  valamely társadalmi helyzethez, konkrét funkcióhoz, pozícióhoz kapcsolódó társadalmi elvárások összessége. A szereptanulás során az egyén arra törekszik, hogy a vele azonos státusú személyhez igazodjon, hozzá hasonlóan viselkedjen, vele hasonló módon érezzen, gondolkodjon. Szankciókat kell alkalmaznia önmagával és másokkal szemben, ha saját, ill. azok viselkedése eltérne a kívánatostól. A szereptanulás eredménye a szerepkészlet, amellyel az egyén új szerepbe illőnek érzi magát.

A szereptanulás nem nélkülözheti a befogadó aktivitását. Eredményességét nagymértékben segíti az elvárások tisztázottsága, hasonló szerepek ismerete, modellel való azonosuláshoz szükséges feltételek biztosítottsága, a befogadó előnyös személyes tulajdonságai. Fontos tényező: ellenpozíciót elfoglaló személy.

Szociális szerepek

Státus, minden olyan társadalmi helyzet, funkció, melyet az egyén elfoglal, betölt. A státushoz társadalmi elvárások, követelmények kapcsolódnak. Egyazon személynek több státusa van.

Buda Béla szerint a szociális szerep sajátos reagálási mód. A szerep mentes a tettetés, a megjátszás morális minősítéssel terhes utalásaitól. A szerepnek akkor van létjogosultsága, ha a vele ellentétes szerep is létezik. Szerep-problematikával a szerepelmélet foglalkozik.

Szerepelvárás: adott státussal kapcsolatos társadalmi követelmények összessége.

Szerepelképzelés: a megvalósító személy által előzetesen kialakított és valószínűsített követelményrendszer. Szerepmagatartás: a szerep egyéni megvalósításának módja.

Szerepkészlet: az egyén által aktuálisan birtokolt reagálási módok halmaza.

Szerepmodell: a társadalmi követelményeket megtestesítő minta.

Szereptípus: a szerep hovatartozását jelző fogalom. Lehet adott, velünk született, tanult, kivívott, spontán.

A sokféle szerep között elvárásbeli különbségek is vannak. Feltétlen teljesítést követelnek. A szerepelvárásokat illik betartani, nem árt teljesíteni.

A szerepkonfliktusok fajtái és kezelése

1) Személy-szerep konfliktus: az adott szerep jellegénél fogva nem illik az azt megvalósító egyén személyiségéhez.

2) Szerepek közötti konfl.: a sokféle szerepelvárásnak az egyén egyidejűleg nem tud maradéktalanul eleget tenni. 3) Szerepen belüli konfliktus: az ugyanazon szereppel kapcsolatos ellentétes elvárások váltják ki.

Nel Gross, Ward Mason három jellemző stratégia: 1. Legitimitást hangsúlyozva, morálisan igazodnak az elvárásokhoz. 2. Kibúvó keresése. Negatív szankciókat igyekeznek kikerülni, min. csökkenteni, súlyosabb szankciókkal fenyegető elvárásokhoz alkalmazkodni. 3. Az emberek morális kibúvót keresnek.

Egy szociális rendszerben adott szerepkötelezettségek hierarchiába rendeződnek, így konfliktus csakis akkor áll elő, ha egyenlő erősségű, de különböző előjelű kötelezettségek merülnek fel.  Konfliktuskezelési mód lehet a szerepek összeolvasztása, amikor is két ütköző szerepből átmenetileg egyet csinálunk. Szerepalku lényege a kompromisszumképzés. Racionalizálás az egyén elfogadható magyarázatot próbál kitalálni valamely kötelezettség elmulasztásának igazolására. Végleges megoldás a szerepből való kilépés. Betegségbe menekülés nyugtatók, kábítószer szedése, végső esetben öngyilkosság.

Szakmai szocializáció: egy adott szakma gyakorlásához szükséges szakmai ismeretek, képességek és egyéb személyes tulajdonságok elsajátításának a folyamata.

Négy szakasza:

1) Pályaorientáció: az adott szakmára való ráirányulás, beállítódás kialakulásának szakasza.

2) Szakmai képzés: szakmai tanulmányok eredményes befejezésével az egyén eljut a potenciális pályaérettség szintjére.

3) Pályakezdés: itt derül ki, hogy a szakmai tanulmányok követelményeinek eleget tett fiatal szakember kiállja-e a próbát. Ha a pályára lépés sikeres, kialakul benne a szakmai tevékenységgel kapcsolatos pozitív viszonyulás.

4) Pályavitel: már képes önállóan dolgozni, szakmai munka iránti vonzalma mélyül, hivatásszeretet, hivatástudat alakul ki.