|
Kérdőívek
A szerk. 2008.01.11. 11:43
A kérdőív kiértékelése – a tónustípus és a frontérzékenység megállapítása szempontjából – a következő:
Ha a vizsgált egyénre a kérdőív ergotrop-szimpatikus oszlopában lévő válasz vonatkozik, akkor a sor végére írjon egy egyest. Ha a trophotrop-paraszimpatikus oszlopban lévő válasz az igaz, a sor végére kettes kerül. Ha egyik válasz sem vonatkozik rá, vagy mind a kettő, egy mínuszjellel jelölje /ezt a választ azonban az értékelésnél nem lehet figyelembe venni/.
A kitöltött kérdőív alapján az időjárás-érzékenységi kategóriát a következő képpen lehet meghatározni: számoljuk össze, hány egyes és hány kettes választ adtunk. Az egyesek számát osszuk el a kettesek számával és az így kapott hányados megadja az egyén időjárás-érzékenységét.
Az érzékenységi típusok a következők:
Erősen hidegfront érzékeny 0,00 – 0,43
Közepesen hidegfront érzékeny 0,44 – 0,68
Gyengén hidegfront érzékeny 0,69 – 0,88
Vegyes érzékenységű 0,89 – 1,08
Gyengén melegfront érzékeny 1,09 – 1,28
Közepesen melegfront érzékeny 1,29 – 1,88
Erősen melegfront érzékeny 1,89 –49,00
Amikor a szimpatikus idegrendszeri jelenségek kerülnek túlsúlyba: a vércukorszint emelkedik, a vér zsír- és koleszterintartalma csökken, nő az alapanyagcsere, a hőmérséklet, a szívösszehúzódások száma, erősödik a légző tevékenység, a nem fajlagos immunvédő anyagok /például a komplement/ mennyisége szaporodik, a testnedvek vegyhatása savi irányba töltődik el, az ionok közül a vér kalciumtartalma növekszik, kálium szintje csökken, emelkedik a vérnyomás, a csontvelői eredetű fehérvérsejtek száma, fokozódik a vízleadás s így csökken a szövetek duzzadása, ugyancsak csökken az emésztőrendszer aktivitása és bélnedvelválasztó tevékenysége, csökkenten működik a húgyivarszervi rendszer, a külvilággal való kapcsolatos /érzékszervek, mozgásszervek útján/ fokozottabban működnek, az idegrendszer ingerküszöbe alá száll, a pszichés státus így extrovertáltságban, kifelé tárulkozásba jut kifejezésre.
A paraszimpatikus jelenségek uralkodóvá válása során előbbiekkel ellentétes tünetek fellépésére kerül sor. Így a vércukorszint csökken, a vérben a zsírnemű anyagok mennyisége növekszik, csökken az összanyagcsere, a hőmérséklet, a fehérvérsejtszám /bár a nyirokszervi eredetűek aránya növekszik/, a szövetnedvek vegyhatása lúgossá válik, a kalcium/kálium ionok aránya utóbbi javára tolódik el, a pulzusszám és a várnyomás egyaránt alacsonyabb szintre kerül, a légzés lassúbb és felületesebb lesz a csökkent oxigén felhasználás következtében, ugyanakkor a fajlagos ellenanyagok /például antitoxinok, agglutininek stb./ megszaporodnak, a szervezet energiaforgalma csökken, az energia felhasználásra szolgáló szervrendszerek tevékenysége fokozódik: nő a nyál, a gyomor- és bélnedv, az epe kiválasztása, a harántcsíkolt izomzattal ellentétben a gyomor-bér rendszer simaizomzata fokozott működést mutat: a felhasználatlan salakanyagok kiválasztása és kiürítése növekszik a bélrendszer és a vese által: a szervezetben energiatartalékok halmozódnak fel, előtérbe kerülnek a szövet-újraképződési, a regenerációs és a szaporodási folyamatok. A felsorolt jelenségek a külvilággal való kapcsolatos korlátozódásához vezetnek. Ezzel együtt jár egy általános „restség” is. Az izomtevékenység a legszükségesebbre csökken le, az érzékszervek működése és a gondolkodás folyamata hiányos és nehézkes lesz. Az idegrendszer ingerküszöbe nő, de a viselkedésben introvertáltság, vagy befelé fordulás került előtérbe.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
