A serdülők és ifjúkorúak ínadaptációja- teoretikus nézőpontból

 

Inadaptáció: beilleszkedési zavarok

A gyermekkor elmúltával az ínadaptáció komplexebb formákban nyilvánul meg, mint az előző életkori szakaszokban, és a fiatal egyének nemcsak aktuális, de jövőbeli társadalmi beilleszkedését is veszélyezteti.

A nemzetközi szakirodalom – bizonyos fenntartásokkal ill. korlátozásokkal – a deviancia gyűjtőfogalma alá sorolja a serdülő és ifjúkori ínadaptációt. E fogalom tartalma a társadalmi normáktól való eltérő viselkedés, amelynek fő típusai: a bűnözés, az alkoholizmus, a narkománia, az öngyilkosság és a nem organikus mentális betegségek (neurózisok, pszichopátia)

A szaknyelvben és a köznyelvben a deviancia negatív minősítést nyert: e fogalom ugyani társadalmi szempontból diszfunkcionális (működést akadályozó) magatartásokat jelölik, ill. azokat az életviteli módokat, amelyek nem felelnek mag az elfogadott, a szokásos, a kívánt társadalmi szerepeknek.

A serdülő és ifjúkori devianciák pszichikus mechanizmusai nem azonosak a felnőttek devianciájának indítékaival és folyamataival. A gyermekkor hirtelen eltűnése, a távolinak tűnő felnőttség, addig ismeretlen érzéseket, ösztönöket, emóciókat, feszültségeket, gondolatokat hoz felszínre, se forrongás alkalomadtán átmeneti deviáns magatartásként jelenik meg.

 

Életkori jellemzők:

A serdülés az adolszcencia pszichés részmozzanataiból néhány jelentősebb. Nagy részük tudattalan történés.

§  A gyermekkorban megszilárdult énkép széttöredezik

§  Bekövetkezik a szülőktől való leválás krízise, identifikációs zavar, stb.

§  Az infantilis ösztöntörekvések fellángolnak, összeütköznek az új ösztönformációkkal

§  A nemi szerep vállalásának problémái veszélyeztetik a kapcsolatokat és a szerepkísérletezéseket a kortárscsoportban

§  Agressziós késztetések élednek fel a gyermekkori traumák élménynyomaiból

§  Szorongás, depresszió szövi át a banális törekvéseket

§  A frusztrációtűrés küszöbe tartósan csökken

§  Az individualizációs folyamat kibontakozása, az egyénieskedésnek, a konvenciók elenni permanens lázadásoknak.

§  A társas és párkapcsolati kudarcok a magány élményével ismertetik meg a fiatalt.

§  Szülők megváltozott magatartása és a környezet időnkénti negatív minősítése sérüléseket traumákat okoz.

§  Új modelleket kell keresni, és a kompetenciáért küzdeni különböző csoportokban.

§  A fiatalnak tudatosítania kell múltját, jelenét, jövőjét.

E pszichikus részfolyamatok a szorongásos és az agresszív tendenciák mellett az értékbizonytalanság állapotát tükrözik. A nem patologikus pubertásos válság szakaszában és az azt követő évek folyamán új, viszonylag szilárd értékeknek, új énképnek, énidentitásnak, „énideálnak” kell kiformálódnia. Ha ez a specifikus fejlődés tartósan elakad vagy megtörik, a serdülő krízishelyzetbe kerülés a megoldhatatlanak tűnő konfliktusokból súlyosabb devianciákban menekül.

Miután a gyermekből felnőtté válás hosszú, kb. egy évtizedre terjedő szakasza magában foglalja a fiatalok bizonytalan, szorongó, agresszív állapotát. Igen nehéz megállapítani, hogy a meghökkentő viselkedést mikor tekinthetjük a serdülés természetes velejárójának, és mikor kell a „pubertásos krízis”-ről vagy az „ifjúkori válság”-ról, mint kóros folyamatról beszélnünk.

