6.
A szerk. 2008.01.09. 10:16
A személyiségfejlesztés területei (értékorientáció, igényszint, aktivitás, motiváció, önállóság, fegyelmezettség, kreativitás, énkép)
6. A személyiségfejlesztés területei (értékorientáció, igényszint, aktivitás, motiváció, önállóság, fegyelmezettség, kreativitás, énkép)
I. Értékorientáció
Szoros kapcsolatban van az érdeklődéssel. A cél a sokoldalú és színvonalas speciális
érdeklődés kialakítása. Kell tudni különbséget tenni, szelektálni az értékek között és a valódi
értékek felé orientálódni.
Az orientáció a beállítottságok egész rendszere, amelyek alapján az egyén a helyzetét felfogja és
megválasztja a megfelelő cselekvési módot. Ennek fejlesztésében nagy szerepe van az orientációs
mintákat szolgáltató családnak, iskolának, baráti közösségeknek.
II. Igényszint
A fejlődés folyamán a gyermekben alakulnak elvárások a környezettel , a társadalommal szemben.
Ezeknek az elvárásoknak a rendszere adja az igényszintet.
Fejlesztésének leghatásosabb eszköze az oktatás. Az elsajátítandó ismeretek megfelelő motiválása,
magas szintű követelmények támasztása a tanulásban és azok következetes betartása, a pedagógus
viszonya saját tantárgyához, a tanulókhoz, - az igényszint fontos alakítója.
III. Aktivitás:
Fontos kérdései:
- a személyiséget érdeklődése, igényei késztetik-e aktív cselekvésre, vagy megmarad a vágyak szintjén?
- Az aktivitásnak tartalma mire irányul? Pozitív jellegű-e? Azaz az adott szituációban elkerülhetetlen, célszerű, hasznos értékeket, színvonalas igényeket szolgál-e vagy csupán az „én „ előtérbe helyezése-e a cél?
IV. A motivációs bázis
A motiváció cselekvéseink mozgatórugója. A késztetés lehet külső (pl: kényszer) , belső (pl: belül-
ről jövő indíték). A nevelési folyamatában gazdag, tartalmas, magas szintű motivációs bázis
kiépítése a cél. A pozitiv motiváció alakításának egyik hatásos eszköze az előforduló cselekvés –
és viselkedésmódok motívumainak értékelése, abban az értékes motívum elismerése, méltánylása.
V. Önállóság
Képesség arra, hogy az egyén kritikus helyzetekben, választási lehetőség vagy kényszer esetén
külső beavatkozás nélkül döntsön. Magában foglalja az énerőt , hogy az egyén ellen tudjon állni a
káros hatásoknak, befolyásoknak. A cél önálló, autonóm személyiség kialakítása.
VI. Fegyelmezettség
A társadalmi, közösségi normák megértése, elfogadása, betartása, azaz a viselkedésben és magatartásban való realizálása. Ezeken a normákon belül van szabadsága, szabad választójoga az egyénnek.
VII. Kreativitás
A magasan kreatív személyiség jellemzői:
- több fantázia, ötlet, szokatlan, eredeti gondolat
- flexibilitás a gondolkodásban, sablontól való eltérés
- kezdeményező készség, őket érdeklődő területeken
- nem konformista. (konformizmus: az uralkodó felfogás elvtelen híve.)
A kreativitás alkotó gondolkodást jelent, ahol az egyén a közösség számára is értékes alkotást hoz
létre. A kreatív tanulókból lesznek a magas szinten tevékenykedni, alkotni képes személyiségek.
Ha fejlesztésüket jól irányítjuk, a fegyelemmel és közösséggel nem ütköznek.
VIII. Énkép, önértékelés:
A reális önértékelés összetevői:
- alapos önismeret
- a közösségben elfoglalt helyének ismerete
- a társak ismerete alapján megfelelő viszonyító, rangsorolás.
A reális énkép kialakítható, ha a jó teljesítmény megkapja a megfelelő elismerést, méltánylást,
dicséretet. De a jó szándék, az igyekezet is. Fontos tényező a pedagógus részéről érkező jó
személyiségjellemzés.
Hibás énkép fajtái:
- aláértékelés: mikor valaki nincs tisztában saját értékeivel, vagy céljai a lehetőségekhez képest
túlméretezettek, ezért állandóan elégedetlen önmagával.
- túlértékelés: ha valaki a szükségesnél több dicséretet kapott. Az ilyen ember túlzottan érzékeny a kritikára, önmagát sosem bírálja.
- Rossz vonatkoztatási rendszer az önértékelésnél: Helytelenül választja meg a viszonyítási csoportot, rosszul értelmezi a normákat, követelményeket.
|