Az agresszió válfajai:

·         Gonosz tett: öncélú agresszió, amikor az elkövetőt csak az készteti, hogy a másiknak fájdalmat, kellemetlenséget okozzon. A kiszámíthatatlansága félelmet kelt, és ezáltal zavarja az együttélést mind a magánélet, mind a közélet terén. Pl: veszekedés, áskálódás, kötekedés.

·         Bűnözés: a bűncselekmények célja megegyezik a társadalomban érvényesnek elfogadott célokkal. A bűnözők is pénzt akarnak, ehhez a társadalom által jóvá nem hagyott eszközöket alkalmaz.

·         Önérvényesítő agresszió: leleményesség, élelmesség, határozottság. Olyan agresszív viselkedésmódok, melyeket egyesek erénynek tüntetnek fel.

·         Pedagógiai agresszió: a szülő vagy a pedagógus szerepköréhez tartozik a büntetés is, ezért az egészséges és harmonikus személyiségfejlesztés érdekében több pedagógus úgy gondolja, hogy megengedhető a verés, a megfélemlítés, a szidalmazás.

·         Állami agresszió: az állami erőszakszervek szintén gyakran alkalmazzák az agressziót, melyet proszociális érvekkel igazolnak.

·         Diszkrimináció, pl. nőkkel szemben elkövetett agresszió. A megerőszakolást és zaklatást a nőknek tulajdonított speciális szexuális és pszichés tulajdonságokkal magyarázzák a férfiak. A diszkrimináció másik fajtája a kisebbség ellen irányul, hogy elvegyék történelmüket, nyelvüket.

·         Reaktív agresszió: amikor az agressziót a védekezéssel igazolják. Egyik vállfaja  a megelőző agresszió, amikor a másiknak agresszív szándékot tulajdonít az illető, és hogy ezt megelőzze, agresszív módon lép fel.

•    A megtorló agresszió vagy bosszú során az igazság helyreállítása túlmegy a jogos mértéken, és új

      igazságtalanságot eredményez, melyet a másik fél megtorló agressziója követ.

Az agresszivitás okai

Az agresszív tett elkövetését csak a szánalom akadályozhatja meg, amelyről úgy tűnik, hogy tanult és nem örökletes képesség.

·         Valaki biológiai okkal magyarázza. Nem tudjuk, hogy az agresszió öröklött vagy sem, de biztos, hogy megnyilvánulása biológiai feltételekhez kötött. Vannak agyterületek, melyek aktivizálódnak az agresszió során és ezek kiirtásával megszelídíthető az ember. Az alkohol növeli, a marihuána csökkenti az agresszivitást. Férfiaknál kimutatható kapcsolat van az agresszivitás és a tesztoszteron szint között.

·         A frusztrációs elméletek szerint a célja elérésében megakadályozott egyén frusztrációt él át, az ezzel járó feszültséget agresszív cselekedetben vezeti le.

·         Deprivációs elméletek: A társadalmi egyenlőtlenségek egyes társadalmi csoportokat egész sor gazdasági, politikai, kulturális értéktől megfosztanak. Abszolút depriváció esetén a szegény, kiszolgáltatott és alacsonyrendűnek tartott társadalmi csoportok tagjai körében tömegesen jelentkezik a frusztráció, mert nincsenek olyan céljaik, melyekkel hátrányos helyzetüket leküzdhetnék. Relatív depriváció esetén megjelenik a frusztráció, és nyomában a helyzet megváltoztatására irányuló harc. Ez lehetőséget ad, hogy kitűzzük magunk elé az életkörülményeket javító célokat, vagyis emelkedik igényszintünk.

·         Tanuláselméletek: az agresszív viselkedést a jutalmazó váltja fel. Egy agresszív viselkedést követő jutalom megerősíti a viselkedést. Ha az agresszív viselkedést büntetés követi, akkor az agresszív viselkedés legközelebb elmarad.

·         Konformitás elmélet: Az ember nyugtalanítóan könnyen rávehető az agresszióra. Milgram kísérletében a kísérleti személyeknek azt mondták, hogy elektromos ütések segítségével fognak szavakra tanítani valaki. Minél többet hibázik a tanuló, annál erősebb áramütés adható neki, annak érdekében, hogy a továbbiakban ne hibázzon. A kísérleti alany, aki tanult, az beavatott volt, 213 esetből csak 3 tagadta meg a részvételt, 210 személy képes volt akár 350V-os áramütést adni társának, azért mert az nem tanult.

Proszociális viselkedés

Az önzetlen, altruista viselkedés szinonimájaként használjuk. A közösségért való viselkedést jelenti. A segítségnyújtásra való hajlandóság legfontosabb lélektani indítékai:

·         egyéni felelősségérzet megléte

·         olyan embereknél figyelhető meg, aki elfogadja a társadalmi felelősség normáját és

·         a viszonosság formáját.

Proszociális viselkedésnek minősül minden életmentést célzó akció. Alapmotívuma az erkölcsi kötelesség, az önbecsülés fokozásának igénye. A morális kötelezettség érzése elnyomja a mérlegelést arról, hogy mekkora ráfordítást igényel, és mekkora veszteséggel jár a segítés.

E viselkedéshez bizonyos normatív társadalmi elvárások is kapcsolódhatnak.

Folyamatmodell:

Schwartz és Howard, 5 mozzanat: figyelem (annak felismerése, hogy mások kellemetlen helyzetbe kerültek) → motiváció (kialakul a morális kötelezettség érzése) → kiértékelés (a viselkedés vélhető következményeinek az értékelése) → elhárítás (ráfordításokon és veszteségeken való tépelődés elhárítása) → viselkedés.

A felelősségérzet és a segítségnyújtásra való hajlandóság csökken:

·         ha mások is jelen vannak, mivel a felelősségérzet csökken a csoportban

·         ha többértelmű a helyzet

·         ha nem bízik a beavatkozni szándékozó abban, hogy sikeresen helyt áll-e. Attól a bizonytalanságtól, hogy nem érzi elég kompetensnek magát, nő a feszültsége, ez pedig gátlást eredményezhet.

Ezeket a szociális gátló folyamatokat a kívülállók közönynek élik meg, miközben a társas gátlás jelenségével van dolguk. A társas együttlét nemcsak serkentő, hanem gátló többlethatással is bír.

Vannak olyan egyszerű feladathelyzetek, melyekben a társak jelenléte növeli a teljesítményt. Vannak bonyolultabb, kreativitást, logikus gondolkodást igénylő helyzetek, melyekben a társak jelenléte inkább csökkenti a teljesítményt.

A segítség elfogadásának is vannak hátráltató okai:

• A kiszolgáltatottság érzése kellemetlen, ezért csökkenteni igyekszik az egyén az elfogadott segítség mértékét.

•  Gyakran a segítségnyújtó elkötelezettséget vár attól, akinek segített, a lekötelezettség érzése pedig szintén

    negatív érzés. Ezt igyekszik az egyén elhárítani, ezért felejti el gyakran a segítségnyújtás viszonzását.

Mindezek hatására, ha magas az egyén önértékelése, könnyebben visszautasítja a segítséget. E mellett az autonómiára törekvő egyének szintén könnyebben visszautasítják a segítséget.