 

Az ifjúkori válság

Az ifjúkori válság szindrómát a krízisek sorozat és összefonódása jellemzi a kiélezett családi konfliktusok, a tanulási és pályakezdési csődök. Betegnek, elveszettnek érzi magát, nem képes önmagát irányítani. Karakterváltozása vagy pszichoszomatikus megbetegedése ijedséget és szenvedést okoz neki és környezetének. Megvizsgált pszichoterápiával kezelt 13-21 éves korú 100 fiú és lány az alábbi panaszokkal jelentkezett a rendelésen:

§  teljesítménygátlás

§  beilleszkedési zavar

§  pszichoneurotikus tünetképzés

§  vegetatív neurotikus tünetek

§  autoritáskrízis, disszocialitás (tekintély elleni lázadás)

§  depresszió,

§  öngyilkossági kísérlet, öngyilkossági kísérlet nélkül

§  pubertáskrízis-szindróma

 

Ezek a kezelés kezdetén lévő problémák – mondja Bálint Mihály. „további foglalkozás során újabb problémák derülnek ki, talán súlyosabbak az eredetinél. A társasági gátlásokkal küzdő kamaszról pl. kiderül, hogy ideges gyomor-bél panaszokkal küzd. A neurotikus panaszok mögül disszociális magatartás bújik elő. A fordítottjával is találkozunk.”

A különböző társadalmi rétegekben és a különböző struktúrájú családokban a szülők igen nehezen viselik el felnövekvő gyermekeik „értékújítását”. Saját problémáikkal birkózva, szinte kitaszítják a családból a serdülőt.

A szociális rétegződés szempontjából a serdülők két polárisan ellentétes csoportjával kell számolnunk: a kedvezményezettekével és a hátrányos helyzetűekkel.

A kedvezményezett adolszcencia módszerei differenciáltak, közvetettek. Serkentik gyermekeik képességét, hogy a pillanatnyi kellemetlenségeket elviseljék a jövőbeli előnyökért.

A hátrányos helyzetű serdülők csoportja az alacsony iskolázottságú és jövedelmű, a szétesett családok gyermekiből és a nagyvárosok szubkultúráiban élő alkoholista, munkakerülő, törvényszegő szülők veszélyeztetett gyermekiből tevődik össze. Ezeknek a fiataloknak a jelen gondjai nagyobb ösztönzést jelentenek, mint a jövő veszélyi és reményei.   A csoportélet, a csoporttörténések adják életük valódi tartalmát, a csoportban keletkezett érzelmi kapcsolatai azonosulásai meghatározó tényezőivé válnak, önminősítésüknek és társadalmi identitásuknak.

 

Az ifjúkori válság és a neurotikus struktúrák bármelyikének tüneteként felléphetnek az öngyilkosság, az alkoholizmus, a kábítószer-élvezés, a bűnözés.

A pedagógiai, pszichológiai és az orvosi erőfeszítések nem sok sikert hoztak. A fiatalkorúak e kategóriába sorolható deviáns viselkedései nem mutatnak csökkenő tendenciát.

Az öngyilkossággal foglalkozó sűrű vagy állandó foglalkozás az erről való fantáziálás depressziós tünet és utal az elkövetés veszélyére. Freud szerint az öngyilkosság annak következtében jön létre, hogy valaki az agresszív késztetéseit saját maga ellen fordítja. A fiatalkorban elkövetett öngyilkosságok és elkövetett kísérletek száma igen magas, azonban hiba lenne ezt csak életkori sajátosságnak tulajdonítani. Minden öngyilkosságot megelőz és előkészít egy súlyos szorongás, ill. depressziós állapot, amelynek elsődleges kiváltó oka a leggyakrabban a szülőkkel való konfliktus. Gyakori az öngyilkosság és a kísérlet az állami gondozott fiatalok között, akik köztudott, hogy deviáns családokból kerülnek állami gondozásba.

