1. Szociális gondoskodás az ókori Görögországban és Rómában

Az ősközösség korának alapelve: közös a termelés - közös haszon. Ez azt jelentette, hogy közös volt az élelemszerzés és az elosztás is. Az ősközösség korában szociális gondoskodás, mint elkülönült tevékenység nem létezett. E tevékenységgel nem volt megbízva egy konkrét személy vagy intézmény sem. Jellemző volt a szoros egymásra utaltság, valamint a szigorú jogok és kötelezettségek. Problémát jelentett viszont, hogy idős korban és betegen a kötelezettségek nem voltak teljesíthetőek. A legfontosabb cél az volt, hogy a közösség fenn maradjon, gondoskodott azon tagokról, akik arra rá voltak szorulva. A barbár törzsek magukra hagyták ezeket az embereket, ellentétben a civilizált törzsekkel. Eszkimók: az idős emberek önként vállalták a halált.

Ókori Görögország és Róma: A szociális gondoskodás fejlett volt, a napjainkban jellemző formák már csíráikban meg voltak. A legtöbb európai országban csak a XIX. sz-ban választották szét a kórházakat a szegényházaktól.

Görögo.: Két párhuzamosan működő tevékenység folyt. A gyógyító istenhez kapcsolódó kultusz (Aszklépiosz): gyógyítás szentélyekben, adományozás a szentély papjainak, az isten álmában mondta el a tennivalókat. A másik tevékenység: tanult orvosok, alkalmazott orvosok: egyes városállamokban alkalmazták, akik kötelesek voltak ingyen kezelni az állampolgárokat. Ez a rendszer létezett a Római Birodalomban is. Nagy megbecsülésnek és tiszteletnek örvendett ez a pálya, Rómában alantas munka volt. Az ellátás ambulánsan, orvosi szobában folyt, viszont a mai értelemben vett kórházak nem léteztek. Rómában Kr. u. 2-4 században: .............., a legszegényebb és rabszolga személyek számára (Tiberisz szigetén). A család feladata a gondozás.

Karitatív egyesületek: önkéntes alapon történő befizetések.

Görögországban: eranosz egyesületek. Szolon törvényei az egyesülés szabadságát biztosították. Választott vezetők voltak. Rendes bevételek: tagdíj, belépési díj, rendkívüli bevételek: adományok formájában. Tevékenységeik: adósrabszolgaságból kiváltás, hadifogságból kiszabadítás (tag esetén), a tag leánygyermekének férjhezmenésekor hozomány, tagnak síremlék, temetés költségei, a család segélyezése.

Róma Kollegium tenniorum. Görög szerkezetűek. Abban különbözött, hogy hangsúlyosabb volt a temetési segélyezés. Római vallással volt összefüggésben: ha a halál után teste nem kerül a földbe, a lelke a földön fog bolyongani.

Állami segélyek: pénz, gabona, kenyér.

Görögország: pénzzel támogatták a háborús sebesülteket és gyermekeiket, gabonával és kenyérrel: a gazdag ember kötelezték, hogy külföldről gabonát vásároljon és azt olcsóbban adja el a szegényeknek.

Róma: a pénzügyi segélyezés kezdetben propaganda eszközöket szolgált, később évi rendszerességgel egyes emberek segítséget kaptak. A természetbeni segélyezés is szokás volt: kenyeret és cirkuszt.

Görögo-ban létezett a hajléktalanok szállása (szoba - élelem). Az idősek otthonában gazdag, egyedül maradt emberek anyagi ellenérték fejében tartózkodhattak.

Rómában a szociális jogalkotás kidolgozott és kiterjedt volt, mely főként anyagi értelemben védte a kiskorúakat, védte a nőket (Férjhezmenetelig az állam őrködött a vagyona felett), védte az adósrabszolgákat.