 

Anorexia nervosa: teljes étvágytalanság, a táplálék visszautasítása, kóros lesoványodás, menses elmaradása. Ezek a serdülők nem akarnak felnőtté válni, gyógyításukban alapvető a családi környezetből való kiemelés.

 

Az alkoholizálás: A családi hibás szocializáció mellett az egyén későbbi életének specifikus eseményei vezetnek el a fokozatosan kialakuló alkoholbetegséghez. A függőség előtti állapot is igen nagy veszélyeket rejthet. Ezek a fiatalok is törhetnek, zúzhatnak, bűncselekményeket követhetnek el az alkohol hatása alatt. A kortárscsoportokban történő másodlagos szocializáció során szinte kötelező a rendszeres lerészegedés, úgy érzik, csak így tudnak megfelelni a csoport normáinak.

 

A konfliktusok elől az italba menekülő fiatalok útja a neurózison át a pszichopata, antiszociális személyiség rögződéséhez vezet. A serdülőkorú lányok italozása a jövő generációt is veszélyezteti, hiszen magzati károsodást is okoz.

 

A narkománia vagy kábítószer-szenvedély: megelőzésére és gyógyítására még nem találták meg a megfelelő eszközöket. Viszonylag sok áldozatot szed az ifjúság körében, főként az alkoholista, depressziós, alacsony frusztrációtűrésű éngyenge fiúk és lányok között.

 

A bűnözés: a fiatalkorúak kriminalitása növekvő tendenciát mutat. A törvényszegő fiatalok jelentős része deviáns családban nevelkedett, vagy érzelmi szükségleteit hiányosan kielégítő családban nőtt fel.

 

A becslések szerint a legtöbb bűnöző fiatal kisgyermekkorban állami gondozásba került, hospitalizálódott vagy huzamos nevelőotthoni ill. nevelőintézeti ártalmaktól károsodott. Ezen fiatalok megmentésére reszocializáló otthontípusokat kellene kialakítani.

 

Depresszív neurózis

A serdülő és adolszcenskori depressziós szindrómákról árfogó mű nem jelent meg.

Tünetei:

§  nyomott alaphangulat                                                                 enyhébb formában

§  indítékszegénység                                                                                   a gyerekeknél is

§  gondolkodás és képzeletáramlás nehézsége                                megtalálható

§  specifikus szomatikus tünetek

§  személyiség beszűkülése

§  sérelmes élményekhez, frusztrációkhoz gondolatban való állandó visszatérés

§  pesszimista életszemlélet

§  szorongásos rohamok

§  magányosság érzésének kínzó feszültsége

§  saját hibáinak túlértékelése

§  bűnösségi téves eszmék

§  a gyermekkori depressziónál már említett szomatikus tünetek mellett megjelennek még: tremor, izzadás, szívműködési és emésztőszervi panaszok, anorexia nervosa, tartós fejfájás, izom és végtagfájdalmak

§  jellegzetes tünetek: félelmek a szexuális élettől, frigiditás, impotencia

§  agresszív dührohamok és antiszociális magatartás

A depressziós állapot néha csak későn ismerhető fel, mert azt elfedik a súlyosnak tetsző szomatikus panaszok vagy a fiatal hipochondriás  viselkedése vagy antiszociális tendenciái.

 

Két típusa:

§  kifejlődött neurotikus depresszió (kora gyermekkortól kezdődően)

§  pszichoreaktív depresszió

Azoknál a serdülőknél jön létre, akiknek családjában interperszonális kapcsolati zavarok keletkeznek, a serdülő krónikus krízishelyzetben él, elszigetelődik a családtól. Szüleiben való csalódását tárgyvesztésként éli meg. A stressz-szituációktól körülzárt fiatal bánatát növeli a mikromilliő elítélő magatartása, elvárásuk, hogy változtassa meg magatartását. Változtatni nem tud, mert a feszültségrendszer – a makroszociális krízis – a család életvitelében gyökerezik.

 

 

 

Kényszerneurózis

Olyan képzetek vagy cselekvési késztetések lépnek fel a beteg tudatába, amelyekkel szemben tehetetlen, elhárításukra képtelen, noha idegennek érzi őket. Ezek fokozott jelentkezése a gondolkodást és a magatartást egyaránt befolyásolja.

Fajtái:

§  kényszerképzetek

§  kényszercselekvések

 

A serdülés utánra elhúzódó vagy akkor kialakuló kényszergondolatok és kényszercselekvések a gyermeki, ilyen jellegű késztetésekhez viszonyítva mélyebb és tartósabb személyiségzavar jelei.

 

A fiatalok igyekeznek eltitkolni tüneteiket, mert bármilyen kínosak is számukra, mégsem akarnak feltétlenül megszabadulni tőlük. Felismerik, hogy bár kényszerképzetei  ceremóniái abszurdak, de érzése nélkül nem  tudna nélkülük biztonságban élni.

A fiatalok kényszerneurózisa a realitásfunkció zavara, ami többnyire az infantilis, éretlen személyiség jellemzője. A serdülőnek szembesülnie kell a társadalom követelményeivel, és el kell fogadni, hogy azokhoz egyre inkább alkalmazkodnia kell. De úgy érzi, hogy erre ő nem alkalmas, nagy erővel támad fel benne az inkompetenciától való szorongás, a gyermekkori függőség elvesztésétől való szeparációs szorongás és az ezekhez csatlakozó bűntudati szorongás. S ekkor lépnek fel a gyermekkori emlékekből a minden bajtó megvédő mágikus szertartások. Már a serdülő nemi gazán hisz a ceremóniák hatásában, de sem logikai érveléssel, sem akarati aktusokkal nem tud ezektől elszakadni.

Rajka: ha a családot érzelmek helyett merev, szertartásos rend tartja össze, a gyermek érzelmileg elszigetelődik, elbizonytalanodik és a külvilághoz való alkalmazkodását is csak szabályok merev betartásával tudja elképzelni.

 

 

Skizoid jellegű neurózis

A személyiség egységének zavara. Tünetei sokrétűek, kirívóan különböznek más szindrómák tüneteitől és viszonylag gyakran keverednek paranoid tünetekkel. Ilyenek:

§  projekciók (e neurózisforma kitüntetett elhárító mechanizmusai) átszövik az érzelmi és az intellektuális működést

§  az érzelmek összemosódottsága

§  váratlan hangulati és gondolati szökellések

§  feltűnő bizarr, modoros mozgás, beszéd, mimika

§  a beteg életvezetését a közömbösség, az érdektelenség, a gátoltság és az intencionális félelem (a célos aktivitástól való félelem) jellemzi.

Megtörténik, hogy az egész család neurotikussá válik a domináns beteg családtag – rendszerint az apa – befolyására. A skizoid jellegű neurózis legeredményesebben kórházi osztályon gyógyítható.

 

Hiszteroid neurózis

Serdülő jellemző tünetei:

§  érzelmeiben és magatartásában szélsőségesen szertelen, változékony

§  megmagyarázhatatlannak tűnő „nagyjeleneteket” rendez, ezek hasonlítanak a gyermekkorban tomboló dacreakciókhoz, szinte önkívületben ordít, zokog, cselekszik.

§  senkivel sem tud identifikálódni, a kapcsolatok intimitását nem ismeri, az érzelmi kötődést „szalmalángszerű”, felületes örömök szerzésével helyettesíti

§  saját késztetéseivel sem mer azonosulni, viselkedésével a „mintha olyan lennék” teátrális szerepalkalmazkodás dominál

§  agresszív antiszociális indulatkitörései, „rövidzárlati” cselekedetei gyakoriak

§  súlyosabb és kevésbé súlyos pszichoszomatikus megbetegedések lépnek fel.